Tolna Megyei Népújság, 1969. június (19. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
Orosháza Szekszárd Zomba I A kétkötetes monográfia első részé- ™ neik a címe: Orosháza története, a másodiké: Orosháza néprajza. Mindkettő díszes, reprezentatív kivitelű. Az első kötet 967 oldalas, a második 783. Ezen felül mintegy 180 oldalon ábrák. Ez a monográfia véletlenül eljutott Tolna megyébe is, és kezembe került. Könyvről nem szokás véleményt alkotni; mielőtt elolvasnánk, én ezúttal mégis megtettem. Miután kezembe vettem, s ötletszerűen felnyitottam néhány helyen, kibuggyant belőlem; „Milyen kár hogy ez nem Szekszárdról jelent meg." Mentségemre szolgáljon, hogy nem a tartalomról mondtam ítéletet, hanem arról a puszta tényről, hogy íme egy vidéki város monográfiája, méghozzá nem is központi, nagy városé, s mi szekszárdiak még a puszta óhajon sem jutottunk túl. Pedig sok fórumon és sokszor szóba került már, hogy itt lenne az ideje a szekszárdi monográfia modem megalkotásának és kiadásának. A város abban a sajnálatos helyzetben van, hogy a régebbi készítésű és kiadású monográfiaszerű munkák időközben elavultak, s a bennük levő értékes adatok ellenére is alig használhatók, nemhogy a mai modemet pótolni tudnák. Sőt, olyan is akad, amelyik a tanácsköztársasági emlékeket becsmérli, meghamisítja. Az orosházi monográfia elolvasása arról győzött meg, hogy a tartalmat is joggal lehet dicsérni, az első pillanatok kissé irigykedő megjegyzését nyugodtan kiterjeszthettem volna a tartalomra is. Egy település évezredeinek tudományi», nagy értékű feltérképezése ez a mű, s ezzel az orosházi pártbizottság, tanács és népfrontbizottság nagybecsű feladatot oldott meg a múltat kutató szakemberek segítségével. Ezt írják az előszóban: „E nagyszabású munkát az orosházi Szántó Kovács Múzeum köré csoportosuló — jórészt orosházi származású — munkaközösség hozta létre”. A 37 szerző, 12 illusztrátor és 31 lektor neve önmagában is nagy értékű művet sejtet. Szekszárdon legfeljebb egy-egy ember próbálkozásáról ’’beszélhetünk, arról semmifcéppen sem', hogy egy munkaközösség megbízást kapott volna s már dolgozna ilyen monográfián. Az ilyen egyéni törekvések bármennyire is becsülendők, ez az orosházi példa alapján — sajnos — azt kell mondanunk, hogy még kilátásban sincs belátható időn belül egy szekszárdi modern monográfia. Ez a szakértő és népes munkaközösségnek is hosszas, fáradságos munka, az egyéni vállalkozás már eleve nem lehet célravezető, legfeljebb részsegítséget adhat majd hozzá. Viszont amit meg lehetett tenni Orosházán, miért ne lehetne Szekszárdon. Ha jól belegondolunk, nem hiszem, hogy Orosháza előnyösebb feltételekkel kezdhetett munkához, mint amilyeneket itt is meg lehetne teremteni. Miért ne lehetne például olyan munkaközösséget szervezni Szekszárd történetének felkutatására, mint amilyet az orosháziak szerveztek. Ugyanis az orosházi szerzők, lektorok, ha jórészt helybéli származásúak is, nem helyben lakók, dolgozók. Többségükben a fővárosi intézmények tudományos munkatársai, de békéscsabai, szegedi, szarvasi, pécsi, soproni, miskolci, debreceni is akad, olyan, aki helyben él. s dolgozik, mindössze néhány. Persze a kutató kollektíva megteremtése rendkívül nagy szervező munkát igényel, s a munka összehangolása legalább ekkora feladat, de mindez vidéki kis városból irázryttoa is megoldható. Néhány Tolna megyei Kiadvány törtfeietét, ha elemezzük, nem nehéz belátni, hogy az anyagi feltételek is megteremthetők lennének. Kezdeményezés, akarás és munka kérdése volt elsősorban mindegyik. Ezekkel olyant produkált a megye, ami alig néhány éve teljesíthetetlen álomnak tűnt volna. I Ax orosházi monográfiában egyób1 kent nagyon erdekes Tolna megyei vonatkozások is találhatók. Az Orosháza története az alapítástól a polgári forradalomig (1744—1848) című fejezet így kezdődik: „Az időben harmadik Orosházát 1744. április 24-én alapították a Tolna megyei Zombáról átköltözött ,szabadimenetelű takszások’. Az új telepesek vállalkozó kedvű, sorsukba bátram belenyúló, szabadságukat áldozatok árán is megvédő emberek voltak. Zombáról is világnézeti meggyőződésük védelmében (de talán a Békés megyei sikeres települések hírére felbuzdulva) keltek át a Dunán—Tiszán új otthont keresni.” Érdemes megemlíteni, hogy az orosházi monográfia szerzői közt Tolna megyei — Simon tornyai — származású is található: Beck Zoltán, mint a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum tudományos munkatársa. BODA FERENC Papír már van, mi lesz a pénzzel? A paksi járási ügyészség a dunaföldvári, nagydorogi és a paksi áfész-nél, valamint a paksi konzervgyárban vizsgálta a kártérítési eljárások törA Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali FELVÉTELRE KERES szerelőipari előkészítő műhelyművezetőket és műszaki és gyártáselőkészítő épületgépész technikusokat. Fizetés megegyezés szerint. Vállalatunk 44 órás munkaidőben dolgozik. Jelentkezni lehet a vállalat szerelőipari főépítésvezetőségén. Szekszárd, Tarcsay Vilmos u. Irodaház. (255) A Sárköz-Völgységi Vízitársulat Bonyhád, Somogyi u. 1. Tel.: 19. 505-ös kotróra kotrómestereket, valamint dumpervezelőket FELVESZ. (238) vényességét. A vizsgált időszakban — egy év alatt — ösz- szesen 136 kártérítési eljárás indult a szövetkezeteknél, s a gyárban. A dolgozók jogos érdekeire figyelmeztetett az ügyészség akkor, midőn a „nagyvonalú” kártérítésre kötelezés ellen szót emelt. A paksi áfész-nél fejenként azonos összegű kártérítésre köteleztek három dolgozót, noha a kártérítést havi keresetüknek megfelelően kellett volna arányosan kiszabni. A vétkesen okozott kórért a törvényes előírásoknak megfelelően történt a felelősségrevo- nás. Érdekes, hogy a nagydo- rogi áfész-től egy híján két- annyian fordultak a munkaügyi döntőbizottsághoz, mint a másik három üzemtől együttesen. A munkaügyi döntőbizottságok gyakran élnek azzal a jogukkal, hogy a vállalat által megszabott kártérítési kötelezettséget mérsékeljék. Kirívó engedékenység csak egy esetben történt. A szövetkezet igazgatóságának elnöke Sáfrány Gyula karambolozó gépkocsi- vezetőt majdnem négyezer forint kártérítésre kötelezte; a munkaügyi döntőbizottság elhitte, hogy Sáfrány tartja el húgát és annak gyermekeit; ezért a négyezer forintos kártérítést ötszáz forintra csökkentette. A Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság megállapította, hogy a gépkocsivezető húga önálló keresettel rendelkezik, ezért az igazgatóság elnökének határozatát emelte jogerőre. A kártérítési határozatok végrehajtását vizsgálva kevés buzgalomra bukkant az ügyészség. Ügy tűnik, mintha az áfész-ek beérnék azzal, hogy „megvan a papír”, — de az ugyancsak papírból készült bankók után nem igen törik magukat. Lám, a dunaföldvári áfész-nál tavaly karácsony előtt kötelezték 2700 forint kár megfizetésére R. Mihálynét, az összeg megfizetésére mégis csupán idén márciusban került sor. Még meglepőbb a nagydorogi áfész és P. Mátyás esete. P. Mátyást múlt év november 6-án jogerősen kötelezték tizennégyezer forint kártérítésre, de a végrehajtás iránt az áfész nem intézkedett. Hasonló mulasztás történt a paksi áfész-nél is. Efféle esetekben igen szükséges az ügyészség figyelmeztetése; szükséges már csak azért is, mivel — különösképp — nincs olyan jogszabály, amely pontosan meghatározná, milyen időn belül kell a behajtás iránt cselekedni. Ezt a hiányosságot — nézetünk szerint — könnyen megszüntethetnék, belső utasítással. A konzervgyárban az említett esetekkel ellentétes, de szintén helytelen példával találkozott az ügyészség. A paksiak egyik dolgozója számára a munkaügyi döntőbizottság félévi részletfizetést engedélyezett, a kártérítést mégis négyhavi keresetből vonták le. Egy másik dolgozó viszont nem kért, de kéretlenül kapott háromhavi részletfizetési kedvezményt. A járási vezető ügyész a törvénysértő határozatok eilen óvással élt. A lakosság szolgálatában... A Szekszárdi Szabó Ktsz tekintélyes múlttal rendelkezik:. Mint a megyénkben legnagyobb, 588 főt foglalkoztat. Komáromi István a férfi méret es, és az egyenruharészleg szabásza, egyben vezetője tizenkilenced magával fáradozik azon. hogy a sok kívánságnak eleget tudjanak tenni. Mint a szakma egyik kiváló művelője, a Gellért Szállóban évenként rendezett országos szabászversenyen az előző évhen első helyezést (arany plakett) ért ék A szakmunkásképzést tanműhelyben végzik a szövetkezetnél. Tizennégy ipari tanuló sajátítja el a szakma gyakorlati részét. Itt kezdődik már az önálló alkotások időszaka, amit a tanulóidő eltelte után szakmunkásvizsgán elért eredménnyel bizonyítanak. Az ipari tanulók a hél meghatározott napjain elméleti, szakiskolai oktatásban részesülnek. A konfekcióüzeinben levő szalagon Mezei Annamária készíti munkatársaival az NDK részére a „Záhony”, valamint * szovjet eynorira a „Szumátra” női ballonkabátokat. A késztermékek vasalását Csenel 313-as vasaló présgépen végzik. amit szállítás előtt gondos csomagolás előz meg. Foto: Tóth Iván.
