Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
Elmondja a berepülőpilóta... Óránként 2500 kilométer a TU—144-el 190« méteres nekifutás után a négy sugárhajtóma levegúuc emelj ezt a repülőgépet, amelynek utazósebessége 25«o km óra. Leszállás nélkül , 0500 km távolságra képes elrepülni és 20 km magasságba emelkedhet. A gépről és az első felszállásokról beszél Jelján, a Szovjetunió Érdemes berepülőpilótája. Az összes közlekedési eszköz fejlődése a sebesség növekedésének útján halad. Minden — a legkisebb — előrelépés hihetetlen erőfeszítéseket követel. De néha ez a fejlődés — amint azt mondani szokták — hétmérföldes léptekkel halad. A szovjet polgári repülőgép- gyártás fejlődésének egyik ragyogó bizonyítéka a TU—144, amelyet Tupoljev akadémikus irodája tervezett, a professzor fii, — Alexej — irányításával. E;ő a világ első szuperszonikus utasszállítógépe. Moszkvából a Távol-Keletre három, Indiába két és fél, Londonba kevesebb, mint két óra alatt repül majd ez a gép. Le- és felszállásához a jelenleg használatos nemzetközi repülőterek adta lehetőségek elégségesek. A nyújtott törzs és a vékony deltaszárny kiváló aerodinamikai tulajdonságot és a lehető legkisebb légellenállást biztosít a szuperszonikus sebesség esetén is. A kilátás biztosítása érdekében az orr lefelé billenthető. A kezelőszemélyzet két. pilótából és egy hajózómérnökbői áll. Az irányítási rendszer — ideértve a robotpilótát is — lehetővé teszi, hogy a repülést optimális feltételekkel — a rossz időjárás, vagy az éjszaka körülményei között is lebonyolíthassák. A legforttö- sabb berendezések működését külön automaták is ellenőreik. Az utasok két szalonban helyezkednek él. A kényelmes ülések, az új konstrukciójú légkondicionáló berendezés, a hő- és hangszigetelés megteremtik a teljes komfortot. A négy hajtómű a szárny alatt, a hátsó részen helyezkedik eü.. Típusuk elhelyezésük, műszaki jellemzőik kiválasztása a zaj és vibrációs hatásuk minimális szintjét eredményezte. A gép szerkezete alumíniumalapú ötvözet, a hőigénybevé- teltől függően utáftötvözöt.t, és ahol fokozott szilárdság szükséges, acél. A kohászok különleges hőálló ötvözeteket, a vegyészek hő- álló szigetelő és a belső tereket díszítő anyagokat készítettek. Az elektrikuáok új berendezéseket és vezetékrendszert terveztek. A rádiótechnikusok komplex, automata vezérlő- berendezést bocsátottak a tervezők rendelkezésére. A végleges forma megválasztása előtt .aprólékos kutatásit végeztek a szélcsatornában. A 0-széria első darabjának építésekor az egyes alkatrészeket, szerkezeti elemeket a tényleges igénybevételeknek megfelelő körülmények között vizsgálták. Ehhez a munkához repülő-laboratóriumokat és számítógépeket is felhasználtak. A gép levegőbe emelkedése előtt már jóval korábban — élethű maketten — gyakorolt a személyzet. A szerelési munkák után a gép készen állt a berepülésre. Először futópróbát tartottak a felszállás kezdetéig fokozva a sebességet. Ezután elemezték a fékezési tulajdonságokat. Ez egyben a felfüggesztés, a rádió- és egyéb berendezések próbáját is jelentette. Aztán 1968. december 31-nek fagyos reggelén ez a hatvanméteres, száztonnás óriás készen állt a felszállásra. A hajtóművek feldübörögték. — Hát akkor szép csendben induljatok, de a jókedvetek ne hagyjátok itthon! — hallatszott a fülhallgatóban a főkonstruktőr hangja. i Egyre gyorsuló sebességgel futottunk. Az irányt könnyű tartani. Egy könnyed mozdulattal felém húztam a botkormányt. A gép engedelmesen követte mozdulatomat. Nem is éreztük, amikor elszakadtunk a betonszalagtól. Mind magasabban széliünk. A gép engedelmes. A beoszA gépóriás repülés közben. tottak jelentik, a berendezések megfelelően