Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
INTERPELLÁCIÓ Válaszol dr. Vigh Dezső, a megyei tanács vb-elnökhelyettese Megyénkben a foglalkoztatottsági szint — az alacsonyabb női foglalkoztatottsági arány következtében — az országos szint alatt van. Érthető tehát, hogy a megye lakosságát élénken foglalkoztatja az, hogy vajon a jövőben a munkalehetőségek milyen területen és arányban növekednek és éppen ezért ezzel kapcsolatban is több inter- pellációs kérdést tettek fel. Általában megállapíthatjuk, hogy az elmúlt években annak ellenére, hogy az országos foglalkoztatottsági szintet nem sikerült elérni, megyénkben jelentősebb javulás következett be. Az utóbbi években az iparfejlesztés eredményeként főként a szocialista iparban emelkedett a keresők száma, melynek mértéke az elmúlt évben már közel kilenc százalékot ért el. Néhány legjelentősebb népgazdasági beruházás kivételével az iparfejlesztés vállalati hatáskörbe tarozik. A vállalatok pedig abban érdekeltek, hogy olyan területen létesítenek új üzemeket, ahol a feltételek a legkedvezőbbek. Következésképpen elképzelhetetlen, hogy valamennyi községben ipari üzem épüljön a szabad munkaerő lekötésére, mivel a gazdaságossági feltételek eltérőek. Az elszórt ipartelepítés sem lehet cél, így bizonyos települések iparfejlesztését a kormány külön e célra biztosított kerettel is szorgalmazza, melyből a megyei tanácsok támogathatják a kijelölt településeken létesülő ipari üzemek beruházásait. Megyénkben Szekszárd város, valamint Dombóvár és Tamási községekben adható e keretből támogatás, a foglalkoztatottságot növelő ipari beruházásokhoz. Ezzel kapcsolatban egyértelmű a megye vezetőinek is az álláspontja, mely szerirvt elsősorban Szekszárd 'város, Dombóvár és Tamási községek iparfejlesztését támogatják, s a közeljövőben kizárólag e településeken épülő ipari üzemek beruházási költségeihez biztosítanak támogatást az iparfejlesztési keretből. Naponta 26000 forint kötbér Tíz nap — 500 vagon gabona Villányi Sándor Tolna, Marx Károly u. 2. száim alatti lakos kérdése aki azt kifogásolja, hogy Tolnán nem épülnek új ipari üzemek, holott véleménye szerint új ipari üzemek építésére kedvezőbb feltételekkel rendelkezik, mint Szekszárd. Szekszárd és Tolna közvetlen közelsége kizárja, hogy a jelenlegi iparfejlesztési lehetőségek a két település között akár arányosan is osztódjanak meg. Szekszárd mint fejlődő megye- székhely főként munkaerő-ingázás szempontjából jelentős közlekedési centrumhelyzeténél fogva általában alkalmasabb ipartelepítésre, de az ipartelepítés szempontjából lényeges földrajzi adottságai sém kedvezőtlenebbek, ugyanakkor a közművesítési ellátottsága kedvezőbb, mint Tolna községé. Mindezen körülmények alapos tanulmányozása után döntöttek a közelmúltban települt üzemek vállalatainak vezetői a szekszárdi telepítés mellett, s e körülmények játszottak szerepet abban, hogy Szekszárd város az iparfejlesztés szempontjából kiemelt település, következésképpen a vállalati beruházásokat a tanács anyagilag is támogathatja. Tolna fejlesztését is támogatják, s kedvező eredmény-, ként értékeljük a község két igen jelentős üzemének a rekonstrukcióját, miután azt korábban is szorgalmaztuk, s lehetőségeinkhez mérten anyagilag is támogattuk. Tolnán jelenleg nem kedvezőtlenebbek a foglalkoztatási lehetőségek, mint Szekszárdon, viszont kedvezőbbek a város szívó körzetéhez tartozó más községeknél (Öcsény, Decs, Bátaszék stb.) Trick Ferenc, a HÜgyészi Községi Tanács vb-elnöke arra kér választ, hogy várhat-e Hőgyész község nagyobb mérvű állami erőből történő fejlesztésre, van-e lehetőség a községben egy ipari gyáregység, vagy üzem letelepítésére. Ehhez kapcsolódóan Panka Vilmos, Hőgyész, Rózsadomb 18 szám alatti lakos a Textilfeldolgozó Vállalat fejlesztési lehetőségei Iránt érdeklődik. Valamennyi községi tanács önálló fejlesztési alappal rendelkezik, s elsősorban erre alapozható a községek fejlesztése. Központi keretből csak néhány — a község saját fejlesztési alapját meghaladó — és kiemelten jelentős beruházáshoz nyújtható támogatás. Miután a IV, ötéves terv készítése még csak kezdeti stádiumban van — az igények felmérése és elemzése folyik — így jelenleg nem látható, hogy Hőgyész községben lesz-e lehetőség 1975-ig a saját erőt meghaladó fejlesztésre. Már említettük, hogy az üzemek telepítési helyének megválasztása vállalati hatáskörbe tartozik. Iparfejlesztési keretből a rendelkezés szerint Hőgyész községben új ipari üzem építéséhez támogatás nem nyújtható, így nagy remény nincs arra, hogy egy jelentősebb létszámot foglalkoztató új üzem létesüljön. Ez természetesen egyben nem is kizáró ok, akadhat vállalat, mely fejlesztését Hőgyészen is meg tudja oldani gazdaságosan. A Hőgyészi Textilfeldolgozó Vállalat a megyei tanács felügyelete alá tartozik. A vállalat bővítésének forrása a — minisztériumi vállalatokhoz hasonlóan képződő fejlesztési alapja lehet, melynek összetevői a következők: állóeszközök értékcsökkenési leírásának meghatározott hányada, a nyereség jogszabályban meghatározott hányada, állóeszközök értékesítéséből származó bevétel, valamint központi támogatás a megyei tanács fejlesztési alapjából. A vállalat a tanácsi fejlesztési alapból 1966- ban az irodaház építéséhez közel 1 millió forintos támogatást kapott, ez évben pedig a központi keretből 621 ezer forintot használhat fel csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását bővítő állóeszközfejlesztésre. Ezen túlmenően jelentősebb támogatással a vállalat nem számolhat, mert az általánosan elfogadott irányelvek alapján a tanácsi fejlesztési alapból főként a lakossági szolgáltatást végző vállalatok — mint a Patyolat, sütőipari vállalatok — fejlesztéséhez lesz központi keretből támogatás biztosítva. A megyei tanács ugyan a lehetőségekhez mérten a jövőben is kívánja támogatni a vállalat fejlesztését, jelenleg azonban üzembővítésre elsősorban csak a vállalat fejlesztési alapjából kerülhet sor. Széchenyi Ferenc Előszállás S2. sz. alatti lakos azt kérdezi, hogy mi az oka annak, hogy Dunal'öld- vár központi fekvése ellenére nem részesül új ipari beruházásban. Dunaföldváron már az 1960. évi népszámlálási adatok szerint a lakosságnak közel 25 százaléka volt ipari foglalkozású. Bár a jelenlegi helyzetre vonatkozóan pontos felmérés nincs, az azonban megállapítható, hogy az ipari foglalkoztatottak aránya lényegesen jobb, a 9 évvel előttinél. Az arány növekedése a meglévő iparvállalatok, tsz-ek létszámának növekedése mellett az ingázók számának emelkedéséből adódik. A legnagyobb gondot a községben a nők foglalkoztatása okozza, ezért számukra egy kisebb üzem létrehozására lenne szükség. A közeljövőben mintegy 40—45 millió forintos beruházással dissous-gázgyár épül, mely 60—80 fő foglalkoztatását teszi lehetővé, így a foglalkoztatási gondokat csak némileg enyhíti. A megyei tanács fejlesztési alapjából ipari üzem létesítésére nem tud a jövőben sem anyagi segítséget nyújtani s mivel Dunaföldvár nem iparfejlesztésre kijelölt település, iparfejlesztési alapból sem nyújthat a letelepülni szándékozó vállalatok részére támogatást. A tárcavállalatok a IV. ötéves tervre szóló fejlesztési elképzelései egyelőre nem ismeretesek előttünk. Borsos Ferencné Udvari, Táncsics Mihály utca 198 szám alatti lakos panaszolja, hogy a községben lakók egy részének foglalkoztatottsági gondjai vannak. Volt ugyan bedolgozói munkaiehetőség, dé csak rövid ideig. A községben a nők számára a nyári termelőszövetkezeti és állami gazdasági idénymunkákon kívül foglalkoztatási lehetőség nincs. Ezért a Bátaszéki Ktsz számára húsipari védőkötény készítés — bedolgozói munka formájában — nagy segítséget jelentett mintegy 30 nőnek. A megfelelő mennyiségű termék legyártásával