Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

nekem ezt o fiúi? r Most pedig mondd el fiacskám, hogyan kerültél Maksziminosz úrhoz Trákjában éltünk apámmal, anyámmal, meg öt testvéremmel. Apámnak volt egy kis földje, meg ecf, tarka tehénkéje, mégis nagy nyomorban voltunk. Abban az időben kezdték a hunok Attila adóját láhjttogatoi 91 gmbere^ hátából. Az adószedő úr évről évre többet követelt. Megmondtam, ötödnapra visszatérünk Ha akkor sem fizetsz, visszük a tehenet! O. nagy jo uram.^k, f igen megverték. i A fejem fáj, meg a hátam és o lábam is csupa fájdalom .. ^ Meghalok én itt i “^y^ebben a házbam^^^ gárdonyi Géza: A .LÁTHATATLAN EMBER Kepregényvál»ozat: CS. HORVÁTH TIBOR, KORCSMÁROS PÁL °nsz*L22i am*nt a ház urára várakozva fel s alá sétálgat a kertben, csendesen sirdogálő kis rabszolgát pillant meg. -x'. Ji2. * gjjaKM i B I Beteg vagy. fiom? 11 Igen lekötelezne!, kedves barátom. , ha értéktelen kis V ajándékomnak tekintenéd.^ De máris feltűnik Maksziminosz úr. Odalép ** . vendégéhez. hogy üdvözölje. Zéta új gazdája nagyhírű, tudós ember. Tekin­tély a keletrómai birodalomban, a császár meg­becsült tanácsadója — mégis szerény ember. Konstantinápoly egyik csendes utcácskáiéban lakik, könyvei közt, magányosan. W oods asszony ékszerei New York-i levél Az elektronikus számítógé­pek korában mindent kifejez­hetünk a matematika nyelvén. Minden amerikai bizton tud­hatja, — kiszámították —, hogy 449:1 az esélye az A tí­pusú (véresre verés) bűntett elkerülésére. Ami a B (súlyos sérüléssel járó, kórházi ápo­lást igénylő támadás) és a C (emberölés) típusú bűncselek­ményeket illeti, itt az esélye már sokkal kedvezőbb 2999:1, illetve 20 000:1. Ezeket az adatokat a bűnö­zést vizsgáló elnöki bizottság rendőrségi jelentéséből írtuk ki. Az adatok valódiságáért nem felelünk, mivel az ameri­kai sajtó kétkedéssel fogadta, és a bűncselekmények számát kétszeresére becsüli. Azt, hogy nü az igazság, nem a mi feladatunk eldönteni. Mindenesetre az amerikai pol­gár — hála az elektronikus számítógépnek — megfelelően szabályozhatja életét. Az év vége felé — amikor a bizton­sági kerete lényegesen csök­ken — kicserélheti a nemrégi­ben felszerelt harmadik biz­tonsági zárat. Beiratkozhat ju­do-tanfolyamra, áramot vezet­het az ablakrácsokba, és alko­nyat után nem lép az utcára. Az idő megváltoztatja a bű­nözés és önvédelem földrajzát. Néhány évvel ezelőtt besötéte- dés után a legveszélyesebb hely New Yorkban a Central park volt. Ma a legbiztonságo­sabb. A magyarázat egyszerű. Akit megtámadhatnának, már régen elkerüli, és ha nincs ál­dozat, nincs támadó sem. Annál inkább nyugodt, biz­tonságos utcának tartották az 5. Avenue-t New Yorkban. Az egyik reggel csoportosulást láttam a hírneves Treffoni üz­letház kirakata előtt. Az üveg mögött egy közönséges bár­sonypárnán kimondhatatlan ér­tékű brilliáns nyakék feküdt. Az üvegen golyónyomok, de nem akkurátus lyukacskák, csak repedések pókhálószöve­vénye. A kirakat előtt egy férfi nagy hangon magyaráz: — Ez a szerencsés cég — mutat az üzlet felé — a kö­zelmúltban kirakataira golyó­álló üveget rendelt tőlünk, amely gyakorlatilag áttörhe- tetlen. Ezenkívül, ha erős ütés, vagy rázkódás éri, egy látha­tatlan jelzőrendszer riasztja a legközelebbi rendőrőrsöt. A be­törő, meghallván a szirénázva közeledő rendőrautókat, el­menekült. Biztonsági berende­zésünk kiállta a próbát — mo­solyog önelégülten. Ennek a berendezésnek az a gyengéje, hogy nem akárki en­gedheti meg magának a fel­szerelését. Elég borsos az ára. A washingtoni borkereske­dő — a 14. Street-en — üzle­tében a pult mögött hét csőre töltött pisztolyt tart, az övéből is előmered egy. Az ajtó rácsá­ba áramot vezetett. Aki még nála is szegényebb, kénytelen egyszerűbb eszkö­zökkel beérni. Könnygáz-grá­náttal, tőrrel, vagy egyszerűen ólmosbottal. Ezeket az eszkö­zöket igen olcsón megvásárol­hatja, igaz, a támadó is! Az újságok naponta szenzá­ciós tálalásban ismertetik az érdekesebb rablásokat, a leg- lélekbemarkolóbb gyilkosságo­kat. A közelmúltban Washing­tonban behatoltak egy idősebb hölgy — Rosemary Woods — lakására. Elvitték legértéke­sebb ékszereit, holmijait. Ezzel kapcsolatban Nixon kijelentet­te: „A bűnözés problémája otthonunk küszöbére lopako­dott”. Igaz szavak. Woods asszony ugyanis a Fehér-Háztól mind­össze hat saroknyira lakik, és az Egyesült Államok elnöké­nek személyi titkára. G. Borovik Hit eszünk 2000-ben? A hamburgi Nemzetközi Élel­miszer- és Delikatessz