üzemelnek. Újabb fordulópróba, minden úgy történik, ahogy akarom. Megértjük egymást a TU—144-el, mint régi baráttal. A legénység végzi a dolgát. A hajózómérnök halkan maga elé dúdol. Kitűnő a hangulatunk. Elérjük az előírt magasságot, hozzákezdünk a feladat következő fázisának végrehajtásához. A berepülés alkalmával nyert adatokat most értékelik. Mielőtt a TU—144 munkába lép, mégegyszer próbán esik keresztül. így kívánják az emberi élet biztonságának Írott és íratlan szabályai. APN A politikai Igényes és egyben problematic kus vállalkozás eredményét, tükrözi a Bányai Márta által ír eg- írt új politikai gazdaságtani kézi-, könyv. (Politikai gazdaságtani alapismeretek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó). A szerző ugyanis arra tett kísérletet, hogy a marxista-leninista közgazdaságtan alapismerteit egészen rövid, kiny- nyen úttekinthetőrtanulhatóf népszerű tankönyvben fogtátja össze. Az általánosnak tekinthető gyakorlattól eltérően, nem népes szerzőiszerkesztői kollektíva, hanem egyetlen szerző munkája az új ,,potgazd'* könyv. Elsősorban a lehetőség alapos kihasználása jelenti a könyv legfontosabb erényét. A tankönyv Írója jöleg a saját oktatói, ismeretterjesztői munkája során szerzett tapasztalatok, tanulságok kiértékelése alapján építette fel a könyvnek a hasonló tárgyú tankönyvekétől sokban különböző szerkezeiét, hajtotta végre a marxista-leninista közgazdaságtan új gazdaságtan anyagúnak tömörítését, a bonyolultabb problémák vulgarizáld smenies egyszerűsítését, A szocializmus gazdqsúgl problémái az utóbbi időben — mint ismeretes — különösen az új gazdasági mechanizmus létrejöttével kapcsolatban, országszerte fokozó dó, a nem-szakemberek körében is egyre erősebben jelentkező érdeklődést váltottak * ki. Az új politikai gazdaságtant könyv szerkezete jól alkalmazkodik ehhez az igényhez, elsősorban azzal, hogy. — mint a szerző az előszóban rámutat — a tankönyt> ,,a szokásosnál részletesebben foglalkozik egyes ágazati gazdaságtani problémákkal és a szocialista, kiváltkép- pén a magyar népgazdaság működésének és fejlődésének legfontosabb kérdéseivel. A könyv mintegy kétharmad részét a szocializmus politikai gazdaságtana kézikönyve alapkérdései foglalják el* A hagyományos politikai gazdaságtani tankönyvektől való eltérés különösen a tőkés termelési mód alapvető vonásait és fejlődési szakaszait tárgyaló résznél figyelhető meg (nem követi a szerző olyan szorosan a Tőke felépítését, mint általában a politikai gazdaságtani tankönyvek). A mai tőkés gazdasági viszonyokat s a. szocializmus gazdaságtanát illetően jó néhány újabban felvetődött s vitatott kérdésre is kitér s színvonalasan állást is foglal a szerző, ám nem érezteti kellően az olvasóval, hogy egyes viták egyelőre lezáratlanok, hogy a marxista-leninista közgazdaságtan nem adhat azonnal minden új problémára végleges választ, hanem változó, fejlődő, időnként heves viták s eltérő álláspontok öszeütközése révén tökéletesedő tudomány•-^■■a AA A ▲ A ▲ A AAAAAA . •W W WWW WW WW WW WW' „így ésszerű — gondolta Tyihonov. — Aligha dob el valaki egy nyilvántartott fegyvert. De a tulajdonost mégis elő kell kerítenünk, bármi történik is. Ez most a legfontosabb!” Tyihonov belépett irodájába, felkattintotta az asztali lámpát. A gyenge világításban nem tűnt. olyan barátságtalannak a helyiség. Jegyzetfüzetet vett elő az asztalfiókból, fellapozta, a tér lefonkagylóért nyúlt. Halló, központ? Kapcsolja kérem Tulát Hohlovot kérem a bűnügyi rendőrségtől. Hohlov máris a vonalban volt, mintha csak .» hívást várta volna. ; — Hogy vagy, Tolja? — kérdezte Sztasz. — Figyelj ide, nagyon fontos és nagyon 'sürgős kérésem van. Keresd fel kérlek