Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-08 / 130. szám

INTERJÚ

flz új gazdasági mechanizmus

emberi oldalról

A reform közgazdasági vonatkozásairól szinte naponta hallunk, olvasunk. Jövedelmezőség, minőség, tisztességtelen haszon, üzletkötés, kockázatvállalás, hitelrontás, naponta használatos kifejezések. Lapunk munkatársa ezúttal az új gazdasági mechanizmus emberi vonatkozásairól beszélget Tóth József elvtárssal, a szekszárdi járási pártbizottság első titkárával.

— 0O0 —

— Szívesen hinné el az ember, Tóth elvtárs, hogy napjainkban az érvényesülés egyetlen lehetséges komplex módja a teljesítmény, a tudás, a hozzáértés, de némelykor a tapasztalatok mást mutatnak.

— Kétlem. Szerintem a tapasztalatok éppen azt mutatják, hogy a szükséges tudást, hozzáértést, teljesítményt nélkülöző emberek helyzete az adott munkakörökben egyre bizonytalanabb.

— A dolgozók bírálatai...

— Éppen a dolgozók aktivitása jelzi az általam említett bizonytalanságot. Annak ellenére, hogy találkozhatunk még az érvényesülés kispolgári vetületeivel is. Kevesebb munkáért nagyobb pénzt, kevesebb tudással nagyobb beosztást. Ilyen is van. De a tendencia mindenképpen pozitív irányú.

— Meggyőzött, Tóth elvtárs. ezt el kell fogadnom.

— Az emberek sokszor azt hiányolják inkább, hogy az erkölcsi elismerés elmarad. Nem vagyok ellensége a mutatóknak, de nem tartom szerencsés dolognak, ha az embert teljesen eltüntetik. Ehhez kapcsolódik, hogy mintha a lelkesítés, a bíztatás, a mozgósítás szégyellni való dolog lenne.

— Egyesek elavultnak tartják.

— Az újságíró is?

— Egyáltalán nem, hisz az új gazdasági mechanizmusban fokozottabban óhajtjuk érvényesíteni legmagasabb rendű elvünket, azt, hogy minden az emberért történjék. De szá- hnomra úgy tűnik, egyesek éppen az új gazdasági mechanizmus vastörvényeire hivatkozva feledkeznek meg erről és elkedvetlenítik a dolgozókat.

— Én most szókimondóbb leszek. Az emberek alapvető bizalmát a párt és a kormány élvezi. Helyenként azonban nincs minden rendben a helyi politikával; .amikor rossz a munka- szervezés, gyakori az anyaghiány, sok az elvtelen kivételezés, a titkolózás, akkor ennek egyenes következménye, hogy az emberek elégedetlenek kedvetlenek. A politikai légkör ebben az esetben rossz. Szerintem a reform társadalmi aspektusait nézve, a jó politikai légkör biztosítása a legfontosabb.

— Tudnak tenni valamit annak érdekében,

hogy járási szinten ez valóság legyen, ne csupán óhaj? Azért mondom ezt így, Tóth elvtárs, mert „lent" rendszerint egymás között már rég háborognak a dolgozók, viszont „fent”, járási, vagy megyei szinten még nem tudnak semmit. '

— Ezt így nem fogadhatom el. Ami a dolgozókat idegesíti, arról mi sokkal hamarabb tudomást szerzünk, mintsem gondolná, ösz- szességében, a helyi politikát is jónak tartom. Elsősorban azért, mert az elveket, a szocialista közélet tisztaságát féltő emberek nyomban

jelzik a problémákat. így szereztünk tudomást most a közelmúltban a tengelici szociális otthon vezetőjének viselt dolgairól. Most folyik a vizsgálat, annak befejeztével az igazgató felelősségre vonása sem marad el. Hogy tudunk-e valamit tenni? Minden esetben tudunk és teszünk. Nem vitatom, az is előfordul, hogy a dolgozók lent már rég háborognak, a járási szervek viszont még semmit nem tudnak. De mondja meg nekem, ki tehet erről? Itt volt a járásunk területén működő TÖVÁL-eset. A dolgozókból mindaddig nem tudtunk kiszedni semmit, míg nem hoztuk tudomásukra, hogy az igazgató már nem igazgatójuk.

