Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
* CJ mm ** Értesítjük Ont, hogy... beküldött pályamunkája Sárközi emlékdíjat nyert „Őseink Erdélyből, Mádé- íalvárói bujdostak Bukovinába 1764-ben. Két évszázadon át megőrizték azt, amit magukkal vittek; szokásaikat, dalaikat, szövésüket és hímzésüket. Amikor hazatelepültünk Magyarországra 1941- ben. el is hoztuk magunkkal, úgy ahogy ott Bukovinában megőriztük. Hazatelepülésünk után kezdtünk megfeledkezni a szövésről, hímzésről, és a népviseletet is most már teljesen elhagytuk. Nem vetünk most magyaros ágyat, amihez szükséges lenne a hímzett párna és lepedő. Átalakult körülöttünk minden és mi is közben megfeledkeztünk hagyományainkról a sok szép szövés-hímzésről Ezekkel a mondatokkal vezeti be dolgozatát Lőrincz Aladárné majosi szövőasszony a III. országos szőttespályázat Sárközi emlékdíjának nyertese. Nem minden célzatosság nélkül választottuk ezt az idézetet, Lőrincz Aladárné népművész pályája tulajdonképpen ezzel a felismeréssel indult el. Ha a megyeszékhelyre utazott, többször betért a múzeumba, nézegetve a kiállított, színes népviseleteket. Különösen tetszett neki a sárközi, többször vissza-vissza- tért, hogy megcsodálja. Apósa, a kitűnően faragó, Imre bácsi, Budapesten jártában elvetődött a Néprajzi Múzeumba s megtekintette a különböző tájak népviseleteit. Döbbenten sőt bosszúsan kereste a bukovinai székely népművészet nyomait — hiába. Hazatérése Anglia 1971. február 15-én immár véglegesen áttér a tizedes rendszerre. A változás, amelyet először 1824-ben javasoltak az angol alsóházban, s amely most végre megvalósul, az élet minden területére kihat. Az autóipar soha nem látott konjunktúra elé néz: az új pénzérmék forgalomba- hozatala miatt legalább 5 millió automatát, taxamétert, regiszterkasszát kell átalakítani, vagy kicserélni. Nagy könnyebbséget jelent a számtanoktatásban a tizes rendszerű pénzegységekre való áttérés. A bonyolult pénzrendszer — 1 fontban 20 shilling, egy shillingben 12 penny, 21 shilling egyenlő egy guineával —, két éven keresztül heti egy óra pluszt követelt a számtanoktatásban. A bonyolult pénzutón élesztgetni kezdte az elhamvadt kedvet, mondván: — nekünk is jár egy sarok a múzeumban, rajtatok áll, hogy legyen is! Lőrincz Aladárné hálás tanítványnak és kitűnő munkatársnak bizonyult. Gyűjteni kezdte a faluban fellelhető, az áttelepítés és menekülés során átmenekített, féltve dug- dosott díszes párnák, kende- zők (törülközők) mintáit. Ma már nevet, amikor elmeséli,' hogy a legváltozatosabb célokra használt, rongynak minősített anyagokat kellett el- kunyerálnia. Á mintákat lemásolva, megvetette szép gyűjteményének alapjait. Jelenleg több mint 150, értékes bukovinai hagyományokat őrző párnafejmintája van. Hogy szakmai téren is kellő felkészülést szerezzen, 1963- ban beiratkozott a népművészeti szakkörvezetők tanfolyamára, s 1966-ban kiváló eredménnyel tette le az alapvizsgát. Természetesen hímző- és szövőszakkört is szervezett és vezetett. Különösen gyermekszakkörének munkája eredményes, a felnőttcsoporttal viszont nehezebb. Majoson élénken élnek a régi szövőmesterség hagyományai, hiszen nem is olyan rég, mintegy két emberöltővel korábban a ruházkodás kimondottan önellátó volt. „őseinknek a kenderrel való foglalkozás jelentette az öltözködést. Mindenhol az asszony szorgalmától függött a család ruházkodása” — írja említett dolgozatában Lőrincz Aladárné. Az idősebb rendszeróra külföldi turistáknak if* állandó bosszúsága volt. Az átállás óriási összegekbe kerül: 9 milliárd érme és papírpénz nyomása, új árlisták és más belső üzemi változások még vitatott összegeket emésztenek fel, s ezt az állam nem akarja vállalni, hanem a gazdasági életre hárítja át. Éppen ezért a gazdasági életben nem nagy ujjon- gással fogadták az átállás tervét, bár a külkereskedelemben keletkezett nehézségek miatt a tizedes rendszerre való áttérést sokáig halasztani már semmiképp sem lehetett volna. A pénz „tizedesítése” csak az első lépés: egy külön bizottság dolgozik a különféle mértékek dzsungelének a felszámolásán. asszonyokban tehát megvan az évszázados gyakorlat folyamán kialakult készség, s talán szívesen is csinálnák. Nem kapnak azonban kellő támogatást — pénzügyi alapot, helyiséget, menedzselést, stb. — s a jóakarat, tettrekészség így bizony kevés. Pedig a háziipari szövetkezetek kialakuló országos hálózatában nekik is akadna hely. A gyűjtő- és szervezőmunka mellett, gyakorlati tervezést is végez. A régi — sőt ősi — motívumokat modern futókhoz tervezi. A két szélén díszített, képek fölé helyezett kendezők rendeltetésüket elvesztvén, átalakulnak a kor ízlésének megfelelően: tehát az új tartalmat ötvözi a népi formavilággal. A tervezett szőttest édesanyja készíti el, azon a szövőszéken, amelyet apósa fabrikált. Ebben a művészi vénájú „családi kon- szern”-ben sajátos ez a patriarchális munkamegosztás. 1963-tól pályázik szőttesekkel, és hímzésekkel. Kezdetben a mezőkövesdi „Jankó Bori” díjért, 1966-tól pedig csak szőttesekkel a sárközi országos szőttespályázaton. Oklevelek garmadája, bronz, ezüst és arany fokozatok után éri el a legnagyobbat, az igazi rangot jelentő Sárközi emlékdíjat. Büszkén mutatja az ízléses tokban rejtőző súlyos plakettet. — Rengeteg munka, igen kevés szabad idő eredménye, ez. Boldog vagyok, hogy sikerült. Egyéni sikeremnél sokkal többet jelent, hogy a bukovinai székelység csodálatosan szép művészetének elismerése rejlik a díj odaítélése mögött. Csak egyet szeretnék még. Felkutattam, összegyűjtöttem, amit elérhettem, vaskos füzetek őrzik a piros, kék és fekete párnacfejmintákat. Jó lenne, ha ezeket mindenki megismerné, az értők felhasználnák, számon tartanák. Érti, úgye, mire gondolok? Népdalénekesek, faragók, népi hangszeresek, szövőasszonyok esetében megszokott dolog. hogy idős emberről van szó! Lőrincz Aladámét azonban nem lehetne Vilma néninek titulálni, ugyanis fiatal asszony. Akaratának, tetterejének, szellemi és fizikai teljesítőképességének teljében van. Szeretnénk, ha energiája párosulna az erre illetékes szervek részéről az elengedhetetlen megbecsüléssel és meg értéssel. Akkor talán a következő évben még szebb sikerekről számolhatnánk be. CSUPOR TIBOR Az iskolásoknak kevesebbet kell majd tanulniuk Visszhang Válasz a „Két, három nap sötétség” című cikkre „Fenti címmel a Tolna megyei Népújság 1969. május 25-i számában cikk jelent meg Ozora község villamosenergia-el- látásával kapcsolatban. A cikkíró megállapítja, hogy az „áramellátás javítása címén Siófokhoz csatolták Ozorát, azóta menetrendszerű pontossággal dupla éjszakák borulnak Ozorára.” A megjelent cikkel kapcsolatban vizsgálatot rendeltünk el a tamási kirendeltségnél. A helyes értelmezés és a jövőben előforduló félreértések megelőzése végett az alábbi tájékoz- látást adjuk szervezetkialakitágunkkal kapcsolatban. Szerv’ezetfejlesztési programunk szerint 1969. január 1-én indítottuk a siófoki üzemigazgatóságot, mely irányítása alá rendeltük a tamási kirendeltséget. A kirendeltségi rendszerben sokkal gyorsabb és intenzívebb fogyasztói kiszolgálást biztosítottunk fogyasztóink részére, mint az üzemvezetőségi rendszerben. Ozora község vonatkozásában 1968. október hónaptól 19C9. május 14-ig 47 sötétcím-bejelentés érkezett a tamási kirendeltséghez, mely hibákat a kirendeltség minden esetben 24 órán belül kijavított. A fentiekből megállapítható, hogy vállalatunknál történt szervese tfej lesz tés következtében a fogyasztók kiszolgálása a kirendeltség székhelyétől viszonylag távol lévő községekben is sokat javult, ha figyelembe vesszük, hogy a szervezetfejlesztés előtt a körzetszerelőnek — aki Pincehelyen lakott — hetenként két esetben volt alkalma Ozorán községlátogatás során fogyasztói bejelentéseket lerendezni. Ozora község és környező települések villamosenergia-el- látása a szervezetfejlesztés előtt is siófoki transzformátorállomásunkból vol1 biztosítva. Megvizsgáltuk, hogy 1969. évben, ezen a kérdéses távvezetéken hányszor volt üzemzavar és az időben milyen kiesést okozott. Megállaoítottuk, hogy március hónapban egy esetben 2 óra 18’ időtartamra nem volt villamos energia, mivel Nagyszokoly térségében fát dön- (öttek vezetékünkre. Május hónapban négy alkalommal 19 óra időtartammal volt üzemzavar, melyet a kérdéses térségben korábban kialakult zivatartevékenység fennmaradó rejtett hibája okozott. Az elmondottakból is látható, liogv az újságcikkben írottakkal ellentétben az üzemzavarok létrejötte, jlletve kifejlődése nem vezethető vissza a rendszeres fenntartási feladatok elhanyagolására, a helvtelen ellátási terület kialakítására, továbbá vállalatunknál történt szervezetfejlesztésre. Az újságcikk alapján vállalatunk megkereste Ozora község vezetőit, akik elmondták, hogy a fogyasztók kiszolgálásával elégedettek, kizárólag a május hónapban előforduló üzemzavarokkal kapcsolatban a reklamáltak, mivel sem május előtt sem utána a szokványosnál gyakrabban energiakimaradás nem fordult elő. A május hónapban bekövetkezett üzemzavarok nagyobb számáról viszont üzemegységeink nem tehetnek, nem üzemegységeink mulasztásának eredménye ez, mivel a megfelelő intézkedést minden esetben a leggyorsabban megtették. Meg kívánjuk jegyezni hogy vállalatunk az új szervezetkialakítás hatékonysága érdekében igen komoly anyagi áldozatokat hoz, pontosan azért, hogy minden körülmény között biztosítsa a fogyasztók minőségi energiaellátását. A fogyasztói hibaelhárító és üze mzavar-el hárító szolgálatokat URH rádiótelefonnal szereltük fel a gyorsabb hibaelhárítás érdekében. Tamási kirendeltségünket 1968 októberében alakítottuk ki és a szekszárdi üzletigazgatóság irányítása alá rendeltük. A szervezettebb munkavégzés, a jobb irányítás érdekében alakítjuk ki az üzemigazgatóságokat, hogy kisebb területen hatékonyabban és átfogóbban, minden vonatkozásban átfogóbban történjen a munkavégzés és irányítás. Ezért került sor arra, hogy 1969. január 1-től a tamási kirendeltséget a siófoki üzemigazgatósághoz csatoljtik.” Déidunántúli Áramszolgáltató Vállalat Pécs Rádió televízió magnetofon lemezjátszó Vállalják Mindenfajta óra garanciális és fizcfíí javításéi is. (283)
