Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
Azon a héten már negyedszer evezett át a folyón. Komótosan merítette az evezőt, alig csobbant a víz. A csónakot egy fához kötötte, felkapaszkodott a töltésre, majd a másik oldalán leereszkedett, s megbújt a csatorna betoníve tövében. Most már a negyedik alkalommal leste Béres Gábort. Eddig hiába jött minden alkalommal, ha meglátta is Bérest, sohasem volt egyedül. Mérgelődött, de csillapította is magát. „Türelem — gondolta. — Az időt nem merheti ki az ember a csizmája szárában”. Korán volt még, de a falu felől szállingóztak az emberek. Kerékpáron jöttek, álmosságtól rekedtes hangon beszélgettek. Surrogtak a gumik, s egy-egy döceenőben csilingelve pittyegett a csengő. Már a hangokat is figyelte, s ha úgy vélte. Béres közeledik, felegyenesedett, óvatosan kilesett. Hiába. Kettesével, hármasával kerekeztek, neki pedig négyszemközt kellett Béressel beszélnie. A köd miatt rosszul látott, ezért még feszültebben fülelt. Elhaladt egy nagyobb csoport, utána sokáig senki sem jött. Aztán egy magányos kerékpárost vélt felfedezni. De az egy asszony volt. Arcát, ruháját belepte a pára, didergett Végre ismét közeledett valaki. Megunta a lapulást, bátran feljebb nyomult. Hirtelen megtorpant. Béres közeledett. Visszafelé szaladt, hogy a kanyart megrövidítse, s jóval előbb ért fel a töltésre, mint Béres. Most már megnyugodott, mélyeket lélegezve csillapította a rohanás okozta li- hegést. Beállt egy fa mögé, s amikor Béres közelített, rászólt : — Egy szóra, tekintetes uram! — Élvezte a hangját, csaknem elnevette magát. Béres hirtelen meglepetésében lefékezett, s fél lábát letéve megállt. — Nekem szóltak? — A másik hallgatott, azért újra kérdezte: —- Ki van itt? — Most már mind a két lábát letette, s a kerékpárt maga elé állította. — Csak egy ember, a túlsó partról! Béres önkéntelenül is a folyó felé nézett, s egyszerre az jutott eszébe: nincs is túlsó part! A köd megszakította a látást, lustán hömpöiygött a víz felett, s alakját folyton változtatva kúszott a parti fák között. — Akárki, ne szórakozzon velem! — mérgelődött Béres. A másik előlépett a fa mögül, s talán két lépésnyire Bérestől, megállt. — Jó reggelt — mondta csöndesen. — Maga az? — csodálkozott Béres. — Ennyi idő eltelt? — Bizony el. Két és fél esztendő. Letudtam, így a múlt héten kiengedtek. — Nehéz volt? — Nem mondhatnám. Azt is meg lehet szokni. — Hát persze — mondta Béres. — Most erre járt? — Igen. Magával akartam beszélni. — Velem? Mi értelme van? — Maga volt a döntő tanú. A tárgyalás óta még nem is beszélgettünk. — Szóval ezért? Én az igazságot mondtam! Ma se mondanék mást! Még azt is hozzáteszem: ha egyszer engem kapnának rajta, velem szemben is mondják ki az igazságot! — Mit akar ezzel a sok beszéddel? — kérdezte a másik. — Az igazságot! — Igazság sokféle van! — Bosszulni jött? A mási'k nem szólt. Valamivel még közelebb jött, kinyújtotta a karját. — Csak egyet mondjon meg: az ítélet után járt-e a feleségemnél, vagy sem? — Jártam — mondta Béres. — Azt kérdeztem (öle: nem akarre nálunk dolgozni. — Miért volt az fontos? — Gondoltam, segítek rajta. Nem könnyű egy magányos asszonynak. — Maga mindig ilyen jóságos? — kérdezte a másik. — A munkámhoz tartozik, hogy gondoskodjam az emberekről! — Újra megválasztották? — Igen. — Ezek pipogyák! Tudja? — Aligha! Mindig megmondják, ha valami nem tetszik!' Csak úgy szikrázik a szavuk! — Most csak ketten vagyunk, ugye? — nézett körül a másik. — Úgy vélem — válaszolta Béres, kissé szorongva. — Akkor megmondom, mire ftefteít a p§nz? Öé csaS magának mondom meg! — Elhallgatott, a két kezét a zsebébe süllyesztette. Béres látta, hogyan dudorodnak ki az öklét — Volt egy nőm a városban. Régen nem kellett már a feleségem. Elhiszi? — Nem tartozik az énrám! — mondta mérgesen Béres. — Ha csak ezért jött, minek jött? — Úgy illik, hogy mindent tudjon rólam! — Na. engedjen a dolgomra! — Eddig se tartóztattam! — Váratlanul kést rántott elő, s böködött maga elé. — Látja, szurkálom a ködöt! — mondta. — Tegye el azt a szerszámot! — mondta keményen Béres. Maga elé húzta a kerékpárt, s éberen figyelte a másikat. Távolabbról beszédfoszlányokat lehetett hallani. — Jönpek — mondta Béres. — Aha, — mondta a másik. — De még messzire vannak. S amíg ideérnek, sok minden történhet! — Meghajolva közeledett Béreshez. — Ha megteszi, rögtön magát fogják gyanúsítani! — mondta Béres. A másik