Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
V j divat van kialakulóban. Helyesebben visszatértek a régi divathoz, csak fügefalevél nélkül. Mert ugye kezdetben volt a fedetlenség. Ebben az öltözetben követte el Ádám és Éva az eredendő bűnt. Aztán jött a fedettség. Lehet, hogy véletlenül, lehet, hogy nem. Lehet, hogy véletlenül valaki magára terítette az egyik elejtett állat bőrét és rájött, hogy meleg. Lehet, hogy így történt. Ez nem biztos. Az viszont biztos, hogy az egyik angol nudistaszövetség elnöke végzetes hibát követett 'el, amikor a jubileumi közgyűlésre ruhában, felöltözve ment. fi tagtársak, megrökönyödtek. Meg is kérdezték: minek tulajdoníthatják ezt az öltöt j zéket? Az elnök így. válaszolt: náthás vagyok, megfáztam. Ezt a meztelenül pompázó tagok nem fogadták el érvként. Uj elnököt' választottak. Olyant, aki náthásán is meztelen marad. Dejm hagytam abba, hogy Éva öltözködni kezdett. Vagyis a nők kezdtek el öltözködni, mert rájöttek arra, hogy öltözködés nélkül nem lehet vetkőzni. így van, bármennyire furcsán is hangzik a dolog: a nők azért öltözködnek, hogy vetkőzhessenek. A férfiak óriási összegeket áldoznak a nők- felöltöztetésére, hogy aztán még nagyobb összeget adjanak ki a levetkőzésre. Nyugaton a bárokban, a filmeken meztelenkednek, nálunk a házibulikon. Divat a meztelenség. Divat, mint a sláger. Egyszer ez is elmúlik. És eljön az idő. amikor gúvadó sze- ~ mekkél nézzük, amint a színpadon megjelenik anyaszült meztelenül a művésznő és kecses mozdulattal, zene kíséretében sorra magára ölti ruhadarabjait. A zene egyre izgatóbb lesz és akkor éri el tetőpontját. amikor a művésznő begombolja az utolsó gombot is és ott áll a nézőközönség előtt sejtelmes fényben, teljesen begombolkozva. Pontosan úgy, mint most be- gombolkozás nélkül. Hogy mikör jön el az az idő, azt nem tudom. Egy- . szer eljön, az biztos. Minthogy biztos az is, hogy Szekszárdon a kert moziban is egyszer ellenőrzik majd. hogy az általuk kiírt, tizenhat éven felülieknek készült filmeket csak tizenhat éven felüliek látogathassák. Mert most még ^ezekben a filmekben vetkőznek. Ezt pedig tizenhat éven aluli nem szabad hogy lássa. Majd ha öltöznek, — azt megnézhetik, mert akkor a csúcspont nem az utolsó ruhanemű ledobása, hanem az utolsó ruhanemű felhúzása lesz. Ez pedig nagy különbség. Legalább olyan különbség van a levetés és a felhúzás között, mint amikor a papnak azt kell meg- ■ bocsátania a gyóntatószékben, hogy a gyónó mástól lopott, vagy azt. hogy a gyónó tőle lopott. E. B. Dodd- son camdeni (Arcansas) lelkipásztor átélte ezt a konfliktust. Úgy látszik: nem elég meggyőzően bizonyította nyájának, hogy a lopás bűn. mert gyónás közben egy hívője ellopta a pénztárcáját. A lelkiatya most önmagát győzögeti arról. hogy a megbocsátás a legszebb erény. Hogy megbocsátott-e. azt nem tudom, azt viszont tudom, hogy nemrég Betty Penrose Santa Ross-i (Egyesült Államok) asszony házába belecsapott a villám. Az asszony ezen annyira felháborodott, hogy egy kaliforniai bíróságon beperelte a jóistent, mert — szerinte — nem ellenőrizte az időjárási viszonyokat. Ez a história nekem annyira megtetszett, hogy felkerestem az asszonyt. Megkérdeztem tőle: honnan vette azt az ötletet, hogy a jóistent beperelte? — Nézze. Johannes, megmondhatom én magának. A szomszédságomban él egy magyar család. Azoknak jár egy magyar újság. Abban olvastam, hogy Magyarországon mindenért az istent hibáztatják. Gondoltam, kipróbálom, mi történik nálunk, Amerikában, ha beperelem az istent? — És mi történt? — Semmi! Nem vonták felelősségre. És mi történik maguknál, ha valaki az istenre ken mindent? — Semmi. — Akkor miért kenik rá a dolgokat? — Azért, hogy ne történjék_ semmi. Az asszony, akin látszott, hogy tele van kapitalista csökevényekkel, nem értette ezt az egészet. Pedig órákig magyaráztam neki, hogy nálunk az isten az a felelős, akit nem lehet felelősségre vonni, és a felelősséget azok hárítják át rá. akiket felelősségre lehetne vonni, de az illetőknek jó összeköttetéseik vannak és igy nem lehet felelősségre vonni őket, viszont, ha nem vonják őket felelősségre, akkor ki legyen más a felelős, mint. .. Nem értette. Nem csodálom. Ezt a dolgot nálunk is kevesen értik. De akik értik, azok igazán jól értik, mert a tények azt mutatják, hogy őket nem lehet ■felelősségre vonni. E gondolatok jegyében zárom soraimat. Tisztelettel: • lisge kiesed«? • T&csedelat (ropm. £2«.. UTHÍTfíLfS.•- tctfj Van-e ideje? Wanda Landowska lengyei zongoraművésznő mesélte el az alábbi anekdotát: — Az egyik kalaposmesternek állandó gyóntatója volt egy ferencrendi barát. Amikor aztán egyszer a bűnbánó kalaposmester bűnös szerelmeinek egész litániáját sorolta fel a barátnak, a tisztelendő atya félbeszakította és megkérdezte tőle: — Drága fiam, voltaképpen mikor csinál kalapot...? Ráhibázott Mexico City közelében a sűrű erdőben egy álarcos rabló megtámadott egy fiatalembert. — Pénzt vagy életet! A fiatalembernek hirtelen jó ötlete támadt: — Azt ajánlom, hagyjon bé kében, mert egyébként pórul Népújság 10 19CÍ, június 29. Mozim jár: én vagyok a Mexico Ci- ty-i rendőrfőnök unokaöccse! A rabló nagyot nevet és megnyugtatja: — Adja csak ide a pénztárcáját és a gyűrűt, fiatalember! Ugyanis Mexico Cityben én vagyok a rendőrfőnök. Nézőpont Két százlábú Brigitte Bar- dot plakátot néz. — Nézd, milyen szép lába van — mondja az első. — Szép lába van, csak kevés — reflektál a másik. Jó! tájékozott .Ki mondta magának, hogv itt a hivatalban munka nélkül töltheti az egész napot, csak azért, mert néhányszor oieg- csőkoftam?” — kérdezi a főnök bosszúsan titkárnőjétől. „Az ügyvédem’’ — hangzik a Lakoníkus válasz. Kétely Egy férfi — szembetűnőim emelkedett hangulatban — beállított a tanács anyakönyvvezetői hivatalába és így szól az íróasztalnál ülő tisztviselőhöz; — Jó napot, uraim! Szeretném önöknek bejelenteni, hogy ikreink születtek. — Miért mondja azt, hogy uraim? — kérdi meglepetve az asztalnál ülő tisztviselő. — Hiszen egyedül vagyok itt. — Egyedül...? — kiáltja rémülten az újdonsült apa. — Egyes-egyedül ? Akkor hát bocsánat, hazamegyek, még egy - szer megszámlálom azokat az ikreket.,,