a fegyvergyár kereskedelmi osztályát. Van nálam egy puska, TOZ—17 mintájú, a száma: Vera-Borisz 806237. legelőször is állapítsd meg, mikor készült, melyik sorozathoz tartozik. Azután tudd meg, melyik raktárnak küldték el a sorozatot. A raktár bán már könnyebben rábukkanhatsz a vevőre is. Felírtad a számát? Megteszed? Hát persze, hogy nem most rögtön, értem én. De holnap feltétlenül várom a hívásodat! A raktári másolatot légy szíves küldd el a futárral. Köszönöm, Tolja. Tyihonov felsóhajtott... CSÜTÖRTÖK „A fegyverszakértői vizsgálat megállapítása szerint a fiatalkorú Gafirovnál talált töltények teljesen megegyeznek azzal a tölténnyel, amelyet február 23-án operáltak ki a jegyzőkönyvben feltüntetett juharfa ágából, de keménységüket és vegyi összetételüket tekintve különböznek a T. Sz. Akszjonova holttestében talált golyótól...” Tyihonov félretölta a fegyverszakértő jelentését. „Minden világos. A fiúk ártatlanok. Nevetséges, de egyelőre ártatlanokat hajszoltunk: Pankovát, Kazancevet, Murzavát..” Tyihonov az asztalnál ült, öklére hajtotta fejét, és maga elé bámult. „A nyomozás zsákutcába került” — gondolta. — Az utolsó remény: a puska. Ha megtalálják a tulajdonost, új nyomra bukkannak. A régi feltevések elavultak: Popov doktor, Lagunov, Kizek, Murtaza — valamennyien ártatlanok. De hiszen lehetetlen elképzelni, hogy a gyilkos semmiféle nyomot ne hagyott volna maga után! Ha beszélhetne Tányával! Biztosan tisztában volt a reá leselkedő veszéllyel, tudta, hogy meg akarják ölni. De az is lehet, hogy nem. Ha sejti, bizonyára elővigyázatosabb. Váratlanul érte a halál. Most már halott, nem lehet belelátni gondolataiba. ■Hát persze, Kozákot könnyű elkápráztatni afféle Sherlock Holmes-i trükkökkel. Rövidesen fel kell keresni Tánya édesanyját a szomorú közleménnyel: „A nyomozás megakadt...” Mit fog felelni ? „Hiába élsz a földön!” Tyihonov áttelepült az ablakpárkányra, a hideg üveg jótékonyan lehűtőtte forró homlokát. ..Tételezzük fel, hogy a tettes, vagy valamiféle nyoma elkerülte a figyelmemet. Meg kellene végre tanulni, hogy semmit se tekintsünk egyszer és mindenkorra adott, befejezett tények, hiszen mindenfajta ténynek végtelenül sok árnyalata lehet. Hétfő este Tánya beszélt valakivel telefonon. Nyilvánvalóan odacsalták Vladi- kinóba. De kicsoda? És mivel? S legfőképpen: miért? Álljunk csak meg... Kezdjük élőiről. Tánya szombaton érkezett meg a kiküldetésből. .. Úgy van. És most ugorjunk újra előre. A tényeket ki kell tapogatni. A kiküldetés! Erről kell valamit megtudnom!” Beljakov ezúttal melegebben, szinte együttérzően fogadta Sztaszt. „Jól nézek ki!” —gondolta Tyihonov. Tánya asztalát gondosan letö- rölgették, elrámolták róla a papírokat, feljegyzéseket. Beljakov elfogta Sztasz pillantását és bocsánatkérő hangon sóhajtotta: — Mit tegyünk? Az élet folytatódik... — Igen, folytatódik — bólintott Sztasz. — De egy pillanatra megállt. És nekünk ehhez a pillanathoz kell visszatérnünk. A múltkor említette, hogy Tánya szombaton, tizenkettedikén jött bé dolgozni, holott a kiküldetés eredetileg tizedikéig szólt. Mivel magyarázható ez az eltérés? — Ezt mondtam? — csodálkozott Beljakov. — Őszintén szólva, már nem emlékszem. Talán így beszéltük meg. Nem tudok rá visszaemlékezni. — Próbáljon meg. Ez nagyon fontos. — Lehet, hogy csúsztatott. Nem emlékszem rá, hogy említette volna .. — Feszítse meg az emlékezőtehetségét! — Nem emlékszem. — Tárta szét a karját Beljakov, — Rendben van, — mondta Tyihonov. — A múltkor együtt nézegettük Akszjonova noteszéi. Megvan még? — Igen, eltettem emlékül. — Kölcsönadná néhány napra? Beljakov látható rosszkedvvel húzta elő asztalfiókjából a zsebnoteszt. (Folytatjuk.)
