Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
Munkaerőpiac, Paks ’69 Kommentár Kizáró ok Lehet ütvén fillérrel több ? Rangos, megtisztelő beruházás a paksi. Sok új feladatot ad. számos eddig nem ismert hatása fog majd jelentkezni. Egyik hatása máris itt , van. Természetes és szükségszerű folyamatnak vagyunk tanúi: a paksi munkaerő-vándorlás tény. Ez a szükséges folyamat hatást gyakorol többféleképpen: a gyárakra, az emberekre, a politikai munkásokra, a szak- ' szervezetekre. A munkaerőpiac megélénkült. A 23-as Állami Építőipari Vállalat is munkásokat toboroz a környéken. Azzal az ígérettel viszi három megyével is odébb a munkásokat, hogy egy ev múlva az erőmű építéséhez majd visszahozza őket. Ez a vállalat azonban soha nem fog itt munkát kifejteni. Ebből egyenesen következik, hogy a 23-asok becsapják a munkásokat, csábítják őket. Más kérdés az a munkaerőmozgás, amely természetes és szükséges folyamat! amelynek most vagyunk tanúi. Az emberek jól értesültek. Valaki egyszer feldobta, hogy az atomerőmű fogja a népet, a toborzott személyek- ugyanúgy toborzási pénzt kapnak, mint a széncsata hőskorában a bányászjelöltek. A cukrászdákban az öreg hölgyek összehajoltak: ötvenezer forintot is fizetnek, csak úgy grátisz. A hír megizmosodva kezdett terjedni. A cigányok szerényen öt, mások tízezer forint tóborzópénzről tudtak. A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat munkaügyi osztályának vezetője, Cziráki Ferenc rövid úton meggyőződött a hír valótlanságáról. Egyik dolgozója engedélyt kért, hogy munka- vállalási ügybén Paksra utazzon. „Mehet, de saját költségén, szabadság terhére'’. A munkás elment, s amikor visszajött, azt mondta: „Nem érdemes ugrálni. Uj cég, többet fizet, de most kezdjem elölről?”. A munkásnak száz forintjába került a „tanulmányút”. Mindent felégetnek A ‘'helyzet persze nem ez, s az igazság nem így teljes. A. munkaerőpiac Pakson most valóban megélénkült. Pataki György, á községi pártbizottság titkára sok példát tud mondani, hogyan válnak meg a munkások régi,, évtizedes munkahelyüktől, annak reményében, hogy keresetük majd több lesz. Felégetnek maguk mögött törzsgárdát, barátokat, kollektívákat. .. Az emberek egyre-másra keresik az újat, hogyan tudnak elmenni az atomerőmű építéséhez. Bár, a munka a szó igazi értelmében még meg sem kezdődött, hiszen csak a felvonulás kezdetén tartanak. Az egyedüli vállalat, a Mátraaljai Bányamélyítő Vállalat azonban már „fogyasztja" az embereket. A” Paksi : Konzervgyárból eddig mihttegy negyven személy távozott az erőműhöz'. Bizonyára érzékeny veszteség.- A ^távozók helyét újakkal kell pótolni, Aki jön, olyan, hogy idő kell számára, míg teljes értékű munkássá válik. És , az újonnan érkezett személyt meg is kell fizetni, ha igazságosak akarunk lenni, jobban, mint aki régóta a gyárban dolgozik. Mert a konkurfencia nagy. A DÉDÁSZ kirendeltségén a vezetők nem mernek beszélni arról, hogy a munka intenzitását növelni kellene, más üzemben sem feszegetik a fegyelem erősítésének szükségességét. Nem tudni, ki sértődik még és kéri a munkakönyvét ..első mérgében”. A DÉDÁSZ-tól úgy tudják, többen is „eipályáznak”. Ha az a néhány személy elmegy, aki „gondolkodik".' az a veszély áll fenn. hogy nem lesz, aki üzemzavar esetén megjavítsa a hibát, villanyt adjon Paks lakóinak .