— Féltek.

— Lehet, de megítélésem szerint itt többről van szó. Arról, hagy túl sok ember volt az igazgató lekötelezettje. Más résiről ez az ember értett a dolgozók megfélemlítéséhez, a párt- szervezet viszont gyenge volt ahhoz, hogy elv- szerűen fellépjen.

— Tóth elvtárs, ahol egy bármilyen beosztásban dolgozó ember azt a látszatot tudja kelteni, hogy neki mindent elnéznek, neki mindent szabad, ott szerintem ez a párttagok gyámoltalansága.

— Egyetértek. A TÖVÁL például jól dolgozott és tartja még magát az a nézet, ha jól dolgozik a vállalat, akkor minden esetben jól dolgozik a vezető is. Ez rendszerint így van, de nem mindig. Találkoztam én már olyan esettel, hogy a vállalat szép eredményeket ért el, de a vezetőnek ehhez alig volt köze. Mind a jó, mind a rossz tapasztalatokat pártbizottságunk a politikai munka során figyelembe veszi és felhasználja. Irtózom a sémáktól, az élet ezerarcú, a politikai munka sem lehet tehát egysíkú. Hogy mást ne mondjak, egy üzemben dolgoznak fiatalok, öregek, nők, férfiak, magasan kvalifikált értelmiségiek, segédmunkások, nőtlenek, családosok, helyben lakók bejárók. Ilyen közegen semmi szín alatt nem lehet egysíkú a politikai munka.

— A minden szempontból megfelelő vezető eleve letéteményese a munkahelyeken annak, hogy az emberek közérzete jó legyen. Hivatkozhatnánk a bátaszéki, a faddi, a medinai és más közös gazdaságokra.

— Hogyne, hogyne. Bátaszéken a tagok közérzetét befolyásoló helyi politika évek óta jó. Medinán és Faddon viszont ezt csak másfél év óta mondhatjuk el. Valóban a vezetéssel összefüggő dolgok ezek. Az elmúlt másfél év leforgása alatt, Faddot és Medinát is beleértve, nyolc helyen volt tsz-elnök csere. Alkalmasabb emberek kerültek az elnöki posztra és azóta a változások oly nagyok, hogy sokszor alig hiszek a szememnek.

— A jó vezető szárnyakat tud adni beosztottjainak, nem csoda, hogy újabban egyre többször halljuk: a vezetés külön tudomány. Az erőtlen, a gyenge, a lusta, a tudatlan vezető munkatársainak még a meglévő szárnyait is letöri.

— Pontosan így van. Járásunkban ezen a területen a változások pozitív irányúak. Tapasztalatom, sok ezer ember ég a vágytól, hogy munkájával kitűnjék. Mi ezeket a törekvéseket segítjük, részben az előbb vázolt módon, részben más eszközökkel.

— Beszélne a segítség kézzel fogható eredményeiről is? Megállapította, hogy a szekszárdi járásban sok ezer ember ég a vágytól, hogy munkájával kitűnjék. Mivel támasztja alá az iménti megállapítását?

— Ismerkedjék meg néhány „sarokszámmal". Ezek áttekintése után nyomban kiderül, hogy nem hasból, hanem tényekre alapozva beszélek. 1963-ban a szekszárdi járás területén 3888 katasztrális holdra jutott egy egyetemet, vagy főiskolát végzett mezőgazdasági szakember. 1968-ban 750 holdra jut egy. A hatezer-ötszáz dolgozó tsz-tagból 1500 rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal. Tavaly 15 millió forint volt a közös gazdaságokban a melléküzemágak tevékenységének termelési értéke. Bátán a községi tanács és a termelőszövetkezet együttműködésével művelődési otthon épül. A tengelici Petőfi Tsz 300 ezer forintot adott a bölcsőde építéséhez. Járásunk területén az ipari üzemek teljes termelési értéke 26 százalékkal nőtt. A termelőszövetkezetekben az egy munkanapra jutó részesedés 1967-ben 79 forint volt, 1968-ban 91 forint lett. A kiskereskedelem forgalma 8,7 százalékkal nőtt De ennél több számot is mondhatnák.