azonban ez a munka megszűnt. Bedolgozói munkalehetőség részben jelenleg is van és a községben is végeznek varrást, bedolgozóként. A bedolgozói munka több vállalat és főként a kisipari termelőszövetkezetek szempontjából előnyös, várható tehát e lehetőségek növekedése. Ezért javasoljuk, hogy a községi tanács vezetői tartsanak kapcsolatot a ktsz-ek vezetőivel s jelezzék, hogy a községben lakók részéről milyen igény van a bedolgozói munkavállalás iránt. Bölcskéről Horváth Gyula tanácstag, Madocsáról Bescnczj János Torony utca 125 szám alatti lakos veti fel a községben jelentkező női foglalkoztatottsági problémákat s egyúttal választ várnak arra, hogy miért hiúsult meg a Budapesti Kábelgyár tervezett üzemtelepítése. A nevezett községek lakosságának döntő többsége mező- gazdasági foglalkozású. A nők foglalkoztatását a helyi termelőszövetkezetekben csak részben — azaz a mezőgazdasági munkacsúcsok idején — megoldott. Ezért az állandó foglalkoztatási lehetőségek szempontjából kisebb üzem telepítése kívánatos lenne. A bölcskei termelőszövetkezet kapcsolatot tart fenn a Villamos Szigetelő és Műanyaggyárral. Ä termelőszövetkezet melléküzemága műanyagszigetelőket készít a gyár számára. Miután a gyár Budapesten létszámgondokkal küzd, olyan elképzelése volt, hogy Bölcskén — esetleg a gépállomás átvételével — 1975-ig mintegy 100 millió forintos beruházással 5—600 fő foglalkoztatására alkalmas üzemet hoz létre. A beruházáshoz a vállalat 20 százalékos tanácsi hozzájárulást kér. Iparfejlesztési keretből a kért támogatás a jogszabály rendelkezései alapján nem biztosítható, a megyei tanács fejlesztési alapjából viszont e célra nem tud ilyen jelentős összeget fordítani. így sajnos jelenleg nem valószínű, hogy a bölcskei beruházásra sor kerül s csak azt tudjuk javasolni, hogy a foglalkoztatási gondok helyileg a termelőszövetkezetben. vagy más településekre történő bejárással oldhatók majd meg. A bölcskei gépállomás átadása, funkciójának változtatása egyébként nem szerepel a jelenlegi elképzelések között. 1969. január 20-án a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár budapesti irodájának létesítményi osztályán népes szakemberküldöttség vitatkozott azon, hogy mi legyen a sorsa a két éve elindított fornádi beruházásnak. A tárgyalás során a fornádi gazdaság igazgatója felállt, ott akarta hagyni az értekezést, miután a partner nem egészen korrekt módon próbálta a korábbi megállapodásokat elismerni. Végül is négy jegyzőkönyv után elkészült az ötödik, amely megvetette a végleges alapját a fornádi beruházásnak. íme erről a bizonyíték: „Jegyzőkönyv. Felvették az MMG budapesti irodájának létesítményi osztályán. Résztvevők: Fornádi Állami Gazdaság részéről: Tolnai István, Széligmann Mátyás, dr. Fazekas Dénes, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet részéről: Kozák Alajos, az MMG Törzsgyár részéről: dr. Kiss Imre, Haas János, Bellovicz Károly, Pintér István, MMG pudapes- ti iroda részéről: Szász Sándor, Fodor Zoltán, Horváth Ferenc, Szabó Andor. Tárgy: Fornád, mint megrendelő, valamint MMG, mint vállalkozók között a mai napon létrejött vállalkozási szerződés: 1. A kivitelező vállalja 1969. május 31-ig 4 db, egyenként 400 köbméteres siló telepítését, valamint 2 db előtároló siló telepítését és a tisztítóberendezés szerelését. Ez a létesítmény a gazdaság aratási időszakára üzemképes állapotban kell, hogy legyen. 2. A kivitelező vállalja, hogy 1969. június 30-ig a további 4, egyenként 400 köbméteres silót is felállítja”. Ennyit a jegyzőkönyvből. A négy, illetve a két siló elkészült, de tulajdonképpen még nem kész, hisz egyikbe sem szerelték meg a villamos berendezést, így a gyakorlati munkára a silót, a tárolóberendezést nem lehet használni. A határidő lejárt. A gazdaság, miután bízott a kivitelezőben, — még az év elején — a négy utóbbi siló építési helyén elbontotta az előző években már üzemeltetett kombájnszérűt, hogy az MMG a szerelőmúnkát itt is végezni tudja. Most, néhány nappal az aratás előtt, a Fornádi Állami Gazdaságban nem tudják fogadni, hova tenni az 500 vagonnyi gabonát. Mert a kombájnszérű már nincs, az új berendezés pedig még nem üzemeltethető. Tíznapi munkájába kerülne az alvállalkozó alvállalkozójának, a VILLATI-nak, hogy a négy, illetve két siló villamosberendezését elkészítse. A VILLATI a napokban felvonult: két embere egy napon Fornádon tartózkodott, s eltávozott: „felvonultunk, nekünk ez volt a dolgunk”. Tolnai István, látva a katasztrófa árnyékát, levelet- küldött még március 23-án a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár vezérigazgatójának. A levél egy része: „A munkaterületet, a kérésük szerint már 1968. szeptember 15-re biztosítottuk. Nem értem, hogy miért kérik, újból a területet 1969. március 15-re, hiszen az egy kilogrammra tehető levelezésben, jegyzőkönyvben és táviratban is, Önök által személyesen is megtekintett és a kért silótoronyalapok már a múlt évben rendelkezésükre álltak. Sőt, ha a jegyzőkönyvet egy kicsit gondosan átlapozzák, arra is rá kell jön- niök, hogy önöknek ezt 1968. októberében tárolásra alkalmasan a gazdaságnak át kei- lett volna adni. Meglepetéssel tapasztalom, hogy az 1968-ban felépített silótorony tároló alapokat, melyek teljes egészében az Önök kívánságai szerint épültek, most, 1969. március 15-re más elrendezésben kérik. Az az én megítélésem, hogy, vagy 1968-ban nem voltak tisztában a szerelés lehetőségeivel, vagy jelenleg nincsenek. .. A kérésem az volna, hogy (kétéves levelezés és a felvett jegyzőkönyvek, a sok kitűzött határidő, ami mindig az Önök hibájából hiúsult meg), már hozzáláthatnának az anyag szállításához és a szereléshez, mert az egész szemestermény-tároló beruházásából egyelőre csak az valósult m&g, amelyet a gazdaság maga csinált. A generál- kivitelező ez ideig csak leve- lezgetett, és jegyzőkönyveket gyártott, kereste a kibúvót egy újabb, távolabbi határidő eltolásához. Nagyon bízom abban, hogy az új határidőt az önök országosan is és a mezőgazdaság területén elismert vállalata minden körülmények között be fogja tartani és nem okoz a határidők eltolódásával olyan hatalmas kárt a mi gazdaságunknak, mint 1968-ban okozott. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárat tiszteletben tartják az ország mezőgazdasági üzemei, mi sem szeretnénk benne csalódni E levél után az MMG műszaki igazgatója leutazott For- nádra. Mindent megígért. Hozzáfogtak a munkához a Kecskeméti Gépjavító Vállalat emberei, mint alvállalkozók, dicséretes munkát végeztek, elkészítették a silókat. Több mint 16 ezer forint célprémiumot tűzött ki a gazdaság a kecskeméti cég embereinek, fia a munkával időben elkészülnek. A kecskeméti cég emberei a prémiumot megkapták, de a silót nem lehet használni. Június 26-án ismét levelet küldött a gazdaság igazgatója az MMG- nek. íme a levél első része: „A fővállalkozó az első határidőt, amelyet 1968. októberére vállalt, nem teljesítette. így 1969. január 20-án újabb határidő-megállapodás történt, amelyet a fővállalkozó ismételten nem tartott be A fővállalkozó vállalta, hogy négy darab, egyenként 400 köbméteres szeihestermény- tároló silótelepet, két db előtároló silót 1969. május 31-ig üzemképes állapotban átadja a Fornádi Állami Gazdaságnak. Ennek az átadása még a mai napig sem történt meg. A tárolótelep elektromos munkáit a mai napig még meg sem kezdték”. A második pontban annak a reményének ad ismételten kifejezést a fornádi igazgató, hogy az MMG állja a szavát és legalább június végére, az aratás kezdésére az első négy silót üzemképes állapotba helyezik. A késedelmi kötbér a szerződés értelmében e több mint hatmillió forintos munkánál napi 26 ezer forint. Kötbérigényét a gazdaság még nem nyújtotta be. PÁLKOVÁCS JENŐ
