Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
T A legmagasabb nézőpont Szekszárdot egy húszéves fiatalember nézi naponta, és a leghosszabb ideig, a legmagasabbról. A fiatalember neve Czirálti József, Munkahelyének magassága — nem a tenger szintjétől, hanem a földtől számítva — negyvenhat méter. A munkahely ingatag, szeles időben jobbra-balra méteres kilengése is van. Ilyenkor a fülkébe kapaszkodik, melyben a város felett helyet foglal. A fülke a csehszlovák gyártmányú MB—80 mintájú toronydaru része. A daru gémje ötvenkét méter magasban nyúlik a háztetők fölé. ötezer kílogrammnyi terhet tizenhárom méterig, háromezerkétszáz kilót huszonöt méterig képes továbbítani. Az egész szerkezet összsúlya négyezer kiló, az ellensúlyt tartalmazó kamrában kétezernégyszáz kiló homok és sóder van. Mindez természetesen csak tört része a műszaki adatoknak. A toronydaru leírása vastag, litografált füzetben lelhető, amit Cziráki József készséggel vesz elő. Készséggel és némi, alig leplezett, szakmai büszkeséggel, hiszen egy ilyesfajta monstrumot irányítani szakma a javából. — Hol szerezte? — Háromhónapos tanfolyam árán. Az eredeti szakmám géplakatos. — Kereset? — Nekem, a kezdőnek két és fél ezer forint körül van. Régi, gyakorlott szakemberek négyezerig is felviszik. — Nem szédül? Alulról.« befejeződik, a borkombinát mellé vonulunk. A vonulás sem akármilyen teljesítmény. Az Építőipari Gépesítő Vállalatnak, a toronydaru gazdájának speciális szállítóeszközei vannak a — még szétszerelten is gigantikus — monstrum szállítására. — Olvasta Le Sage Sánta ördögét? — Nem. — Ö volt az, aki a házak tetejét leemelve belátott az emberek magánéletébe. — Olykor én is, de nemez az érdekes. — Hanem mi? — Az, hogy innen felülről nézve milyen szép ez a város. Nappal épp úgy, mint éjszaka. (ordas) — Megszoktam. Nálunk a családban van, hogy nincs tériszonyunk. A család ebben az esetben az apát jelenti, aki Szekszár- don kőműves. A fia — ezúttal nem a szó átvitt, hanem szoros értelmében — „magasabbra vitte”. — Merre járt már az MB— 80-assal? — Balatonlellén és Bogláron. Most Szekszárdon. Ha ez a Rzéchenvi utcai énítkezés A Hold mögül inthetne eisssa Három nap alatt két, bízvást tömegszerencsétlenségnek nevezhető közúti közlekedési baleset történt Budapesten. A súlyosabb szerencsétlentség okozója vidéki volt; a karambolok közös vonása, hogy okuk a figyelmetlenség. A vidéki gépjárművezetők többsége őszintén megmondja, hogy némi szorongással hajt be a fővárosba, a kisebbség oly nyugodtan üldögél a volánnál, mintha pecázáskor lógázná a lábát. — Ezek a veszélyesek — véli Dán Mihály, a szekszárdi Balassa János kórház gépkocsivezetője. — A jó pilótának tökéletesen bele kell illeszkednie a közlekedési környezetbe, amin nem csupán az út-, a látási és a forgalmi viszonyokat értem, de értem a közlekedési atmoszférát is. Budapestet az én szememben az jellemzi, hogy aránylag szűk helyen nagy és gyors forgalom bonyolódik le. Ennek zavartalanságát nemcsak az veszélyezteti, aki száguld, hanem az is, aki vánszorog. — Ilyen jól ismeri Pestet? — Harmincegyedik éve vezetek, kereken mondva ezetháromszázszor jártam kocsival Budapesten. Balesetem sosem volt. S a rendőr is mindössze kétszer emlegette az ejnye-ejnyét. Az egyik alkalommal, ha nincs mellettem a szerencse, balesetet is előidézhettem volna. — Elmondaná, hogyan? — Szívesen. A Szent István körúton egy Moszkvics haladt elől, magam a kocsimmal hátul. A Moszkvics egyszer csak beindexel jobbra, el is tűnik előlem; én pedig a tilosban találom magamat.. Hát igen... Valahogy kiesett az emlékezetemből, hogy a fővárosban sok a forgalomirányító lámpa. A másik eset: a Rottenbiller utcában járok. Indulok vissza, a Majakovszkij utca felé, hirtelen megszólal a varázsfuvola. (A rendőrsíp. A szerk.). Amíg a dolgom intéztem, felállítottak egy „behajtani tilos!” jelzőtáblát. Bizony, hibáztam, amikor a jól ismertnek vélt úton nem tekinthettem jobbra, ahol a jelzőtábláknak van a helyük. Dán Mihály egy a kocsijáml, azaz: hivatásával. Meg is becsülik érte. A Semmelweis-érem aranyfokozatát kétszer nyerte el. Tavaly — önkéntes rendőri munkásságának tízéves fordulóján — két hétig a megyei rendőr-főkapitányság vendége volt Dombori- ban. Keze, amely oly biztosan tartja a volánt, serényen mozog a társadalmi munkában. Segített a kórházi gomba, majd a horgásztanya építésében, mostanság önkéntes társaival a dombori üdülőn fáradozik. Tapasztalt gépkocsivezetőkről írva szokás, eddig megtett útjukat az Egyenlítő valahány szorosával kifejezni. Dán Mihályt illetően az Aequator, mint mértékegység kicsiny. Eddig úgy másfélmillió kilométert „furikázott”, — vagyis jócskán a Hold mögül integethetne, ha járműve nem autó, de űrhajó volna. Persze Armstronggal nem emlegetik egy napon, de aki ismeri, őszintén tiszteli teljesítményéért, szereti kedvességéért, kollegalüásáért, elvtársiasságáért. — borváró — A Bonyhádi ÁFÉSZ boltvezetőt keres azonnali belépéssel Bonyhádbörzsöny 1. sz. vegyesboltjába. Havi átlagforgalom 40 000.—Ft., bérezés jutalékos 1500—1600.— Ft. Továbbá azonnali belépéssel jutalékos boltvezetőt keresünk Izmény 30. sz. vegyesboltunkba havi forgalom 200 000.— Ft. Havi kereset: 4500—5000— Ft. A bolt épületében összkomfortos lakást biztosítunk. Bonyhádi új áruházunkba szakképzett kötött divatáru osztályvezetőt keresünk. Jelentkezni lehet ÁFÉSZ Bonyhád központi iroda, személyesen, vagy levélben. Telefon: 36. (256) A PROBST német nagycirkusz vendégjátéka SZEKSZÁRDON PAKSON DÜNAFÖLDVÁRON a Vasváry utcánál a Vásártéren a Sportpályánál 19-én este 19.30 órakor 21-én este 19.30 órakor 23-án este 19.30 órakor 20-án du. 15.30 és este 19.30 22-én du. 15.30 és este 19.30 24-én du. 15.30 és este 19.30 órakor. órakor. órakor. Jegyek elővételben válthatók a város központjában felállított elővételi pénztárkocsinál. Tekintse meg a PROBST na«v-'rlni«7 álI atk ért jét ( Nyitva: j^gel_9__j>rától^__ll_M_li__j^_olóadásokho^_M3tjtet^_jHit1thhuj^^ ___________(24jh
