Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
Vízimalom Kakasd alatt Mi a modem festő feladata, hogyan tudja korunk bonyolult valóságát ábrázolni? A valóság még oly tökéletes reprodukálása is céltalan, hisz a legolcsóbb fényképezőgép is tökéletesebb munkát végez, mint a legjobb festő, de Neveket idézünk, előbb Chagall, aztán Utrillo neve hangzik el, bár rögtön hozzá kell tennünk, hogy a hatás nem jelent egyben utánzást is, az elődöket pedig senki sem kapcsolhatja ki, nem is lenne érdemes kikapcsolnia. A művéLátogatóban Simsay Ildikónál Szily Gézánál V. Pankov: Rossz a televízióm Amióta elromlott a televízióm, olyan érthetetlennek tűnnek az emberek!... — Szikrázott-e már magának a szeme? — kérdezte tőlem valaki tegnap n buszon, — Hogy értsem ezt? — Úgy, hogy kigyulladhat-e ettől a szikrától egy szénaboglya? — Miféle széna? — Hát ott a vagonban?! No, és Fred? Gondolja, hogy nem ö volt a tettes? De akkor hogyan gyulladt meg a széna? Miközben nagy nehezen kivergődtem a peronra, a sapkám a szememre, a szemüvegem pedig az orrom hegyére csúszott. — Kiköpött Fred! — mosolygott rám a vezető és kinyitotta a kocsi ajtaját. Egy öreg néni állt mellette: — Szakasztott olyan, mint a Fred! — lihegte. — Mit gondolnak, elfogják, vagy nem fogják el? Kiadós késéssel érkeztem a munkahelyemre. — Beszélni szeretnék magával, — szólt a főnököm, amikor megpillantott. — Szíveskedjék befáradni hozzám! „Még ez hiányzott, — forrt bennem a méreg. — Ha rosz- szul kezdődik a nap, úgy is folytatódik!...” — Mondja, — kínált hellyel a főnök, — ha nagyon sok alkoholt fogyaszt az ember, meggyújthat-e valamit a lélegzete? — De miért tőlem tetszik ez iránt érdeklődni? — Úgy hallottam, maga a vegyészeihez is konyít valamit ... — Na igen... Szerintem nem. Nem gyújthat meg semmit. — Szerintem sem. Tehát öngyulladásról szó sem lehet. De a rejtély kulcsa mégis csak az, hogy miért, mitől gyulladt meg a széna? ... A folyosón egyik kollégámba ütköztem. — Jó, hogy látlak, Bocskin! Mondd meg nekem gyorsan, mi van a szénával ?J — Igen... Szóval te .is —• veregetett vállon barátságosan, — Hát ez valóban talány... De még milyen talány!..'. Szerintem nem a szénában kell keresni a megoldást. A nyomok Fredhez vezetnek. Nem vetted észre, hogy... Bizonyára a tévében volt az este valami, amit nem láttam. Persze! Itt van a műsorban; „20.15: Az áldozat”. Nyavalyás tévé! Éppen most kellett elromlania! Este nyolc körül a szokott helyen vártam Zaját. Szemben az ékszerüzlettel. Végre úgy negyed kilenc után az üzlet elé gördült egy kocsi. A kocsiból azonban nem Zója, hanem két gyanús alak bújt ki, feszítővasakkal felfegyverkezve. Beléptem a telefonfülkébe, hogy felhívjam Zóját. közben láttam, hogy a két pacák feszegetni kezdte az ékszerüzlet redőnyét. Azonnal tárcsáztam a rendőrséget. Zoja és a rendőrség egyidö- ben érkezett. Én Zojához, a rendőrök pedig az üzlethez igyekeztek. — Hát maguk?! — néztek nagyot a betörők. — Nem „Az áldozatot” nézik? Ilyen remek folytatást elszalasztani!? ... — Elromlott az őrszobán a tévénk, — mondta a rendőrtiszt. Az egész társaság — a rendőrök, a betörők és mi ketten — elhelyezkedtünk az URH- kocsiban, s Zojáékhoz hajtottunk, mivel kedvesen felajánlotta. hogy nézzük meg náluk a folytatást. Elég jókor érkeztünk, — még csak tíz perbe ment a krimi. A rendőrök sokáig hálálkodtak, megdicsértek éberségemért, Zoját pedig vendégszeretetéért. Távozáskor a rendőr hadnagy így elmélkedett: — Hát bizony, az elromlott televízió elszakíthatja az embert a társadalmi valóságtól! ... Krecsmáry László fordítása. kakasdi környezet sugallja: udvar kerekeskúttal, malom- belső, fák, bokrok egymásra boruló vonalai, de maga a kép mégsem a látvány tükörképe, formák és színek az alkotó kéznek engedelmeskednek, s az alkotó szándékát követik. néha a valóság ellenében is, Simsay Ildikó egyik képén sejtelmes asszonyi alak hajtja a kút kerekét, s a íö- léje boruló ág mintha mozdulatait követné. Egy másikat teljesen betölt egy pókháló, kilépve a padlássarokból önállósult, mértani formái elegendők, arra hogy képpé váljanak. Szily Géza