Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
fctUi^Jí DOMBÓVÁR FALU? Talán nem sértődnek meg a dombóváriak, hogy „A mi falunk” címszó alatt írunk helységükről. A hivatalos városjegyzékben ugyan még nem szerepel Dombóvár, de az ottani lakosok máris annak tartják. Nem is minden alap nélkül. Dombóvár Tolna megye második legnagyobb települése, jelentős az ipara, közlekedési csomópont, és sokan már a nem dombóváriak közül is városnak tartják. Vagy legalábbis úgy tudják, hogy az. Mi magunk szívesen vennénk, hás- mielőbb mint városról írhatnánk Dombóvárról. Dombóvár hősei IRTA: DR. NOVÄK JÓZSEF. „A vasutasság nagy része idegenből jött. Dombóváron hosszabb ideig gyökértelen. s az őslakossággal nincs szorosabb kapcsolata. A fejlődés szem,pontjából mégis nagy a hatásuk, mert- dombóvári viszonylatban nekik van a legtöbb lehetőségük és alkalmuk, hogy bekapcsolódjanak az ország vérkeringésébe, messzebb és többet is lássanak, mint a helyi lakosság, mely sokszor évekig nem is utazott... így egészen természetes, hogy a forradalmi megmozdulásokban és a harcokban is a vasutasság játssza a legnagyobb szerepet, vezetője lesz a küzdelemnek.” Építjük, szépítjük Haldokló várrom Részlet Topa József Haldokló várrom című verséből: S ott. ahol egykor golyó ütött léket, c két várfala elmondja egymásnak, hány vitéz szívéből rohanva tépett itt vért és halált, s osztogatta száznak, bár nőtt harcba-tűzbe a hulla-halom, nagyobb volt Szívben honfi aggodalom! S a zászlót ahogy keze összefűzte, Csatazajt riant a béke és vadon. • Hazát, melyet ősünk itt életnek tűzte, hazátnemadunk! — csak az élt ajkakon. Hajnalpír sokszor dűlt fénnyel, borússal, festett hős hullát fehérrel, pirossal. Reggel jövök, este megyek Aknai Kálmán építész művezető : — Nem sok mindent tudnék mondani Dombóvárról, mert én itt csak dolgozom. Reggel jövök, este megyek a vonattal. Komló mellett lakom egy kis faluban, Magyarszéken, s onnan járok be naponta. Már 20 éve ennél az építőipari vállalatnál, illetve elődjénél dolgozom, s most Dombóvárra szólított a kötelesség, itt építkezünk. Eddig a kórházat építettük, most meg a Láng-gyárat alapozzuk. Van munka bőven. — Mint építésznek, mi a véleménye: Dombóvár város, vagy község? — Hivatalosan falu, s éppen mi, építők fejlesztjük várossá. Szerintem a kórház is, meg ez az építkezésünk is fontos feltétele annak, hogy Dombóvár mielőbb város legyen. — Szívesen jár Dombóvárra évek óta dolgozni? — Ahogy vesszük. Ha nem kellene naponta utaznom, jobb lenne, de ha már utazni kell, inkább ide, mert itt mégis jók a közlekedési viszonyok. — Az építkezés megannyi szállal kapcsolódik a faluhoz. A munkahelyén keresztül hogy értékeli Dombóvári? — Többször látjuk a község és a járás vezetőit az építkezéseinknél. Látszik, hogy törődnek a fejlesztéssel. Ha a munkánk közben valamilyen DR. SZŐKE SÁNDOR: Dombóvár Idézet dr. Szőke Sándor, Dombóvár című, 5 évvel ezelőtt készített és kiadott monográfiájából: „A XIX. század második feléig szinte kimondottan mező- gazdasági település volt Dombóvár. A nagybirtok fejlődésével gyarapotott a gazdatisztek, intézők száma. A fejlődés fokozatosan magával hozta a kisiparosréteg erősödését is. Lényeges nagy változást azonban a vasútépítés eredményezett ezen a