— az atomerőmű árnyékában. A vasipari vállalat üzemétől már néhányan elmentek. A minap a művezető maga volt kénytelen az esztergapad mellé állni, elvégzendő egy sürgős munkát. Ha elmegy öt sofőr A 11-es AKÖV főnökségének vezetője. Berger János . azt mondja, hogy nincs nyugodt éjszakája, nem tudja, másnap hányán mennek be munkakönyvükért. — Ha öten itthagynak,' becsukhatom a boltot — mondja. És nagy a veszélye annak. A munka, ami most kezdődött, gépesített. Traktorok, tehergépkocsik, földmunkagépek, döngölök tucatja dolgozik máris. Ezeket üzemeltetni, sőt javítani is kell. Mindehhez munkáskézre van szükség. Az előzetes felmérések szerint az erőmű környékéről toborozzák az építő munkaerő mintegy felét. A felvonulás még csak most kezdődött. Az év végén, a jövő év elején várható, hogy néhány újabb cég felvonul: munkaerő- vándorlást, jobb kereseti lehetőséget és más, ma még nem ismert gondöt hoz magával... Az elmúlt napokban vizsgáltuk azt is, paksi gazdasági és pártvezetőkkel, hogy mi az oka a munkaerő-vándorlásnak. Tulajdonképpen az első, és legjelentősebb oknál meg is keü állnunk: magásabb bért kínál minden új cég. Vizsgálódásunk során alapul vettünk egy olyan szakmunkást (Sz. J.), aki régi üzemében nem számított, nem volt a szakma talentuma, csak éppen ..megvolt valahogy”. Nyolc forint órabért kapott. Uj munkahelyén is nyolc forintot kap. De: 15 százalék idénypótlék is növeli a nyolc forintját, megkapja a 10 százalék kiemelt munkahelyi pótlékot és havonta öt mázsa szenet, illetve ennek pénzértékét, minekutána a cég, ahova elment, szénbányászattal kapcsolatos és ez az illetmény megjár minden dolgozónak. .. Tessék kiszámolni, mennyivel keres többet ez a gyenge, közepes átlagmunkás. Van azután olyan szakember, aki három-négy forinttal kap többet, mint előző alapórabére Az ilyen szakember valóban érti is a mesterségét, és érthető, hogy a cég, aki szakembert keres, nyomoz az után, akit el akar csábítani. Csak a nagyobb bér ? A munkaerő-vándorlás, -csábítás komplexuma azonban nemcsak a magasabb kereset miatt jelentkezik. Az új munka- terület romantikája is erősen vortzó erő. Minden emberben lakozik egy kalandvágyféle amit egyszer szeretne kiélni. Azután sokan abban bíznak, hogy ha az építéssel egyidőben kerülnek az atomerőműhöz, akkor majd véglegesítik, mint karbantartó villanyszerelőt gépkocsivezetőt, az üzemelő atomerőműnél. Jönnek azután a szerencsevadászok. Első csoportjuk már megjelent. Ellenük a legnehezebb védekezni. Minden valószínűség szerint, — csakúgy, mint más. országos, nagy beruházások építésénél, Komlón, Kazincbarcikán, Dunaújvárosban, Tiszalökön —, megnő az erőszakos cselekmények száma, szaporodik Paks térségében a bűnözés... De ez már a munkaerőpiacon túli jelenségek, feladatok körébe tartozó kérdés. Más és mostani, tehát napi .kérdés, mit tehetnek a paksi cégek a munkaerőpiacon? Közismert, hogy Pakson meglehetősen alacsony a munkások, alkalmazottak átlagfizetése. A konzervgyár nem tartozik a jól fizető cégek közé. A ktsz-ek sem kényeztetik el munkásaikat. A téglagyár, a cementüzem még ahogv megfizeti munkásait. A lehetőségek — Növelni a munkások érdekeltségét a termelési egység életében, tehát az üzemi demokrácia növelésével, jobban elmélyíteni az etnberek felelősségérzetét abban, hogy a vezetők haévd^^y^ínék. tehál'hogyan gazdálkodik a gyár. — Meg kell keresni annak útját, hogy a fizetéseket növeljék. A termelés szervezése, új gépek üzembe állítása, a korszerűbb technológia, mind-mind út ahhoz, hogy a költségek egyik részét csökkentsék, ugyanakkor a béreket emeljék, — És fontos tényező az is hogy a munkás otthonosan érezze magát az üzemében. Tehát, a szociális ellátás a lehető legjobb legyen. Legyen fürdő, mosdó, ebédlő, a dolgozókat tudják üdültetni, a családtagokat is tudja a cég alkalmazni, Stb., stb... A paksi munkaerőpiac tapasztalatain túl — melyeket fentebb a» teljesség igénye nélkül próbáltunk összegezni —, más tanulságok is vannak. Ezeket így lehet summázni: — Természetes velejárója egy ilyen nagy beruházásnak, hogy a munkaerő-vándorlás megkezdődik. — Szükségszerűen a tanácsi és pártszerveknek elő kell mozdítani, hogy a Paksra érkező vállalatok megfelelő munkaerőhöz jussanak. — Ebből következik, hogy feladatuknak tartják, éppen e nagy beruházásnak a környékre gyakorolandó hatása, fontossága miatt kiváló szakmunkások áthelyezését a törzsgyárakból „megerősíteni” az új cégeket, hogy ezek a lehető legjobban funkcionáljanak. — A munkaerő-vándorlás magával hozza azt az egészséges szellemet, hogy a vállalatok — az újak és a régiek is — jobban megbecsüljék dolgozóikat. — Fontos felfigyelni rá: ma sokan idegenkednek a paksi „kényes' kérdések tárgyalásától, holott ezek attól függetlenül léteznek, ha beszélünk, ha nem beszélünk róla. S amíg azok mondanak a kérdésben véleményt, akik erre illetékesek, nyilván nem jut tere a szóbeszédnek, a félremagyarázásoknak, a rémhíreknek. — Pakson nyíltan kell beszélni a munkaerőpiac és az ezzel kapcsolatos kérdésekről.. . És nyilván a kérdések magyarázásához ez az írás is hozzájárul. PÁLKOVÁCS JENŐ Megbukott? Megdöntötték! Jó lenne végre véglegesen kiiktatni a régi szóhasználatot: ,.A Magyar Tanácsköztársaság bukása után...!»’ Felelés közben mondja a diák (s nem mindig igazítják ki szavait), s hallani a felnőttek körében ugyanúgy. A jubileumi esztendőben gyakran megesik, hogy így fogalmaznak még azok is, akik a Magyar Tanácsköztársaság emlékeinek összegyűjtésén fáradoznak. Mindegy lenne, hogy minek nevezzük? Semmi esetre nem mindegy, mert más jelentése van a felcserélt szavaknak. A bukásban az elkerülhetetlen is benne van, tartalmazza hogy be kellett következnie, ösz- szeomlás, megbukás? Az akarva-akarallan így fogalmazóknak néhány, cáfolatul szolgáló adalékot. 4 Izgalmas olvasásélményt adott a napokban a Tanácsok Országos Gyűlésének Naplója (Az első tanácskongresszusról van szó, amely Budapesten 1919. június 14-től . június 23-ig ülésezett.) A 276 oldalnyi, gyorsírással ' készült , jegyzőkönyv o!va.stá- val maradandó, erős érzés: Fejét hajtani a belső bajokat felismerő küldöttek előtt, tisztelettel adózni a szenvedélyesén jobbat akarók, a gigászi erőfeszítések bajnokai előtt. A nép boldogulását gátló bajok leküzdésének heroikus harca csendült ki a budapesti munkás, az önerejére ébredő tegnapi békési zselléreniber, a főváros és a vidék Szorosabb összefogását sürgető dombóvári tanár szavaiból. Sorra-rendre felálltak a küldöttek és elmondták a munkás- paraszt szövetséget gyengítő elemek leleplezését, javaslatokat tettek a közélelmezés rovására spekuláló elemek fé.keiitartásár.a, szenvedélyesen • ostorozták az alattomosan, vagy nyíltan fellépő ellenforradalmárok kártevéseit, ismertették a frissiben alakult termelőszövetkezetek erősségeit és gyengeségeit, beszámoltak a szocialista hazára támadók ellen vörös zászlók alá sorakozot- tak megmozdulásainak nagyszerűségéről, a sikerekről és az . átmenetinek tekintett vereségekről. Járatlanok voltak még, de minden nap többet tudtak, mert tanultak a forradalmi iskolában, s fűtötte őket a nép igaz ügyének győzelmébe vetett hit. Eleink ki akarták, ki tudták volna javítani a mások által sem járt útra induló proletárállam belső .fogyatékosságait. A letiprás után is sokan voltak, akik hittek benne, hogy követni .fogja az elsőt a második; Tolna megyében nem sokkal a Tanácsköztársaság leverése után, 1919. szeptemberében sztrájkoltak a nagymányoki bányászok. A korabeli sajtó adta hírül, hogy 1919. novemberében Novák Géza, 20 esztendős bonyhádi kereskedősegéd két társával egy bálon elének elte az Ifríernacionálét. s éltette a Tanácsköztársaságot. A fiatal tanácsállam ellen összefogott a belső és külső ellenség, s a rongyosan, éhesen is hazáját védő nép ellen bevetett idegen túlerő legyőzte a. nemzetközi haladás élvonalában küzdő Magyar Tanácsköztársaságot. Ne mondjuk tehát hogy megbukott. Ebben az értelemben tartalmi különbsége van a megbukott és megdöntött szónak. Nem bukott meg, de nem engedték élni. Leverlek, vérbefojtották, leteperték, majd guzs- fcakötötték híveit. A jubileumi évben a fogalmak helyretevésével is tartozunk dicső nemzeti múltunknak. Nyerjen végre mindenütt polgárjogot a valóságot pontosan fedő, az igazságnak megfelelő szó: Megdöntötték, megfojtották a Magyar Tanácsköztársaságot, fi, E, A hivatalos adatok sze- rím tavaly nálunk óránként négy közlekedési baleset történt, naponta ketten meghaltak a közutakon és minden hatodik balesetnél közrejátszott az ittasság. Arról, persze, nincs kimutatási hány ezren úsztak, meg véletlenül o végzetes szerencsétlenséget. noha a közelükben ittas vezető markolta a volánt. Mert nem az a véletlen, ha az ittas vezető gázol; az a véletlen, ha nem gázol. A KRESZ szigorú, a rendőrség szondáz, az ittasság súlyosbító körülmény a bíróság előtt, a járművezetők ezrei pedig rendszeresen iddogálnak. Az országúti csárdák előtt tucatnyi jármű. A sörben és a szörpben konyak, pálinka, ram. A minap az egyik csárda előtt egy Warszawa ittas vezetője még arra sem volt képes, hogy szabályosan visz- szahajtson az országútrai nekiment egy Trabantnak. A napokban bíróság elé állítottak egy hivatásos gépkocsivezetőt, aki már számtalanszor bizonyságát adta annak, hogy híján van a minimális erkölcsi érzéknek. Gyakran lerészegedett, ilyenkor az éló fába is belekötött. Felaprította lakásuk berendezését, doronggal támadt a rendőrökre és így tovább. Most egy évre elítélték ugyan, de hogy a gátlástalan iszákossága kizáró ok volna a gépjárművezetésben, az nem vetődött jel. TAff agyarországon egymillió jogosítvány lapul a zsebekben. Egy-két pohár nem számit. Hányán vélekednek így az ivászat szabadságáról? Nem tudni. De akik így vélekednek, azoknak a zsebében felesleges a jogosítvány. Akiket nem riaszt vissza sem a katasztrófák képe. sem a büntetés. sem az értelmes érvelés. sürgősen adják át a volánt. Süket ember nem mehet éjjeliőrnek, vak idegenvezetőnek, félkarú légtomásznak, néma dalénekesnek, tériszonyban. szenvedő toronyőrnek, vértől iszonyodó orvosnak. Teljesen normális és elfogadott, hogy sok foglalkozásnál vannak eleve kizáró okok; egyszerűen azért, mert van, aki arra a bizonyos foglalkozásra nem alkalmas. A gépjárművezetői foglalkozásnál az iszákosság a kizáró ok; akár hivatásos, akár passziózó vezetőről van szó. Megérthetjük és elfogadhatjuk, hogy valaki ragaszkodik a mindennapi poharazgatás jogához. Semmi akadálya. De akkor adja vissza a jogosítványát! Megértik ezt, vagy nem értik meg az érintettek, a társadalomnak, jogos és indokolt önvédelem címén, ézt az elvet érvényre kellene végre juttatnia. Akit télen csak az alkohol tud fel fűteni, az nézzen más mesterség után. A többiek nem kötelezhetők arra, hogy miattuk folyton farkasszemet nézzenek az életveszéllyel Vf an, akinél a beszeszelés ’ csak alkalmi kisiklás. Hogy ez sem tűrhető el. ezt a büntetés mértékével kellene határozottabban kifejezni. Sok országban az ittas vezetés minimális bírsága: egyhavi jövedelem. Ez igazságos és mindenkit meggondolásra késztet. Ismétlődő esetekben pedig sok helyütt kérlelhetetlenül bevonják a jogosítványt, mert az ivás: kizáró ok. Nincs más megoldás. HORVÁTH JÓZSEF