némileg panaszkodva mondja, hogy Ilyenkor a természet zöld színei még nem eléggé differenciáltak, azért inkább tussal, diófapáccal dolgozik a maguk alkotta kakasdi művésztelepen. A táj feketébe és barnába öltözik képein, s a formák, miközben életre keltik a valóságot, az ihlető modell nélkül is életet kapnak, a természet itt egy másik arcát mutatja felénk, melynek nem ári az évszakok változása sem. Hasznos ez az egyhónapos kirándulás a hajdani vízimalom környékére? Mind a ketten azt mondják, nagyon. Tanulnak, színt és formát tanulnak a természettől amit új életre keltenek képeiken, s a kép nemcsak modelljét idézi, hanem alkotóját is, mint minden igazi művészet. CSÄNYI LÁSZLÓ A felületes látogató csak a romantikát veszi észre ebben a szép környezetben, a festő számára azonban a színek és formák kimeríthetetlen változatosságát jelenti, a műterem zártsága után a megsokszorozódott munkalehetőséget, ha ugyan nem kellene inkább a munka parancsáról beszélnünk. A kakasdi hetek gazdag termése ezt bizonyítja: az udvar, a ház, a malom, a környék s a környék lakói jelennek meg a képeken, valameny- nyi itteni motívum, s aki a valóság hűséges ábrázolását keresi, az is örömmel ismerheti fel az ismerős motívumokat. De ha csak a valóságot akarták volna ábrázolni, nem kellett volna Kakasd mellé jönniők, hisz hasonló témát a megye más részében is találhattak volna. Mi sem a közvetlen valóságot kérjük tőlük számon, lianem azt, amit művészi képzeletük adott hoz zá, s ha beszélgetésünk mind végig azt firtatta is, hogy mi a ma művészének feladata, a választ elsősorban saját alkotásaik adták meg. Szily Géza: Tájkép. Simsay Ildikó: Udvarrészlet. egyébként sem az a cél. hogy a látott és érzékelt világot kettőzze meg a művész. De hát altkor mi a feladata? Mert mégis csak a valóságból indul ki, sőt a valóságot ábrázolja. ahogy ez a két fiatal művész is, öimsay Ildikó és Szily Géza, akiket a Kakasd alatti hajdani vízimalom nyári rej tekében kerestünk fel, amit egyhónapos otthonul és műteremül választottak maguknak. Mindketten a fiatal festőnemzedék élvonalába tartoznak, akiktől — teljes joggal — nagyon sokat várunk. Ezt bizonyította szekszárdi kiállításuk is. s erre bizonyság Szily Géza freskója is, amit a tolnai tanácsház számára készített. szét folyamat, s szálai ide is elvezetnek a Kakasd alatti malom környékére, ahol egy fiatal művészházaspár, Simsay Ildikó és Szily Géza felel a természet hívására. Ilyen a valóság? — kérdezzük képeik láttán. Inkább azt mondanánk, így látják ilyennek teremtették újjá a természetet. A témákat mind a BIHARI SÁNDOR: Tenyérnyi minta Európából Tajtékos a hegy a cseresznyevirágtól, a fogantatástól, a feltámadástól. Nem látszik a barackfa a lila lángtól, nem látszik a hegy önmagától, a szemem a csodálkozástól, ni, szárnyam suhog, vállamra vetett kabátom. Rügy a számban, agyamban folytatódik, kinyúlik, megsokszorozódik, elvegyül a széllel, szikrázik a hegy csontja, felfűzi kő-csigolyáit; tapad a napsugárhoz, rigócsőrön villámlik, lábnyomot szemlél a földön, zuhan velem, elkeveredni a fűben, az édes-izűben, keserűben. Gondolatomat telíti, csontomig szó] a létezés, világít bennem, mint a foszfor. Két gyöngéded gally idáig határol tenyérnyi mintát Európából, az idő ráncából, történelmi gyalogutat, elefánt-farát egy autóbusznak, temető sarkát, ahogy a színről kiszorítja, tolul kőház, gépszín, füst Irka-firka; egy ember arcát, a szorongás absztrahálja, szül neki magányt a magányba, néz, néz. tekintetével fordul ebbe a szivárvány-fergetegbe. Keze, mint a gyökér, olyan fogódzót akarna, vágyik, mint a viráglomb, olyan agyra. Olyan munkára, amit most kezem végez: a föld bársonyát közvetíti az észleléshez, a halál absztrakcióiba a fű tőrdöfését. A testem áramkörébe vonta hegy és ég, egy virág set jelből a képzeteimbe a Nap vérrendszere kering be, amit az idő már kitakargat, halántékomon zöld árnyékok vannak, létem s a világ zűrzavarához agyam s a barackfa egyensúlya arányos, ki a mindenség darazsaival ércesre marattam, most a levegő kötése rajtam, sarkomtól koponyatetőmig ember teremtődik!
