Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

Mihez adják a nevüket? Egy mozgalom sikerének szemléje Tolna megyéből 186 takaró... Ma délelőtt Budapesten a Néphadsereg Központi Tiszti- házának nyári helyiségeiben békegyűlést rendez a Magyar Nők Országos Tanácsa. A békegyűlésen részt vesznek — Ta­kács Mihály né, a nőtanács megyei titkára vezetésével — me­gyénk asszonyainak képviselői is, hogy meghallgassák Sar­lós István, a fővárosi tanács elnökének vietnami úti beszámo­lóját és jelen legyenek azon az ünnepi eseményen, amely során Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke átadja a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a DNFF képviselőjének azokat a takarókat, amelyek ez év ta­vaszán egy szolidaritási felhívásra készültek országszerte a vietnami gyermekek számára. Az esemény krónikája itt akár be is fejeződhetne, ha a mozgalom eredményeiben nem lenne ott az a büszkeségre okot szolgáltató fölismerés, egyben bizonyítása is, hogy a nőmozgalom munkája tartalmában mind jelentősebb politikai erőt képvisel társadalmunkban. Amikor útjára indult az or­szág minden asszonyához, leányához szóló fölhívás: takarót Vietnamnak, a fölhívás megtevői és első meghallóin kívül számosán kételkedtek a mozgalom sikerében. A mozgalom ennek ellenére az egész országban visszhangra talált, több mint ötezer takaró készült el, csak a mi megyénkben 188 darab, amelynek megszámlálhatatlanul sok 10-szer 10-es koc­káit más és más, újabb és újabb kezek készítették, munká­juk közben a kezek gazdái azokról beszéltek, akiknek e ta­karókat szánták. A harcoló Vietnamról és a háborús évek iszonyúságaitói talán leginkább szenvedő gyermekekről. Ma, ünnepélyes keretek között indulnak messzi útjukra a Vietnam testvéri segítésére szánt takarók, hogy a szivár­vány minden színében pompázó kockáikkal — túl e takarok hétköznapi hasznán — hitet tegyenek a nemzetköziség, a szo­lidaritás, a harcoló Vietnam mellett. Mint ez ismeretes, nőmozgalmunk 1969-es feladatait erő­teljes vonásokban szabta meg a Helsinkiben megrendezendő vi- lángkongresszus, amelyen a földkerekség asszonyai és leá­nyai öt szekcióban tanácskoznak korunk nőmozgalmának égető kérdéseiről, ezen belül Vietnamról, s valahány szabad­ságért küzdő népről. A magyar asszonyok kongresszusi föl­készülésének egyik legszebb sikere volt a „Takarót Vietnam­nak” mozgalom. A siker közös, mert százezrek munkáját őr­zi és százezrek tettrekészségét bizonyítja. Vízműtervek Bogyiszlón RITKÁN SZÜLETNEK ma­napság jelentős, az egész üzem, intézmény, vállalat sorsára ki­ható, a dolgozók közérzetét alapvetően befolyásoló dönté­sek a pártszervezetek, a párt­titkár tudta és beleegyezése nélkül. Felelősségük éppen ezért az eddigieknél is na­gyobb. A választott testület, vagy a titkár, a politikai ve­zetés állásfoglalásai, elenyésző kivételtől eltekintve, megteste­sítik, magukban foglalják a kommunista bölcsességet és tu­datosságot. Mérlegelnek, s éppen ideoló­giai képzettségük, politikai és helyi ismereteik birtokában alakítják ki, s mondják el a sokak érdekeit képviselő, elő­remozdító álláspontjukat. Megfontolják, hogy mihez adják a nevüket, milyen ügy védelmében, mi mellett, mi el­len emelnek szót a kommu­nista kollektíva, választóik ne­vében. Dombóvárott néhány üzemben így léptek fel a párt káderpolitikájának szellemé­ben és védelmében a minősí­tések alibi-jellege ellen, s von­ták meg hozzájárulásukat. A szekszárdi járás néhány ter­melőszövetkezetének pártszer­vezete az üzemi és tsz-demok­rácia félreértéseinek végletei­hez, a hibás felfogáshoz és gyakorlathoz nem adta a ne­vét. (Egyik véglet a közösség akaratának teljes mellőzése, a másik pedig a kollektív dön­tés mindenekfelettisége, a ve­zetői felelősség áthárítása vé­gett. Felismerték a végletek károsságát.) Sajnos, néha megesik, hogy elmarad az alapos mérlegelés. Ehhez az apropót egy, a na­pokban olvasott levél adta, amelyből kiderül, hogy a há­rom és félezres lélekszámú község párttitkára rossz ügy szolgálatába szegődött. Az előz­mények és kifejtett nézeteinek ismeretében állítható melléfo­gása. Levelében kétségbevonta a Hazafias Népfront egyik he­lyi vezetőjének ahhoz fűződő jogát, hogy előzetes engedély nélkül ankétot szervezhessen