Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-05 / 127. szám
4 nélkülözhetetlen ócskavas Hol rejtőznek a ritkafémek í Az ásványi nyersanyagok utáni kutatás a föld mellében egyre bonyolultabbá válik. Mindazt, ami a földfelszín közelében feküdt, már feltárták. Milyen intézkedésekre készülnek a tudósok az előttünk álló évtizedben? — Az ukrajnai kéreg kora, — mondja az egyik ukrán akadémikus, — három és fél milliárd év, s a geológiai eseményeket tekintve gazdag múlttal rendelkezik. Ásványié- lőhelyek szempontjából ennek a kéregnek igen nagy potenciális lehetőségei vannak. Előrejelzéseink szerint az olyan színes és ritkafémek feltárása, mint az arany, a kobalt, a nikkel, az őskori üledékes vulkánikus formációkban igen nagy sikert ígér. , Krivojrog és Dnyepropetrovszk térségében 30—70 m. mélységben arany, kobalt, nikkel, wolfram, molibdén, réz található, másutt noibium és tantál található. A szerkezeti profilfurások segítségével végzett gondos kutatás lehetővé teszi e hasznos és értékes ásványok feltárását. Az ukrán geológusok jelenleg a kéreg kutatására átfogó programot dolgoznak ki, hogy felszínre hozzák a még rejtett értékeket. Sokféle jóslat elhangzott már arra vonatkozóan, hogy az acél rohamosan el fogja veszíteni az iparban betöltött vezető szerepét, könnyűfémek, műanyagok lépnek a hegyébe. Nos, a jövendölés eddig nem vált be. Vannak persze olyan területek, ahol a helyettesítés sikerrel járt, de értékes tulajdonságai és egyetemes alkalmazhatósága folytán az acél továbbra is tartja kulcshelyzetét és termelése évről évre fokozódik. A figyelmes újságolvasó időnként elgondolkoztató hírekkel találkozhat, melyek arról tudósítanak, hogy egyes országokban az ócskavashiány veszélyezteti az acéltermelést. Ami külön érdekesség, rendszerint iparilag fejlett, vasércekben gazdag országokról van szó, amelyekről aligha feltételeznénk, hogy ilyen „hétköznapi” gondokkal küzdenek. Ennek folytán nem is ritkaság, hogy egyes acélexportjuk; ról nevezetes államok, ócskavas importálására kényszerülnek. Pedig az acélgyártás technológiájának ismeretében nagyon is természetes ez. A nagyolvasztókból nyert nyersvas nagyobbik részét acéllá dolgozzák fel. Ebhez elsősorban csökkenteni kell a nyensvas nagy szén tartalmát, és el kell távolítani az egyéb, minőségrontó szennyeződéseket. 1856-ban az angol Bessemer- nek az a gondolata támadt, hogy a nyersvas nemkívánatos „kísérőit” levegő bevezetésével kellene eltávolitani a megöm- lesztett fémből. A kísérletek sikerrel jártak, a vasban lévő idegen anyagok oxidálódtak és eltávoztak. Később BeSsemer- körte néven vált ismertté ez az acélgyártó berendezés, melynek egyik hibája az volt. hogy a foszfort és a ként egyáltalán nem vagy csak kismértékben lehetett eltávolítani a vasból; a másik hiányossága abban mutatkozott meg, hogy a konverter viszonylag kis befogadóképességű volt. Az elsőnek említett hátrányt kiküszöbölték ugyan az úgynevezett Thomas-körte létrehozásával, de a második hiányosságot ezzel sem sikerült megszüntetni. Teljesség kedvéért azt Is meg kell jegyeznünk, hogy egyik típus sem alkalmas hulladékok feldolgozására. Időközben egy új acélgyártási mód fejlődött ki, amelynél a „frissítés” — az oxidá- lás — a Siemens—Martin-láng- kemesncében 'történik. Ezekben a kemencékben eleinte csak az acélelőállitásnál keletkező hulladékot olvasztották meg, amihez kevés nyersvasat is adagoltak. Ám az eljárás az idők folyamán hatalmas fejlődésen ment át, mesz- sze túlszárnyalta a Bessemer - és a Thomas-módszert, és manapság a világ acéltermelésének több mint 90 százalékát Siemens—Martin-kemencékben állítják elő. A gázzal fűtött, nagy befogadóképességű, lapos medence alakú Siemens—Martin-kemencébe nyersvasat, ócskavasat és acélhulladékot adagolnak, az utóbbi kettőből akár 50—70 százaléknyit is. Minél több nyersvas kerül a kemencébe, annál több szilíciumot, mangánt és szenet kell az olvadékból eltávolítani; e kemencetípusnál ezt a feladatot a vasoxid végzi el, mely a rozsdás ócskavassal kerül a kemencébe! A vasat pusztító rozsdát általában károsnak tartjuk, ahogy lehet védekezünk is ellene, itt viszont kifejezetten hasznosnak kell minősítenünk. A Siemens—Martin-eljárás ismeretében belátható, hogy több jó minőségű acél előállításához egyre több ócskavas szükséges. Úgy is mondhatnánk, hogy a módszerben rejlő hatalmas előnyök kicsit visszájára fordították a helyzetet, az ócskayas „rabszolgájává” tették az acélkohászatot. Újabban az egyre inkább mutatkozó ócskavashiányon úgy igyekeznek segíteni, hogy oxigént fuvatnak át az acélolvadékon, így ugyanis csökken az ócskavas- (a vasoxid-) igény. A „rozsdatemetők”, a hulladékvas begyűjtésére és előkészítésére létrehozott hatalmas telepek ma már minden iparilag fejlett ország arculatához hozzátartoznak. A „kincset érő” ócskavasat részint az iparvállalatoktól szedik össze, részint a lakosságtól, a háztartásokból gyűjtik be. Gyakorlott szakemberek már a begyűjtés különböző fázisaiban válogatják, osztályozzák, darabolják az egyes vas- és acélfajtákat. A többféle fémből álló szerkezeteket szétbontják, úgy különítik el egymástól a különnemű alkatrészeket. A hulladékhalmaz laza összevisz- szaságából azután a hatalmas prések kis, tömör „csomagokat”, bálákat formálnak, hogy a rakodóteret jobban kihasználva utazhassanak céljuk felé, távoli országok vagy hazai feldolgozóüzemek kohóiba. (Hazánkban évente mintegly egymillió tonna hulladék acélanyagot készítenek elő a telepeken kohászati felhasználásra). A hulladékbegyűjtésnek és előkészítésnek ez a felelősség- teljes munkája egy láncszem abban a folyamatban, ámi lehetővé teszi, hogy a gépgyártás, az építőipar, a vegyipar és sok más felhasználási ág el legyen látva jó minőségű alapanyaggal. acéllal B. L — Angol gyártmányú ócskavasbálázó prés, amely óránként 20—30 tonna hulladékot készít elő szállításra. í : j ! ; 5 : : ♦ ♦ : I ♦ : ♦ ♦ ♦ ! ♦ I ♦ : Fordította: Kauai Ferenc — Értem — dünnyögte Sztasz. — Fogtuk a töltényeket, megtöltöttük a puskát és hátramentünk az udvarba. — Mikor volt ez? Murtaza gondolkozott egy kicsit, majd gyors pillantást vetett Tyihonovra: — Tegnap. Én is lőttem vele. Egy varjúra. — Eltaláltad? — Sajnos nem. Azután odaadtam Szerjozsá- nak, elvégre az ő töltényei, ö eltalálta. __ Kit? — kérdezte