Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-27 / 146. szám

A francia miniszterelnök elmondotta kormánynyilatkozatát Párizs (MTI) Nagyjából a gaulleista külpolitika aiepel- veihez tartotta magát Jacques Chaban-Delmas francia mi­niszterelnök csütörtök délután a nemzetgyűlésben elmondott másfél órás kormánynyilatko­zatának rövid külpolitikai be­vezető részében. Hangsúlyozta, hogy a francia külpolitikának továbbra is a függetlenség az alapja és a béke keresése a célja. Francia- ország hű marad az általa megkötött szövetségekhez, kü­Csütörtökön hazautazott Londonból a Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyet­tes vezette magyar küldöttség, amely a brit kereskedelem­ügyi minisztérium mghívására tíz napot töltött Nagy-Britan- niában. A delegációt fogadta Anthony Crosland brit keres­kedelemügyi miniszter, Goron- wy Roberts, a külügyminiszté­rium éllamminisztere. A kül­döttség tagjai tárgyalásokat folytattak Lord Brown-nal, a kereskedelemügyi miniszté­rium államminiszterével, John Davies-szel, a brit gyáriparo­sok szövetségének (CBI) vezér- igazgatójával, a londoni keres­kedelmi kamara, a mezőgaz­dasági, valamint a technoló­giai minisztérium vezetőjével; látogatást tettek számos brit nagyüzemben. Szalai Béla csütörtökön dél­előtt Londonban, a magyar követségen sajtóértekezletet tartott. Elmondotta, hogy a két ország kereskedelmi for­galma a legutóbbi tíz év alatt a magyar kivitel oldalán évi 3,2 millió fontról 10 millióra, a brit export oldalán évi 3,2 millióról 12,7 millió fontra emelkedett. Magyarország egyike azoknak az országok­nak, amelyek évről évre több árut hoznak ki Angliából, mint amennyit a szigetországba si­kerül szállítaniuk. Kijelentet­te: arra törekszünk, hogy fo­kozzuk kivitelünket, ezt nagy­ban elősegítené a meglévő an­gol behozatali kvóták további liberalizálása. A miniszterhelyettes kijeién tetté, hogy a magyar külkeres­kedelem olyan árukat kíván nagyobb mennyiségben szállí­tani Angliának, amelyek igen lönösen az atlanti, szövetség­hez és az amerikai barátság­hoz. Ezzel párhuzamosan — mondotta — megszilárdítják a kelet-európai országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val azt az együttműködési po­litikát, amely kezdi meghozni gyümölcseit gazdasági téren, de amely — így vélik — ara­nyait és jellegét tekintve a valóságban már politikai arcu­latot ölt. A továbbiakban a miniszter- elnök kijelentette, hogy a fran­népszerűek a brit fogyasztók körében, de ugyanakkor a brit termelőcégek érdekeit sem sér­tik. A kvóták emelése kétség­kívül előnyös lenne az angol fogyasztók számára, akik ked­velik a magyar gyümölcsöt, bort. zöldségféléket. A két or­szág közötti kooperációra is nagy lehetőségek kínálkoznak — mondotta, majd példaként megemlítette, hogy Magyaror­szág hajlandó Angliától hűtő­házakat és csomagológépeket vásárolni, ha a jövőben az ezekkel kezelt gyümölcsöt és más terményeket nagyobb mennyiségben szállíthatja Angliába. A magyar küldöttség veze­tője közölte, hogy kormánya nevében meghívta Lord Brownt hazánkba. Az állam­miniszter látogatásának idő­pontját később tűzik ki. Róma (MTI). Vasrudakkal, husángokkal, láncokkal, kések­kel és gyújtóbombákkal fel­fegyverzett mintegy száz fa­siszta szerdán éjféltájban tá­madást intézett Róma Monte- verde negyedében a kommu­nista párt székháza ellen. A támadás a rendőrség hallgató­lagos támogatásával történt. A támadás előtt ugyanis a párt­házból egy kommunista ment a