Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
'v. t V Nagy dologra jöttem rá Svédországban. A boldog házasság titkára. Legjobb, ha az ember nyugdíjas korában nősül. így jut ideje mindenre. Ez nem vicc. Ez komoly dolog. Ugyanis beszélgettem Svédország rekordpapájával, a nyolcvannyolc éves Emil Blixi nyugdíjas rénszarvasvadásszal, akinek a felesége nemrég adott életet tizenkettedik közös gyermeküknek. , t . Huszonnyolc éves házasok, az asszony tizenhét éves volt. amikor hozzáment a hatvanéves rénszarvasvadászhoz. A jeleség így dicsekedett: — Szerencsés asszony vagyok és az egész falu irigyel... Az én Emilem egész házasságunk alatt mindig velem volt. segített mindenben, együtt nevelhettük sok szép gyermekünket... Megtehette. Ráért. Nyugdíjas volt. Megkérdeztem Emil Blixt urat: szándékában áll-e még tovább gyarapítani népes családját? — Nem. Johannes! Attól tartok, hogy már nem tehetem. Tudja, a feleségem már nem olyan fiatal és ezzel a nagy családdal már így is rengeteg a dolga... Igaza van. ö már megtette a magáét. Pedig hatvanéves' korban kezdte. Ha korábban kezdi, most bizonyára Svédországban is a túlnépesedés problémáját vizsgálnák a tudósok, íme, huszonnyolc évi boldog házasság eredménye. Persze vannak a házasságnak más eredményei is. Például Olaszországban részt vettem egy férj különös esetének tárgyalásán. A férj meg akart bizonyosodni arról, hogy húszéves felesége, aki otthagyta: szereti-e még? Különös dolgot eszelt ki. Gyászjelentést függesztett ki, ahogy ez Olaszországban szokás, az anyós házának környékén. Aztán elrejtőzött és várta a hatást. Amikor a „hűtlen" asszony olvasni kezdte, hogy „a példás férj és apa örök nyugalomra szen- derült”, fejéhez kapott és elájult. A férj sugárzó arccal az örömtől, nejéhez rohant és szinte kiabálva kérlelte: „Ha még mindig szeretsz, gyere vissza hozzám”. , Az anyós, „feltámadt” vejét meglátva, szintén elájult, amikor pedig lánya magához térve megpillantotta rimánkodó férjét, újra eszméletét vesztette. Persze, a két rászedett asszony sem maradt adós. Feljelentették a férjet, illetve a vöt, akit a nápolyi bíróság 25 000 líra pénzbírságra és háromhónapi börtönre ítélt, mert: . .köz- és magánbékességet bontó hirdetést függesztett ki”. Azt nem tudom, hogy kiderült-e: szereti-e a húszéves asszony a férjét ezek után. azt viszont tudom, hogy az a belga férj, akinek a tárgyalásán szintén részt vettem, kérte a házassága felbontását. így indokolta a bíróság előtt a keresetét: „Tizenhét évig tűrtem, hogy feleségem gonggal hívjon fel parancsa teljesítésére, hogy a leghidegebb télben is hideg vízzel kellett mosakodnom; amikor azonban pipámat mustárral tömte meg, hogy a dohányzásról leszoktasson, rájöttem, hogy rosszul nősültem __” A bíróság osztotta a férj véleményét, Valóban nagy csapás egy olyan asszony, a!cl mustárral tölti meg az ember pipáját. De ez mégsem akkora csapás, mint amekkora nemrég Sydneyre zúdult. Képzelje el a szerkesztő úr; egy napig nem-volt Sydneyben sör! Tudom, hogy nehéz .ezt elképzelni, mert nálunk, Magyarországon csak nevetnek az ilyesmin, mert nálunk akkor lenne jó a sörellátás, ha csak egy napig nem lenne sör és a többi napon volna. Nálunk mosolygunk az ilyesmin, de Sydneyben, illetve Ausztráliában ez halálosan komoly dolog. Ebben az országban az átlagember 2—3 gallon sört iszik naponta. Először én is azt mondtam, hogy ez nem sok. de amikor megmondták, hogy egy gallon 4,54 liter, akkor már nem csodálkoztam azon sem. hogy miért vannak akkora WC-k a sörözőkben. Azért vannak akkora WC-k ezekben a sörözőkben, mert a WC-k nagysága határozza meg: hány csapost foglalkoztathat a söröző tulajdonosa. S akármilyen nevetségesen hangzik is, a WC-k nagyságától függ az adó is. Ez persze nem tetszik a sörözők tulajdonosainak. Ezt magam is tapasztaltam nemrég, amikor Canberrában, a parlament épülete előtt egy sörözőtulajdonos angol WC-n ülve tiltakozott a magas adó ellen. Hát ez a helyzet Ausztráliában á sörfronton. Hogy nálunk mi a helyzet ezen a fronton, azt az isten sem tudja. Ausztráliában egy napig nem volt, de csak azért, mert jogos követeléseik teljesítése érdekében sztrájkoltak a csaposok. Ezen aztán felháborodtak a „söröshordók”, akik szidták a sztrájkjogot, meg mindent, mint a mi újságolvasóink a spanyol rendszert, ahol odáig merészkedett a diktatúra, hogy letartóztatta annak a szállodának az építőit, tervezőit, amely a napokban összedőlt és maga alá temetett több száz embert. Sőt mi több, mint a rádió bejelentette: hajszát indítottak az építkezésben részt vevő technikusok ellen is. Spanyolországban. Mert -ott diktatúra van. Nálunk pedig demokrácia. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: MOSillOÜ Meggyőző bocsánaíkérés A bíró megkérdezi a vádlottat: — Igaz, hogy ön eltörte ennek az úrnak a fején a sétapálcát ? — Így történt, bíró úr, de higgye el, hogy nem készakarva. Én az úr fejét akartam betörni, nem a pálcát... Nem válogatós! — Nem, hidd el, én igazán nem vagyok megrögzött italos. Hiszen mindössze csak kétféle italt iszom! — Csak kétfélét? — Igen, hazait és külföldit. Csak az ital ne... Pépének egy üveg likőrt ajándékoztak. Nagyon boldogan zsebrevágja és elindul haza. Az úton elüti egy autó. A baleset szerencsére nem súlyos, feltápászkodik, és folytatja útját. Egyszer csak érzi, hogy valami végigcsorog a lábán. Felsóhajt.: — Ó, bárcsak vér lenne! VetéSkedés Egy jenki beszélget egy sevillaival: — Az én szülőfalum híres a visszhangról. Egészen fantasztikus! Ha azt kiabálja, hogy Sámuel, akkor válaszul elmond egy részt a Bibliából, — Ugyan, már ez is valami? — mondja a sevillai — el kellene jönnie az én szülőfalumba, ott van ám igazi visszhang! Elkiabálja magát, hogy: „Perez ’, és a visszhang visz- szakiált: „Melyik Perez”? Bátortalanság Gizella' kisasszony fiatal hódolója első ízben vacsorázik a családi körben. _ Az amúgy is bátortalan fiatalember alig tudja leküzdeni elfogódottságát. A könnyed Gizella segíteni akar neki, és így szól: „De Moser úr, hiszen ön semmit sem eszik! Csak bátran, fogjon hozzá!" „Gizella kisasszony”, dadogja a fiatalember zavartan, „ha az ember ön mellett ül, elmegy az étvágya”. A másik megoldás Egy részeg az ajtóval bíbelődik. de sehogysem tudja kinyitni. Odalép hozzá egy járókelő : — Adja ide a kulcsot, majd én kinyitom. — Köszönöm, de inkább támassza meg a házat, hogy ne mozogjon. Tárgyaláson A bíró: — Beismeri, hogy ezt az embert pofonütötte? Az alperes: — Nem ismerem be, bíró úr! A felperes: — Hazudik. Az alperes: — Fogja be a száját, mert kaphat még egyet! r • r 0igp(r lSiíA. június 22. Esküszöm, hogy mindent megpróbáltam vele. Kértem, ko; nyörögtem, magyaráztam, meggyilkoltam... __.» „ Lehet, hogy te annyit keresel, mint két férfi, de én any; nyit költők, mint négy nő...” Ráérsz ma este? / —-— ■