téren is. A lakosság összetételét illetően az első helyre a vasutasság került, és ezt a vezető szerepét napjainkig megtartotta. A később telepített üzemek pedig a munkásosztály létszámát gyarapították. Ugyanakkor Dombóvár a környék kulturális és köz- igazgatási központja lett, ezért jelentősen emelkedett a szellemi dolgozók száma. Lakossága 1692-ben 272, 1710- ben 48, 1836-ban 1431, 1900ban 8885, 1960-ban pedig 15 355 volt.” Itgm ,s SOLDATS! COff FRÉRE51 Les ouvriers bongrois ont écrasée la dotninatíoo de lemrs écorcbeurs et ont obtenu par leur revolution vktorieuse, qu'ils ce sont jdélivrés de í oppression. Sóidat* i Vos seigneurs; vos opresseurs vous veuient employer pour fouler les ouvriers hongroís. Prolétairs Francais i Vous ne vous donnerez pás comme instruments a ce role detestable! Vous le savez bien vous niemes, que ce ne soni pás les prolétairs bongroís, qui sont vos enneroíes, mais ce sorit vos propres seigneurs, a lonire de quis vous souffrez déja ces 5 ans de guerre et c'est vous, les prolétairs frahicais, qu’on vebt?: abuser pour maíntenir la domination des écorcbeurs et Toppression des prolétairs. SOLOATSI CONFRERESl . : Népújság 6 I960, június 8. Mutinez vous! commeles prolétairs russets et hongrois J’ont fait et maréhez contre vos propres oppresses» de jusqu'ici, avec Télan de vos aneetres, qui vous ont mdiqué le chemin de ía Hberté, afin que tous íes prolétairs travaiüants de la térré soient libres. Vive T internationale! . Vive Tempire des prolétairs! Salut iratoméi de* un mm n ti wn. Teuermaier Rezső könyvkötő műhelyéből került elő ez a francia nyelvű röplap. Amikor megkezdődött a nyugati hatalmak intervenciója a magyar tanácshatalom ellen, e röplap arra szólította fel a francia katonákat és munkásokat, hogy legyenek szolidárisak, tagadják meg a parancsokat. probléma merül fel, a helyi vezetők minden lehető segítséget megadnak. Elég gyakran tapasztaljuk, hogy milyen sokat tesznek a városiasodásért. Nekem tetszik Dombóvár Oberritter Ferenc művezető: — Mindössze két hete vagyok ebben a beosztásban. Azt mondhatom, hogy majd minden nagyobb építkezésnél dolgoztam, így nemcsak szemtanúja, hanem részese, segítője is vagyok Dombóvár városiasodásának. Dolgoztam a magtisztító és a kesztyűüzem építkezésén, most legutóbb pedig a kórház építői közt voltam. Ä legnagyobb ipari építkezés kétségtelenül ez a mostani, a Láng-gyár. Most még nem sok látszik belőle, de egy-két hónap múlva, amikor már szereljük össze az elemeket, messziről látható lesz ez is, mint a kórház. — Hogy került Dombóvárra? — Beremendi vagyok, s 1962- ben kerültem ide. Nemsokára megnősültem. Helybéli lányt vettem feleségül, így aztán itt is telepedtem meg. Nem is kívánkozom innen el. Nekem valahogyan tetszik Dombóvár. Szerintem itt feltalálhatja magát, aki akarja, vagyis aki szeret dolgozni. — Maga szerint Dombóvár város, vagy falu? — Hivatalosan falu, de megilletné a város elnevezés. Egyébként nagyon érdekes, hogy ez hivatalosan még falu, de mégis van egy városa: az egyik új negyedet mindenki kertvárosnak nevezi. Csak egy kicsit jobban kellene közmű- vesíteni. Kevés a lakás Zók András építőipari segédmunkás : — Tőzsgyökeres dombóvári vagyok: Üjdombóváron születtem, ma is ott lakom. Eddig a cementüzemben dolgoztam, de ott egy kis nézeteltérésünk támadt, s eljöttem ide, az állami építőipari vállalathoz. Itt is betonozási-munkákat végzek, jelenleg a Láng-gyár alapjait betonozzuk. — Mi a véleménye a saját falujáról? — Én elégedett vagyok vele. Csak azzal nem nagyon, Dél-dunántúli idegen forga lm i tájékoztató A Dél-dunántúli Idegenforgalmi Tájékoztatóban a többi közt o következő olvasható Dombóvárról: „A Kapos átjárójánál levő római kori település. Elnevezését a középkori Dombó család váráról kapta, amelyet a. XVI. század elején a Kapos folyó egyik bozótszigetén vá- sárosdombói Dombay Pál jogtudós épített. A mohácsi vész után a török elfoglalta, és egy basa székhelye volt. A romok egy része ma is látható. A Dunántúl jelentős vasúti csomópontja. A városiasodásnak indult hely rendezett utcái, virágos terei kellemes benyomást keltenek a látogatóban.” hogy még mindig falunak nevezik. Nagyon szeretnénk, ha már város lenne, mert akkor talán bizonyos problémákat is könnyebben meg lehetne oldani. — Mire gondol? — Hát például itt van az én esetem. Én lakom a szülői házban, családommal együtt, a másik három testvérem — ugyancsak a családjával — másutt. A családi ház négyőn- ké, most akarnánk rajta meg- osztozkodni. A testvéreim azt szeretnék, ha én kiköltöznék belőle, mert akkor el tudnánk adni. Igen ám, csakhogy hova? Mivel a testvéreim sürgettek, kicsit össze is koccantunk a dolgon. Megpróbáltam lakást szerezni, mentem fűhöz-fához, de csak addig sikerült eljutni, hogy megtudtam, milyen lehetetlenek Dombóváron a lakás- viszonyok. Eddig, hogy nyugodtan lakhattunk a családi házban, nem is tűnt fel ennyire. Ha Dombóvári végre várossá nyilvánítanák, talán az ilyen gondok is gyorsabban megoldódnának. Nem jönnék ide lakni Drávecz György ács: — Szakosról járok ide dolgozni, minden reggel. Nem keresünk túl sokat, de ez mégis fix munkahely, talán majd valamikor kapunk utána egy kis nyugdíjat is. — Nem lenne kényelmesebb, ha beköltöznének ide, hiszen úgyis itt a munkahely? — Eszem ágában sincs, semennyiért sem jönnék ide lakni. Én szakcsi vagyok, oda megyek haza, s ott van egy kis szőlőm is. Mi lenne azzal, ha én ide költöznék, — Szereti Dombóvári? — Nekem ez csak munkahelyem. Én itt már nem tudnék megszokni. — Mit gondol, lesz Dombóvárból valaha város? — Ezen még nem tűnődtem. Építgetem én is, most is ezt a nagy gyárat zsaluzzuk, de hát én, mint az előbb is mondtam, szakcsi vagyok, s nyugodtan fekszek attól, hogy Dombóvár város lesz-e, vagy nem. Sokféle nép van itt Kovács János ácsc — Jobb hijján ide járok dolgozni KaposszekcsőrőL — Otthon nem akad munka? — Akadna a tsz-ben, vagy másutt. Dolgoztam a tsz-ben is, de úgy gondoltam, hogy itt talán előbb lesz nyugdíj. Először a tanács házilagos részlegében dolgoztam, most meg itt. — Hogyan vélekedik Dombóvárról? — Jobbára csak a vasútállomáson és az utcán keresztül ismerem. Azt azért sikerült megállapítanom, hogy sokféle nép lakja, nem úgy, mint a falvakat. Az emberek sokféléi verődtek össze, jönnek-mennek, többségük nem ismeri egymást. Nem igazi falusi embernek való ez. Ez már város. Sok benne az építkezés, fejlesztés, de ez a sokféle ember, valahogyan... Szóval, mintha nem lenne olyan közvetlen légkör. BODA FERENC