— Az emberekről való fokozottabb törődésről, gondoskodásról szeretném ha beszélne.

— Nekem személy szerint is az a tapasztalatom, hogy járásunk területén sikerült megközelíteni az új gazdasági mechanizmust emberi oldalról is. A Tolnai Textilgyárban inkább más termékek gyártására álltak át, mintsem, hogy az üzem vezetői utcára tegyék a dolgozókat. Megnéztem nemrég a Szekszárdi Állami Gazdaságban az épülő állattenyésztési telepet. Ott is azt láttam, hogy a szociális jellegű beruházásokról sem feledkeztek el. Az Alsó- tengelici Állami Gazdaságban régebben úgyszólván semmit, tavaly óta másfél milliót fordítottak lakásépítésre. De a törődésre egy komplex számot mondanék inkább. Járásunk 31 500 munkaképes lakosából már csupán 5600- nak nincs állandó munkahelye. A többségük nő. Azon vagyunk, hogy néhány éven belül mindenki állandó munkahelyhez jusson. E törekvések keretei között Bátaszéken új bőr- és műanyag-feldolgozó üzem létesül, Tolnán 170 millió forintot fordítanak a selyemgyár rekonstrukciójára és 60 millió forintot új textilüzem felépítésére. Nagyok a lehetőségek a termelőszövetkeze takben is a melléküzemági tevékenység bővítésére.

— Tóth elvtárs, a jó helyi politika kialakításához hozzátartozik az emberek tájékoztatása. Gyakran a helyi ügyek indokolatlanul titokban maradnak.

— A helyi tájékoztatással nem vagyunk elégedettek. Sokszor a járás, a megye, az ország dolgairól többet tudnak az emberek, mint a községükről, az üzemükről. Azt tapasztalom, hogy az erkölcsi és a világnézeti kérdéseket sorolják a legkényesebb kérdések közé helyenként a helyi vezetők. Az eddiginél elvenebb, frissebb, gyorsabb tájékoztatásra van szükség. Még tapasztaljuk, nyomban hozzáteszem, mélységesen elítéljük az irigykedést. A jelesül dolgozó, tehetséges emberektől ' irigvlik a keresetet. Mintha az 'ilyen embereknek az ablakon dobták volna be a pénzt. Pedig nagyon megdolgoztak érte. Az irigykedés nyilván sok embernek elveszi a kedvét. Mi fellépünk a negatív megnyilvánulásokkal szemben. De még sok a dolgunk, dehát azért vagyunk, hogy újszerűén, az élethez, a gyakorlathoz igazítva végezzük munkánkat.

— Köszönjük a beszélgetést, Tóth elvtárs.

SZEKULITY PÉTER

Százezreket hozó szakértelem

Tóth István, a németkéri termelőszövetkezet elnöke őszintén, kertelés nélkül beszél a jelenlegi helyzetről:

— A szövetkezet már évek óta gyengélkedik és jelenleg is az a helyzet, hogy április—május hónapban még nem fizettük ki az előleget a tagságnak. Bár ezt a tényt pillanatnyi pénzzavarként is fel lehet fogni. Ezért nem is zúgolódik komolyabban a tagság, mert tudják, rövidesen komolyabb bevételhez jutunk.

