Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-20 / 140. szám
jhiv Srek-zár jétoe* ' f ■' r Vili«TLÄG PROlÉfAmsr EGYESÜLTE TEit‘» NÉPÚJSÁG É A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA~1 XIX. évfolyam. 1W. szám ARA: 80 FILLER Péntek, 1969. június 30. Történelmi jelentőségű esemény volt Kádár János beszélgetése a moszkvai tanácskozásról tudósító magyar újságírókkal Moszkva (MTI). Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán részt vett magyar pártküldöttség vezetője és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, néhány órával a küldöttség hazaindulása előtt, szerdán délelőtt találkozott azokkal a magyar újságírókkal. akik a moszkvai tanácskozás munkájáról tudósítottak. _. A kötetlen beszélgetésen Kádár János válaszolt a tanácskozás jelentőségét és a magyar pártküldöttség munkáját érintő kérdésekre. Arra a kérdésre, hogyan értékeli a tanácskozás eredményeit, s mennyiben feleltek meg azok pártunk várakozásainak? — a következőket válaszolta: — A tanácskozás menete és eredménye megfelelt Központi Bizottságunk, a magyar kommunisták várakozásainak, sőt bizonyos értelemben jobbak az eredmények, mint ahogyan előzetesen reméltük. A testvérpártok nagy nemzetközi összejövetele és eszmecseréje — túlzás nélkül mondhatjuk — történelmi jelentőségű esemény volt. hiszen mozgalmunk a világ leghatalmasabb társadalmi ereje. í j, hatalmas fegyyer — A tanácskozáson képviselt 75 kommunista és munkáspárt áttekintette a nemzetközi helyzetet, egyeztette nézeteit, hogy az imperializmus elleni harcban a jövőben még jobban összpontosíthassa erőit mozgalmunk nagy feladataira — a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, a népek szabadsága és a béke védelme érdekében. — A tanácskozás nem mércéje, hanem eszköze, a jelen körülmények között nélkülözhetetlen eszköze, a testvér- pártok küzdelmének. A nemzetközi kommunista mozgalom és a haladás erői új, hatalmas fegyvert kaptak. A tanácskozás után kedvezőbb feltételek között harcolhatnak, dolgozhatnak. — A polgári sajtó nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy a kínai, valamint a csehszlovák kérdés szóba hozatala megzavarja a tanácskozás munkáját. Mi erről Kádár elvtárs véleménye? — hangzott a kérdés. — Tudomásul kell venni, hogy világunkban különböző érdekek, különböző erők találkoznak és ütköznek össze, mindenekelőtt a haladás is a? imperializmus erői, de mindenfajta közbüleső érők is. Ennélfogva a tanácskozáshoz is különböző remények fűződtek. — Az imperialisták és a polgári sajtóorgánumok azt remélték, hogy az értekezlet a nézeteltérések éleződéséhez vezet. Még a testvérpártok között is volt néhány, amely bizonyos nyugtalansággal tekintett a tanácskozás elé. — Az előzetes eszmecserék során kitűnt, hogy különböző meggondolásokból nem volna helyes napirendi kérdésként tárgyalni sem a kínai vezetők jelenlegi politikáját, sem a csehszlovák helyzetet. Az említett két kérdés mégis szóba- került a tanácskozáson. A csehszlovák kisebb mértékben, a kínai vezetők jelenlegi politikája viszont csaknem minden felszólalásban szerepelt. Ez elkerülhetetlen volt, mert a kínai probléma mozgalmunk valamennyi pártját erősen foglalkoztatja. Itt jegyzem meg, érdekes momentuma volt a tanácskozásnak, amikor az egyik testvérpárt képviselője fellépett azzal az igénnyel, hogy távollevő pártot ne bíráljunk. Ez az igény azonban elfogadhatatlan, mert ütközik eg(y rendkívül fontos alapelwel, nevezetesen azzal, hogy minden párt szabadon kifejtheti álláspontját. — A kommunista mozgalom egységtörekvéseinek és az ösz- szes antiimperialista erők tömörítésének útjában jelenleg a legnagyobb akadály — folytatta Kádár János —, a kínai vezetők politikája. A tanácskozáson képviselt pártok úgyszólván mindegyike — ha ez nem is egyformán jutott kifejezésre a felszólalásokban — elutasította ezt az egységbontó politikát, mint a kommunista mozgalomtól idegen áramlatot. A csehszlovák kérdést felszólalásában a mi küldöttségünk is említette, persze csak a saját szemszögéből nézve, mert annak elemzésére a legilletékesebb a csehszlovák testvérpárt küldöttsége volt. Érzésem szerint, a tanácskozáson a csehszlovák helyzet reálisabb. pontosabb és jobb megítélés kapott, mint korábban. Ez a csehszlovák küldöttség objektív, marxista állásfoglalásának; is érdeme. — Ártott-e az említett kérdések körül kibontakozott vita az egységtörekvéseknek? — kérdezték a tudósítók. — Nem ártott — felelte Kádár János, — sem a kínai verőtök jelenlegi politikájának kritkúja, sem a csehszlovák kérdés említése nem zavarta, ellenkezőleg, elősegítette a tanácskozás fő céljának elérését. Az alapvető érdekek közösek — Miként szüntethetők meg azok a körülmények, amelyek miatt egyes testvérpártok távolmaradtak a tanácskozásról, illetve mások részt vetlek ugyan, de fenntartásaik voltak a fődokumentummal szemben — hangzott a tudósítók következő kérdése. — Azon az úton, amelyen az elmúlt másfél év alatt és itt a tanácskozáson is jártunk — felelte Kádár János —, a testvérpártoknak figyelmesen meg kell hallgatniok egymás álláspontját. meg kell érteniök annak indítékát, majd elvi alapon ki kell fejteniök nézeteiket s ily módon közelíteni azokat egymáshoz. — A véleményeltérések részben ideológiai, részben politikai természetűek. Az ideológiai kérdésekben csak a tudomány módszerét használhatjuk, s ez eltér a napi politikai módszerétől, össze kell gyűjteni elemezni, értékelni kell a tényeket, kidolgozni a fő következtetéseket, majd egybevetni a különböző testvérpártok elemzéseinek eredményeit. Csak a kommunista világmozgalom tapasztalatainak összessége adhatja meg az igazi választ arra a kérdésre, hogy mi a marxista—leninista igazság, vagyis mi egy adott probléma helyes, marxista—leninista értelmezése. — Ami a politikai nézet- eltéréseket illeti, tudvalevő, hogy a testvérpártok a legkülönbözőbb feltételek között dolgoznak, s ennek megfelelően eltérő taktikát alkalmaznak. De az alapvető érdekek közösek, mert egységes az eltökéltség az imperializmus elleni harcunkban, egységesek vagyunk abban. hogy erősítenünk kell összefogásunkat. A nézeteltérések leküzdésének legjobb útja a közös munka és a közös harc. Egyébként hadd jegyezzem meg, amennyiben nézeteltérések jelentkeznek, jobb és egészségesebb, ha nem térünk ki előlük, hanem nyíltan, elvtársiasan és bátran beszélünk róla. — A távolmaradott pártokat — mint azt küldöttségünk sajtóértekezletén említettem —, különböző okok vezették. Most még egy lépéssel tovább mehetek: a tanácskozás úgy foglalt állást, hogy az alapvető dokumentumokat megküldik a világ minden kommunista és munkáspártjának. — a távolmaradot- taknnk is —, abban a meggyőződésben, hogy ezek az okmányok közös harcunk olyan politikai platformját jelentik, amelyek megvalósításából mindenki kiveheti részét, s amelyhez még utólag is lehet csatlakozni. Azzal kapcsolatban, hogy az értekezletről tudósító nemzetközi újságírógárda körében és világszerte nagy figyelmet keltett a tanácskozás nyilvánossága, — Kádár János a következőket mondotta« — Jő sajtó- és propaganda- munka nélkül politikai és társadalmi célokért harcolni nem lehet. A nyilvánosságnak mind az előkészítő munka időszakában, mind pedig a tanácskozás idején nagy jelentőséget tulajdonítottunk. A konzultatív találkozó házigazdáiként igyekeztünk megkönnyíteni a sajtó munkáját, és a testvérpártokkal egyetértésben lehetővé tettük, hogy szinte együtt éljen a tanácskozással. Ezt nagyon fontosnak tartottuk. A kommunista mozgalmat ugyanis szinte egész története során végigkísérte az osztályellenségnek az a vádja és rágalma, hogy titkos, összeesküvő céljai vannak. Valójában mozgalmunk kezdettől fogva nyílt A mi céljaink már azért sem titkosak, mert nem csupán a kommunisták céljai, még kevésbé csak a kommunisták érdekeit szolgálják, hanem a nemzetközi munkásosztálynak, valamennyi dolgozónak, mindazoknak az érdekeit, akik emberi módon akarnak élni. Az MSZMP küldöttségének munkája Közvéleményünket érthetően érdekli — hangzott az újabb kérdés —, milyen mun-* kát végzett az MSZMP küldöttsége a dokumentumok kimunkálásában, a testvér- pártok küldöttségeivel folytatott megbeszéléseken. Kádár János erre ezt mondotta: — Pártunk képviselői az előkészítés folyamán és a tanácskozáson egyaránt aktívan részt vettek a munka minden mozanatáben, valamennyi okmány megfogalmazásában. Ott voltak a szerkesztő bizottságban és a titkárságban. Ez utóbbi négy társelnökének egyike delegációnk tagja volt. Csaknem minden testvérpárt képviselője elismerését és köszönetét fejezte ki az MSZMP-nek az előkészítésben magára vállalt — és amint hangoztatták — becsületesen végzett munkájáért. Megtisztelő, hogy testvérpártjaink úgy értékelték — ránk bízhatják az előkészítő munka szervezését. MAI SZÁMUNKBÓL: I A moszkvai tanácskozás fődokumentuma 2—3—4. o. Tanácskoztak a megye képviselői 4. a Az aratás előtti utolsó órák 5. o. Könyvtárak a termelő- szövetkezetekben 6. o. Országos értekezlet a közúti balesetekről HL o. Munkánkat úgy tekintjük, mint az internacionalista kötelezettségeinkből adódó feladatot, s az MSZMP becsületbeli adósságának törlesztését, azért a szolidaritásért és támogatásért, amelyet egy kritikus időszakban élveztük a testvérpártok részéről. — mondotta Kádár János, majd egy másik kérdésre így válaszolt: — Küldöttségünk első teendője, hogy híven beszámoljon pártunk Központi Bizottságának és kérje delegációnk munkájának jóváhagyását. A Központi Bizottság eddig is nagy felelősséggel foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseivel, és bizonyára megfelelően értékelni fogja magát a tanácskozást is. Úgy gondolom, hogy a mi pártunk és valamennyi testvérpártunk fő feladatait az imperializmus elleni harcban az elfogadott dokumentumok tartalmazzák, amelyek igen jó elvi, politikai alapot adnak ahhoz, hogy a testvérpártokkal együtt továbbfolytassuk a harcot. A Moszkvában töltött két hét, találkozás az öt világrész forradalmáraival, bizonyára bővelkedett ritkán adódó élményekben. Mi tette Kádár elvtársra a legnagyobb benyomást a tanácskozáson? — így szólt az utolsó kérdés. — Nehéz erre válaszolnom .— mondotta Kádár János. — Annyiféle benyomás és hatás ért, hogy mindazt még rendezni kell magamban. Megkapott a tanácskozás légköre, az a nyílt, elvtársi légkör, amelyet valamennyi testvérpárt küldöttsége nagyra értékelt. Meggyőződésem szerint, egyetlenegy delegáció sem utazott el megbántva, vagy olyan érzéssel, hogy valakire is rá akartak volna kényszeríteni számára elfogadhatatlan véleményt. Ez azért nagy jelentőségű, mert ha ebben a szellemben dolgozunk tovább, megtalálhatjuk minden nézeteltérés tisztázásának nyitját. így közelebb kerülnek egymáshoz a vélemények, s így erősödik a nemzetközi kommunista mozgalom — mondotta befejezésül Kádár János.
