Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-06 / 128. szám
„Diákinvázió“ Tatán Rovatvezető: D. KONYA JÓZSEF Szocialista csoport Jutalomból A gyönki Tolnai Lajos középiskolai fiúkollégiumban a nevelőtestület és a diáktanács a félévszázados évfordulók jegyében „szocialista csoport” versenyt rendezett. A szeptemberben beindított verseny májusig tartott. Néhány nappal ezelőtt a diáktanács értékelte az akcióprogramot. Az értékelés után beszéltem a kollégium diáktanács-titkárá- val, Kővári Jánossal. — Milyen céllal indult a verseny? — A „szocialista csoport” verseny szeptemberben indult, s több hónapon keresztül tartott. Célunk volt, hogy méltóképpen megemlékezzünk a történelmi évfordulókról, színesebbé és tartalmasabbá tegyük a kollégiumi életet. — Követelmények? — A „szocialista csoport” cím megszerzéséért komoly feladat elé állítottuk a tanulmányi csoportokat. A következő követelményeket kellett teljesíteni: minden csoporttagnak egyszer szerepelni a dicsőségtáblán, kétszer kellett Beat stílusban A szavazatokból úgy látszik megtört a „Trombitás Frédi” hegemóniája, az első helyet az Illés együttes szerezte vissza. Néhány levelezőlapon megyei együttes, a „Szinkron” számaira is érkezett javaslat. Ez esetben eltekintünk a szigorú sorrendtől, ha valóban olyan jó az a szám, szerepeljen a listán. 1. Mondd, hogy nem hiszed el (Illés) 2. Atkozott féltékenység (Illés) 3. Trombitás Frédi (Omega) 4. Hull a hó (Kovács Kati) 5. Boldog nyár (Szinkron) hazamennek teljesíteni a tervátlagot, két sportágban aktívan kellett résztvenni a csoporttagoknak, szavaló és helyesírási versenyen három tagnak kellett indulnia a csoportból, a történelmi vetélkedőn is képviselni magukat, „Ki a szabadba” jelszóval túrán vettek részt. A tanulócsoport egy tagjának baráti szocialista országban élő diákkal kellett kapcsolatot tartani. — Sikerült? — Azt hiszem nem túlzók, ha azt mondom: a lehető legjobban. Fehérvizi Ferenc, a „szocialista csoport” vezetője így nyilakozott: — Rendkívül jó érzés, s nagyon örülünk, hogy a mi csoportunknak sikerült megszerezni ezt a szép címet. Csoportunk minden tagja egész éven át igyekezett a maximálisát nyújtani a cél érdekében. — Azért nem ment könynyen. — Különösebb akadályok sem merültek fel. Minden követelménynek eleget tettünk, ezt mutatja a pontszám is. A tanulmányi átlagot minden hónapban elértük. A szavaló és helyesírási verseny győztese csoportomból került ki. Csoportunk minden tagja aktív sportoló a gimnázium kézilabda-, illetve a helyi MEDOSZ labdarúgócsapatban. — És mi jár ezzel a szép címmel? — Csoportunk a következő tanévben élvezheti a kötetlen tanulási formát, a hétvégi klubrendezvényeken részt vehetünk, minden szombat-vasárnap jutalomból hazamehetnek a csoporttagok: Balaskó László, Mészáros Géza, Szilágyi Károly és jómagam. —> Gratulálunk! Krutek József Persze nem kell szó szerint érteni. Tatán rendezik meg az idén június 8—13 között az országjáró diákok országos találkozóját. Ezen a népszerű ifjú turista seregszemlén számítások szerinMöbb ezer diák vesz majd részt, Tolna megyét 108 természetkedvelő fiatal képviseli: A fiatalokat dús program várja: kirándulásokat tesznek a környéken, érdekes játékos rendezvényeken, sportvetélkedőn, kulturális előadásokon vesznek részt. A vendéglátók, a KISZ Komárom megyei Bizottsága gondoskodik arról, hogy emlékezetes legyen az országjáró diákok találkozója, amely sorrendben a negyedik ilyen jellegű összejövetel lesz. A diákok körében egyre népszerűbb a természetjárás. Ezt az is, bizonyítja, hogy négy esztendővel ezelőtt, az első országos találkozón nyolc „szem” Tolna megyei fiatal képviselte a megye középiskoláit... Dombóvárról írják: Dombóváron június 2-án tartotta tanévzáró ülését a Gőgös gimnázium KISZ-bizottsága. Hemerle Mária értékelte az egész évi munkát, megemlítve az eredményeket, felfedve a még fellelhető hiányosságokat, s végül megemlítve a jövő feladatait. A következő napirendi pontként Borka Zsuzsa III. a. osztályos tanuló beszámolt a helikoni ünnepségeken, „A KISZ szerepe a pályaválasztásban” címmel elhangzott előadásáról. Az ülés aktuális problémák megvitatásával ért véget. » Szeptemberben már készen várja a gimnázium tanulóit az iskolai pinceklub. Maga a helyiség két raktár egyesítéséből alakult ki. s vált erne a célra alkalmassá. A klubfoglalkozások ugyan már májusiifin megindultak, de a jelenlegi parkettázás miatt szünetelnek, így valószínűleg legközelebb már csak szeptemberben indul a „nagyüzem”. A diákok azt mondják: — Nem baj, kivárjuk! Havasi János VALASZ „Rázós“ kérdésekre A Tolna megyei Népújság május 16-án „rázós” , kérdések megjelöléssel cikket jelentetett meg az ifjúsági rovatban. A cikk Hazafi Józsefnek, a szekszárdi Babits Ifjúsági Klub volt vezetőjének levelét közölte, választ várva a felvetett problémákra a város ifjúsági vezetőitől. A felmerült kérdésekre az alábbiakban adunk választ, illetve tájékoztatást: „Mikor végzünk olyan munkát, hogy az ifjúságnak is tetsszen?” — teszi fel a kérdést a levél írója. Véleményünk szerint a kérdés feltevése nem indokolt. A városi KISZ-bizottság a fiatalok érdekében fejti ki tevékenységét, programját a fiatalok igényeinek megfelelően alakítja ki. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a kérdés általános értelemben nem igaz. Bizonyítja ezt az, hogy eddig ezt a kérdést csak Hazafi József tette fel. Egyetlen ember pedig véleményünk szerint nem formálhat jogot arra, hogy a város ifjúsága nevében, a nyilvánosság előtt tegye fel kérdéseit. (KISZ-bizottsági tagról lévén szó, különösen nem.) Tisztában vagyunk azzal, hogy az ifjúság szórakozási lehetőségei eléggé behatároltak városunkban. Megfelelő szórakozási-kulturálódási lehetőség biztosítása a fiatalok számára nem csupán a KISZ-bizottság feladata. Véleményünk szerint a lehetőségek sorában legnagyobb a tartalmas klubélet kialakítása, a levélíró által említett Babits Ifjúsági Klub volt. Az indulás idején a klub látogatottsága, tartalmi munkája jó volt. A működéshez a városi KISZ-bizottság — amíg a klub életképes volt — megadta a tőle telhető segítséget. Az, hogy a klub a „vidám fiúk” kedvelt szórakozóhelye lett, a klubvezetőség hibája, nem pedig a KISZ- bizottságé! Hasonló okok miatt kellett megszüntetni annak idején a régi megyeháza parkjában működő ifjúsági klubot is. A lehetőségek tehát adottak voltak eddig is, adottak jelenleg is. A közeljövőben, az új művelődési ház elkészültével a fiatalok igényeinek teljes mértékben megfelelő lehetőségek állnak majd rendelkezésre. Lehetőségünk lesz arra is, hogy az elvi, szervezési segítségen túl gyakorlati téren is nagyobb segítséget nyújtsunk a megfelelő kultúrmunka kialakításához. Jelenleg legfontosabb feladatunk az, hogy együttműködve a város művelődési szerveivel, színvonalas, jól működő klub működjön a Garay Szálló „táncos” helyiségében. Mivel erre vonatkozóan a művelődési szervekkel megtörtént a megegyezésünk, minden remény megvan arra, hogy — és ebben egyetértünk Hazafi Józseffel — legyen Szekszárdon kiváló ifjúsági klub. SZÖLLÖSI FERENC a KISZ városi bizottság munkatársa A válasz lényegével egyetértünk, legfeljebb azt vitatjuk, hogy a városi ifjúság életével kapcsolatos kérdések csak a levélírót foglalkoztatják. A tervek és elképzelések — az új művelődési ház adta lehetőséggel élve — valóban biztatóak, s reméljük, sok mindent megoldanak. Még egy: a rendbontók megfékezésének legjobb módja — véleményünk szerint — nem a klub vagy park bezárása. I : : ♦ ♦ i t ♦ * ♦ ♦ Arkigyij Vdner — Nyomo. maöánű Georgij Veixkar: zás övben Fordította: Kottái Ferenc — Jól van — mondta Tyihonov. — Meggyőzött. Nagyon hálás vagyok önnek, Jurij Petro- vics. Nem is sejti, mennyire fontos nekünk, hogy a bűnjel birtokában legyünk. Sztasz hallgatott egy darabig, azután megkérdezte: — Ha jól emlékszem, gyűjti a bélyegeket, nem? A fegyverszakértő felélénkült, sűrű fekete szakállába markolt. A szakáll sebhelyet takart: egy laboratóriumi kísérlet emlékét. — Gyűjtöm hát. Ezt mindenki tudja. Mutat valamit? Sztasz elnevette magát: — Semmi különöset. Ön többet érdemelne. Valamikor régen, még diákkoromban összegyűjtöttem egy al búmra való ócskaságot. De van egy valóban értékes bélyegem is, egy 1935- ös Levanyevszkij, Moszkva—San Francisco bélyegzővel. A tudomány iránti őszinte tiszteletem jeléül önnek ajándékozom. — Legalább annyira bőkezű, mint amennyire váratlan ajándék! — mondta meghatottan a fegyverszakértő. — De nincs erőm hozzá, hogy ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ! ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦.»♦❖♦♦❖♦♦♦♦♦♦♦a*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« visszautasítsam. Abban sem vagyok bizonyos, hogy lesz-e lehetőségem viszonozni ezt az ajándékot Mindenesetre gondolkodom rajta — Ne gondolkozzon rajta — mosolygott Tyihonov. — Mert én ravasz fickó vagyok: már megoldottam a problémát. Lenne ugyajlis egy kérésem. Itt van ez a három töltény. A kérdésem az: megegyeznek-e az Akszjonova holttestében talált golyóval? — Holnap délig meglesz az eredmény. Rendben? ön úgy gondolja, hogy a töltényeknek egyezniök kell? — Tyihonov ravaszul kacsintott 34. A Köztisztasági Hivatal Dzerzsir.szkij kerületi kirendeltségénél a kedves diszpécsernő készségesen átlapozta a jelentéseket és közölte, hogy február 14-én, kedden reggel 8 és 9 óra közt a MON 17—46-os hókotró gép dolgozott Vladikinóban. — A kérdést kimerítettük — szólt Szaveljev a belépő Tyihonovhoz. — A gyerek nem hazudik. Valóban ott járt a hókotró gép. — És mit jelent ez? Nem biztos, hogy valóban a hóban találták a puskát. Ellenőriznünk kell. — Mit? — Meg kell keresnünk az elesett varjú tetemét. Öltözz, indulunk. A kisfiúk megmutatták a helyet, ahol eltemették áldozatukat. — Életemben először veszek részt effajta szertartáson — dörmögött Sztasz. Csalódás várta őket: a golyó nem volt a varjúban. Tyihonov már-már szedte a sátorfáját, de Szaveljev, aki kifogyhatatlan türelemtartalékokkal rendelkezett, szaporán akcióba lépett: — Hol ült a varjú, amikor rálőttetek? — kérdezte a gyerekeket. — Ott, azon az ágon — Szerjozska a juharfára mutatott. — Várjatok itt egy percig — mondta Szaveljev és gondterhelt arckifejezéssel távozott. Rövidesen ismét feltűnt egy rozzant létra társaságában. Kabátját Sztasz karjára kanyarítva Szaveljev a fához támasztotta a létrát és gyorsan felmászott rajta. — Itt ült? — kérdezte. — Ott, és szivarozott! —- jegyezte meg Bem minden ingerültség nélkül Sztasz. — Egy kicsit arrébb, balra! — tette hozzá Szerjozska. Szaveljev zsebkendőt húzott elő, óvatosan lehámozta a fakéregre tapadt havat. Orra eltűnt az ágak között. Tyihonov elmosolyodott: „Mint egy harkály” — gondolta. Szaveljev közben folytatta a tisztogató hadműveletét. — Megvan! — kiáltotta. — Itt a nyílás. Kiszedjük belőle? — Hazavihettük a fával együtt — felelte Sztasz.^ — Ha elbírod. Ha nem, akkor szedd ki. De előbb talán gyere le és szerezz szerszámokat. Meg tanukat. Szaveljev dühösen ráncolta homlokát, miközben belebújt a kabátjába: — Tanukat, ebben az ordító hidegben? Ki fog rá vállalkozni? — Ne hőbörögj, a tárgyi bizonyíték érvénytelen tanuk nélkül. Te is tudod. Munkára fel...! Tyihonov sovány, egyenes tartású lányba ütközött a folyosón: az engedély-osztály inspektorába. — Jó estét, Gál ócska — mondta. — Épp magához készültem. Ellenőrizte Szaveljev leletét? — Szép kis munkát adott nekünk az ön Sza- veljevje — mondta a lány. — Fordított sorrendben kellett ellenőriznünk mindent, hiszen csak azokat a puskákat tartjuk nyilván, amelyekhez fegyvertartási engedély is van. Az önt érdeklő puska nem szerepei a nyilvántartásban. Holnap megküldöm az írásbeli jelentést is. (Folytatjuk.) '♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦A ♦♦♦♦♦