a lakossági ellátottság téma­körében. Kinek a hozzájárulá­sa kellene ehhez? Miért vizs­gálják — mint tették —, hogy ki járult ehhez hozzá? Sza- bad-e kétségbevonni a törek­vést, a tiszta szándékot, ami­kor az egész lakosságot tömö­rítő mozgalom társadalmi ve­zetője közügyben, a lakossági igények kielégítésének szolgá­latában fáradozik? Az ankéton reklamáló lakosok konkrét észrevételeire reflektálva, be­lebonyolódik párttitkárunk az ellentétes, kissé antidemokra­tikus gondolataiba. Egyik sza­vában visszautasít, a másikban elismer. Vajon érvnek tekint- hető-e, hogy kicsi a község? (Tolna megyében a három és félezres lakosság nem is kis község.) Elfogadható-e, hogy majd megkapják, ha előjegyez­tetik? Megvárják-e ezt jószív­vel? Ügy látja, rossznak tün­tették fel a helyi szervek kö­zötti kapcsolatot. Sem az előz­ményekből, sem leveléből nem derül ki, hogy miből látja, kik tennék, és hol? Mi okból e fe­lesleges érzékenység? ELHAMARKODTA a véle­ményalkotást. Nem gondolta, nem gondolhatta végig, mit akar, mi a célja. Szépséghibá­ja állásfoglalásának, hogy az egzisztenciális függőségből ere­dő, a rosszul értelmezett „be­tyárbecsület” jegyében szokat­lan támadással akarja „meg­védeni” az ezzel nem sokra menő, arra talán igényt sem tartó vezetőit. Esete minden jószándéka el­lenére is sajátosan példázza, mennyire nem felesleges egy- egy komplikáltabb dologban másoktól is véleményt kérni, mint a többiek teszik. Vázol­hatja a kétféle álláspontot, s az érveket, de tegye indulat nélkül. Ennek még olyan hasz­na is lehet, hogy gondolkodás­ra késztet másokat is, s kiseb­bedül a sokszor kísértő téve­dés veszélye. Szólnak a kommunisták, tit­káraik, amikor szólniok kell. Van véleményük, kiállnak ve­le, s ez nem jelentéktelen, még tekintélynövelő tényező is le­het. De ha felszínesen ítélkezik, egyéni érdekből, fellobbanó ha­ragjától vezéreltetve „áll ki", rossz ügyet véd, méginkább ha személy elleni támadásba len­dül. Csökkenti a tekintélyt, gyengíti, vagy elenyészik a sza­vak hitele. ELVI ALAPOKON, körülte­kintőbben, politikusán és kö­vetkezetesen. Párosuljon a fá­radságot nem ismerő tettre- készség a közösségi szemlélet­ben fogant, felelősségérzettel telített, okos, előrelátó meg­fontoltsággal. H. E. Bogyiszló községben a víz áldás és átok. Áldás a kert­kultúrának, a — sajnos — zömmel már csak háztáji gaz­daságokban termesztett helyi tájfajtájú paprikának, de nem az annak, aki szomját óhajt­ja csillapítani. A községi ásott kutak vize rossz, egész­ségügyileg is kifogásolható. A tanács ötvenkétezer forin­tért elkészíttette a Tolna me­gyei Tanácsi Tervező Válla­lattal a községi vízmű tervét. A tervből természetesen csak akkor lesz valóság, ha ennek terhét a kereken háromezer lelkes község lakói is vállal­ják. Ez megtörtént, a kilenc- száz ház tulajdonosának több­sége aláírásával csatlakozott a leendő vízműépítő társulás­hoz. Utóbbi a valószínűbb.; Egyelőre még vita tárgya, hogy a nagy — hét-nyolc mil­lió forintos — beruházás so­rán víztornyot, vagy hidro- globust emeljenek-e? Min­denesetre már számos olyan új házat építettek és régit építettek át, ahol a tulajdo­nosok már számoltak a maj­dani vízszolgáltatással, ugyan­is portájukig, a még csak leendő fürdőszobákig, már lefektették a csővezetéket. Lányok albérletben Jó albérlet nincs. Vonzó város (község, te­lepülés, lakott hely) van. Az albérlet kétszeres szük­ségmegoldás. Van, akiknek kell, mert egyszerűen le óhajtják valahol hajtani a fejüket. Másoknak is kell, mert jövedelemszerzésre szo­rulnak és ezt csak otthonuk egy részének feláldozása, mások kerülgetése árán >: ad­ják biztosítani. Valamilyen fokon tehát mindenki megalkuvásra kényszerül. Kérdésként többé-kevésbé csak az ma­rad ki, hogyan, mennyire és milyen emberi határértékek között? Ezt firtatni indultunk Tol­nára egy május végi hét­köznapon. Damuttextii Vállalat Tol- nai Gyáregysége. Fej­lődőben levő üzem, egy azok közül, melyek — iparban még nem túlságosan dúskáló me­gyénkben — a jövőt jelentik. Tolna, a megye névadója cs egykor székhelye, kisvárosnyi lélekszámú nagyközség. Fel szívó ereje kétségtelen. A Kü­lönböző üzemekbe műszakvál­táskor buszok sora hordja- viszi az ingázó dolgozókat. So­kakat azonban csak a hétvé­geken, mert távolabbi helyek­ről egyszerű fizikai képtelen­ség naponta bejárni. Szállást kell keríteni tehát, Hol, milyet és mennyiért? Pénzből és nem isten igéjéből élvén, senkinek nem közöm­bös. hogy havi keresete hány százalékát kell áldoznia a bé­kés alvás, lakás, tartózkodás, sőt — ha ez albérletben egy­általán lehetséges — otthon- teremtés céljaira? Tolna nagy község, így vizs­gálódásunk körét a fentebb említett egyetlen üzem dolgo­zóira szűkítettük. A gyár — jellege szerint — elsősorban r.