halkan Sztasz. __ Kit, kit! A varjut! A juharfa ágán ült. — És aztán? — Aztán kész. Eltemettük a varjut és hazamentünk. Tyihonov felállt, s járkálni kezdett. A kisfiú felé fordult; — Voltál iskolában aznap, amikor a puskát találtad? Murtaza gyászos arccal intett nemet és sóhajtott egy nagyot: — Szerjózsa Baranov se volt. — Felelj, de az igazat mondd: mikor találtad a puskát? — Hát... A múlt héten. — Pontosabban? — Szóval az úgy volt, hétfőn voltam iskolában, délben moziba ment az egész osztály. Másnap viszont nem voltam. Úgyhogy kedden találtam. Az iskola helyett Szerjózsához szaladtam... Tyihonov újra feladta a kérdést; — És mikor lőttetek először? — Mondom, hogy tegnap! — Biztos? — csóválta meg a fejét Sztasz. — Hát persze — sietett a válasszal Murtaza. — Két napig tartott amíg megcsináltuk az agyát. Aztán még vártunk egy kicsit.. — Mire? — hegyezte a fülét Sztasz. Murtaza hunyorított: — Féltünk, hátha megkerül a gazdája! Ha meglátja nálunk, mindjárt elveszi. Szóval vártunk és csak tegnap próbáltuk ki. — összesen hányat lőttetek vele? — Mondom, hogy kétszer! — türelmetlenkedett Murtaza. — És hány tölténye volt Szerjozskának? — öt — A többi három hol van? — Itt. A kisfiú könyökig a zsebébe nyúlt és a rendkívül hasznos tárgyak egész garmadáját zúdította az asztalra: egy réges-régi óraszerkezetet, egy lámpaelemet néhány jelvényt, egy töltőtoll kupakját. Végül előkerült a három töltény is; fémesen koppantak az asztal üveglapján. — Rendben — mondta Tyihonov. — Kik a szüleid? — Apu házmester a házunkban. Anyu a Baj- kál szállodában dolgozik. — Várj csak! Nem Hanifja a keresztneve? — De igen. Honnan tetszik tudni? — Magad mondtad. Bemész néha anyukádhoz? ~ mondta a kisfiú és láthatóan azon törte a fejét: mikor említette az édesanyja keresztnevét. — Néha pénzt kérek tőle mozira, olyankor bemegyek.... — Világos. Múlt hétfőn nem jártál nála? Mozi után? Murtaza ismét gondolkodóba esett, azután bizonytalanul mondta: — Nem emlékszem. Azaz, inkább a mozi előtt. Tyihonov leültette Murtazót a folyosóra és Szaveljevet hivatta. Rövid beszámolójából kiderült, hogy Szerjózsa Baranov elbeszélése pontról-pontra egyezik a barátjáéval. — Szaveljev hívd fel a Köztisztasági Hivatalt, és tudakold meg, járt-e kedden a hókotró gép Vladikinóban. Ha igen melyik napszakban. A puskát magammal viszem, a szakértők kegyére bízom. A puskát a legtapasztaltabb fegyverszakértők egyike Sifrin vizsgálta meg. Jelentése szűkszavú volt és egyértelmű: ,.Megállapítást nyert, hogy a T. Sz. Akszjono- va halálát okozó töltényt a szakértői vizsgálatra benyújtott VB 806237 számú puskából lőtték ki. A puska a Tulai Fegyvergyárban készült. Fotótáblázatok mellékelve.” — Itt nem lehet hiba? — kérdezte hitetlen- kedve Tyihonov. — Nézze meg a fényképeket — vont vállat Sifrin. — Hasonlítsa össze a táblázatokat és meglátja: tökéletesen egyeznek a méretek. A golyót ebből a puskából lőtték ki, ez úgy igaz. ahogy szerda van és ön itt áll előttem. (Folytatjuk.) t ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ i ♦ ♦ f ♦ * f ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ •* *• ♦ ♦ I I ♦ ♦ I i : : | ♦ f