rendőrségre a hírrel, hogy '.z épület előtt fegyveres fa­siszták gyülekeznek. A Hely- "zínre érkezett Rendőrök el­koboztak néhány husángot, majd eltávoztak anélkül, hogy cia kormány ,,az európai (és nyugat-európai) építés tekinte­tében hajlandó olyan gyorsan és olyan messzire elmenni, mint amennyire partnerei. Ezen az együttműködésen belül az NSZK-val való kapcsolatok példamutatóak. de nem kizá­rólagos helyet foglalnak el”. Nagy-Britannia tervezett kö­zös piaci belépése kérdésében Chaban Delmas hangsúlyozta, hogy a hat közös piaci ország előzetes egymás közötti meg­állapodására van szükség a kérdés eldöntéséhez. Kijelen­tette, hogy a brit lépésnek nem szabad megkárosítania a már elért eredményeket Az ország gazdasági hely­zetét elemezve a miniszter- elnök rámutatott, hogy az év első négy hónapjában az árak emelkedése Franciaországban nagyobb volt, mint a Közös Piac bármelyik más tagorszá­gában, s a külkereskedelmi mérlegben is káros deficit je­lentkezett. Elutasította vi­szont azt a véleményt, hogy a gazdasági egyensúly meg­bomlása elsősorban a tavalyi, nagy társadalmi és szociális válság következménye lenne. A fő ok — mondotta —, a gazdasági struktúra törékeny volta. Sok iparágban a fran­cia üzemek még nem érték el a valóban nemzetközileg ver­senyképes arányokat. Chaban-Delmas nyomatéko­san kijelentette, hogy a frank jelenlegi árfolyamát minden erővel fenn kell tartani. A továbbiakban a minisz­terelnök megígérte a dolgozók vásárlóerejének védelmét és intézkedéseket helyezett ki­látásba az indokolatlan ár­emelésekkel szemben. Meg­ígérte a garantált, minimális bérek, az ötvenes években létrehozott, de azóta elavult rendszerének gyökeres felül­vizsgálatát. Belpolitikai kérdésekről szól­va hitet tett a „részvétel” el­vének további érvényesítése mellett, nem jelölte meg azon­ban közelebbről, hogy mikép­pen. Hangsúlyozta az új egye­temi reform végrehajtásának szükségességét. Javasolta a szakszerveze­teknek, hogy közösen alakít­sák ki az állandó konzultáció és vita fórumát a kormány­nyal, hasonlóan ahhoz, amint ezt Svédországban csinálják. A miniszterelnök nyilatko­zatát szavazás nélküli vita követte, amelyben egy-egy szónok vett részt a francia nemzetgyűlés öt képviselő- csoportja nevében. a fasisztákat távozásra szólí­tották volna fel. Alig távoztak el a rendőrök, a fasiszták megtámadták a pártházat, s az épületbe egy gyújtóbombát is bedobtak, amely azonban szerencsére nem okozott károkat. Annak ellenére, hogy a támadó fa­siszták mintegy százan, a kommunista védők pedig mindössze húszán voltak, si­került a támadókat megfuta­mítaniuk. Az összecsapás so­rán két kommunista megsebe­sült. A fasiszta támadás miatt pénteken a kommunisták til­takozó tüntetést tartanak. Fiatalok nemzetközi találkozója Moszkvában Moszkva (MTI) öt világrész 90 országának 200 ifjúsági szervezete vesz részt a „Lenin és a jelenkori világ” című nemzetközi ifjúsági szemináriumon, amelyet június 30-tól július 12-ig tartanak a Szovjetunióban — közölte csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén Gennagyij Janajev, a Szovjet­unió ifjúsági szervezetei bizottságának egyik vezetője, Az előadások témája felöleli a marxizmus—leninizmus időszerű problémáit, a lenini eszmék gyakorlatba való átültetésének kérdéseit a kommunista építőmunka során. A nemzetközi szeminárium színhelye Moszkva és a Szovjetunió több nagyvárosa lesz. A szovjet házigazdák módot nyújtanak arra, hogy a fiatalok