Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-29 / 148. szám
Könyvbe^ _.... onardó da Vil'u■'■'.ay t •oJ v Világ proletárját egVESOUEt ek* népújság A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA fiS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki | Tanácsa az Alkotmány 12. 8-a (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1969. július 2-án — szerdán — délelőtt 11 órára összehívta. XIX. évfolyam, 148. szám ARA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1969. június 29. 250 földrajztudós Szekszárdon Megkezdődött a Magyar Földrajzi Társaság XXIL vándorgyűlése Az ország tudományos életében is számottevő eseménysorozat kezdődött tegnap a megyeszékhelyen. Amint már hírt adtunk róla, a Magyar Földrajzi Társaság soron következő vándorgyűlését immár a huszonkettediket Szekszárdon rendezte meg. A déli órákban jöttek meg az autóbuszok, melyek az ország legkülönbözőbb részeiből érkezett kutatókat, földrajztudósokat ás ilyen szakos tanárokat hozták. A helyi idegenforgalmi szerveknek, elsősorban az IBUSZ- nak száznyolcvan személy elszállásolásáról kellett gondoskodnak, ami a szekszárdi idegenforgalmi célra igénybe vehető férőhelyek szűkös volta miatt nem csekély feladat volt, de jó szervezéssel — kisebb zökkenők árán — sikerült lebonyolítani. A vendégek egy része a Garay szállóban, mások a Kadarka- utcai kollégiumban kaptak helyet. A Garay szállóbeli edéd után, ahol a Vendéglátóipari Vállalat a kiszolgálás gyorsaságával örvendetesen kitett magáért, városnéző sétával kezdődött a program. A sétát, mely másfél óráig tartott, dr. Pataki József vezette. A nagy helyismerettel rendelkező tanárember és ismert Szakíró kitűnően szervezett útvonalon vezette végig a vendégeket, akik tömör és a lényeget összefoglaló Kis előadásokból szerezhettek ismereteket a megyeszékhelyről, kihasználva a legjellegzetesebb pontok nyújtotta panoráma lehetőségeit. Az előadások magyarul hangzottak ed, így a külföldi résztvevők — Erkki Jauhiainen, a helsinki egyetem munkatársa, két kanadai és egy csehszlovák földrajztudós — inkább csak a látképi szépségekben gyönyörködhettek. A külföldi vendégek egy részének dr. Puskás Attila mutatta be időközben a megyei levéltár legféltettebb kincseit. A tudományos ülésszak megnyitásáig a késő détutáai. órákban, a régi megyeháza nagytermében került sor. Program szerint dr. Nedók Pál, a városi tanács vb-elnök- helyettese üdvözölte a vendégeket, majd a Magyar Földrajzi Társaság nevében dr. Kolta János nyitotta meg az ülésszakot. Marosi Sándor, a Földrajztudományi Intézet főmunkatársa: A természeti földrajztudomány időszerű kérdései és feladatai; dr. Enyedi György, az elpjv,* intézet igazgatóhelyettese: A gazdasági földrajztudomány időszerű kérdései és problémái; Nagy Vendelné, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadónője: A korszerű földrajztanítás néhány problémája címmel tartott előadást. Az előadások sorát Ádám László és dr. Pataki József: Tolna megye földje és népe című, vetített képekkel illusztrált előadása zárta. Az előadások közül kiemelkedett dr. Enyedi Györgyné, aki a földrajzi tudományokban bekövetkezett előrelépést, azt hangsúlyozta. hogy ez a tudomány is szakított a régi leíró jelleggel és a már nemcsak regisztrál, hanem oknyomozó munkát folytat, sőt bizonyos fokú előrejelzéssel a területi tervezéssel is kapcsolatba került. A földrajzi vándorgyűlés gyakorlati programjára ma kerül sor. amikor a részt- . vevők közvetlen tapasztalat útján ismerkednek meg a megye jellegzetes tájaival, olyan helyekkel és népviseleti sajátosságokkal, melyek az ország más részében nem lelhetők fel. A programnak ezt a „gyakorlati” mivoltát — melynek részletes ismertetésére egyébként keddi számunkban még visszatérünk —. azért kell külön hangsúlyozni, mert a résztvevők nagy része aktív földrajztanár, akik személyes élményeiket az oktatásban kívánják és fogják hasznosítani. Plissonnier tájékoztatója A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának pénteken megnyílt ülésén tájékoztatták a résztvevőket a Moszkvában, vesebántalmak miatt megoperált Waldeck Rochet főtitkár gyorsan javuló egészségi állapotáról. A Központi Bizottság a továbbiakban meghallgatta és jóváhagyta Gaston Plisson- nier-nak, a KB titkárának, a Politikai Bizottság tagjának a nemrég lezajlott francia elnökválasztás nyomán kialakult^ helyzetről és a pártnak ebből adódó feladatairól szóló _ beszámolóját. Plissonnier méltatta a párt választási kampányának sikerét, melyet az első fordulóban a Jacques Duclos nevére leadott négymillió-nyolcszázezer szavazat, a második fordulóban pedig a párt felhívása nyomán a tartózkodások magas aránya jelzett. A szónok rámutatott: az első fordulóban a párt 77 megyében növelte szavazóinak a számát az 1968. évi nemzetgyűlési választás első fordulójához képest. Plissonnier felsorolta azokat az okokat amelyek következtében a párt nem választhatott a két reakciós jelölt között és ezzel kapcsolatosan bírálta a Poher jelölése körül kialakult centrista műveletet. Hangsúlyozta, hogy Defterre jelölése a szocialista párt részéről maga is centrista irányzatú volt, ezt mutatja az a tény is, hogy Defterre és a szocialista párt a Poherre való szavazásra szólított fel a második fordulóban. A HÉT \ borbély a férfiak számára ugyanazt jelenti, mint a nők ■A számára a fodrász: itt kibeszélgethetik magukat. Várnak, üldögélnek és beszélgetnek. Sportról, meg mindenről. En nem szeretek borbélyhoz járni. Nem a beszélgetés, a várakozás miatt. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy mit hallottam legutóbb a borbélynál és min elmélkedtem addig, amíg sorra kerültem. Két férfi beszélgetett. Az egyik idősebb volt, a másik fiatalabb. Az idősebb, amikor szóba került, hogy a fiatalabb megnősült, sőt már gyereke is van, megkérdezte: — A feleséged is dolgozik? A fiatalabb természetes könnyedséggel válaszolt: — Nem! Nem dolgozik. Otthon van! A személyi igazolványában ez a rövidítés olvasható: htb. Tehát háztartásbeli. Olyan nő, aki otthon van, akiről természetes könnyedséggel kijelentik: nem dolgozik, otthon van. Valóban otthon van. A két, vagy három gyerekkel, két-, vagy háromszobás lakással, szennyes ruhák halmazával, főzőedényekkel, takarítóeszközökkel, nyulakkal, tyúkokkal, kutyával, macskával, bevásárlószatyorral, gvomosodó kiskerttel, mosogatódézsával, ablaktisztító-szerkezettel, piaci szatyorral, poros szőnyeggel, lyukas zoknival,, horgolótűvel, cserépkályhával, íával-szénnel, fürdőszobával, akváriummal, üres vázákkai, függönyökkel... Egy szó, mint száz: nagy az ő társasága. Ekkora társaságban nem unatkozhat. Es mégis sokan azt hiszik, hogy unatkozik, hogy leül egy fotelba, összekulcsolja a kezét és azzal szórakozik, hogy két hüvelykujját megpróbálja ellenkező irányban forgatni. Nemrég hallottam egy esetet. A férfi dolgozik, a feleség otthon van. Három szoba, három gyerek, kiskert, kétszáz baromfi szipolyozza naponta. Ha egy kis ideje marad, akkor mehet a szőlőbe: kapálni, kacsoz- ni... Es mégis azt mondja neki a férje, ha veszekednek: — Te még a hideg vízre valót sem keresed meg! Nálunk a háztartásbeli valóban nem keres, csak dolgozik. A háztartásbeli nyugdíjas sem lehet, mert csak azok lehetnek nyugdíjasok, akik munkaviszonyban vannak. A háztartásbelinek pedig nincs munkaviszonya. Csak munkája van. Méghozzá sok. Több, mint némely irodában, vagy másutt dolgozóknak. A háztartásbeli a férje nevére kiállított igazolvánnyal mehet az orvoshoz, mert a férje áll munkaviszonyban. O nem kaphat táppénzt, mert táppénz csak azoknak jár, akik. valahol dolgoznak. Valahol: vállalatnál, irodában, üzletben, mindegy, hogy hol, minden beleszámít, csak az otthoni munka nem. Mert az otthoni munkának nincs értéke. Sajnos, nemcsak a borbélynál ülők, és ott beszélgetők szemében, de másokéban sincs. Igaz, nagy ünnepeken elmondjuk: az anya, aki otthon a családjáért dolgozik — az is megteszi a magáét, embert nevel a társadalomnak... De ezeket csak nagy ünnepeken mondjuk el. Nők napján, anyák napján... Ülök és várok. Ollók csattognak, valaki azt mondja: el kellene takarítani a hajat, mert az ember elbotlik benne, mire a borbély így válaszol: ha azzal foglalkoznánk, akkor nem keresnénk. Ebből aztán kialakul megint egy másik téma: nem jelentkeznek borbélynak, nincs tanuló, mindent a szakembernek kell csinálnia, — magyarázza a borbély, mire a vendég megjegyzi: sajnos, szőlőmunkást sem lehet találni... Neki ez a legnagyobb gondja. Nincs szőlőmunkás, áki rendben tartaná a másfél hold szőlejét. A vendég egyedülálló ember. Felesége nincs. aki. miután elvégezte az otthoni munkát, kimehetne a szőlőbe is. Hallgatom a beszélgetést, de bármit teszek, nem tudom kiverni a fejemből, a hol zümmögő, hol meg zakatoló gondolatot. A háztartásbelinek nincs értéke. Nincs munkabére. Olvastam egy érdekes perről. Nem nálunk, Franciaországban zajlott le. Pontosan arra sem emlékszem, melyik városban történt, mert csak a tény érdekelt. Egy háziasszony baleset következtében meghalt. A férje természetesen biztqsítot- ta. Es, amikor a felesége meghalt, akkor a férj pert indított az ellen, aki a felesége halálát okozta. Egy optimális életkort vett alapul, annyit, amennyit még élhetett volna a felesége. És a bírósághoz benyújtott periratban pontosan kimutatta, hogy a felesége elhalálozásával őt havonta mennyi károsodás érte. Ezek után fogadhat egy bejárónőt, aki süt, főz, ellátja a háztartási munkát... \ bíróság ugyan csökkentette valamivel a kártérítési ösz" szeget, de végül is úgy döntött, hogy a férjnek kártérítés jár... Tehát a bíróság elismerte, hogy a háztartásbeli nemcsak dolgozik... Vajon, a mi közfelfogásunk mikor ismeri el ezt az egyszerű, de nagyon fontos tényt? SZALAI JÁNOS
