Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-11 / 132. szám

Kádár János felszólalása a kedd délutáni ülésen Gazdasági kérdésekről, az áruellátásról beszélt Gáspár Sándor (Folytatás az 1. oldalról) A nemzetközi tőke erejével szemben ma még nagyobb összefogásra van szükség, mint száz esztendővel ezelőtt, — mondotta Kádár János, majd arról beszélt, hogy a magyar munkásosztály, népünk törté­nelmének örök időkre szóló figyelmeztetése az első mun­káshatalomnak, az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaságnak a nemzetközi imperializmus által külső fegyveres erővel, az an­tant-csapatokkal történt leve­rése. Megemlékezett az 1956-os ellenforradalomról, s megálla­pította: a munkáshatalom el­lenségeinek ez a kísérlete ku­darccal járt, mert a Szovjet­unió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista moz­galom szolidaritását és támo­gatását élvező forradalmi erők felülkerekedtek hazánkban. Az előkészítő bizottság munkájá­nak budapesti szakaszában a testvérpártok képviselői szemé­lyesen is meggyőződhettek ar­ról, hogy a magyar nép, miután megvédte és megszilárdí­totta hatalmát, következe­tesen és eredményesen folytatja a szocialista tár­sadalom teljes felépítésére irányuló munkásságát. Magyarország példája jól mutatja, hogy az imperialis­ták hogyan kísérlik meg min­den időben a legkülönbözőbb úton és módon az új fejlődő szocialista országok államát, hatalmi rendszerét aláásni, fellazítani, s ha lehet, meg- dönteni. Az a széles körű politikai vita, amely az 1956-os magyar­országi események körül volt, s amelyik a csehszlovákiai események megítélésében még ma is folyik, ugyancsak meg­győzően bizonyítja, hogy egy szocialista ország fejlődése, vagy esetleges megtorpanása, válsága, milyen fontos kérdése a nemzetközi osztályharcnak és azt is, hogy ezek megítélésében az osz- táiyszempont a döntő. A csehszlovákiai események­kel kapcsolatosan egyes test­vérpártok képviselői felvetet­ték, hogy a szocialista orszá­gok vezetői ne keverjék ösz- sze a proletár internacionaliz­mus kérdését az államérde­kekkel. Látnunk kell, a ta­pasztalatok azt bizonyítják: amikor egy szocialista or­szág sorsáról van szó, ak­kor mindenki érdekelt. — Nem frázis, hanem való­ság, hogy bármelyik szocia­lista ország sikere a többi ere­jét is növeli és bármelyik ne­hézsége mindegyiket terheli. Az öröm is közös, a gond is az, — mondotta, majd hang­súlyozta: Pártunk Központi Bizottsá­gát, országunk kormányát a csehszlovákiai események minden fázisában, minden cse­lekedetében az internaciona­lizmus elve, a szolidaritás ér­zése vezette és semmi más. Mi abban vagyunk érdekeltek azt kívánjuk és csak azt, hogy a csehszlovák társadalom kér­dései szocialista megoldást nyerjenek. Kádár elvtárs a továbbiak­ban hangsúlyozta: — Kellő szilárdsággal és po­litikai bátorsággal kell har­colnunk mindenféle imperia­lista kísérlettel szemben, ame­lyekkel soraink fellazítását és szétbomlasztását szeretnék el­érni. Fokozni kell harcunkat azokkal a sorainkba behatoló burzsoá eszmékkel, s a marxizmus—leninizmus elveit eltorzító revizionista és dog­matikus nézetekkel szemben, amelyek tévútra vezetnek. A burzsoá nézetek közül kétségtelenül a legveszedei mesebbek mozgalmunkra a nacionalista nézetek és azok közül is a naciona­lizmus szovjelellenesség­ben megnyilvánuló válfa­ja. Kádár elvtárs ezután így folytatta: Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a letagadhatatlan tényt, hogy ma a kínai veze­tők, s követőik politikája egységtörekvéseink nagy aka­dályozója és rendkívül bo­nyolítja, nehezíti az imperia­lizmus elleni harcot. A kínai vezetők mai politikája objektíve a leg­nagyobb ajándék, előny és remény a nemzetközi imperializmus számára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága természetesen sajnálja, hogy a Kínai Kommunista Párttal így alakultak a dolgok. De az elvekben nem lehet megalkuvás és semlegesek sem lehetünk. Itt nem két párt vitájáról és valami alárendelt kérdésről, hanem a nemzetközi kommu­nista mozgalom, harcunk fő irányvonaláról van szó. Nincs egyetlen kommunista és munkáspárt sem, amelynek története elválasztható volna a Szovjetunió Kommunista Párt­jának történetétől. Gyakran hangoztatjuk, hogy a kommunista világmozgalom valamennyi pártja a szocialis­ta világrendszer minden orszá­ga egyenjogú. Ez valóban így van; és jól van így. Mostaná­ban azonban kevésszer szó­lunk arról, hogy egyenjogúak vagyunk ugyan, de nem egyforma a helyzetünk a felelősségben és a teherviselésben. Ha mindent viszonylagosan számítunk is, ha őszinték aka­runk lenni, akkor meg kell mondani, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szov­jet nép, amely a jogokból csak az egyenlő törvényes részt igényli magának, mérhe­tetlenül több felelősséget hor­doz vállain bármelyikünknél. Internacionalista és önzetlen módon, mindenki másnál töb­bet áldozott és áldoz a kom­munizmus ügyéért, a nemzetek szabadságáért, a világháború megakadályozásáért, az embe­riség szebb jövőjéért. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió ezen sze­repét látni — ez nem csupán érzelmi kérdés. Ez szorosan kapcsolódik napirendi kérdésünkhöz, az imperializmus elleni harc és egységünk kérdé­séhez. Az imperializmussal vívott élethalálharcban, a jelenleg létező két világrendszer, a ka­pitalizmus és a szocialista rendszer közötti küzdelemben létkérdés, hogy egységünk erősödjék és az imperializ­mussal szemben szilárdan egységbe forrott szocialis­ta országok, kommunista és munkáspártok álljanak. Egységünknek, az internacio­nalizmusnak, az összes anti- imperialista erő összefogásá­nak lényeges kérdése a Szov­jetunióhoz való helyes elvi vi­szony. Ezután beszélt a nemzetkö­zi kommunista mozgalom jö­vőre esedékes nagy eseményé­ről. a halhatatlan Lenin szü­letésének 100. évfordulójáról, majd hangoztatta; — A kommunista és mun­káspártok jelenleei moszkvai tanácskozása előkészítésének hónapjaiban és most. ezekben a napokban nagv lépést tet­tünk előre. A találkozón ösz- szegyűlt testvérpártok egybe­hangzóan vallják: parancsolóan szükséges a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom poli­tikai és cselekvési egysé­gének továbberősítése. Ez mozgalmunk, minden egyes testvérpárt a nem­zetközi munkásosztály leg­alapvetőbb és közös érde­ke. Az egység csak önkéntes alapon valósulhat meg, meg­győződésen alapuló közös munkát követel, nem lehet azt kívülről senkire se rá­kényszeríteni. De szükség van rá — mert ezt követeli az élet. Ne gondoljuk azt, hogy egységünk minden közös ér­dekű kérdésben elérhető lesz, egyik napról a másikra. De nincs kétségünk, hogy ha állhatatosan dolgozunk, törekvéseinket siker koro­názza. Tisztelt értekezlet! Kedves elvtársak! Végezetül ismételten hang­súlyozni kívánom, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége egyet­ért a beterjesztett doku­mentumok tervezetével, azokat jónak tartja, elfo­gadja és elfogadásra ajánl­ja. Tudatában vagyunk annak, hogy az állásfoglalásainkat összefoglaló és rögzítő okmá­nyok elfogadása, közzététele igen nagy lépés előre, de ez még nem minden. Ezután kezdődik pártjaink igazi mun­kája az okmányokban foglal­tak magvalósításáért. Meg­győződésünk, ha abban a szellemben folytatjuk a harcot a to­vábbiakban, amely szel­lemben munkálkodtunk e tanácskozás létrejöttén, az eredmények nem fognak elmaradni. Most, ezekben a napokban az egész világ, barát és el­lenség egyaránt Moszkvára, a kommunista és munkáspár­tok értekezletére figyel. Vált­sa valóra tanácskozásunk a világ kommunistáinak és ha­ladó embereinek e nagy nem­zetközi találkozójához fűzött reményeit. Végezetül biztosít­hatom af testvérpártok kép­viselőt: a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kom­munisták érzik a reájuk há­ruló felelősséget, és készek valamennyi testvérpárttal összefogva dolgozni, harcolni közös ügyünk sikeréért. Köszönöm figyelmüket. Szekszárdon országos kerté­szeti tanácskozást rendeztek kedden a megyei tanácsházán. Az új gazdaságirányítási rend­ezer bevezetése óta először gyűltek össze a MÉM részle­geinek vezetői, a megyei ta­nácsok kertészeti felügyelői, szakemberei, valamint a kerté­szettel kapcsolatos tudomá­nyos, és oktatási intézmények, továbbá országos vállalatok, trösztök, szövetkezetek irányi­tól, hogy együttesen megtár­gyalják tapasztalataikat, prob­lémáikat és tennivalóikat. Somorjai Sándor, a Tolna megyei Tanács VB. mezőgaz­dasági és élelmezési osztályá­nak vezetője nyitotta meg a tanácskozást, majd dr. Tompa Béla, a MÉM főosztályvezető­je tartott vitaindító tájékoz­tatót. Vázolta azt, hogy a kertészet az elmúlt években a mezőgazdasásr legdinamikusabban fejlődő ágazata volt. A folyó áron számított ter­melési értéke az 1960—67. évek közt 78 százalékkal nő t, az egész mezőgazdaság 10,8 százalékos növekedéséhez ké­pest. — A IV. ötéves terv a bel­földi és exportigények vonat­kozásában a jelenleginél maga­sabb követelményeket támaszt a kertészeti termelésben. Ezért Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára kedden a Magyar Kábelművekbe láto­gatott, ahol a gyárlátogatást követően munkásgyűlésen idő­szerű bel- és külpolitikai kér­désekről, az ország gazdasági helyzetéről, a szakszervezetek tennivalóiról adott tájékozta­tót A gazdaságirányítási rend­szer eddigi tapasztalatairól szólva megállapította, hogy a reformmal kapcsolatos alap­vető célok fokozatosan való­sulnak meg. • Az áruellátás területén az utóbbi hónapokban — nem alapvető — de mégis figyel­met érdemlő problémák je­lentkeztek. Ezekről a gondok­ról, éppen a dolgozók jelzései alapján, a párt, a kormány, a szakszervezeti mozgalom veze­tői tudnak, megoldásukkal foglalkoznak. Bizonyos cikkekből a hiá­nyos ellátás azzal is magya­rázható, hogy egyes közgaz­dasági szabályozók működése még nem kielégítő. Egyes te­rületeken a munkaerőhiány befolyásolta hátrányosan az áruellátást. A választékhiány egyik oka továbbra is — ami­re többször felhívtuk a figyel­met — a kereskedelem és az ipar még nem kellő együttmű­ködése. Tudjuk azt is, hogy a fo­gyasztói árszínvonal, ezen be­lül egyes ruházati cikkek és szolgáltatások, valamint a sza­badpiaci termékek árai ez év első negyedévében fokozottab­ban emelkedtek a múlt év azonos időszakához képest. Ebben főleg az játszott szere­pet, hogy ® zöldség- és gyü­a termelés intenzív fej­lesztésével a mennyiségi és minőségi igények kielé­gítése a legfontosabb fel­adat. — hangsúlyozta, s rámutatott arra, hogy az egyenletesebb áruellátás és a jelenlegi vi­szonylag szerény export nö­veléséért gyökeresen és gyor­san módosítani kell az elavult termesztőberendezéseket. He­lyettük olyan korszerű építmé­nyeknek kell elterjedniük, amelyek lehetővé teszik a té­li időszak áruellátását, a mű­anyagfólia védelme alatt!, vagy a korai szabadföldi ter­melésre alkalmas területeken a korábbi áruértékesítést. Olyan növényfajtákat honosítsunk meg. amelyek a korszerű kö­vetelményeknek, a megválto­zott feldolgozói és egyéb tar­tósító ipari, de export és bel­földi ellátási igényeknek is jobban megfelelnek. A gyü­mölcstermesztésről szólva, kö­zölte- hogy nagy biológiai értékű, új bel- és külföldről szárma­zó fajták termesztésbe vo­násával kívánják a terme­lés korszerűsödését elősegí­teni és javítani a gazdasá­gos termelés feltételeit. mölcsfélék ára a korábbi évek­hez viszonyítva nagyobb mér­tékben emelkedett. Egyszóval tisztában vagyunk azzal, hogy ez év első negyedében a meg­élhetési költségek nőttek. Azt is tudjuk, hogy a bérből és fizetésből élők reálbére az el­múlt évben 2—2,5 százalékkal emelkedett, ami meghaladja a fogyasztói árszínvonal növeke­dését 1969. első négy hónap­jában a bérek tovább növe­kedtek. Ez azonban nem nyug­tat meg bennünket. Tudjuk, hogy a bérek és a fogyasztói árak is széles skálán szóród­nak. A fogyasztói árak emel­kedése másképp érinti az át­lagosnál magasabb keresetű­eket, mint a nagycsaládosokat, vagy a nyugdíjasokat. Ezt fi­gyelembe véve most azon gon­dolkodunk, hogyan tudunk ja­vítani ezen réteglek, különösen a nyugdíjasok, a nagycsaládo­sok megélhetési körülményein. Hangsúlyozni kívánom, — folytatta Gáspár Sándor — hogy e jelenségeknek az okai, amelyeket átmenetinek tekin­tünk, alapvetően nem gazda­sági irányítási rendszerünkkel függnek össze. Sokszor a fele­lőtlenség, az előre nem látás, egyesek ügyeskedése, a helyi érdekek túlzott előtérbe kerü­lése, a fogyasztói érdekek nem kellő számbavétele húzódik meg e jelenségek mögött. Gáspár Sándor hangsúlyoz­ta, hogy a bérből és fizetésből élők életkörülményeinek ja­vítására a továbbiak­ban átgondoltabb központi és helyi intézkedésekre van szükség. Felhívta a figyelmet, hogy a dolgozó nép életszín­vonalának további alakulása változatlanul a nagyobb gaz­dasági eredmények elérésében rejlik. A szaporítóanyag-termelés biztonságának növeléséért, a kívánt fajta és fajtaarány ki­alakításáért a MÉM mezőgaz­dasági termelésfejlesztési fő­osztályának vezetésével meg­alakították és szükség szerint összehívják a szaporítóanyag koordinációs bizottságot A szőlőtermesztést a borvi­dékeken és a jó bortermő he­lyeken már meglévő nagyüze­mek megerősítésével, termelési színvonaluk növelésével fej­lesztik elsősorban. S el kell érni, hogy a borvidékekről, a jó bortermelő helyekről a di- rekttermő fajtákat kivágják. A terület újratelepítését kedvez­mények nyújtásával kívánják elősegíteni. A szaporítóanyag­termelést ivedig oly mértékben fejlesztik, hogy abból a tele­pítések, pótlások, a házikerti és az export igények fajta és mennyiség tekintetében ki le­gyenek elégítve. A tartalmas vitában sokan felhívták a jgyeimet a sza­porítóanyag-ellátás megoldat­lanságára, a göngyöleg hiányá­ra, s egyebek közt a hűtőtáro­lók szakember- és szakmunkás- képzésének megvalósítását is szorgalmazták. A résztvevők délután megtekintették a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlőoltvány hajtatóüzemét. (B, L.) Országos kertészeti tanácskozás Szekszárdon

Next

/
Thumbnails
Contents