kerekasztal-vitákon folytassanak beszélgetéseket az ifjúsági szövetségek munkájáról, arról, hogyan látta Lenin az ifjúság feladatait. A szeminárium is része annak az ün­nepi előkészületnek, amely a Lenin-centenáriumhoz kapcso­lódik. A KISZ-t a nemzetközi szemináriumon háromtagú kül­döttség képviseli. növekszik a magyar—angol kereskedelmi forgalom Fasiszta támadás Rómában Folytatódott a párizsi értekezlet Párizsban csütörtök dél­előtt, magyar idő szerint 10.30 órakor, megkezdődött a vietnami problémáról foly­tatott tárgyalások 23. tel jes ülése. Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány külügymi­nisztere rámutatott: Nixon amerikai elnök kétértelmű ki­jelentést tett, amikor kijelen­tette, hogy „reméli”, több amerikai csapatot vonhat ki Dél-Vietnamból, feltéve, ha a helyzet a harctéren megjavul és ha „a Vietnami Köztársa­ság csapatainak (azaz a báb- hadseregnek) a kiképzése elő­rehalad”. Ezekkel a feltételek­kel Nixon voltaképpen ürü­gyet keres arra, hogy az ame­rikai expedícióé hadsereget a végtelenségig Dél-Vietnamban tartsa. A párizsi konferencia — hangsúlyozta az ideiglenes forradalmi kormány külügymi­nisztere — azért topog egy­helyben, mert i az Egyesült Államok nem mondott le agresszív cél­jairól Vietnamban és azon mesterkedik, hogy fenntartsa Dél-Vietnamban a neokolonialista rendszert. Ha Van Lau nagykövet, a VDK küldöttségének vezetője rámutatott: Nixon elnök júni­us 19-i sajtóértekezletén há­rom teljesíthetetlen feltételhez kötötte az amerikai csa;>atok kivonását Dél-Vietnamból. Ezek a feltételek azt bizo­nyítják, hogy nem is akar­ja kivonni csapatait. Ameddig Nixon fokozza a háborút, megkerüli a kulcs­kérdést, nevezetesen minden amerikai csapat feltétel nél­küli kivonását és szembeszegül egy ideiglenes koalíciós kor­mány megalakításával Dél-Vi- etnamban, senki sem fogadja el és senkit sem tévesztenek meg kijelentései, hogy „re­mény van némi haladásra az elkövetkező két vagy há­rom hónapban”, vagy „eljött az ideje fontos kérdések meg­vitatásának”. Ma minden az Egyesült Államok magatartá­sától függ, — jelentette ki a VDK képviselője. A párizsi négyes értekezlet 23. teljes ülésén háromheti tá­voliét után először emelke­dett szólásra Henry Cabot. Lodge, az Egyesült Államok fődelegátusa. Távollétének időtartama alatt Washingt/n- ban tanácskozott Nixon el­nökkel. Az amerikai fődelegátus be­szédében hajlandó volt elis­merni, hogy a Nguyen Thi Binh külügyminiszter-asszony által vezetett delegáció „egy ideiglenes kormányt” képvisel, de elvitatta annak forradalmi jellegét. Henry Cabot-Lodge felszóla­lásában ismét kiállt a saigoni rezsim mellett, s a dél-vietna­mi bábkormányzatot az ország „törvényes kormányának” nyilvánította. A Pompidou-karrier közelről 2. A De Gaulle nélküli gaulleizmus Az a Pompidou-kép, amelyet a világsajtó az utóbbi he­tekben lázas igyekezettel igyekszik megrajzolni, több szem­pontból hiányos. Főleg azért, mert a De Gaulle nélküli gaulleizmus vezérét nyilatkozataiból, fellépéseiből, külsősé­gekből magyarázza. Igaz, a külsőségek nagy szerepet ját­szanak karrierjében. Nem kedveli a feltűnést, inkább a közvetlenség és nagyvonalúság, a társaságban járatos em­ber magabiztossága és könnyed elegancia jellemzi. Minisz­terelnök korában néh,a órákra eltűnt hivatalából, ilyenkor valamelyik modern festő legújabb kiállításán bukkant fel. Vidéki birtokán a francia borokkal megrakott asztalnál hosszasan elvitatkozik a község elöljáróival