Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

jhiv Srek-zár jétoe* ' f ■' r Vili­«TLÄG PROlÉfAmsr EGYESÜLTE TEit‘» NÉPÚJSÁG É A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA~1 XIX. évfolyam. 1W. szám ARA: 80 FILLER Péntek, 1969. június 30. Történelmi jelentőségű esemény volt Kádár János beszélgetése a moszkvai tanácskozásról tudósító magyar újságírókkal Moszkva (MTI). Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán részt vett magyar pártküldött­ség vezetője és Komócsin Zol­tán, a Politikai Bizottság tag­ja, a KB titkára, néhány órá­val a küldöttség hazaindulása előtt, szerdán délelőtt találko­zott azokkal a magyar újság­írókkal. akik a moszkvai ta­nácskozás munkájáról tudósí­tottak. _. A kötetlen beszélgetésen Kádár János válaszolt a ta­nácskozás jelentőségét és a magyar pártküldöttség mun­káját érintő kérdésekre. Arra a kérdésre, hogyan ér­tékeli a tanácskozás eredmé­nyeit, s mennyiben feleltek meg azok pártunk várakozá­sainak? — a következőket válaszolta: — A tanácskozás menete és eredménye megfelelt Központi Bizottságunk, a magyar kom­munisták várakozásainak, sőt bizonyos értelemben jobbak az eredmények, mint ahogyan előzetesen reméltük. A testvérpártok nagy nem­zetközi összejövetele és eszmecseréje — túlzás nél­kül mondhatjuk — törté­nelmi jelentőségű esemény volt. hiszen mozgalmunk a világ leghatalmasabb társadalmi ereje. í j, hatalmas fegyyer — A tanácskozáson képvi­selt 75 kommunista és mun­káspárt áttekintette a nem­zetközi helyzetet, egyeztette nézeteit, hogy az imperializ­mus elleni harcban a jövő­ben még jobban összpontosít­hassa erőit mozgalmunk nagy feladataira — a társadalmi haladás, a nemzeti független­ség, a népek szabadsága és a béke védelme érdekében. — A tanácskozás nem mér­céje, hanem eszköze, a jelen körülmények között nélkü­lözhetetlen eszköze, a testvér- pártok küzdelmének. A nemzetközi kommunis­ta mozgalom és a hala­dás erői új, hatalmas fegyvert kaptak. A tanács­kozás után kedvezőbb fel­tételek között harcolhat­nak, dolgozhatnak. — A polgári sajtó nagy re­ményeket fűzött ahhoz, hogy a kínai, valamint a csehszlo­vák kérdés szóba hozatala megzavarja a tanácskozás munkáját. Mi erről Kádár elvtárs véleménye? — hang­zott a kérdés. — Tudomásul kell venni, hogy világunkban különböző érdekek, különböző erők ta­lálkoznak és ütköznek össze, mindenekelőtt a haladás is a? imperializmus erői, de min­denfajta közbüleső érők is. Ennélfogva a tanácskozáshoz is különböző remények fű­ződtek. — Az imperialisták és a polgári sajtóorgánumok azt remélték, hogy az értekezlet a nézeteltérések éleződéséhez vezet. Még a testvérpártok között is volt néhány, amely bizonyos nyugtalansággal te­kintett a tanácskozás elé. — Az előzetes eszmecserék során kitűnt, hogy különböző meggondolásokból nem volna helyes napirendi kérdésként tárgyalni sem a kínai vezetők jelenlegi politikáját, sem a csehszlovák helyzetet. Az em­lített két kérdés mégis szóba- került a tanácskozáson. A csehszlovák kisebb mértékben, a kínai vezetők jelenlegi po­litikája viszont csaknem min­den felszólalásban szerepelt. Ez elkerülhetetlen volt, mert a kínai probléma mozgalmunk valamennyi pártját erősen fog­lalkoztatja. Itt jegyzem meg, érdekes momentuma volt a tanácsko­zásnak, amikor az egyik test­vérpárt képviselője fellépett azzal az igénnyel, hogy tá­vollevő pártot ne bíráljunk. Ez az igény azonban elfogad­hatatlan, mert ütközik eg(y rendkívül fontos alapelwel, nevezetesen azzal, hogy min­den párt szabadon kifejtheti álláspontját. — A kommunista mozgalom egységtörekvéseinek és az ösz- szes antiimperialista erők tö­mörítésének útjában jelenleg a legnagyobb akadály — folytat­ta Kádár János —, a kínai vezetők politikája. A tanács­kozáson képviselt pártok úgy­szólván mindegyike — ha ez nem is egyformán jutott ki­fejezésre a felszólalásokban — elutasította ezt az egységbon­tó politikát, mint a kommu­nista mozgalomtól idegen áramlatot. A csehszlovák kérdést fel­szólalásában a mi küldöttsé­günk is említette, persze csak a saját szemszögéből nézve, mert annak elemzésére a leg­illetékesebb a csehszlovák testvérpárt küldöttsége volt. Érzésem szerint, a tanácskozáson a cseh­szlovák helyzet reálisabb. pontosabb és jobb meg­ítélés kapott, mint koráb­ban. Ez a csehszlovák küldöttség objektív, marxista állásfogla­lásának; is érdeme. — Ártott-e az említett kér­dések körül kibontakozott vi­ta az egységtörekvéseknek? — kérdezték a tudósítók. — Nem ártott — felelte Ká­dár János, — sem a kínai ve­rőtök jelenlegi politikájának kritkúja, sem a csehszlovák kérdés említése nem zavarta, ellenkezőleg, elősegítette a ta­nácskozás fő céljának eléré­sét. Az alapvető érdekek közösek — Miként szüntethetők meg azok a körülmények, amelyek miatt egyes testvérpártok tá­volmaradtak a tanácskozás­ról, illetve mások részt vet­lek ugyan, de fenntartásaik voltak a fődokumentummal szemben — hangzott a tudósí­tók következő kérdése. — Azon az úton, amelyen az elmúlt másfél év alatt és itt a tanácskozáson is jártunk — felelte Kádár János —, a test­vérpártoknak figyelmesen meg kell hallgatniok egymás állás­pontját. meg kell érteniök an­nak indítékát, majd elvi ala­pon ki kell fejteniök nézetei­ket s ily módon közelíteni azo­kat egymáshoz. — A véleményeltérések részben ideológiai, részben po­litikai természetűek. Az ideo­lógiai kérdésekben csak a tu­domány módszerét használ­hatjuk, s ez eltér a napi po­litikai módszerétől, össze kell gyűjteni elemezni, értékelni kell a tényeket, kidolgozni a fő következtetéseket, majd egybevetni a különböző test­vérpártok elemzéseinek ered­ményeit. Csak a kommunista világmozgalom tapasztalatai­nak összessége adhatja meg az igazi választ arra a kérdésre, hogy mi a marxista—leni­nista igazság, vagyis mi egy adott probléma helyes, marxis­ta—leninista értelmezése. — Ami a politikai nézet- eltéréseket illeti, tudvalevő, hogy a testvérpártok a leg­különbözőbb feltételek között dolgoznak, s ennek megfele­lően eltérő taktikát alkalmaz­nak. De az alapvető érdekek közösek, mert egységes az eltökéltség az imperializ­mus elleni harcunkban, egységesek vagyunk ab­ban. hogy erősítenünk kell összefogásunkat. A nézeteltérések leküzdésé­nek legjobb útja a közös munka és a közös harc. Egyébként hadd jegyezzem meg, amennyiben nézeteltéré­sek jelentkeznek, jobb és egészségesebb, ha nem térünk ki előlük, hanem nyíltan, elvtársiasan és bátran beszé­lünk róla. — A távolmaradott párto­kat — mint azt küldöttsé­günk sajtóértekezletén emlí­tettem —, különböző okok vezették. Most még egy lé­péssel tovább mehetek: a ta­nácskozás úgy foglalt állást, hogy az alapvető dokumentu­mokat megküldik a világ min­den kommunista és munkás­pártjának. — a távolmaradot- taknnk is —, abban a meg­győződésben, hogy ezek az okmányok közös harcunk olyan politikai platformját jelentik, ame­lyek megvalósításából min­denki kiveheti részét, s amelyhez még utólag is lehet csatlakozni. Azzal kapcsolatban, hogy az értekezletről tudósító nem­zetközi újságírógárda körében és világszerte nagy figyelmet keltett a tanácskozás nyilvá­nossága, — Kádár János a következőket mondotta« — Jő sajtó- és propaganda- munka nélkül politikai és tár­sadalmi célokért harcolni nem lehet. A nyilvánosság­nak mind az előkészítő mun­ka időszakában, mind pedig a tanácskozás idején nagy jelentőséget tulajdonítottunk. A konzultatív találkozó házi­gazdáiként igyekeztünk meg­könnyíteni a sajtó munkáját, és a testvérpártokkal egyet­értésben lehetővé tettük, hogy szinte együtt éljen a tanács­kozással. Ezt nagyon fontos­nak tartottuk. A kommunista mozgalmat ugyanis szinte egész története során végig­kísérte az osztályellenségnek az a vádja és rágalma, hogy titkos, összeesküvő céljai van­nak. Valójában mozgalmunk kezdettől fogva nyílt A mi céljaink már azért sem tit­kosak, mert nem csupán a kommunisták céljai, még ke­vésbé csak a kommunisták érdekeit szolgálják, hanem a nemzetközi munkásosztály­nak, valamennyi dolgozónak, mindazoknak az érdekeit, akik emberi módon akarnak élni. Az MSZMP küldöttségének munkája Közvéleményünket érthe­tően érdekli — hangzott az újabb kérdés —, milyen mun-* kát végzett az MSZMP kül­döttsége a dokumentumok kimunkálásában, a testvér- pártok küldöttségeivel foly­tatott megbeszéléseken. Kádár János erre ezt mon­dotta: — Pártunk képviselői az előkészítés folyamán és a ta­nácskozáson egyaránt aktívan részt vettek a munka minden mozanatáben, valamennyi ok­mány megfogalmazásában. Ott voltak a szerkesztő bizottság­ban és a titkárságban. Ez utóbbi négy társelnökének egyike delegációnk tagja volt. Csaknem minden testvérpárt képviselője elismerését és köszönetét fejezte ki az MSZMP-nek az előkészítés­ben magára vállalt — és amint hangoztatták — becsü­letesen végzett munkájáért. Megtisztelő, hogy testvérpárt­jaink úgy értékelték — ránk bízhatják az előkészítő mun­ka szervezését. MAI SZÁMUNKBÓL: I A moszkvai tanácskozás fődokumentuma 2—3—4. o. Tanácskoztak a megye képviselői 4. a Az aratás előtti utolsó órák 5. o. Könyvtárak a termelő- szövetkezetekben 6. o. Országos értekezlet a közúti balesetekről HL o. Munkánkat úgy tekintjük, mint az internacionalista kötelezettségeinkből adódó feladatot, s az MSZMP becsületbeli adósságának törlesztését, azért a szoli­daritásért és támogatásért, amelyet egy kritikus idő­szakban élveztük a testvérpártok részéről. — mondotta Kádár János, majd egy másik kérdésre így válaszolt: — Küldöttségünk első te­endője, hogy híven beszámol­jon pártunk Központi Bizott­ságának és kérje delegációnk munkájának jóváhagyását. A Központi Bizottság eddig is nagy felelősséggel foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseivel, és bi­zonyára megfelelően értékel­ni fogja magát a tanácsko­zást is. Úgy gondolom, hogy a mi pártunk és valamennyi test­vérpártunk fő feladatait az imperializmus elleni harcban az elfogadott dokumentumok tartalmazzák, amelyek igen jó elvi, politikai alapot adnak ahhoz, hogy a testvérpártokkal együtt továbbfolytassuk a harcot. A Moszkvában töltött két hét, találkozás az öt világrész forradalmáraival, bizonyára bővelkedett ritkán adódó él­ményekben. Mi tette Kádár elvtársra a legnagyobb be­nyomást a tanácskozáson? — így szólt az utolsó kérdés. — Nehéz erre válaszolnom .— mondotta Kádár János. — Annyiféle benyomás és hatás ért, hogy mindazt még ren­dezni kell magamban. Meg­kapott a tanácskozás légköre, az a nyílt, elvtársi légkör, amelyet valamennyi testvér­párt küldöttsége nagyra érté­kelt. Meggyőződésem szerint, egyetlenegy delegáció sem uta­zott el megbántva, vagy olyan érzéssel, hogy valakire is rá akartak volna kényszeríteni számára elfogadhatatlan véle­ményt. Ez azért nagy jelentő­ségű, mert ha ebben a szellemben dolgozunk tovább, megta­lálhatjuk minden nézetel­térés tisztázásának nyitját. így közelebb kerülnek egy­máshoz a vélemények, s így erősödik a nemzetközi kom­munista mozgalom — mon­dotta befejezésül Kádár János.

Next

/
Thumbnails
Contents