Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

Május 31-én a Népújság szeritesziőségéfren tahiTkoztait a ni ek rovat legjobb tudósítói. Többek között meglátogatták Varjas Jánost, a megyei úttörőelnökség elnökét is. Varjas elvtárs rövid tájékoztatót tartott, hol a nyár és a következő év programját is­mertette. Mindegyik pajtás tudósításban számolt be a hallottak­ról. Legjobban Szilvási Sári írása sikerült, s most ezt közöljük szá­kiunkban. Úttörőnek lenni jó! REJTVÉNY A b g b Cf viuvésgel • 1 i s h i ] n & □ • 1 ! □ <2 □ i 1 ft , □ ló □ □ □ 5 \i 20 □ ~ n 21 vT~ | * 1 □ Ti □ 27 ! » j SO ö I "| •i 1 n Ti » 1 i n n 55 y f 58 59 □ iö □ u i n 13 a « i i u 1 a « , i 4jU| Ilyenkor év végén mi jelent­heti a legfőbb problémát az úttörők számára? Természete­sen a nyaralás, táborozás. Ezekről az üdülési lehetősé­gekről beszélt Varjas János e kérdés „szakavatott” ismerő­je. Minden járásnak, jelenleg a bonyhádi kivételével, tábor­helye van a Balatonon. Ezek közül legmodernebb a dom­bóvári. de jó felszerelésekkel rendelkezik a paksi és tamási is. Ezekben körülbelül 3500— 4000 pajtás töltheti a nyarat. A Fadd-Domboriban lévő tábor június 8-án nyitotta ka­puit. Itt 150 kisdobos és 130 út­törő őrsvezetőt képeznek ki. A kiváló oroszos pajtások közül harmincán táborozhatnak Domboriban. Jó vezetőkre is szükség lesz, eeért száz rajvezetőt, százötven ifivezetőt és ugyancsak száz­ötven sportost „avatnak a szakma titkaiba”. Háromna­pos összejövetelen vesznek részt a megye csapatvezetői augusztus végén, ahol a jövő tanév feladatait beszélik meg. S. hogy az otthonmaradott pajtások se unatkozzanak, van olyan járás, ahol már beüte­Tudod-e? Az egyik amerikai cég új­szerű ajándékkal örvendeztette meg a gyerekeket. Olyan fog­kefét készített ugyanis, mely fogmosás közben „megszólal”, s gyermekdalokat énekel. mezték a hetenként tartandó úttörőnapokat. Mivel a „Forradalom láng­jai” mozgalom véget ért, ideje, hogy a jövő évi úttörőfelada- tokra is gondoljunk. Két nagy eseményt fogunk ünnepelni, mégpedig hazánk felszabadu­lásának 25. és Lenin születé­sének 100. évfordulóját. A jel­szó ezúttal: Szabad hazában Lenin útján. A mozgalom szeptember 26 és 29 között indul. A feladatok közé tarto­zik, hogy az úttörők saját la­kóhelyük felszabadulását ün­nepeljék meg. A mozgalom május 27-én zárul, az avatá­SzoclaKsta módon élni Nagyon kedves műsorra gyűlt össze körülbelül 500 gyermek a dombóvári vasutas művelődési otthonban. A vasutas kultúrotthon a szakszervezeti bizottságokkal karöltve bábelőadást rende­zett a dombóvári csomópont­hoz tartozó vasutas szocialista brigádok tagjainak gyermekei részére. A szocialista brigádok népszerűsítése és kultúrműso­rok lebonyolítása a szocialista brigádok vezetőinek 3. orszá­gos kongresszusán kerüh szó­ba. A vezetők felkarolták az ötletet, annál is inkább, mert ez az év a „.gyermekjo­gok éve”. Ez a gondoskodás a gyer­mekekről nagyon szép, s re­méljük, hogy a jövőben sem fog elmaradni. Vízszintes: 1. Magyar betű­metsző. 10. Orosz festő. 11. Vissza: heiyhatározó szó. 13. Vissza: halász szerszáma. 14. Alkoholfajta. 15. Francia betű­metsző. 17. N. T. 18. Leves. 19. TáncoL 21. Utolér. 23. Füzet, könyv szélén van. 25. Olasz folyó. 26. Címérték. 27. R. N. 28. Tenger. 30. Magyarázatnál használatos szó. 32. Idegen fér­finév. 33. Visszaszalad (!). 34. .. .-ok: dél-amerikai hegység. 35. Látogatás. 37. Idegen össze­tételekben: kettős. 38. Alkony után. 40. A. A. 41. Északi nép 42. Erősen.tart. 44. Rosszerköl­csű. 47. Amerikai állam. Függőleges: 1. Tánc. 2. Visz- sza: fedd. 3. Angol betűmet­sző. 4. Bélyeggyűjtés. 5. Egyik szülőm. 6. Szalad. 7. U. V. 8. A viasz. 11 ellentéte. 9. Szur­koló öröme. 12. Nyomdászat! mértékegység, a méter 2660- ad része. (Folytatása a függ. 20.) 14. E. D. 16. Európai nép. 19. R. R. 20. A függ 12. folyta­tása. 21. Olasz betűmetsző. ZZ. Jégen keletkezik. 24. Olasz re­neszánsz író. 25. Mértani gör­be. 29. Rolád mássalhangzói. 31. Von Ikerszava, 35. 'Sovány. 36. Egzotikus állat. 38. Vissza: ke­resete. 39. T. S. 41. Női név. 43. Fedd. 45. Tova. 46. Hely­határozó rag. Megfejtésül beküldendő a vízsz. 1, 15, függ. 3, 12, 21. Június 2-i számunk helyes megfejtése: Csonka János, tur­bina, Bánki Donát, motorgyár­tás, karburátor. Könyvjutal­mat nyertek: Deák Edit. Szek- szárd, Füller Ferenc és Mayer István, Paks. A nyereménye­ket postán küldjük el. sokkal egybekötve. Szilvási Sarolta Szilvási Sarolta V A Gye : el kel k Ä „Mirza64 és a televízió Az ünnepi könyvhéten Uzdra látogattak Simon István és Somogyi Tóth Sándor. Az általános iskola szavalókórusa tiszteletükre előadta Simon István: Mirza c. versét, ami­hez ötletes televíziós hatást keltő illusztrációt készítettek. * ♦ THIERY ÁRPÁD: AZOK A SZÉP NAPOK... A karjával elérhette. Rojtos szélű kö­penyét maga alá húzgálta, mert kezdett átfázni. Az előbbi beszélgetés alatt többször is közbe akart szólni, de valami visszatartotta. Most ki­nyúlt a távcső felé, ami Wolf mellett hevert a ponyván. A mozdulatot követte a pillantása, hogy Wolf mit szól a kéz útjához? Aztán a távcsövet először a bal, majd a jobb szeméhez illesztette, jó ideig nézelődött, többször is gon­dosan átvizsgálva az erdészház környékét. — Nem látok egy lelket se — mondta Wolf- nak. — Lehet, hogy a ház mögött napoznak. — A fenét! — forgatta Bencze a távcsövet, izgatottan, a szeme előtt. — Én mondom, hogy ezek megszimatoltak valamit. Pedig, ha éliszkol- lak, mielőtt megfizettünk volna a csúfságért, soha nem böcsájtom meg a parancsnokságnak. Wolf az átnedvesedett ponyvát tapogatta maga alatt. — Nem mehettek el. Az erdészház pincéje tele van lőszerrel. Ha pedig elmentek, akkor magukkal vitték azt a rengeteg lőszert is, amit odahord tak. Azt pedig észrevettük volna. Bencze várt egy kicsit, majd bizonytalanul Wolfra pillantott. — Nem kellene próbaképpen azért odalőni egyet? — Nincs rá parancs. — Mit gondol sz, mit csinálnának velem, ha véletlenül elsül a puskám? — Ami engem illet — mondta Wolf —, én nem ajánlom. Tegnap a ruhádat hagytad ott, most meg parancs nélkül akarsz lövöldözni. — De ha a puskám elsül magától? — A te puskád. Te felelsz érte, hogy mű­ködik. Bencze kék szeme hidegen megvillant. — Beárulnád, hogy szándékosan lőttem? Wolf odafordult és eltűnődve nézte a fiatal bányász elkomorodott, szögletes arcát. Csaknem egyidősek voltak. — Inkább vigyél át nekik egy csomag röp­lapot — mondta csöndesen, de egy csöppet sem vigyázott a szavai komolyságára. Bencze dühösen elfordult. Délben beborult, és néhány fokot lehűlt a levegő. Fáztak. Szitálni kezdett az eső is, ami­kor egy lovas fiú meghozta a parancsot. A lovát a töltés aljában hagyta, fölmászott a salakos, kavicsos vasútoldalra, és bőrsapkája mellé emel­te az ujját. Wolf visszatisztelgett, és megállapí­totta magában, hogy a mozdulat könnyed, a parancs csakis kedvező lehet a számukra. Ki­bontotta az összehajtogatott papírt és elolvasta. AZ AKCIÓ CSAK AKKOR INDULHAT, HA KÜLSŐ SEGÍTSÉG ÉRKEZIK. DÉLUTÁN 4 ÓRÁRA ELRENDELEM A VISSZAVONULÁST! Wolf intett a fiúnak, hogy elmehet, majd visszadőlt a ponyvára. A távcsövet, amit még a bányai’ódából hozott magával, a szeméhez illesztette, és úgy tett, mintha a tájat figyelte volna. Valójában semmit se figyelt. A tárgyak J összemosódtak előtte. Végül lehunyta a sze- ♦ mét, és azt gondolta: Ha nem szégyellném, hogy ? kiröhögnek, még könnyeznék is dühömben... ♦ Az erdészházra pillantott, amely elárvultán ázott a csöndes esőben. Képzeletben egy percre egész közel hozta magához az épületet, szinte látta a deszkaajtón a fakilincset, lent a pincé­ben a felhalmozott lőszeresládákat, és a kialudt tüzek hamuját a diófa alatt. Aztán egyszercsak maga előtt látta Benczét és két társát, ahogy egyik kezüket szemérmesen a testük egy bizo­nyos pontjára szorítva, a másikat pedig ökölben rázzák a szerb katonák felé, és dühösen szitko­zódnak még akkor is, amikor pokrócokat, kö­penyeket kerítettek rájuk, és már megcsapta őket az üvegből az érett törköly illata. Wolf ekkor világosan érezte, hogy nem a társaival esett csúfság miatti bosszúvágy fűti, hanem egyezerre érez belül valami leküzdhetetlen gyű­löletet a meszelt falakkal szemben, és ugyan­akkor ezek a falak mágikus erővel vonzzák is magukhoz. — Mi van a parancsban? — szólalt meg Bencze. — Vissza kell vonulni — mondta Wolf rossz­kedvűen. — Méghozzá most rögtön. Többen felugráltak. Az egyik bányász dühö­sen lekapta a fejéről a sapkát. Letörölte vele vizes arcát, majd a földhöz vágta. — És, te mit határoztál? Mert engem az érdekel! Wolf szótlanul nézte őket. A szíve táján el­fogta valami furcsa, csaknem szorító fájdalom, és úgy érezte, mintha a bírái előtt állt volna. Évek óta ismerte a szakasz tagjait, együtt dol­goztak a bányában, a legtöbb csaknem a barátja is volt. Azt gondolta: Most persze mondhatnám nekik azt is, hogy nem tehetek róla. így szól a parancs. A papír is itt van a zsebemben, ha nem hiszik .. .

Next

/
Thumbnails
Contents