Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
...dal\ tűz, írók, költők Fény a jövőből harc, szerelem májusról, tavaszról Dalra nyitotta S nem tegnap óta, de öröktől fogva ásnak nekünk a semmit ők — nekünk, kik újra élünk minden jó csókra, minden megújuló tavaszra, nekünk, kiknek a fény a jövőből lobog. (Paul Eluard: Május elsejéről május elsejére s— Somlyó' György fordítása.) Proletársorsom vigaszának kellett a vers, a költemény — Május nyitotta dalra számat, mert újszülöttjének: a század Októberi Nagy Viharának aranyát örököltem én. (Kis Ferenc: Fiatal munkásköltők emlékkönyvévé} Minden napodon Vörös májusra vígan zöldellő Szabad májust hadd hozzon a jövő! Legyen majális minden napodon Ú Ember, hittel én ezt dalolom. Hittel, reménnyel május ünnepén, Ó, Ember, Testvér, be szeretlek én! (Juhász Gyula: Májusi óda — 1919, május} Matrózi álmok Ezerkilencszáz és tizenkilenc volt, Május és májusi hangulat, Mely tarka csendes bokrétába fonta A mély matrózi álmokat. A mély matrózi álmok ott fakadtak A kő-kaszárnya gyér, sovány füvén. Hol is Csihajda Pál szavát figyelte Húsz egynéhány vörös matróz-legény. (Madarász Emil: Csihajda) Forradalmas erő n •• •• Szel sopor De im hideg szél söpör át a juhar s a nyárfasor fölött... A bozót szárazon zörög, becsapódik az ablakszárnya, lobban a villámlás tüze... És hirtelen a háztetőn fenn nyílik az ég gyors-reccsenően, nehéz robajjal s körűié minden ijesztő csöndbe dermed, — a kert némultan elborul s tavaszi áldásként ered meg a zápor, sustorgón zúdul. (Ivan Bunyin: Fülemilék — Fodor András tárd} Észvesztő bor Tavaszidőben a vágy kockázik az ésszel Édes románcokat álmodunk éjszaka Álmatlan nappalunk ezer tébollyal ér fel Mert észvesztő bor a szerelem itala S csak botlunk mint húnyó szemünkön a kötéssel, (Louis Aragon: Tavaszi dal —> Rónay György fordítása) Május 1, Az élet föltarajosodott, mint valami vörös kakas. Kiáltás és mozgás, Szirénák. Valahol föleresztettek egy világító rakétát. Rikkancsok harsogó brosúrákkal. Az ég balda- chint mosolyog. Autók. Gyárkürtokön búgnak a kürtök. A nap fölfelé röpül. Gyerekek nevetnek a szellőző iskolák előtt. Valaki a kövezetre terítette csodálatos köntösét. Ünnep! Ünnep! A forradalmas erő ünnepe. (Kassák Lajost Máglyák énekelnek, 1920. Bécsi Elvtársak Kristályos ég Az ágyat és lustálkodást hagyjuk ma reggel: nézd a piros hajnalodást, mely most dereng fel. Mivelhogy a kristályos ég május havában legüdébb. Szeressük egymást, égessük egymást csók-tűzön: itt lent azoknak nincs öröm, kik megtagadják. (Jean Passorat: Óda május első napjára Jékely Zoltán fordítása) És minden éjszakán a Wheeling Railroad dörgő vonatából a krumpliskert vigyázó lécein át egy széntömböt dobtak a fékezők, s a rohanásból érdes hang röpült: Mikének küldjük ezt!... Mike McCoy fékező elvtársainak adassék csengő ajándékul ez a vers ma, gyönge tüdejét kiköpte Mike egyszer Ohio szeneskocsiján és meghalt a társaiért. (B. Brecht. Mikéről és a szénről — Radnóti Miklós fordítása). Minden, mi él Minden, mi él, így változik ma a sok kicsi ér már — patak, a szántóföldön búza nyit, s a gyapotban, mely virág, fakad, érik már a robbanás titka, íme hát ilyen lett a fűzfa e hét szép tavaszi napon, amíg az áradást itta, mit a tuskó nem is sejt, fogadom! (Leonyid Martinov: Fűzfa — Illyés Gyula fordítása) Fekszik aléltan Sólyommadár Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga sárba fagyottan, áléit gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred. (Radnóti Miklós: Száll a tavasz) Együtt Költészet, együtt jártunk mi ketten a harcban és a sztrájkban, dokkban, fölvonuláson s a bányamélyben, és kacagtam, ahogy kijöttél a szénportól maszatos arccal vagy a fatelep friss jószagot ontó forgácsával hajadban. És az útfélen többé nem aludtunk, munkások hada várt ránk mindenütt tiszta, frissen vasalt ingben és vörös lobogókkal. (Pablo Neruda: A költészethez — Somlyó György fordítása.) Tovább! Fény, ifjúság, s múlt, régi rettenet, Poklok, bajok, s hős, szüntelen menet. Bilincscsörgés, átok s víg harsonák: S győz május, mert nem áll meg a világ. Az élet, a szép, a nagy, szertelen, Ó, májusom, dal, tűz, harc, szerelem. Rendedben izzón, míg bírja e láb — S ki majd utánam jön: tovább, tovább! Röpítik rotációsok: ifjúság, sólyommadár, tiéd a világ és teérted van a világ, óriás betűk rólunk, akik itt feszülünk arccal a tengernek s lagzi a hátunk mögött s múlik a drága idő, gyorsabb mint a sólyommadár, de előttünk mindig a nappal, mögöttünk mindig az éj, mögöttünk mindig az éj, pedig pöröl a sötéttel a fehérvirágú almafaerdő, a fellángoló virágfa, tulipánfa, rengeteg tavaszi lámpa... (Nagy László: Menyegző) Proletár szónok Beszélni kezdett, akadozott; és újra mondta ugyanazt; megállt. „Ez volt’’, mondta és az asztalra tette a kezét. A tiszta rajzolatú szilárd kéz olyan volt, mint egy jókora tapasztókanál. És mi bizalommal voltunk a ki nem mondott szavak, s a keze iránt Kívül a termen zuhogva dőlt a fény. (J. Ritszosz: Proletár szónok — ‘ Dudás Kálinál) fordítása.) 1945 május Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság A keservek, bajok, dühök föl-fölmorclulnak tajték-túrva — ülök a tenger múlt felett s énekelni szeretnék újra, mint a madarak, s gyerekek! (Fodor József: Májusi dal) (Illyés Gyula: Buda, 1945. május.) A zászló — ... Csak azokat hívjuk, akik hisznek a győzelemben. Aki nem látja a célt, ne is tartson velünk, mert csak szenvedés vár rá. Sorakozzatok fel, elvtársak, éltessük a szabadok ünnepét Éljen május elseje! A tömeg szorosabban össze- zárult körülöttük, Pávei meglódította a zászlót, úgy, hogy kibontakozott és úszott előre, vörösen, csillogva, mosolyogva a napon... Nem lesz a tőke úr mirajtunk... — fújta Fégya Mázin és százas meg százan vele zúgták: Elvesz, aki a múltnak él...' Pelagéja mosolygó szájjá} lépkedett Mázin mögött. A fejek fölött látta a fiát és a zászlót Körülötte csupa lelkes arc és villogó, mindenféle színű szempár. Az élen Mázin, Pávei és Andréj tele torokká) énekelték: A szabadság honálba tartunk, Az igazság nekünk a cél— Szemközt is jöttek. Lármás sokaság tódult a zászló felé, elvegyült a menetelek között és velük együtt áramlott visz- saa. Lármájukat elnyelte az ének. Pelagéja ráismert a dalra. Ezt énekelték otthon olyan halkan. Most itt az utcán hatalmasan hömpölyög, hullámzik és keményen, férfiasán hívja az embereket a jövő széles útjára és nem titkolja az út nehézségét Nyugodt, szép lángjában megolvad a múlt salakja, a megkopott, érzések elosztanak és hamuvá ég az újtól való átkos félelem... (Maxim Gorkij: Az anya) Vörös május A város, az ország májusi énekel... Mit jelentett 1919-ben májust énekelni? A szocialista embervilág jöttének tenni vallomást és fogadni hűséget. Májust dalol a francia megszállás fegyvereinek tövében hősi és hű szívvel Juhász Gyula Szegeden; a szocialista világszabadságra eszmél Oláh Gábor a kálvinista Rómában. Debrecenben; májust énekel a nyugat-magyarországi komműn forró közepében, Sopronban forróhitű költő, a mártírrá lett fiatal Bors László. Kis vidéki városok, faluvárosok lapjainak költői egyetlen boldog májusi kórussá avatják a fegyverek közé zsugorított országot (Barka Lajos: Májusok emléke) Cimborák A vasesztergályos három évvel volt idősebb a festőnél. Ez a korkülönbség most nem látszott már meg közöttük. Valaha annál jobban számított. A két cimbora földi volt. Óriási bányatelepen születtek mindketten. A Zurdukán apja bányamunkás volt, a Damkóé bányatiszt A házuk tőszomszédságban állt, és a két fiú a porban j áts zástól fogva tartotta rendületlen a puszipajtásságot. Az idősebb és rettentő erős Zurdukán megoltalmazta a kisebb Damkót minden gyermekkori koeódásban. — Hej! Emlékszel nálunk, otthon a május elsejére? — ka varga tta haboskávéját a festő. — Kétkilométeres út a bányáig, a tárnáig, csupa nyírfagally! Nyírfaszag volt az egész város. És éjjel, amikor a bányászok elindultak a mé-' esesse!. Be gyönyörű az! A legények szalagos nyírfát állítanak az udvarokba. Itt Pesten semmi sem volt még a május elseje, amikor nálunk már olyan ünnep volt ez! Olyan nagy ünnep!... (Tersánszlcy Józsi Jenő: Közi bük tartozol te is)
