Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

A pártszervezet megtárgyalta an a dolgozók munkakörülménye: Útközben... »Vállalt kötelezettsé- gének teljesítése so­rán, útközben talál­koztunk. Pihenhetne másfél esztendeje nyugállományba került. De amire akkoriban annyira készülődött, kisvár­tatva megelégelte. Miután házatáján rendbetette a ko­rábban halasztott munká­it, elvégezte tervezett teen­dőit, észrevette, hogy va­lami hiányzik mindennapi elfoglaltságából; Az embe­rek, a társadalmi tevékeny­Hozzáfogott A szerteága­zó feladatkörrel bíró Ha­zafias Népfrontnál öröm­mel fogadták. Nekikezdett a társadalmi munkának, majd kis idő múltán a vá­rosi bizottság elnökségi tagjává választották. Huzamos ideje nem ta­lálkoztam Fehérvári Fe- rencné szekszárdi nyugdí­jassal. Amikor már összefu­tottunk, két tanácstag meg­látogatása között rótta Út­ját Határozottan fiatalabb- nak tűnt, pedig akkoriban sem látszott nyugdíjasko­rúnak. Most éppen a vá­rosfejlesztés érdekében fá­radozik, s az új feladattal mindig újabb lendületet nyer. Amikor az önállóságot igénylő megbízatást tartal­mazó vaskosabb boríték­kal, vagy meghívóval a ke­zében kopog be hozzá a postás, szíves szóval fogad­ja. Jónéven veszi, mert tudja, érzi, hogy számíta­nak rá, hogy nem vált fö­löslegessé. Neki még sok dolga van. Megtalálta a helyét, s jól érzi így ma­gát. — Jőleső érzés a tiszta lakás, az otthon harmóni­ája. De önmagában édes­kevés. Nappal egyedül va­gyok. Rájöttem, hogy nem Jó a négy fal közé zárkóz­ni. Ha tud, tegyen is az ember valamit a köz, a társadalom, társai érdeké­ben. Egyszer csak ráébred­tem arra, hogy az élő em­bert, s a vele való állan­dó, eleven kapcsolatot sem­mi, de semmi nem pótol­hatja — nmodja. — Most újra érzem, hogy hasznos ember vagyok, s ez hozza a kiegyensúlyo­zottságot. A házimunka, a mosás, a varrás, a takarí­tás egyforma, viszont mind- dig újat hoz, más a társa­dalmi munka, az emberek. Szívesen csinálom, még a hangulatom is vidámabb, amikor sikerül valamit el­érni — indokok ambició­zusan, lendülettel. Társas lény az ember. A nyugdíjnál többre futja az időből is, de még erősebb lehet a hasznossági törek­véssel párosuló mindenna­pi kapcsolat igénye. Jó érzés olyan elégedett nyugdíjassal találkozni, aki öntevékeny, fáradhatatlan társadalmi munkás. 8. E. Figyelő A korrektség jogán az ALUTERV helyesbítéséről Két fórumon is fontos kér­désekről tanácskoztak a 11-es AKÖV párt alapszervezetének tagjai, vezetői. Meghonosodott már az autóközlekedési válla­latnál, hogy a gazdasági veze­tők kérik a pártszervezetek se­gítségét egyes kérdések megol­dásához, véleményezés, javas­lattevés formájában. Az is gyakorlat, hogy a pártszerve­zet vezetősége kéri a gazdasá­gi vezetést, hogy bizonyos idő­közökben tájékoztassa a kom­munistákat. Legutóbb Sipter Géza fő­mérnök, igazgatóhelyettes tájé­koztatta a pártszervezet veze­tőségét. A tájékoztató fontos kérdéseket tárgyalt: 1. a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek helyzete; 2. hogyan érvényesül a beruházásoknál a dolgozókról való gondosko­dás; 3. az újítómozgalom hely­zete. Korszerű műhely — biztonságos munka Szinte az egész város beszélt évtizede arról, hogy az .autó- közlekedési szakma dolgozói nehéz , körülmények között dol­goznak. Műhely