Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
A hírhedt Kray>fivérek Profi bokszolókként működtek. Az ikerpár, mint államfő közlekedett. Három nagy fekete kocsi kísérte őket, benne tucatnyi fegyveres, csőre töltött revolverrel. Az ikrek, a Kray-fivérek — Anglia legrafináltabb gengszterei — a versenyt méltán vehették fel az amerikai, vagy olasz maffiásokkal, szervezetük épp oly jól működött, munkamódszerük is alig különbözött. Negyven napon át tárgyalta a londoni Old Bailey-i törvényszék a Kray-légió perét. Hatalmas, monstre-tárgyalás volt, egymillió fontba került, a bűnösöket száz, a tanúkat kétszáz rendőr őrizte. A „rémségek légiója”, ezt a nevet kapta a Kray-ban Ja a londoni alvilágban és a jelző találó. Az ikrek, Ronald és Reginaid, már gyermekkorukban a vidék legelvetemültebb csemetéinek- számítottak, akiktől a környék sohasem lehetett biztonságban. Azután, hogy felnőttek, megszöktek a katonaságtól, s bemutatkoztak az alvilágnak. Abban az időben Jack Spotnak hívták a londoni bűnözők királyát. A két fivér Spot szolgálatába szegődött. Rövidesen a vezér jobb- és balkeze lett a két Kray, járták a kocsmákat, csapszékeket, üzleteket, a tulajdonosoktól szedték az adót Spot számlájára. Jó pénz volt — a fivérek csakhamar elegáns ruhában feszítettek, szórták a pénzt, s hatalmas Jaguár kocsikkal közlekedtek. Később vettek néhány mulatót és csapszéket, — közben profi, bokszolókként is működtek és üzemeltettek pár bokszcsamo- kot is —, majd megkezdték a nagy mű felépítését: bekerülni az úgynevezett „jobb emberek” sorába. Krayék sikerrel vették az akadályokat. Igaz, ekkor már több milliós vagyon urai voltak, kiterjedt üzlethálózatuk, csempész- és zsarológárdájuk jól működött. Ha egy gyilkosság történt, vagy valakit félholtra vertek, mert kevesebbet fizetett, mint a követelés volt, a környéken senki sem tanúskodott. Tíz évig nyomoztak Londonban gyilkosságaik után, de tanú egy sem akadt. A Kray-légió bosszújától mindenki rettegett. 1966-ban a Scotland Yard majdnem lefülelte az ikreket, de kicsúsztak a hálóból. Aki beköpte őket, — agyonlőtték. Rejtélyes módon, jól őrzött börtönéből szöktették meg a besúgót, s úgy végeztek vele. Am három évnyi nehéz, kemény nyomozás után a Yard a két Krayt mégis letartóztatta — három gyilkosság vádjával. A tárgyaláson sokan elmaszkírozták magukat, többen rendőri védelem alatt mentek a terembe, s akadt — nem is kevés —, aki a tanúvallomás után rögvest indult a repülőtérre, á onnan az első géppel át Kanadába és Ausztráliába. A per vége: a két fivért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az ügyész hozzáfűzte az indokoláshoz: csak azért, mert Angliában nincs halálbüntetés. A „jobb emberek” sorában. (schiffer) A Láng Gépgyár dombóvári gyára az 1970. év harmadik negyedévi beindításához előzetes jelentkezőket keres, megfelelő elméleti és gyakorlati képzettséggel az alábbi munkakörökbe: műszaki és alkalmazotti beosztásra: forgácsolókat, vasszerkezeti lakatosokat, hegesztőket, géplakatosokat, betanított munkásokat, segédmunkásokat, továbbá a fent említett szakmák elsajátítására ipari tan uló-j elentkezéseket is fogadunk az 1969/70-es évi beiskolázásra, helyi és budapesti képzéssel Jelentkezés helye és Ideje: folyamatosan csütörtöki és pénteki napokon, Dombóvár, Gyenis A. u. 15. sz. alatt: Et- terrer Sándor személyügyi megbízottunknál, valamint a Dombóvári Járási Tanács VB. munkaügyi csoportjánál. *15) A Bonyhádi ÁFÉSZ boltvezetőt keres azonnali belépéssel Bonyhádbörzsöny 1. sz. vegyesboltjába. Havi átlagforgalom 40 000.—Ft., bérezés jutalékos 1500—1600.