lótenyésztésről, politikáról, italokról. Mindez azonban külsőség, eszköz a kedélyesen mosoly­gó, de hidegen és pontosan számító politikus számára, céljai eléréséhez. Felesége is ügyes munkatársnak bijscnyult eb­ben a törekvésben. Amikor például De Gaulle tábornok és felesége jóindulatát kellett megszerezniük, Pompidouné csendben és feltűnés nélkül jótékonysági magánakciót in­dított a testi fogyatékosságban szenvedő gyermekek se­gélyezésére, Madame de Gaulle természetesen tudomást szerzett az akcióról, s ha valaki méltányolni tudta, akkor ő igen, hisz Anna nevű lánya ugyancsak testi fogyatékosság­ban szenvedett. . . Később pedig, amikor Pompidou elég erősnek érezte magát önálló politikai akciókra, és ahhoz, hogy a tábornok oldalán, mint a leendő utód, magára von­ja a figyelmet, ismét felesége volt az, aki ügyesen kiegészí­tette a férj pénzügyi és politikai sakkhúzásait, noha szün­telenül hangoztatja: sohasem kedvelte a politikát. Egy fé­nyes fogadáson, amit Sikirit, thaiföldi királynő számára rendeztek, madame Pompidou merész miniszoknyában je­lent meg — a nagyvilági hölgyek, köztük De Gaullené ál­talános megrökönyödésére. . . Párizsi házukat is oly gondosan választották ki, hogy több szempontból is megfeleljen céljaiknak. Párizs szívé­ben, a Szent Lajos szigeten áll a ház, XVIII. századi kútja miatt műemlékké nyilvánították, első emeletén Claude Mau- riac regényíró, az új hullám egyik ismert íróegyénisége. Francois Mauriac fia él, a harmadik emeleten pedig a vi­lághírű francia író, Marcel Proust unokája; Susanne Mante- Proust*. Az utóbbi hetekben azután megkezdődött a roham a csúcs felé: Pompidou pénzt és energiát nem kímélve kül­dött az elnöki székért. Politikájának lényege megegyezik a rivális Alain Pohérével, mindkettő a nagytőke embere. Pompidou mégis élvezte azt az előnyt, amit ügyes taktiká­zással és feltűnés nélkül, de gondosan adagolt külsőségek­kel a francia kispolgárság körében megszerzett. S hivat­kozhat arra, miután a tábornok véglegesen a ,,köztársaság tartalékába” vonult, hogy ő nem követi mindenben vakon a nagy elődöt. „Nem vagyok De Gaulle tábornok” — mond­ta legutóbb, s ezzel politikai ellenfelének vádját védte ki. (Poher ugyanis szemére vetette, hogy De Gaulle kiszolgá­lója volt). Programja természetesen homályos, hiszen maga a program kifejezés nem is szerepel a gaulleisták szótárá­ban, de sejteti, hogy bizonyos kérdésekben hajlékonyabb irányvonal híve lesz, mint a tábornok volt. Elsősorban az atlantisták híveire gondol. Hogy végül mégis mit valósíthat meg elképzeléseiből, azt nemcsak ő és a mögötte álló francia nagytőke, sem a tábornok nélküli gaulleista sereg dönti el. Bizonyára bele­szól majd a francia nép is. Pompidou nem olyan tehetség­telen politikus, hogy ezt ne tudná. Tavaly, amikor a má­jusi események megrázták Franciaországot és megingatták De Gaulle „trónját”, csak bravúrral vághatta ki magát és a gaullelzmust a zűrzavarból. Kissé szándékosan úgy men­tette meg a tábornokot, hogy magának és pártjának szer­zett előnyöket. Az akkori „igen” Pompidoué volt, — tá­bornoka pedig egy éven belül megkapta a „nem”-et. Az egykori irodalomtanár bizonyára ismeri már a politika drámáit annyira, mint. a klasszikus irodalmi drámákat, s tudja, hogy ‘ ebben a Játékban a legjobb dramaturgia és rendezés ellenére is becsúszhatnak előre nem látott, vagy rosszul kiszámított konfliktusok. . . BERTALAN LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents