Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
j „Emiikül a Szív HS zarándokának, kik Í8&J. évi Június 18-án e révpart közeiében a Dunába haltak. Állította Pák3 kath. közönsége 1909-ben’*. A dömperek és a hernyótalpakon kúszó-mászó földgyaluk gondosan kikerülték a már : régóta csonka kezű szentet Kilométerekről látszik, egykedvűen nézi a Dunán súlyos uszályokkal erőlködő hajókat. És hallgatja az éktelen nagy motorzúgást. Némán tűri, hogy a domb a háta mögül eltűnjön, elhordja az ötven, száz, vagy ki tudja hány dömper. Két hónapja még békés juhnyáj legelészett itt, most már csak felforgatott, megbolygatott talaj található az akkor zöldellő fű helyén. A vízparti szentet is meghagyták. Miért ne! Aki oda visz virágcsokrot — bár egyet sem találtam ott —, az csak vigye. Különben sem múlhat egy atomerőmű sorsa pont azon a néhány négyszögölnyi területen. Aki ide akar zarándokolni, hát zarándokoljon. Aki itt akar imádkozni, hát imádkozzon. „Add Uram, hogy akik sz. Szíved dicsőségét keresték a földön, annak látásában gyönyörködjenek az Égben. Az örök világosság fényeskedjen nekik”. Nem tudom, hány dömperes olvasta el a szentszobor feliratát, én mindenesetre elolvastam. Itt-ott néhány percre megállítottam pár embert. Gondoltam, jólesik nekik is egy kis szusz- szanás a munka hevében, én pedig sok mindent megtudhatok tőlük. Erről is kérdeztem őket: — Válami szent-féle lehet, mert kereszt van a kezében — mondták. — A faluban biztos talál valakit, aki tudja. Mi nem idevalósiak vagyunk. Elnézést... Viszlát... Normázunk... Az egyik dömperről középkorú ember szállt le. Csak úgy, a próba kedvéért tőle is megkérdem. — Ha ilyen érdekli, csak tőlem tessék kérdezni — válaszol. — Paksi vagyok. Valamikor itt játszadoztunk. Egyébként Kiss István a nevem. A régi öregektől ismeri a vízparti szent történetét: — Annak idején a hívők állandóan zarándokoltak. Ha eső kellett, azért, ha jégverés jött azért. Mindenért. Egyszer egy ilyen prosecció át akart menni a Dunán, felszálltak a kompra, el is indultak, de hirtelen vihar támadt, mindenki megrémült tőle, elvesztették önuralmukat, az egyik szélen összetorlódtak, megbillent a komp, felborult és vízbe fulladt 216 zarándok. A kőszent mozdulatlan. Előtte a vízpart 1969 tavaszán is zöldbe borult. A fűzek alatt tömzsi ember horgászik: — Ez mindig jó halfogó terület volt. Kalocsáról járok át ide minden évben, de azt hiszem, el kell búcsúznom tőle, mert itt mindent felforgatnak. Itt kezdődik majd a nagy csatorna az atomhoz. a fr •• 1 Az osok, ha felébrednének... A fürge motor gyorsan átröpífí a kompot a túlsó oldalról. Néhány utasa van csupán. Az egyik tőlünk kérd« — Nem tudják véletlenül, hogy' hói kell jelentkezni felvétéire?. — Valahol arra — mutatjuk az irányt. Visszafelé menetre is csak néhány utas akad. ök már műszakban voltak, most mennek hazafelé. Tavaly valaki azt mondta, hogy meg kellene szüntetni ezt a kompjáratot, mert nincs utasa. Most majd mindennap eggyel-kettővel több akad. Az erőmű szívja az emberekét. — A feleségemmel együtt jönnék — mondja odébb valaki az egyik vezető embernek. — Én épületasztalos vagyok, a feleségem gépírónői. — Maga már most jöhet, a felesége egy kicsit később. Tetszik látni most szereljük össze az irodaépületeket. Oda gépírónő is kell. — Mikorra lesz ez kész? — Gyorsan megy. Előregyártott faelemekből készül, öt ilyen irodaházat szerelünk össze. Egy-egy alig tart tovább, mint a cirkuszosoknak a sátorverés. — Azért arra még van időm. hogy /hazamenjek Dunapatajra a papírokért? I — Siessenek. Szűcs Lajos amolyan mindenes féle az építkezésen. A művezető még nem ért vissza a központból, most ő irányít: az egyik percben azt kell eldöntenie, hogy hol rakják le a téglát, mert két brigád is várja, a másikban pedig a betonkeverőkhöz kell menni. Vele már két hónappal ezelőtt megismerkedtem. örömmel újságolja, hogy azóta mennyi minden megváltozott. — Az építkezést • már telefonon is el lehet érni. Először a szabóidban, oszlopon volt a készülék, de pár napja beszerelték egy irodakocsiba. Már van közvetlen kapcsolatunk a világgal. Csak a Paks 32-est kell hívni... Az artézi kutunk már ontja a vizet. Percenként 150—200 litert ad. Csak azt nem tudjuk megérteni, hogy a téglát miért nem a Dunán szállítják ide . uszályokkal. Ésszerűbb lenne, hiszen itt a víz az orrunk előtt. Érdeklődöm a két hónappal -ezelőtt megismert emberek után. — A köszörűs itt dolgozik-e még? — Persze. Nagyon pontos munkás. Alacsony termetű, az ember ki sem nézné belőle, hogy így bírja a munkát. Most is a betont cipeli, nézze csak! — Hát a cigányok? — Ma Pakson éppen vásár van. Reggel megjöttek a cigányok, munkába is állítottuk őket. de mire körülnéztünk, ' eltűntek. Megszöktek a vásárba. Nem adnak el semmit, nem is vesznek, de ha a közelben vásár van valahol, számukra megszűnik a munka. Pedig ez így nem megy. Ha nem emberelik meg magukat, azt hiszem, kénytelenek leszünk megválni tőlük Némelyik azt hitte, hogy itt nem földet, hanem óiranyat kell lapátolni. Nyilván hallotta, hogy országszerte kering az a hír. hogy itt tízezreket fizetnek a szerződés megkötésekor. Nem igaz. Képtelenség még elhinni is. Azok terjesztik, akik nem szeretnek dolgozni. Még az a szerencse, hogy az emberek többsége azért jön ide, mert tisztes munkahelyet keres. Az óriás lépegető exkavátor egyelőre még mozdulatlanul nyújtózik. Most is emberek sürögnek körülötte, mint két hónapja. Még szerelik. Ez emeli majd ki a csatorna medrét. Tőle nem messze, mint a hangyák nyüzsögnek a földgyaluk, dömperek. Az egyik dombon két markológép töltögeti a dömpereket. ,,Gólyanyakuk’' könnyedén mozog jobbra-balra. s az 5—6 köbméter föld pillanatok alatt a dömper puttonyába kerül, felberreg a motor, s a gép eltűnik a domb mögött. Meg a porfelhőben. A jövő-menő gépek akkora port vernek, hogy a pilóták- nak elég tájékozódniuk. Néhány kotrógépkezelő éppen pihenőt tart: Schweighard András, Pi sák János és Hamar Márton. A dombélen ácsorognak és nagy szakszerűséggel vizsgálnak valamit. Közelebb érve látom, hogy emberi koponyák tucatját. Kosárra való lábszárcsont is hever mellettük. * — Mondja!/ maga szerint hány évesek lehetnek ? — kérdik tőlem. — Fogalmam sincs, Etem értek as ilyesmihez. — Mi sem, de kíváncsiak war gyünk fá. *—. .Hogy kerültek ezek ide? — A gép forgatta fel. Némelyik fél méterre volt a föld alatt, némelyik mélyebben. Mi pedig még tíz méterre is megbolygatjuk a talajt, hát ilyenkor előkerül minden. Előttünk nincs titka a földnek. — Nincs titka? Hiszen tőlem kérdik, hogy hány évesek — heccelein őket. — Nem úgy értjük. Mi mindent elpiszkálunk, csak néha azt sem. tudjuk, hogy mit. — Miért nem szólnak a múzeum-* nak.2 —- Már szóltunk. Ismét előkerül Kiss István, a mindentudó dömperes. — Én telefonáltam a múzeumnak; Ehhez mi nem értünk, ez az ő dolguk. Én csak annyit tudok az iskolát hó!, hogy errefelé állítólag nagy csaták voltak a törökkel. Elnézést, megyek, mert tele a puttony. Schweighard András magyarázza! — Kérem, Itt nincs egy pillanatnyi megállás sem. A gépnek állandóan kell dolgozni, az ember csak addig év rá, amíg megrakják a gépét. Mi váltogatjuk egymást. Sok százezer köbméter földet kell itt megmozgatna A normások múltkor kikalkulálták, hogy egy dömper átlagosan 49 perc alatt fordul meg egy teriveL Egyszerre, mondjuk 5 köbmétert szállít, szóval idő keil, amíg eltűnik innen ez a sok föld. De azért fogy. Ott látni, hogy mekkora volt ez a domb, s már van Is belőle, nincs is. Nem azért járunk ide százkilométerekről, hogy aludjunk. Közben valóban megérkeznek a múzeum szakemberek Gyors terepszemle, összeszednek néhány cserépdarabot, megnézik a csontmaradványokat, beszélgetnek a munkásokkal. Rosi ner Gyula muzeológus arca hol halvány, hol derűs. — Emberek, ez Árpád-kori temető volt. Honfoglaló őseink... Kár, hogy a gép összeforgatott mindent. Nagy kár. Tudományos érték ment tönkre. A munkások: — Mi is sajnáljuk. Dehát a munka nem állhat meg. Sürget az erőmű, kell a villanyáram.-t- oOo —■ Az ősök a föld alatt pihennek. Azok is, akik hősök voltak, azok is, akik szerencsétlenül jártak. Utódik építik az első magyar atomerőművet. BODA FERENC Országos Szakipari Vállaltit szigetelő szakmában átképző tanfolyamot indít9 jelenleg szakmával nem rendelkező férfi segédmunkások részére, akik hajlandók az átképző tanfolyam befejeztével a vá’la- latnál teljesítménybérben dolgozni. Megfelelő gyakorlati idő után szakmunkás-képesítés megszerzésének lehetőségét is biztosítjuk. Az átképző tanfolyam ideje egy hónap amelyre 1600—Ft. meghatározott bért fizetünk. A tanfolyam kezdete: 1969. július 1. Jelentkezés: (18—45 éves korig) személyesen, vagy írásban Bp. V., Báthori u. 12 II. em. 229. munkaerő-gazdálkodás. (113) A Paksi Körzeti Építőipari Ktsz 2 fő kárpitos szakmunkást állandó munkára felvesz. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a központi irodánkban, Paks, Dózsa Gy. u. 40. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. (245) Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali felvételre keres szekszárdi és vidéki munkahelyekre anyagkezelőket. Fizetés megegyezés szerint. Vállalatunk heti 44 órás munkaidőrenddel dolgozik. Jelentkezni lehet a vállalat központjában személyzeti és munkaügyi osztályán, Szekszárd, Tarcsay V. u. Irodaház. (186) A Láng Gépgyár dombóvári gyára az 1970. év harmadik negyedévi beindításához előzetes jelentkezőket keres, megfelelő elméleti és gyakorlati képzettséggel az alábbi munkakörökbe: műszaki és alkalmazotti beosztásra: forgácsolókat, vasszerkezeti lakatosokat, hegesztőket, géplakatosokat, betanított munkásokat, segédmunkásokat, továbbá a fent említett szakmák elsajátítására Iparitanuló-jelentkezéseket is fogadunk az 1969/70-es évi beiskolázásra, helyi és budapesti képzéssel Jelentkezés helye és ideje: folyamatosan csütörtöki és pénteki napokon, Dombóvár, Gyenis A. u. 15. sz. alatt: Et- terrer Sándor személyügyi megbízottunknál, valamint a Dombóvári Járási Tanács VB. munkaügyi csoportjánál. (15)