ŐKet foglalkoztat. Hetvennégy a hosszú távú ingázók, tehát azok száma, akik albérletre szorulnak. A hetvennégyből huszonötén ipari tanulók, aki­ket mai szóval „teenager”-ek- nek lehet nevezni. Tizenhat éven aluliak ők, faluról, vagy éppen pusztáról jött kislányok, akiknek Tolna, ha nem is világváros, de eddigi életük színterénél lényegesen maga­sabb színvonalú hely. Ennek minden emberi, sőt prkölcsi veszélyével egyetem­ben. A z albérleti díjak Tolnán havi 150 és 300 forint között mozognak. Ez például Szekszárdon vonzó (Budapes­ten igéző) is lehetne, a gya­korlatban azonban nem feltét­lenül az. Annak a szövőnőnek, aki havonta 150C—1600, eset­leg 1800 forintot keres (és megfelelő minőségű termelés esetén még húsz százalék pré­miumot is kap), ez az összeg ha nem is kellemes, de vi­szonylag elviselhető. Persze, albérlete válogatja. Más a helyzet azonban az ipari ta­nulóval, akinek órabére a ta­nulmányi eredménytől és a szakmában eltöltött időtől függően 0.45-től 1,30 forint kö­zött mozog. Kíváncsiskodásunk szem­pontjából ők bizonyultak ér­dekesebbeknek. A tizenöt-tizenhat éves lány természetesen még nem érett — és önmagáért teljesen felelősséget vállalni tudó — nő, de feltétlenül olyan, akire könnyűszerrel fel­figyelnek. A felfigyelés veszé­lyeit felesleges magyarázni, sőt talán azt sem, hogy pél­dául a Paks melletti puszták egyikéből származó szemében Tolna, vagy a Béke étterem mennyire csábító lehet. A pamuttextilgyár tudtunk- kal kiváltságosán előkelő he­lyet foglal e] a megyebeli üze­mek között, épp azért, mert fiatal dolgozónői lakásviszo­nyaival nemcsak törődik, ha­nem gondosan foglalkozik. Az üzemi pártvezetőség és KISZ- bizottság közös kezdeménye­zésére műszakonként ifjúság- védelmi bizottságokat hoztak létre. A név lehetne szép és üres, csakhogy itt tartalmat takar. Három személy — a műszak párt- és KlSZ-szerve- zete, továbbá a műhelybizott­ság által delegált tag — kon­zekvensen és folyamatosan végiglátogatja valamennyi hozzájuk tartozó fiatal albér­leti lakását A tapasztalatok változato­sak. A kadt, ahol egyetlen ágy­ban két kislány kapott szállást, fejenként 150—150 forintért. Volt idősebb bácsi, akitől senki nem vitathatta el, hogy joggal óhajt lakása egy részé­nek bérbeadásával . többletjö­vedelemre szert tenni. Azon viszont igencsak lehetett dis­putáim, hogy érett, felnőtt ember létére teljesen hidegen hagyta, hogy fiatalkorú albér­lőit kik és mikor látogatják? ( A látogatás célját nem is em­lítve. Ellentétes példa az ugyan­csak koros asszony, aki — akár valaha a saját lányaitól — szigorúan számon kérte az este kilenc órai hazatérési időpont betartását. Jó, baráti kapcsolatiban van albérlői, vagy ha úgy tetszik „véden­cei” szüleivel és tulajdonkép­pen afféle „mama-helyettesi”, funkciókat lát el. Ez nem biz­tos, hogy okvetlenül rokon­szenves a zablát hirtelen le­rázni óhajtó fiataloknak, de mégis engedtessék meg ne­künk a vakmerő vélemény, hogy az adott lehetőségek kö­zött feltétlenül a rokonszen­vesebb, emberibb, helyesebb eljárás. A z adott lehetőségek. Ezek nagyon okos ki­aknázása az említett ellenőr­zés. Nem kevésbé az, hogy az üzem munkaügyi osztálya va­lóságos katasztert fektetett fel az ajánlható albérletekről. Eh­hez hasonlót tudomásunk sze­rint csak Szegeden hozott létre az egyetemi KISZ-bizottság. hogy annyira amennyire men­tesítse hallgatóit, a halva szü­letett albérleti törvényünk ál­tal semmivel sem csökkentett* albérleti uzsora alól. A jövő természetesen nem ez. A jövő szervesen kapcso­lódik a már épülőben levő új üzem megszületéséhez, amikor is a jelenlegi egy ré­szének felszabaduló helyén modem leányszállás és klub­terem épül majd. ORDAS IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents