Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-20 / 140. szám
A fössikväi tanácskozás fádokumentuma Kiváltképpen ellenséges az imperializmus a haladó rendszerű országokkal szemben. Az imperialisták igyekeznek letéríteni ezeket az országokat a maguk választotta útról, szétzülleszteni politikai pártjaikat, saját befolyásuk alá rendelni felvilágosító és kulturális intézményeiket. tömegtájékoztatási eszközeiket, megszervezik ott _ ellenforradalmi ügynök- hálózatukat és támogatják az államapparátus és a fegyveres erők reakciós elemeit. Az an ti kommunista előítéleteket arra próbálják felhasználni, hogy viszályt keltsenek a hazafiak között. A nemzeti fejlődés és a társadalmi haladás feladatainak megoldása, a neokolonialista mesterkedések hatékony visz- szautasításának útja a néptömegek mozgósításában, a proletariátus, a parasztság szerepének fokozásában, a dolgozó ifjúság, a diákság, az értelmiség, a városi középrétegek, a hadseregbeli demokratikus körök, valamennyi . hazafias haladó erő tömörítésében rejlik. A kommunista és munkáspártok eme erők tömörítése mel- • lett szállnak síkra. A kommunisták népeik szabadságát. nemzeti függetlenségét és szocialista jövőjét védelmezik, ők a tudományos szocializmus eszméinek hordozói, a nemzeti felszabadító mozgalom élharcosai. Ennek a mozgalomnak az érdekei, a közelmúltban felszabadult országok. népei társadalmi fejlődésének érdekei megkövetelik a kommunista pártok és a többi haladó és hazafias erő szoros együttműködését. A kommunizmussal szembeni ellenség, a kommunisták üldözése árt a népek nemzeti és társadalmi felszabadulásáért vívott harcnak. Latin - A meri ka országainak többsége a múlt század elején kivívta az állami függetlenséget. Egészüket tekintve, a kapitalista fejlődés meglehetősen hosszú útját járták be, s kialakult, harcban növekszik és erősödik a nagy létszámú városi és falusi proletariátus; gyakorlatilag valamennyi országban működik kommunista párt. Latin-Amerika népei a közös elnyomó és kizsákmányoló — az amerikai imperializmus — ellen harcolnak, amely az egész kontinenst függő helyzetbe kényszerítette, stratégiai hátországának tekintve azt. E népek közül egyesek még a gyarmati uralom ellen harcolnak. A valódi nemzeti szuverenitásért, és a gazdasági függetlenségért folytatott harc összefonódik a kapitalista kizsákmányolás és mindenekelőtt a külföldi és helyi monopóliumok, és az oligarchák ellen, vívott éles osztályharc- caí. Sok országban fennmaradtak a feudális maradványok, és föld nélküli parasztok nagy tömegei élnek. Folyik a harc a demokratikus követelésekért és a zsarnoki diktatúrák ellen, amelyek rendkívül negatív tényezőként jelentkeznek a kontinens történelmi fejlődésében. A kubai forradalom átsza- kította Latin-Amerikában az imperialista elnyomás láncát, s az amerikai kontinens első szocialista államának megalakulására vezetett. Ez történelmi fordulat volt, s a forradalmi mozgalom új korszakát nyitotta meg. A világnak ebben a térségében harcos, demokratikus és imperialistaellenes mozgalmak, forradalmi folyamatok bontakoznak ki. amelyek utat nyitnak a szocializmus felé. A proletariátus, a kommunista és munkáspártok egyre fontosabb szerepet játszanak Latin-Amerika imperialistael- lenes mozgalmában. E mozgalom történelmi előnye és továbbfejlődésének garanciája a munkásosztály léte és tevékenysége. A széles tömegek különböző formákban harcolnak gazdasági és politikai követeléseik kielégítéséért, forradalmi céljaik megvalósításáért. Az imperializmus és a belső reakció agresszivitása ellen fellépő népi mozgalom előrehalad Latin-A,merikában.. Néhány országban felhasználja a fegyveres utat. A harcban fokozódik a munkásosztály harcképessége, a parasztság öntudatra ébred, felkelnek a falusi tömegek. Ilyen módon létrejönnek a munkás-paraszt szövetség alapjai, A proletariátussal szövetségben lépnek fel a széles népi tömegek, a diákok, a haladó értelmiség, a városi lakosság középrétegeinek nagy létszámú csoportjai. Egyre nagyobb erő a közös fellépés és a reakciós rendszerekkel szemben álló imperialistaellenes egység. A kizsákmányolás a , széles tömegek nyomora és az imperialista iga ellen vívóit harc fellendülése arra vezet, hogy a haladó törekvések a progresszív egyházi körökben is visszhangra találnak. Néhány ország fegyveres erőinek kötelékébe hazafias és demokratikus irányzatok fejlődnek ki. Az .antiianperialista harc perspektívái szempontjából elsőrendűen fontos a szocialista rendszer, s a munkás és a nemzeti-felszabadító mozgalmak szövetségének megerösö-* dése. III. A jelenkori társadalmi-politikai világhelyzet lehetővé teszi, hogy az impérializmus elleni harcot új szintre emeljék. Az imperializmussal szemben, fokozva a támadást ellene, döntő fölénybe kerülhetünk, vereséget mérhetünk agresszi- ós és háborús politikájára, Ez sürgősen konkrét és gyakorlati intézkedéseket és akciókat követei meg valamennyi kontinensen. hogy világos perspektívát mutassunk a demokratikus és haladó erőknek. mindazoknak, akik érdekeltek az emberiség nyugtalanító nagy problémáinak, a béke és a biztonság problémáinak megoldásában. Az értekezleten képviselt kommunista és munkáspártok, történelmi felelősségük tudatában egységes akciókra szólítják fel a világ, összes kommunistáját. az imperializmus minden ellenségét, mindazokat, akik készek harcolni a békéért, a szabadságért és haladásért. Az akcióegység elsőrendű célja — a hősies vietnami nép sokoldalú támogatása. Az értekezlet felhív mindenkit, akinek drága a béke és a nemzeti függetlenség ügye, fokozza harcát azért, hogy az amerikai imperializmust kényszerítsék a vietnami intervenciós csoportok kivonására, az ország belügyeibe való beavatkozás megszüntetésére és a vietnami nép ama jogának tiszteletben tartására, hogy maga oldja meg saját problémáit. A vietnami hazainak végső győzelme alapvetően fontos a diktatúra és az önkény imperialista politikája ellen harcoló népek helyzetének megerősítése szempontjából. Ahhoz, hogy ezt a győzelmet közelebb hozzuk, szükség van a szocialista rendszer valamennyi államának összehangolt lépéseire, valamennyi kommunista és munkáspárt, valamennyi haladó párt és demokratikus tömegszervezet.- valamint az összes szabadságszerető és békeszerető erő közös erőfeszítésére. Az értekezlet üdvözli a .Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányénak létrehozását, mim a vietnami nép hősi felszabadító harcának fontos szakaszát Az értekezlet harcot hirdet a párizsi tárgyalások sikeréért, amely teljes mértékben lehetséges a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front által javasolt tíz pont alapján. Az imperialistaellenes erők akcióegységének alapvető láncszeme marad az a harc. amelyet a háborús veszély, a népeket továbbra is tömeg- pusztítással fenyegető termonukleáris világháború veszélye ellen, a világbékéért vívnak. A szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, valamennyi békeszerető állam, társadalmi szervezet és tömegmozgalom egyesült erőfeszítéseivel elejét lehet venni a világháborúnak. A béke védelmének elengedhetetlen feltétele a harc azért, hogy rákényszeríLek ez imperialistákra a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, ami megköveteli minden — kis vagy nagy — állam szuverenitásának. egyenjogúsága, területi sérthetetlensége elveinek tiszteletben tartását, a más államok belügyeibe való be nem avatkozást, minden nép azon jogának tiszteletben tartását, hogy szabadon \ á- lassza meg saját társadalmi- gazdasági és politikai rendszerét, valamint a megoldatlan nemzetközi kérdések politikai úton, tárgyalások útján történő megoldását. A békés egymás mellett élés politikája elősegíti a fejlődő országok gazdasági és társadalmi problémáinak pozitív megoldását. A békés egymás mellett élés politikája nincsen ellentétben az elnyomott népek azon jogával, hogy a felszabadulásukért vívott harcban azt az utat válasszák, amelyet szükségesnek tartanak — akár a fegyveres, akár a fegyver nélküli harc útját —, és semmilyen mértékben sem jelenti a reakciós rendszerek támogatását. Hasonlóképpen kétségtelen, hogy minden népnek vitathatatlan joga van a fegyveres védelemre az imperialista agresszorok merényleteivel szemben, és a más népek részéről jövő támogatásra ebben az igazságos ügyben. Ez a népek közös imperialista- ellenes harcának szerves része. A békés egymás mellett élés politikája megakadályozza az imperializmus azon kísérleteit, hogy belső ellentmondásait a nemzetközi feszültség fokozásának és a háborús veszély tűzfészkei felszításának útján küzdje le. Ez a politika nem jelenti sem a társadalmi és politikai status quo fenntartását, sem az ideológiai harc gyengítését, E politika elősegíti az osztályharc kifejlődését az imperializmus ellen nemzeti és világméretekben. A kapitalista országokban a dolgozók és kommunista pártjaik elidegeníthetetlen, vitathatatlan joga és kötelessége a határozott osztályharc a monopóliumoknak és hatalmuknak felszámolásáért, a valóban demokratikus rendszer megszilárdításáért, a szocialista hatalom létrehozásáért, bármilyen út vezessen is e cél eléréséhez. A világ kommunistái szolidárisak e jogos harcokkal. Az imperializmus elleni iö- mégakeiók a békés egymás mellett élés politikája megvalósításának feltételei közé tartoznak. Ez a politika a háborús uszítok, a reakciósok, a monopolista fegyvergyárosok ellen irányul, s megfelel az elnyomás és kizsákmányolás valamennyi formája ellen vívott forradalmi harc közös érdekeinek. elősegíti valamennyi nép barátságának erősödését, a gyümölcsöző gazdasági, műszaki-tudományos és egyéb együttműködés kifejlődését a különböző társadalmi rendszerű országok között, a társadalmi haladás érdekében. A kommunisták kötelességüknek tekintik, hogy harcoljanak az imperialista köröknek a nemzetközi feszültség fokozására irányuló politikája ellen, ezen körök mindazon kísérletei ellen, hogy visszatérjenek a hidegháborús időkhöz. A kommunisták a feszültség enyhülése mellett vannak, ami egyike a népek legsürgetőbb és legidőszerűbb, követeléseinek. A béke megőrzése szempontjából a leghalaszthatatlanabb feladat, hogy elejét vegyék az atomfegyver elterjedésének. hatályba léptessék az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződést. E szerződés ratifikálása mellett síkraszállva a kommunista pártok e szerződést azon intézkedések egyik láncszemének tekintik, amelyek rendeltetése a nukleáris leszerelés létrehozása, az atomfegyverkészletek megsemmisítése. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy törvényen kívül helyezzék a nukleáris fegyvert, eltiltsák gyártását és mindennemű nukleáris fegyverkísérletet. A nemzetközi légkör megjavítása és az államok közötti bizalom erősítése szempontjából nagy gyakorlati jelentősége lenne atomfegyvermentes övezetek létrehozásának a világ különböző részein. A fő erőfeszítéseknek a nukleáris fegyver eltiltására kell irányulniuk. Az atomenergiát kizárólag békés célokra kell felhasználni. Fokozni kell a harcot a bakteriológiai és vegyi fegyver hatékony eltiltásáért; e fegyvert az amerikai haderők nagymértékben alkalmazták Vietnamban. A népek alapvető érdekei megkövetelik az imperializmus elleni harc fokozását minden formában, kiváltképpen az Egyesült Államok és más imperialista államok hadiipari komplexuma ellen. Felhívunk minden békeszerető erőt, folytassanak harcot a háborús költségvetések gyökeres megnyirbálásáért, a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésért abból a célból, hogy azokat az eszközöltet, amelyeket jelenleg a fegyverkezési verseny emészt fel, a dolgozók életének megjavítására, az egészségügy és a közoktatás fejlesztésére, a fejlődő országoknak nyújtandó segítségre fordítsák. A békeharcban az általános jellegű feladatok mellett vannak sajátosabb vagy regioná- lisabb jellegű, igen fontos feladatok, amelyek a biztonság fenntartását érintik az egyes kontinenseken és földrajzi övezetekben. Ezeknek az egymással szorosan összefüggő kérdéseknek a megoldása megfelel valamennyi kommunista, valamennyi imperialistaellenes erő, a világ minden népe érdekeinek és törekvéseinek. Az egyetemes béke érdekei megkövetelik a katonai tömbök felszámolását. A kommunista és munkáspártok úgy vélték és úgy vélik, hogy a katonai tömböknek az imperialista erők által kikényszerí- tett létezése és a más államok területén levő katonai támaszpontok akadályt jelentenek az államok közötti együttműködés útjában. A biztonságot ténylegesen az szavatolná és minden egyes európai állam haladásának, az lenne egyik feltétele, ha olyan hatékony európai biztonsági rendszer jönne létre, amely a kontinens minden államának egyenjogú kapcsolatain és kölcsönös megbecsülésén, valamennyi európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapulna. A szocialista országok ebből kiindulva már állást foglaltak a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatása mellett Az értekezlet erélyesen elítéli az imperialista hatalmaknak — mindenekelőtt az Egyesült Államoknak. az NSZK-nak és Nagy-Britanniá- nak — arra irányuló provokációs kísérleteit, hogy még inkább aktivizálják a NATO tevékenységét. Éppen a NATO feloszlatása lenne döntő lépés azon az úton, amely elvezet valamennyi tömb. minden idegen területen levő külföldi katonai támaszpont megszűnéséhez, a megbízható kollektív biztonsági rendszer megteremtéséhez. A népek, a béke érdekeivel összhangban, azt követelik ez imperialista államoktól, hogy vessenek véget atomfegyvert hordozó bombázógépeik külföldi területek fölött végrehajtott repüléseinek, tiltsák meg az atomfegyverrel felszerelt hadihajók és tengeralattjárók befutását külföldi kikötőkbe, mondjanak le minden erőszakos akcióról és az erő alkalmazásával való fenyegetőzésről. Az európai népek gondjaiban ég vágyaiban elsőrendű helyet foglal el a kontinens tartós biztonsága megteremtésének problémája. A Varsói Szerződés tagállamainak 1966- ban Bukarestben és 1969-ben Budapesten megtartott tanácskozása, valamint az 1967-ben megrendezett Karlovy Vary-i értekezlet felvázolta azoknak az akcióknak és intézkedéseknek konkrét programját, amelyeknek célja az európai biztonsági rendszer megteremtése. Küzdeni kell az Európában fennálló határok, köztük az Odera—Neisse-határ és az NDK és az NSZK között húzódó határ megmásíthatatlan- ságáért, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi, jogi elismeréséért, annak megakadályozásáért, hogy Nyugat- Németország bármilyen formában atomfegyverhez jusson, küzdeni kell azért, hogy az NSZK lemondjon egész Németország egyedüli képviseletére támasztott igényéről, Nyugat-Berlinnek különleges politikai egységként való elismeréséért, a müncheni diktátum kezdettől való érvénytelenségének elismeréséért, valamennyi neonáci szervezet betiltásáért. Az európai béke és biztonság megköveteli a nyugat-németországi revansista erők megfékezését, az európai népek azon oszthatatlan jogának biztosítását, hogy saját kontinensükön amerikai beavatkozás nélkül ők legyenek az urak, az európai államok kölcsönösen előnyös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködését, a feszültség tényleges enyhülésén, és kölcsönös bizalmon alapuló államközi kapcsolatok megteremtését. Feltétel nélkül tiszteletben kell tartani a semleges államok sérthetetlenségének elvét. Ezek az államok igen nagymértékben járulhatnak hozzá a békés egymás mellett élés politikájához, ha kihasználnak minden lehetőséget, hogy a feszültség csökkentése és a béke szellemében járjanak el. A fent vázolt irányban nagyfokú aktivitásra van szükség. Az európai biztonság problémáját kezdeményező módon konkrét, gyakorlati intézkedésekre törekedve kell megközelíteni. (Folytatás a 3. oldalon)