— A pénzzavart elsősorban az idézte elő — mondja az elnök —, hogy nagyobb összeget fektettünk műtrágyába. Nagyobbat mint eddig bármikor. Hogy miért? Eddig mindig közvetlenül a felhasználás idejére rendeltük meg a műtrágyát — és előfordult,

hogy nem kaptuk meg időben a szükséges mennyiséget. így jártunk tavaly ősszel is ... A nagyobb terméseredmények érdekében viszont fokoznunk kell a műtrágya mennyiségét. 1967-ben még csak 78 vagonnal használt fel a tsz, az idén már 210 vagonos mennyiséget alkalmazunk. Ezért kénytelenek voltunk előre beszerezni — még akkor is, ha ez lényeges többletkiadást jelentett.

— Jelenlegi pénzügyi nehézségein k hogyan oldódnak meg? Százezer forintot kapunk a napokban eladott hízók után, újabb százezret vemhes süldők után. Rövidesen ismét eladunk 150—200 hízót. Ebből várhatunk mintegy négyszázezer forintot. Ha megnyírják a juhokat, a gyapjúért 5—600 ezer forintot kapunk. 1600 juh vár nyírásra, és van még hatszáz bárány, amelynek nyírásáról még egyezkedünk a gyapjúforgalmi vállalattal. A vállalat azt ajánlja, nyí- rassuk meg a bárányokat most, a főállattenyésztőnk' viszont úgy vélekedik, várjunk még két hónapot. Csak úgy, mellékesen értékesítünk több százezer fűszerpaprika-palántát is...

— A palántát eladásra nevelték?

— Tulajdonképpen nem, hanem a saját szükségletünkre. Csak azt adjxik el, ami feleslegként jelentkezett.

— Felesleg? Ennyi?

— Igen. Úgy is mondhatnám, ennyit nyertünk azzal, hogy szakmailag hozzáértőbb embert állítottunk a kertészet élére. Ambach Edét, aki eddig általános

agronómusként dolgozott a szövetkezetben. Aki eddig a kertészetet irányította, bármennyire igyekezett is, nem volt meg a kellő szakértelme. Termesztett a szövetkezet eddig is fűszer- paprikát, fehér, illetve pri- taminpaprikát — és a palántanevelés eddig túlméretezett volt, hogy a pótláshoz legyen elegendő. Most a palántanevelés, a kiültetés szakszerűbben történt, úgy, hogy alig kell pótolni. A megmaradt palántát viszont viszi a helybeli lakosság, de rengetegen jönnek a környékből is. Tehát végeredményben egy ember megfelelő helyre állítása több százezer forint többletbevételhez juttatja a szövetkezetét.

Ambach Ede hozzáértését dicséri az is, hogy egy év alatt rendbe hozta a tsz néhány évvel ezelőtt telepített negyven hold szőlőjét is. Már kétséges volt, hogy a felsőbb szervek engedélyezik-e hivatalosan a termőre fordulást — és ezzel együttjáró állami kedvezményt. nem mondják-e ki a szőlő „halálos ítéletét". A tavasszal előfordult, hogy a szőlő egy részét újrametszette, a szakmai követelményeknek megfelelően. A metszést végző tagok tulajdonképpen nem hibáztathatok — azt hitték, a nagyüzemnek is jó az a módszer, ahogyan eddig a néhány száz öles háztáji, egyéni szőlőket gondozták.

— Helyzetünkön sokat javít az is, hogy az idén végre megszűnik a takarmánygondunk. ötven vagonra számítunk az első kaszálású lucernából — évi szükségletünk hetven vagon, tehát még tartalék is lesz bőven — mondja az elnök.

A németkéri szövetkezetben vannak még gondok. Ezekről Tóth István elnök őszintén beszél. De vannak már ígéretes változások is, amelyek megkezdődtek az elmúlt évben. Arról már nem nyilatkozik az elnök, hogy ezeknek ő is részese. Alig több, mint egy év óta elnöke a közös gazdaságnak. Előtte hosszú éveken keresztül volt a községi tanács elnöke ... BI.