— Ft. Továbbá azonnali belépéssel jutalékos boltvezetőt keresünk Izmény 30. sz. vegyesboltunkba havi forgalom 200 000,— Ft. Havi kereset: 4500—5000— Ft. A bolt épületében összkomfortos lakást biztosítunk. Bonyhádi új áruházunkba szakképzett kötött divatáru osztályvezetőt keresünk. Jelentkezni lehet ÁFÉSZ Bonyhád központi iroda, személyesen, vagy levélben. Telefon: 36. (256) THIER Y ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... — Mindegy nekem, csak lóra ne ültessenek — mondta Wolf dühösen, és a hátára kapta a ponyvát, amiben a holmija volt. A bőrkabátos eltette a pisztolyt. Rövid ideig még töprengett, hogy megkötöztesse-e őket. Végül úgy határozott, hogy erre nincs szükség. Lassan besötétedett. Nem sokat láttak. A major udvarán lidércszerűerf imbolygott egy- egy viharlámpa fénye. Wolf haladt elöl. Csuromvizes volt az inge is, teljesen átázott az esőben. A robbantás sikere miatt érzett örömből semmi se maradt. Nehezen haladt a sötétben a rossz úton, bár nem volt kimerült, inkább csak fázott. Nem haragudott a bőrkabátosra, a parancsnokságra sem, önmagára sem, de heves vágyat érzett egy tiszta ágy, és egy engedelmes, meleg női test után. 2. Reggel elcsigázva érkeztek a városba. A "szálloda előtt, ahol a dandárparancsnokság volt, a bőrkabátos megállította őket, és besietett az épületbe. A szálloda bejárati lépcsősorának végén két fegyveres vöröskatona állt. Keményen tisztelegtek a bőrkabátosnak, aki rövidesen visz- szajött, és a hátsó kapun bevezette Wolíékat az udvarra. Egy ideig a megfelelő helyet keresve masíroztak ide-oda. előbb az egykori kerthelyiség letaposott virágágyain, majd hátul a gőzfürdőnél, ahol fertőtlenítésre vártak az előző nap toborzott vöröskatonák. A bőrkabátos végül az udvari erkélysor alatt állította sorba őket. Kis idő múlva egy alacsony, rövidlátó férfi jött végig a szálloda teraszán. Nem volt több harmincöt évesnél, de a feje kopaszon fénylett. Erős, telt orra fölött ingerülten igazgatta a szemüvegét. Kétszer is elment Wolf előtt, végül visszajött hozzá. Az arcuk között nem volt harminc centi távolság. Wolf elvörösödött. Azt gondolta: Kutyaszorítóba kerültem most, az biztos. Megismert, mint ahogy én is őt. Válaszolni még csak tudnék neki, ha megszólalna, de magamtól nem vagyok képes mit mondani. — Mi a neved? — Wolf Antal. — Szóval, Wolf Antal... — ráncolta a homlokát a szemüveges. — Én ismerlek téged Pécsről. — Tudom. — Neked bajuszod volt azelőtt. — Volt, Hajnal elvtárs — bólintott Wolf szomorúan, és az ujjával megtapogatta a bajusz helyét. — A szerbek miatt levágattam. — Hogy kerültél ide? — Gyalog hoztak az éjjel. — Az anarchistákkal így szokták. — De mi nem vagyunk anarchisták! Hajnal a két ujjával megfogta Wolf mellén a zubbonyt. — Figyelmeztetlek, hogy ne hazudj, mert elolvastam a jelentést. Wolf hallgatott. — Szóval, vöröskatonának tartjátok magato- % kát? — kérdezte Hajnal. A történtek ellenére is? • — Egy szálig! — mondta Wolf határozottan, J de érezte, hogy közben az arca árulkodva piro- ♦ sodni kezd. mintha hazugságon érték volna, egyre jobban tüzel, és az volt a legborzasztóbb, hogy nem tudott ellene mit tenni. — Maga ismer engem, Hajnal elvtárs! Bányászok vagyunk mind, akik a tizennyolc napos sztrájk alatt szöktünk át a demarkációs vonalon. Sokan jöttünk át a sztrájk alatt, és ideát beálltunk a zászlóaljba. Hajnal elgondolkozva nézett végig a mozdulatlanul várakozó arcokon. — Hány évesek ezek a legények? — A legöregebb harminc. — Te vagy a vezetőjük? Wolf a fejét rázta. — Nem neveztek ki. Bencze ekkor megérezte, hogy kilátástalan helyzetük javult egy keveset, és gyorsan közbeszólt. — Mi megbízunk benne. Hajnal, aki kormányzótanácsi biztos volt, és a dandár közvetlen ezredének politikai parancsnoka — a fejét vakargaíva állt az erkélysort tartó oszlopok egyikéhez támaszkodva, és töprengett, hogy mit csináljon. Időnként Wolfra pillantott, aztán a többiekre, sorban, mintha ellenőrizni akarta volna, hogy ott vannak-e még a helyükön? Végül is a bőrkabátosra bízta Wol- fékat, ő pedig besietett a barokk szépségű szállodaépületbe. Eltelt negyedóra, míg visszajött. Most már derékszíjjal, vöröscsillagos tányérsapkával felszerelve. Megállt a teraszon, ahol hajdan a hölgyek és az urak tangóztak, és odakiáltott Wolfnak. — Gyere be velem!
