Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
Néhányan háborognak, hogy miért szedik fel azt az aszfaltot Szekszárdon, a Széchenyi utcában. amit a múlt évben raktak le nagy üggyel-bajjal. Én nem adok igazat a háborgóknak. Mert nézzük csak, miért rakták le az aszfaltot? Azért, hogy a gépjárművek közlekedjenek rajta. Közlekedtek is. Igenám, de ha az aszfalton közlekednek a gépjárművek, akkor ugye előfordulhat, hogy összeütköznek, sőt az is előfordulhat, hogy elütik a gyalogost. Tehát az aszfalton közlekedő járművek balesetet okozhatnak. Namármost, ha a járművek nem közlekednek az aszfalton, akkor ugye nem okozhatnak balesetet, jobb lesz a baleseti statisztika, az útépítők több ember életét, testi épségét menthetik meg azáltal, hogy felszedik az aszfaltot. Tehát dicséretes, mondhatnám azt is, hogy hazafias munkát végeznek mert nem azzal törődnek, hogy milyenre építették az utat, hanem azzal, hogy nálunk legfőbb érték az ember és azt mindenáron meg kell védeni, még olyan áron is, hogy felszedik azt az aszfaltot, az idén, amit tavaly rosszul raktak le. Tehát így keli nézni ezt a kérdést, és nem úgy, ahogy egyesek nézik. Mert egyesek azt mondják ám: hanyag munkát végeztek az építők, az út lesüllyedt, felhólyagosodott, meg ilyeneket beszélnek össze-vissza. Akik ezt mondják felelőtlen elemek, mert nekik csak az a fontos, jó legyen az út, közlekedni lehessen rajta — az ember testi épsége nekik smafu. Szerintem az építők jó munkát végeztek, de végezhettek volna jobbat is, ha az út teljes szélességében rossz utat készítenek, mert akkor egyáltalán nem közlekedhetnének a Széchenyi utcában járművek, és akkor legfeljebb Itét gyalogos koccanna össze... Csak így tovább, útépi tők! Mindent bele! Helyesebben ne mindent, mert akkor még megérhetjük, hogy jó lesz az út és ez emberi életek elrablását is jelentheti. Én hiszek az építők emberségében. Nem úgy, mint az a rendőr, aki Baton Rougeban nem hitte el Corrol Poolemek, hogy azért következett be a baleset, mert az autó fékje váratlanul felmondta a szolgálatot. A rendőr beült a kocsiba, gázt adott és teljes sebességgel belefutott a rendőrautóba. Ez a meztelen igazság. A meztelen igazság pedig mindennél többet mond. A meztelen igazság gyorsabban eljut az emberek füléhez is, mint az agyonmagyarázott, felcicomázott, felöltöztetett. Bizonyára e tényből indultak ki a müncheni olimpia rendezői is, akik közül többen azt javasolták, hogy az ókori olimpiákhoz hasonlóan jó lenne, ha a futók meztelenül futnának, az ugrók meztelenül ugranának, a labdarúgók meztelenül rúgnák a bőrt. Ez nemcsak látványos lenne, de hasznos is. Egyrészt azért, mert így a cégek reklámját senki sem használhatná, mindenki csak magának csinálhatna olyan reklámot, amilyent a szüleitől örökölt. Másrészt az 1972-es olimpia rendezői saját tapasztalatból tudják, ha az ember eldobálja a ruháit, akkor sokkal gyorsabban tud futni. Harmadrészt a sportolók kisebb csomaggal érkezhetnének a színhelyre stb... stb ... A legfontosabbat majdnem kifelejtettem. A meztelen olimpia idején nem kellene szexpróbát tartani, mert a futópályán mindenkiről kiderülne minden, tehát demokratikus alapon, a közönség dönthetné el és nem egy szűkkörű zsűri, hogy ki melyik nemhez tartozik. 1972 látványos olimpiának ígérkezik. Olyan lesz, ha a javaslatot elfogadják, mint amilyenek a régi görög olimpiák voltak. Ezt megnézem, ha addig élek is. Persze jobban szeretném látni azt, hogy mi lesz annak a holland férfiúnak a száz guldenjával, aki a napokban ezer évre ennyi guldent helyezett el egy bankban azzal a kikötéssel, hogy az ör ökösnek csak akkor fizethetik a kamatokból akkorra 10 800 000 000 000 000 000 guldenra duzzadó összeget, ha az örökös a mostan még divatos, természetes úton jött a világra. Ezt az örököst én látni szeretném. Remélem, megérem. Ha megérem, ígérem, hogy az ■étről beszámolok a Népújság olvasóinak. Most zárom soraimat. Tisztelettel: Vidám napló... A másik kettő Az üdülőben vívott óriási ulticsatáknak Kovács volt az áldozata, aki nemcsak minden idejét a kártyaasztalnál töltötte, de ráadásul még állandóan vesztett is. Éppen ezért a feleség Kovácsot az üdülés közepén eltiltotta a kártyától. így tehát már csak a legnagyobb titokban folytathatta az ulticsatát. A feleség azonban a sétáról jövet rajtaütésszerűen meglepte az ultizó társaságot, épp, amikor osztás volt és a kár- tyacsomag az asztalon feküdt. — Már megint kártyázol? Na megállj — rivallt rá Ko- vácsné. — Mi kártyázunk? — szólt ártatlan arccal Kovács. — Hiszen látod, hogy nem is nyúlunk a paklihoz. — Úgy van! — szólt a másik két partner. — Mi nem kártyáztunk — Esküdjenek meg! — szólt Kovácsné. A két partner kénytelenkelletlen megesküdött, hogy nem is volt ma még kártya a kezükben. — Na én most esküdj meg te is! — fordult Kovácshoz az Szöveg nélkül. asszony. — De minek, édes szívem? — szólt Kovács. — A másik kettő már megesküdött. Egyedül meg nem ultizhatok. Vallomás — A csinos Ica férjhez ment a nemrég ide került fiatal mérnökhöz, — újságolták a büfében a kartársak. — És bevallotta az előbbi udvarlóit? — faggattuk Icuka legjobb barátnőjét. — Egyet bevallott, de a ne* vét nem mondta meg. — Na és? — Tehát bármelyikre gyanakszik a férj, azt fogja mondani, hogy az volt az az egy... A gyufa A barátom áldott jó fiú, csak egy kicsit könnyelmű. A nyereségrészesedés kifizetésének napján a vállalatnál klubestet tartottak. Erre az estére a feleségétől kimenőt kapott A kellemes társaságban gyorsan telt az idő. Néhány üveg bor, rossz lapjárás, és a barátom reggel felé 300 forinttal könnyebben tért haza. Az iskolásgyerek a fürdőszobában mosakodott, a feleség pedig a gázon a teát forralta. A barátom letelepedett a konyhaszékre, előkapta zsebéből a cigarettát és a gyufát, rágyújtott — Látod, fiaim — szólt szemrehányóan az asszonyka — ezért nem megyünk mi semmire. Ég a gáz és te mégis gyufát pazarolsz. Népújság 1969. május 1. — Egy kicsit tovább maradok, ki akarom próbálni az új irodai kelléket. Az a gyanúm, doktor úr, hogy a szomszédasszony pincsijét nyelte le.