megtorpant. A töltésen közeledők hangja erősödött. Már alakjuk is kibukkant a ködből. A másik váratlanul eltette a kést, aztán eltűnt a töltés oldalában. Béres bevárta a többieket. Amikor már közöttük kerekezett, vágyat érzett arra, hogy elmondja, kivel találkozott. De már annyi mindent kérdeztek tőle, s úgy belemerültek a beszélgetésbe, hogy lassan el is felejtette az egészet. HEGEDŰS LÁSZLÓ: Június Te vagy kedves hónapom, június születésem hónapja, enyhe nyár, cseresznye, meggy, ribizke-érlelő. Elvirágzott akácok zöldje vár. Búzatábla, szöszkülő rozs között kapájuk fölé hajló asszonyok. Zöldbe kapó, makrancos ló ekéz; dübögve már traktor végzi amott. Itt-ott rend szárad meg a rét ölén, csúcsos boglyák szürkülnek szerteszét. Csőrét fűre szegezve, gangosán gólya sétál, gyűjtve eledelét. Ritkás felhőjű égen sas köröz. S nem perzselőn, de már lángol a nap. Kendős menyecske lépdel az úton, korsót lógatva, vén fűzfák alatt. Hársillatú erdőben vadgalamb s kakukk szólal, számlálja éveid, amíg kepét nem lát. Az útfélén eperfa kínálja gyümölcseit. Parton, burjánzó fű közt szarkaláb s pipacs virul. Távoli dörrenés zivatart jósol. S poros fák mögül hajló kalásszal szőkül a vetés. DEMÉNY OTTÓ: Ha egyszer Ha egyszer minden sikerül — mit kezdesz elmúlt éveiddel, mi lesz a kibékíthetetlen gyermekkorból, vad álmaidból, hogy leplezed el volt éhséged s hova rejted a mohóságod, rossz gönceidet hova hányod, sebhelyeid mint takarod be, riadt farkastempód mivé lesz abban a langyos biztonságban s jogod, hogy ordíts a veszélyben — hová lesz boldog ösztönöd, mit kezdesz a gyönyörű vággyal, ha egyszer minden sikerül? Pályázati felhívás A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága művelődésügyi osztálya, a Tolna megyei Levéltár és a Tolna megyei Helytörténeti Bizottság hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára helytörténeti pályázatot hirdet. Témakör: 1. A felszabadulás Tolna megyében. (Egy község, illetve táj eseményeinek feldolgozása 19M március 19-től az 1945-i választásokig). 2. A felszabadulás óta eltelt 25 esztendő története. (A szocializmus építése a megyében, vagy egy községben, szakterületen: mezőgazdaság, ipar, művelődés, oktatás stb). 3. Egy esemény, község, táj, intézmény,* szervezet, iskola, stb. története. (A feldolgozás időhatárait a pályázók szabadon választhatják meg a magyar történelem bármely korszakából, bármely területéről). Feltételek: A pályázaton mindenki részt vehet. A pályamunkák terjedelme legkevesebb 40, legtöbb 60 gépelt oldal lohet (másfeles sorkQzökkel). A pályázók a dolgozaton jeligét kötelesek feltüntetni. A pályázó nevét és pontos címét jeligés, zárt borítékban keU mellékelni. Mindhárom témakörben eddig még nem publikált, pályázatra még be nem nyújtott dolgozattal lehet részt venni, \ mely hiteles adatokra épül fel. Ezek a hiteles adatok: iratok, egykorú levelezések, ténylegesen szereplők visszaemlékezései, egykorú újságok. Az adatokra a pályázat „jegyzetében” a szokásos módon hivatkozni kell. A résztvevőknek tekintetbe kel! venniök a korszerű történetírás eredményeit, a dolgozatnak a pályázó történeti ismereteit kell . tükröznie. A pályaműhöz illusztrációk, fényképfelvételek esatolhatók. Pályadíjak: Témakörönként: első díj 4000.— Ft, második díj 2000.— Ft, harmadik díj 1500.— Ft. A pályamunkák benyújtási határideje: 1969 december hó 15, helye: Tolna megyei Levéltár, Szekszárd, Béla tér 1, első emelet, illetve Szekszárd, Pf. 33. A bírálj bizottság a pályázatot kiíró szervek szakembereiből áll. Fenntartja a jogot magának egyes díjak visszatartására, díjak összevonására, illetve megosztására, esetleg újabb díjak megállapítására. .A pályázaton való részvétel a szerzői jogot nem .érinti, azonban a pályázók kötelesek a fennálló rendoletek szerinti szerzői jogdíj ellenében a bíráló bizottság által javasolt módon publikáltatni műveiket. A pályamunkák benyújtott példánya a szerzői jog fenntartásával a Tolna megyei Levéltár őrzésébe kerül. Eredményhirdetés: időpontját a bíráló bizottság a pályázókkal levélben és a Népújság útján közli. LOVAS HENRIK CSAJBÖK KALMAN DR. PUSKAS ATTILA Tolna megyei Tolna megyei levéltárigazgató Tanács VB. müv. Helytörténeti Bizottság osztvez, elnöke CSONTVÁRY ÖNARCKÉPE ötvén esztendeje fejezte be remekművekkel ős szenvedésekkel teli életét a modem magyar festészet egyik legjelentősebb és legtöbbször félreértett mestere, Csontváry Kosztka Tivadar.
