Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás a 3. oldalról). lehet és meg is kell helyesen oldani a kummunista pártok különböző formájú együttmű­ködésének szilárdításával, a pártközi kapcsolatok bővítésé­vel, a tapasztalatok kölcsönös tanulmányozásával, az elvtársi, vitákkal és konzultációkkal, va lamint a nemzetközi szinté* ren végrehajtott egységes ak­ciókkal. Minden párt. inter­nacionalista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdítsa a kapcsolatok javulását és a kölcsönös. bizalom fejlődését valamennyi part között, újabb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A konkrét tevékenység kollektív elemzése előmozdítja az egység megszi­lárdulását. Az együttes antiimperialis- ta fellépés irányvonala meg­követeli a marxist—leninista pártok eszmei és poli­tikai szerepének fokozását a világ forradalmi fo­lyamatában. A kommunisták a forradalmi a felszabadító és a demokratikus mozgalmak él­vonalában haladva, a jövőben is kérlelhetetlen harcot foly­tatnak a burzsoá ideológia el­len, feltárják a dolgozók előtt harcuk valódi értelmét, és a győzelem elérésének feltétele­it. Az imperializmus elleni harc eredményessége és az ügy győzelemre juttatása ér­dekében propagálni fogják a munkásmozgalomban, a széles néptömegek körében, s közte az ifjúság körében is a tudo­mányos szocializmus eszméit, következetesen védelmezni fogják elveiket, törekedni fog­nak a marxizmus—leninizmus diadalra juttatására, a konk­rét helyzetnek megfelelően harcolni fognak az elmélet és a politika jobboldali és bal­oldali opportunista eltorzítá­sai ellen, a revizionizmus. a dogmatizmus, valamint a ba­los szektás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások rendszerint lebecsülik azoknak a reális erőknek a jelenségét, amelye­ket be lehet és be is kell von­ni a harcba. A marxizmus—leninizmus -. proletár internacionalizmus iránti hűség, saját népük ér­dekeinek, a szocializmus kö­zös ügyének önzetlen és oda­adó szolgálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kom­munista és munkáspártok egységes akciói eredményesek legyenek, és helyes irányban hassanak, hogy biztos legyen sikerük kitűzött történelmi céljaik elérésében. Á kommunista mozgalom a modern társadalom elválaszt­hatatlan része és legaktívabb ereje. Ezért kommunista és munkáspártok törvényen kí­vül helyezése merénylet a de­mokratikus-jogok és a népek létérdekei ellen. A tanácsko­zás részvevői kivétel nélkül támogatják a világ valameny- nyi kommunista pártját, ame­lyek azért harcolnak, hogy legálisan vehessenek részt or­szágaik politikai életében. Ha­ragosan megbélyegezzük a vé­res megtorlásokat és a terrort, amelynek ezer és ezer kom­munista, s más demokrata és forradalmár vált áldozatává Indonéziában, Spanyolország­ban, Portugáliában, Görög­országban, Bolíviában, Brazí­liában, Kolumbiában, Mexi­kóban, Venezuelában, Pana­mában, Paraguayban, Guate­malában, Dél-Afrikában, Thai- földön, Haitiban, Malaysiában. Iránban, a Fülöp-szigeteken és néhány más országban. Szolidaritásunkról biztosít­juk közös harcunk fegyver­társait, akik a fasiszta és dik­tatórikus rendszerek, a tőkés­országok börtöneiben sínylőd­nek, és harcolunk kiszabadí­tásukért A mostani értekezlet rész­vevői úgy tekintik, mint fon­tos szakaszt a kommunista vi­lágmozgalom egybeforrasztá- sának útján. Úgy vélik, hogy a testvéri kapcsolatokat, az együttműködést kivétel nélkül minden kommunista és mun­káspárt között nem gátolhat­ja az, hogy egyes kommunis­ta pártok nem vettek részt a tanácskozáson. Az értekezlet részvevői kifejezik elhatáro­zásukat, hogy együttesen lép­nek fel az imperializmus el­len, a nemzetközi munkásmoz­galom közös céljaiért vívott harcban azokkal a kommunis­ta és munkáspártokkal is, amelyek a jelenlegi tanácsko­záson nem képviseltették ma­gukat. Az imperializmus ellen ví­vott harc hosszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerülhetet­lenül éles.osztályharcok állnak előttünk. Erősíteni kell a tá­madást az imperializmus és a belső reakció állásai ellen. Ä forradalmi és a haladó érők győzelme elkerülhetetlen. A szocialista országok népei, proletárok, tőkésországok de­mokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek — fog­jatok össze a közös harcban, az imperializmus ellen, a bé­kéért, a nemzeti függetlensé­gért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért! A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A kormány egyetértett az­zal, hogy a Magyar Népköz­társaság nagyköveti szinten létesítsen diplomáciai kapcso­latot a Dél-vietnami Köztár­saság ideiglenes forradalmi kormányával. A közúti járműgyártás fej­lesztését központi fejlesztési programmá nyilvánító, 1968- ban hozott kormányhatározat előírta, hogy a fejlesztés hely­zetéről évente jelentést kell tenni a Minisztertanácsnak. Ennek megfelelően a kohó- és gépipari miniszter, mint a közúti járműipari tárcaközi bizottság elnöke, beszámolt az elmúlt időszak tapasztalatai­ról. Megállapította: az eddigi eredmények bizonyítják, hogy a közúti járműgyártás fejlesz­tése a tervnek megfelelő ütemben halad. A Miniszter- tanács a jelentést megvitatta és jóváhagyólag tudomásul vette. Az építésügyi és város- fejlesztési miniszter beszámolt a szociális követelemények- nek meg nem felelő telepek felszámolásával kapcsolatos, korábbi kormányhatározat ed­digi végrehajtásáról és a to­vábbi feladatokról, a negye­dik ötéves terv időszakában. A Minisztertanács a beszámo­lót tudomásul vette és hatá­rozatokat hozott. Felhívta az illetékes állami és társadal­mi szerveket, hogy nyújtsa­nak továbbra is segítséget a tanácsoknak és az érintett családoknak a célkitűzések mielőbbi megvalósításához. A Központi Statisztikai Hi­vatal elnöke és az igazság­ügy-miniszter előterjesztése alapján a kormány megtár­gyalta az 1970. évi népszám­lálásról szóló törvényerejű rendelet tervezetét és úgy ha­tározott, hogy azt a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elé terjeszti. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter két je­lentést terjesztett a kormány elé. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek 1968. évi zárszámadásáról, s a kedve­zőtlen természeti adottságú tsz-ek helyzetéről szóló be­számolójában megállapította, hogy a közös gazdaságok tel­jesítették legfontosabb terme­lési és szövetkezetpolitikai feladataikat. A mechanizmus reformja során bevezetett gazdasági-pénzügyi szabályo­zók a termelés és az áru- értékesítés fejlesztésére ösz­tönöztek. A termelőszövetke­zetek többsége jól hasznosí­totta a megnövekedett ön­állóság adta lehetőségeket, az anyagi érdekeltség elvének érvényre juttatása biztosítot­ta a központi célkitűzések megvalósítását. A nyári mezőgazdasági munkákra való felkészülésről, a felvásárlás és az ellátás várható alakulásáról előter­jesztett jelentés megállapít­ja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek az idén is jó munkát végeztek. A Minisz­tertanács megelégedéssel vet­te tudomásul, hogy a nagy­üzemek dolgozói lelkiismere­tesen végezték el a tavaszi munkákat és készültek fel a nyári teendőkre. A várható Szekszárdon a megye víz­gazdálkodási kérdéseiről ta­nácskozott csütörtök dél­után a Tolna megyei ország- gyűlési képviselők csoportja. Az ülésen részt vett dr. Vigh Dezső, a Tolna megyei Ta­nács VB elnökhelyettese, Csaj- bók Kálmán, a Hazafias Nép­front megyei titkára, ott vol­tak a megyei tanács illetékes osztályainak, víz- és csatorna­mű vállalatának irányító kép­viselői is. Goóts Kálmán, a sza­kaszmérnökség vezető főmér­nöke üdvözölte a vendé­geket, majd Kaszás Imre, a képviselőcsoport elnöke nyi­totta meg az ülést, amelyen Appel Sándor, a Középdu­nántúli Vízügyi Igazgatóság helyettes igazgatója beszélt a megye vízgazdálkodási hely­zetéről. Elmondta, hogy Tolna megye 107 közsé­ge közül 41 községben valósították meg eddig a ve­zetékes Ivóvízellátást. Szólt arról, hogy Tolna megyében 25 000 hold az öntözésre be­rendezett terület, ezzel szem­ben a tavalyi száraz évben alig több, mint 16 000 holdon öntöztek a gazdaságok. Az OMMI elkészített egy tanul­mánytervet a Sió melletti 6300 hold öntözésére is, de csak a sióagárdi és a mözsi tsz jelentkezett ilyen igény­nyel. Nagykónyiban és Pince­helyen esőztető öntözőtelep lesz. Tározó épül Nagykónyi­termés megnövekedett felada­tok elé állítja a mezőgazda­ság és a felvásárló szervek dolgozóit: a betakarítás, a fel­vásárlás és a tárolás a meg­előző éveknél jelentősebb erőfeszítést igényel. A Mi­nisztertanács felhívja az ér­dekelt minisztereket és orszá­gos hatáskörű szervek veze­tőit, felkéri a mezőgazdasági üzemek, felvásárló szervek és feldolgozó vállalatok dolgo­zóit, hogy előrelátó intézke­désekkel, magas fokú szerve­zettséggel, jó munkával biz­tosítsák a termés betakarítá­sát, felvásárlását, feldolgozá­sát. Kéri a társadalmi szer­veket, hogy ehhez a kiemel­kedően fontos munkához minden szükséges segítséget, támogatást adjanak meg. (MTI) ban és szó van a koppány- szántói nagyméretű tározó megépítéséről. Appel Sándor közölte azt is, hogy a megyében eddig 136,3 millió forint költséggel 44 ki­lométer hosszúságban korsze­rűsítették a Duna árvízvédel­mi fővonalát, 3,2 millió köb­méter földet építettek az új töltésekbe. A fővédvonal biz­tonságosabb átépítését folytat­ják. 216 millió forint beruhá­zással tavaly óta épül a Sió- árvízkapu, amely arra is le­hetőséget nyújt majd, hogy Szekszárdon átrakó hajókikötő létesüljön. A belvizekről szólva, arra hívta fel a figyelmet, hogy a káros vizek elvezetésén kí­vül belvízgazdálkodást kell be­vezetni, A tájékoztatást követően Péti János, Báli Zoltán, Hu­nyadi Károly, Csapó Jánosné, Bolvári Józsefné, Molnár Já­nos, Kaszás Imre országyű- lési képviselők, továbbá C.'saj- bók Kálmán megyei népfront- titkár. Farkas István, a me­gyei tanács főmezőgazdásza, Fábián Imre vezető főmérnök tettek fel kérdéseket, mondták el véleményüket. A résztvevőket dr. Kovács Sándorné, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat osztályvezetője tájékoztatta Szekszárd ivóvízellátásának fejlesztési terveiről. B. L. Tanácskoztak a megye képviselői THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... —» —ni ■■■' I————aam—a—« A kis zúgónál amelynek bámult. masza- tos lépcsőzetén fehéren csörgött le a patak vize, és lent, a tölcsérben pisztrángok fényes háta villogott — a kövek mögé húzódtak, és elő­szedték a kézigránátokat. Fölöttük, körülbelül három méter magasságban állt az erdészház. de a magas parttól és a bozóttól nem láthatták. Amíg a kézigránátokat ötösével összeszerelték, Wolf különösnek találta, hogy állandóan az anyját látja maga előtt, ahogy épp a tűzhely fölé hajol. Az arca díszes blondelkeretben tün­dökölt, mint egy szentkép, hogy szinte fohász­kodni lehetett volna hozzá. Távoli rikoltozás verte fel a környék vizes csöndjét. Wolf fölegyenesedett. A fülét a hangok irányába fordította. Egy ideig hallgatózott, rrajd az összeszerelt kézigránátokat egymás után az övébe dugdosta. Bencze is hasonlóan cselekedett. — Mehetünk — mondta Wolf. Felkapaszkodtak a magas partra. Egymás kezét fogva haladtak előre, majd amikor el­érték a bozót szélét, hasravágódtak. A túloldal­ról visszhangozva közeledett a zaj, amit Kőnigék csaptak az erdőben. Wolf úgy érezte, hogy job­ban már nem is állhatnának a dolgok. Az er­dészház hátulról nézve kihaltnak látszott, de a fehér falak élénél hirtelen egy szerb katona­köpeny villant meg. Wolf azt gondolta: Ha át­láthatnék ezen a házon, okosabb volnék, de nem látok át. így hát, most vakon kell csele­kednem ... Intett Benczének, és előrekúsztak a pince­ablak közelébe, amely olyan szűk volt, hogy legfeljebb egy kisgyerek fért volna rajta át. Csupán néhány pillanat telhetett el, amíg a fészer deszkafalánál hasaltak az üres, össze­dobált ládák védelme alatt, de perceknek tűnt. Egy pillanat műve volt az is, hogy kibiztosítot­ták az összeszerelt kézigránátokat, és bevágták a pince nyitott ablakán, aztán elkezdtek futni visszafelé. Beleakadtak a bozótba, és valaki utánuk lőtt. Golyó süvített el közöttük, de nem fogták fel. Ezekben a pillanatokban alig voltak a tudatuknál, csak éltek. A magas part szélén összekapaszkodták, és legurultak a mélybe, a kövek közé. Nem éreztek fájdalmat. Lent egymásra néztek, és Wolf az ujjával intett. — Tizenkilenc ..: Bencze az arcát tapogatta azon a helyen, ahol fölsértette a bozót. — Húsz — válaszolta vidáman. — Huszonegy. Ill4iii — Huszonkettő. ff,, $ — Huszonhárom . 1: Nagy robbanás mozdította meg a levegőt, és alattuk a földet. Sok minden hullott fentről. Wolf a fejére szorította a kezét, és Benczére nézett, Bencze meg Wolfra. összehorzsolódott, verejtékben fürdő arcuk sugárzott a boldogság­tól. Aztán egymás nyakába borultak. A vasúti töltésnél, amikor visszaértek, egy bőrkabátos, bőrsapkás férfi előreszegezett pisz­tollyal várta őket. Mögötte húsz fegyveres vö­röskatona állt. Kőnigék fegyverei már egy pokrócon hever­tek összedobálva. — Letartóztatom magukat — mondta a bőr­kabátos. — Parancsom van rá, hogy velem jönnek. Mind a huszonötén. — Hova? — kérdezte Wolf. — A dandárparancsnokságra. Wolf ingerülten lehúzta Bencze karját, aki eddig a kezét magasba tartva állt a bőrkabátos pisztolya előtt. — Akkor induljunk, hogy ne sokat késsünk — mondta Wolf. König elszomorodva ücsörgött mellette. — Kérdezd meg, hogy mivel megyünk? — szólt. Legalább harminc kilométer ide a dandár­parancsnokság. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ! X ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * or ♦ : ♦

Next

/
Thumbnails
Contents