nem volt, a járműveket az udvaron, sza­badban javították. A tisztálko­dási, fürdési lehetőség, az üze­mi étkeztetés kritikán aluli volt Az alapos munkával el­készített fejlesztési terv meg­valósulását kísérhetjük most már figyelemmel. A szekszárdi MÁV-pályaudvaron dolgozó munkások részére a közelmúlt­ban 850 ezer forint értékű szo­ciális létesítményt építettek. Itt ötven személyt tudnak el­helyezni korszerű körülmények között. A szekszárdi főnökségen harminc ipari tanuló részére fürdőt, öltözőt építettek. Befe­jezték a bonyhádi főnökségen az épületek felújítását és át­alakították, korszerűsítették a fürdőt, öltözőt itt is. Üj javítóműhely Pakson A szekszárdi főnökségen szolgálati pihenőt rendeztek be. Itt 12 személyt tudnak egyszerre elhelyezni. Az idén befejezik a dombóvári főnök­ség építését, korszerű munkás­ellátási berendezéseket szerel­nek fel. Nem tudott még — anyagiak hiányában — a vál­lalat vezetősége a paksi főnök­ségen változást elérni. Itt rossz körülmények között dolgoznak a munkások, ellátásuk is sok kívánnivalót hagy maga után. A napokban fogtak hozzá az új főnökségi épületek tervezé­séhez. A munkával 1972-re ké­szülnek el. Addig is átalakítá­sokat végeznek: például a sze­relőcsarnokot átalakítják, így egyszerre három-négy gépko­csit fedett helyen tudnak majd javítani. Minden bizonnyal nagy, örömmel veszik majd birtokukba a vállalat sofőréi a központi telepen a gumiszere­lő műhelyt is. A sérült kere­ket itt, korszerű felszereléssel könnyűszerrel tudják kijaví­tani. Az év második felében foly­tatják a már megkezdett mun­kákat, s az év végére a főnök­ségeken és a kirendeltségeken elfogadható körülményeket tudnak a dolgozók számára biztosítani. Az újítómozgalom az utóbbi években — csakúgy, mint. or­szágos viszonylatban — a ll­es AKÖV-nél is visszaesett. 1965-ben még 112 újítást nyúj­tottak be, s 1968-ban már csak huszonkettőt, az idén az első negyedévben pedig csak ötöt. E tekintetből még sok a teen­dő a vállalatnál — állapította meg a főmérnök. Tervszerűbb felújítást A jelentést először az alap- szervezet vezetőségi ülésén be­szélték meg. Érdekes bíráló megjegyzések hangzottak el. Kovács András, a szakszerve­zeti bizottság titkára kijelen­tette! — A paksi főnökségen például — a szakszervezeti tit­kár szerint — a lehetetlen kö­rülmények miatt meg kell szüntetni a dolgozók teljesít­ménybérezését, és vissza kell térni az órabéres elszámolásra. Jakab László pártvezetőségi tag szóvá tette, hogy a kiren­deltségeken igen lassú a vál­tozás, a munkák vontatottan haladnak. Hajnal Gyula kifo­gásolta, hogy a MÁVAUT-sze- mélyzet. ellátásával, főleg vi­déken keveset törődik a válla­lat vezetősége. Klem Antal párttitkár és mások, azt tették szóvá, hogy ha hozzáfognak egy beruházáshoz, egy pihenő felújításához, hónapokba ke­rül, mire a munkával végez­nek. Meglehetősen tervszerűt­lennek tűnik a munkakörül­mények javítására felhasznál­ható összegek elköltése. Sajná­lattal állapították meg a párt- vezetőség tagjai, hogy az újító mozgalom — ismert okok miatt — visszaesett, s amíg a kor­mányzati szervek különleges intézkedéseket nem hoznak, nem is várható az újítómozga­lom fellendülése. A tagság vitatkozott A pártvezetőség után a tag­ság vitatkozott e fontos, a vál­lalat összes dolgozóját érintő kérdésekről. Sajnos, mint ahogy a taggyűlésen megálla­pították, a vállalat vezetősé­gének erőfeszítéseivel nem jár együtt, hogy a dolgozók véde­nék a már elkészült létesítmé­nyeket, óvnák, vigyáznának rá. A vezetőségi ülésen és a pártszervezet taggyűlésén megfelelő ajánlásokat, javas­latokat tettek a kommunisták a munkakörülmények további javítására. Minden bizonnyal a 11-es AKÖV gazdasági ve­zetői tanulmányozzák a párt­tagok véleményét, és felhasz­nálják arra, hogy korszerűbb munkakörülményeket, jobb el­látást biztosítsanak dolgozóik­nak. — Pj — író—olvasó találkozó Tolnán Az ünnepi könyvhét érdekes eseménye volt az az író-olva­só találkozó, amelyet hétfőn, június 2-án Tolnán rendezett a művelődési központ és a községi könyvtár. A találkozó vendégei Csontos Gábor író, és Kalász Márton, József Attila- díjas költő, műfordító voltak. A találkozó hallgatósága a délután négy órai kezdés miatt javarészt diákokból verbuváló­dott, míg a felnőtt olvasókat csak igen kevesen képviselték. A találkozás bevezetőjeként a gimnázium irodalmi szakkö­re, a művelődési központ iro­dalmi színpadának tagjai rö­vid műsor keretében, műveik­kel mutatták be a két jelen­lévő alkotót, majd pedig ér­dekes beszélgetés alakult ki az írók és olvasók között. A fiatalokból álló közönsé­get különösen Kalász Márton modern, szuggesztív költésze­te, halk egyénisége ragadta meg. Dér M.-né Tolna Néhány héttel ezelőtt a sza- kályi közös gazdaság elnöké­nek információit elfogadva, örömmel számoltunk be arról, hogy a tsz sertéstelepe — ko­operáció a regölyiekkel — az ALUTERV jóvoltából feltehe­tően rekordidő alatt készül el. A közlemény megjelenése után az ALUTERV mint generálki­vitelező, levelet küldött Hor­váth József elvtársnak, a Tol­na megyei Tanács vb-elnök- helyettesének, s e levél máso­latát eljuttatta a szakályi kö­zös gazdaságnak, továbbá a Népújság szerkesztőségének is. Közlik: „...a sajtóközle­mény szövege téves következ­tetésre adhatna alapot, szük­ségesnek tartjuk elnökhelyet­tes elvtárssal az alábbiakat ismertetni: Vállalatunk a sertéstelep ügyét fontosságának megfele­lő súllyal kezeli, és mindent megtesz a minél gyorsabb ki­vitelezés érdekében. Olyan ígéretet azonban vezetőink nem tettek, és nem tehettek, hogy a sertéstelep ez év no­vemberében átadható lesz. Szerződésünk 1970. augusztus 31-i üzembe helyezési határ­időt irányoz elő és éppen most tájékoztattuk a szakályi tsz-t arról, hogy a határidő előbbrehozatalának egyetlen akadálya a Magyar Hajó- és Daru gyár által a tetőszerke­zeti panelekre vállalt, a sza­kályi tsz-t és bennünket ki nem elégítő, 1970. évi határ­idő. Nem arról van tehát szó, hogy a Magyar Hajó- és Daru­gyár Váci Gyáregysége a vál­lalt határidővel szemben ké­sik-e vagy sem, hanem arról, hogy eddig még nem sikerült nála kedvezőbb szerződéses határidőt elérnünk.'’ Szerkesztőségünk úgy véli, nem a kifogásolt újságcikk, ellenkezőleg, éppen az ALU- TERV levele adhat alapot té­ves következtetésre. Ebben a levélben szó sincs például né­hány egyáltalán nem lényeg­telen körülményről. A kor­rektség jogán kötelességünk a közvélemény pontos tájékoz­tatása és a lap hitele érdeké­ben néhány megjegyzést ten­ni. Elsősorban azt, hogy a be­ruházási döntést megalapozó javaslat 1968 áprilisában a szóban forgó sertéstelepről a következőket mondja: „Próba- üzemelés kezdete 1969. X. hó 1. Vége: XII. 31. A teljes üzembe helyezés időpontja; 1970. I. 1.” A beruházási dön­tést megalapozó javaslatot egyebek között Bokor András, az ALUTERV igazgatóhelyet­tese is aláírta. Az igaz, hogy újabban, egy májusban keltezett okmány­ban az ALUTERV 1970 au­gusztus 31-ét jelöli meg, a ser­téstelep üzembe helyezésének lehetséges végső határideje­ként. A termelőszövetkezet el­nökének azonban nincs tudo­mása arról, hogy ezt bárhol is kétoldalú szerződésbe fog­lalták volna. Az ALUTERV helyesbítésé­hez egyelőre több hozzáfűzni­valónk: nincs. Sz. 9. Olvasóinkhoz! Alig több mint egy éve, hogy olvasóink elmondták véle­ményüket lapunkról. A véleményekből sugárzott: szeretik a lapot, ragaszkodnak hozzá, ha bírálják is, csak azért teszik, hogy ezáltal még jobb legyen. Ez a ragaszkodás bátorít ben­nünket arra, hogy felkérjük olvasóinkat: segítsenek minél szélesebb körben elterjeszteni lapunkat. Nem arról van szó, hogy szégyenkeznünk kellene a pél­dány.szám miatt. Sőt! Lapunk ma már olyan példányszám- ban jelenik meg, amilyenről hat-nyolc évvel ezélőtt csak ál­modoztunk. Naponta 23 000 példányban jut el olvasóinkhoz. Megyénk lakossága mintegy 260 ezer ember. Ha ehhez viszo- nyítjük, akkor ez a 23 000 példány nem kevés. De lehetne több is. Szeretnénk, ha több lenne. Szeretnénk, ha több ember ismerné meg lapunkon ke­resztül megyénk gondjait, örömeit, terveit... Ezért fordulunk mi most önökhöz, a Népújság barátai­hoz a következő kéréssel: Ha nem esik nehezükre, ha úgy érzik, hagy lapunk érdemes arra, hogy másnak is ajánlalü tudják, legyenek propagandistái, terjesztői is... Mind- annyiuknak vannak ismerősei, rokonai, barátai, akik esetleg még nem olvassák lapunkat. Kérjük, mutassák meg nekik, beszéljenek velük, hogy ők is előfizetőinkké válhassanak. Kedves Barátaink! Eredményeink szépek, de nekünk is vannak álmaink. A mi álmunk, a 30 000 példány. Tudjuk, hogy ezt nem lesz könnyű elérni. De nem lehetetlen. Az önök segítségével pe­dig különösen nem. Ha arra gondolunk: lapunknak több mint húszezer előfizetője van és ha mindenki egy új előfize­tőt szerez, akkor.. • Nem folytatjuk, mert ez már a legmerészebb álmunkat is túlszárnyalná. Nekünk a hétezer is sok. Ha megosztjuk, ha önök segí­tenek, ha csak minden harmadik előfizetőnk szerez egy új előfizetőt, akkor a célhoz sokkal közelebb jutunk« Kérünk és nem elvárunk. Olvasóinktól úgy érezzük, már eddig is többet kaptunk, mint amennyit vártunk: teljes bi­zalmat. És ez nekünk mindennél többet ér. Persze, mi taga­dás, nagyon örülnénk, ha olvasóink lapunkat, lapjukat segí­tenék eljuttatni minden, vagy majdnem minden Tolna me­gyei házba. Tudjuk, olvasóink felhívásunknak eleget tennének akkor is, ha ezért csak köszönetét mondanánk. Igaz, lehetőségeink nem nagyok, de viszonzásul mi is kedveskedni akarunk ol­vasóinknak, külföldi utazásokkal, különféle összegű utalvá­nyokkal, amelyeket azok között sorsolunk ki, akik új elő­fizetőket szereztek a Népújságra. Szívességüket előre is köszönjük és kérjük önöket, kí­sérjék figyelemmel az elkövetkezendő napokban megjelenő felhívásainkat, amelyekben részletes tájékoztatást adunk a teendőkről. _____ , ■

Next

/
Thumbnails
Contents