Kiállí­tás megnyugtatja látogatóit: 2000-ben sem fogunk tabletták­kal táplálkozni, és a jó öreg konyha, meg a kamra sem megy ki a divatból. Teljesen kimegy viszont a divatból a háziasszonyok ren­geteg munkája: a tisztítás, az előkészítés, az órákon át tar­tó főzés. Egyre több lesz az előkészített tisztított és félkész étel, sőt egész menüket is le­het majd készen kapni. A mikrohullámmal működő „tűz­hely” pillanatok alatt elkészíti az ételt. Módosítja majd étkezési szokásainkat az a felismerés is, hogy a tápláléknak állati- és növényi fehérjékben gazdagnak kell lennie. Nem algából és ásványi olajból készülnek még az ételek, de komputereket vesznek igénybe annak meg­állapítására, hogy családoknak, vagy akár egyes emberek mi­lyen nemes tápanyagokkal, mekkora mennyiségre van szüksége. THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... Átsiettek a szálloda földszintjén. Szőnyeg nem volt a hallban és a folyosókon, a festményeket is leszedték, csak a helyük világosodott a falon, és a kárpitozott bútorok is a fal mellett sora­koztak, mint egy kiürített bálteremben — Wolf mégis érezte, hogy az. ő számára minden tárgy, az egész szálloda megőrizte hajdani előkelőségét. Hajnal benyitott egy ajtón. Az irodája volt itt. Wolf kipillantott az utcára, és megállapította, hogy a szoba közel lehet a főbejárathoz. Hajnal megoldotta a derékszíját, a sapkát levágta a vaságyra. Wolf látta, hogy a fejbőre gyöngyözik az izzadtságtól. — Mennyi a létszámod? — kérdezte Hajnal, miközben az ágy nagyot nyekkent alatta. — Velem együtt huszonöt. — Tudsz bánni velük? Wolf elmosolyodott. — Jó emberek ezek. — Jó emberek?... — rázta Hajnal a fejét. — Ez nekem nem biztosíték. Egyszer csak rájuk jön valami, és felrobbantják alattunk a szállo­dát. — Meg lehet bízni bennük — mondta Wolf. — Felelőssége vállalsz értük? — Vállalok. Hajnal felkelt, és ide-oda lépegetett, mert a nem túl nagy, és bútorokkal kitöltött szobában járkálásról szó sem lehetett. Időnként Wolfra nézett. Szinte megbámulta az arcát, de Wolfnak egész idő alatt az volt az érzése, hogy nem őt nézi. — Szükségünk volna egy fegyelmi szakaszra — mondta Hajnal. — Mit kellene csinálni? — Mindent. — Mindent? — Éz a legjobb szó. Politikai ellenőrzés min­denütt. A lakosság körében tapasztalt ellenfor­radalmi megmozdulások elfojtása. A vonatok el­lenőrzése. A spekulánsok megfékezése. A vörös­hadsereg katonái között is állandóan nyitott szemmel kell járni. Állandóan figyelitek az em­berek hangulatát, és ahol szükség van rá, ott azonnal közbeléptek. — Ki lesz a parancsnok? — Te. — De nekem ki parancsol? — Én, személyesen — mondta Hajnal. — Itt, szemben a folyosón, van egy szoba. Azt meg­kapjátok ügyeleti szobáhak. Ott lesz a szakasz ügyelete, hogy kéznél legyetek. Két ember éjjel­nappal szolgálatban lesz. A többiek, ha nincse­nek kint ellenőrzésen, a laktanyában végzik a kötelező fegyvergyakorlatokat. A fegyverzet egy puska és egy pisztoly. Ha kiküldetésbe mentek, kézigránátot is kaptok majd. Hajnal az asztalfiókból egy kerek dobozt sze­dett elő. Tele volt finoman vágott dohánnyal. Sodort egy cigarettát, majd Wolfot is megkínál­ta. Wolf, amikor megnyálazta a papírt, az orrát megcsapta egy kis púderszag. Azt gondolta, in­kább elmerengve, mint bosszúsan: Hogy tehette csúffá ezt a szép dohányt abban a büdös do­bozban ? — Van közöttetek mechanikus? — kérdezte Hajnal. Wolf meglepetten fújta maga elé a füstöt. Mechanikus? — kérdezte magától riadtan. Az­tán egy név bukkant fel előtte, mint már any- nyiszor, ha valamit nem tudott hitelt érdemlően behelyettesíteni: Bencze... Ha gépekről van szó, csakis ő az egyetle n, akire számítani lehet, gon­dolta kissé megkönnyebbülve. — Azért kérdezem — folytatta Hajnal — mert kaptok egy teherautót is, amit azonban csak szolgálati ügyben vehettek igénybe. Sofőrt is kaptok, amikor szükség lesz rá. De szerelőt nem. A kocsit nektek kell karbantartani. Ti feleltek érte, hogy bármelyik percben üzemképes legyen. — Tehát, autóval fogunk járni? — Csak szolgálati ügyben. Különben rá sem ülhettek. — Ha nem kell vele menni, minek is ülnénk föl rá? — hunyorított Wolf, és az éjszakához képest egyre jobban érezte magát. — Csakhogy egyelőre sehogyse megy az autó — mondta Hajnal. — Kint áll a laktanyában, a szín alatt. Mielőbb meg kell javítani, mert nem indul. — Szóval, nem indul? — bizonytalanodott el kissé Wolf. — Azt mondtad, hogy van mechanikus közie­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents