Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-08 / 103. szám
Voröskeresztes világnap S zázöt évvel ezelőtt, 1874. május 8-án alakult meg Genf ben a Nemzetközi Vöröskereszt, hogy segítse a bajbajutottakat, a háborútól, elemi csapásoktól, katasztrófától szenvedőket Jean Henri Dunant, a svájci emberbarát születési évfordulója is ez a nap; a krónika szerint 110 évvel ezelőtt a solferinói véres ütközet idegtépő látványa érlelte meg benne az elhatározást hogy a védtelen sebesültekért, a csatákban megró kk an takért kell tenni valamit. A következő években lelkes toborzó munkával megnyerte néhány ország hasonló gondolkodású férfi ainak — tudósoknak, orvosoknak, társadalmi személyiségeknek — támogatását. Az elmúlt 105 esztendő alatt a kicsiny mag terebélyes fává fejlődött: a Nemzetközi Vöröskereszt jelenleg 114 nemzeti társaságból áll, mintegy 250 millió tagot számlál és csaknem 130 kormány csatlakozott eddig a háború áldozatainak védelmét szolgáló genfi egyezményhez. A Vöröskereszt tevékenysége az elmúlt évtizedekben, s különösen az elmúlt években valóban világméretűvé vált: a mozgalom bebizonyította, hogy minden országban — jelentősen eltérő körülmények között is — hasznosan, önzetlenül tudja szolgálni az emberiesség eszméjét, képes segíteni a szenvedő emberen. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi évtizedben a Vöröskereszt kiterjedt nemzetközi segélyakciói tíz- és százmilliókat érintettek. Az alapításának 105. évfordulóját ünneplő Vöröskereszt egész eddigi története azt bizonyítja, hogy tevékenységének kezdettől elválasztha- , része a népek közötti beke és megértés előmozdítá- sa; ezt bizonyítja — többek között — az a három Nobel- békedíj is, amellyel a Nemzetközi Vöröskereszt nagy munkáját 1917-ben, 1944-ben, majd legutóbb 1963-ban jutalmazták. n vöröskeresztes világnap jó alkalmul szolgál ar- ra, hogy tisztelettel és elismeréssel adózzunk a több százezer tevékeny tagot számláló Magyar Vöröskereszt nagyszerű tevékenységének. A mi vöröskeresztes társadalmi munkásainknak is szerepe van abban, hogy a tuberkulózis, a „morbus hungaricus” mint népbetegség megszűnt hazánkban ; hogy évente több százezren jelentkeznek önkéntes rákszűrő vizsgálatokra; hogy országunk járványügyi helyzete nemzetközi méretekben is olyan kedvezően alakult; hogy a Magyar Vöröskeresztnek sikerült széles körű társadalmi üggyé tenni a véradómozgalmat, s ennek segítségével ezrek és ezrek életét megmenteni. R L A Sárköz-Völgység! Vízi- társulat Bonyhád, Somogyi a. L TeL: 19. felvesz kotrómestereket, nehézgépszerelőket és gépészmérnököt Tolna megyei állandó munkahelyre. (104) Májms 16-án nyitja teapuü a Budapesti NemzetícőM zóh sár, Épülnek az új pavilonok, a dekoratőrök csinosít- iák. a réai kiállító heVuiaéaék&L. Rövidesen elkészül a Ganz- MA VÁG és az Országos Bá ny»gépgyártó konténerek tárolására szolgáló magas raktára. Átépítik a nehézipari pavilon belső termét (MTI foto — Bara István felvétek* As izgalom még , végeredmény nines A diákoknak, szüleiknek a tavaszi hónapok megannyi izgalmat jelentenek. A felvételi kérelmekre most szállingóznak a válaszok. Egy csomó „igen”, vagy „nem” már megérkezett, a többiek pedig várják a postát. Aki az elsődlegesnek megjelölt helyről elutasító választ kapott, a másodikban reménykedik — fokozott izgalommaL A beiskolázási keretszám kisebb, mint amekkora vállalati, szövetkezeti igény jelentkezett. A vállalatok, szövetkezetek majdnem háromezer fiatalt szerettek volna szerződtetni ipari tanulónak, a megyei munkaügyi osztály ezzel szemben már eleve csak 2367 helyet kért, mert a felmérések alapján, ezt tartotta reálisnak. A jóváhagyott keretszám azonban még ennél is kisebb: 2210. A csökkenés főként a ktsz-eket és tsz-eket érinti. Végeredményről természetesen nem beszélhetünk, mert nincs, nem is egy-két nap múlva lesz. Néhány jelenségről azonban érdemes beszélni. Az idén mintha több lett volna az idegesen szaladgáló, „segítségért” kilincselő szülő. Hangsúlyozom, nem tanácskérő! Ugyanis az természetes, hogy a szülő tanácsot kér a pedagógusoktól, vagy más, a továbbtanulás dzsungeljében több, kevesebb jártassággal rendelkező ismerősöktől. De most „segítségért” kilincseltek, illetve kilincselnek: „Nagyon szeretném a fiamat- Igaz, hogy a bizonyítványa csak— De- hát._“ A szülők egy része nem vette tudomásul, hogy a továbbtanulás a gyakorlatban nem akkor kezdődik, amikor ki kell tölteni a jelentkezési nyomtatványokat, hanem a hosszas, több éves céltudatos munka az előfeltétele. A felvételt szorgalmas tanulással, nem ismeretséggel kell megalapozni. A követelmények minden évben nőnek: ahol öt éve még reklámozták a felvételi lehetőséget, oda most nagy szűréssel vesznek feL A szekszárdi egészségügyi szakközépiskola, az ipari és mezőgazdasági szakközépiskola, de számos más intézet már eleve azzal kezdi, hogy csak ilyen és ilyen eredményen felüliek jöhetnek szóba felvételnél. Most a későn ébredő szülők kapkodnak. Kilincselés közben derül ki, hogy némelyik szülőnek és gyermeknek mintha nem is lenne álma, határozott vágya egy-egy pályát illetően, hanem „minden mindegy, csak valahonan érkezzen egy igen válasz”. Kedves Henrik, a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola igazgatója is megerősíti, hogy némelyik szülő bizony most összevissza kapkod. Pedig ebből nem sok jó szokott származni. Ha végül sikerül is valahova a felvétel, a gyermek immel-ámmal veszi, s vagy kimarad még a képesítés megszerzése előtt, vagy a kínosan megszerzett képesítéssel a zsebében kezd majd ismét olyan foglalkozás, munkahely után szaladgálni, ami iránt „kedve lenne”. „Számíts minden maghívott vendégre egy kilónál több, kiéheztetett csigát. Sózd meg és amikor a csigaház kürtőjén habos nyálka képződik, forrázd le. Ezután a csiga könnyen eltávolítható házából. Ha kellő idejű — kéthetes — éheztetésre nem volt módod, minden egyes darabot vágj fel, belezd ki és mosd át. Az igy nyert alapanyaggal járj el úgy, mint más alkalmakkor szoktál”. Tömören összefoglalva egy régi receptkönyv utasításait, ez a csigapörkölt készítésének leegyszerűsített sémája. A pörkölt „húsa” csalódásig emlékeztet a csirke zúzájára és természetesen tetszés szerint ízesíthető, tejföllel, vagy akár gombával is. Táplálkozási szokásaink szerint, aki Magyarországon sűrűn iktat étrendjébe csigapörköltet, az joggal sorolható a különcök közé. Aki csigagyűjtéssel foglalkozik, az már sokkal kevésbé. Lapunk május 1-i számában jelent meg az a hirdetés, amely a „csigaszezon” beindultát tudatta. Másnap már megérkezett az átvevőhelyre az első két „gyűjtő”, vállukon a batyuba kötött zsákmánnyal. Előnyösebb helyzetben vannak azok a szülők, akik megfogadták a pedagógusok tanácsait, s gyermekük képességeit, törekvéseit már eleve megpróbálták összehangolni a reálisan mutatkozó adottságokkal. Ugyancsak a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskolában volt megfigyelhető, hogy feltűnően sok szülő ábrándozott az úgynevezett elit szakmákról — autószerelő stb. —, de a tanácsok hatására az ábrándozást végül is a gondolkodás váltotta fel, s legtöbjük már eleve nem a lehetetlennel próbálkozott. , Az előjelek szerint ez évben sem sikerült ellensúlyozni a középiskolák elnőiesedését, ugyanakkor az ipari szakmák iránt mérsékeltebb a lányok igénye. a—e — Mennyit sikerült összegyűjteni? — kérdeztük. — Kettőnknek talán harminc kilót — hangzott a válasz. Úgy képzelvén, hdgy a csigagyűjtés meglehetősen szapo- rátlan szórakozás lehet, a következőt tudakoltiLk: — Mennyi idő alatt? — Hajnali fél négytől fél hétig. A csiga átvételi ára kilónként öt forint, ilyesformán a százötven forintos ellenérték már igézőén jó „napszámnak” tűnhet. Az érdekeltek azonban nyomban lehűtötték laikus lelkesedésünket: — Csakhogy csigát nem lehet ám akármikor gyűjteni! Csak hajnalban, harmattal. A csigagyűjtőnek pedig felkophat az álla, ha történetesen aszályosabb időjárás következik. Elméletben. Ugyanis a csigagyűjtés természetesen nem főhivatás, ilyenként még az „Általános foglalkozási jegyzék” sem ismeri. Mellék- kereset, szerencsés esetben nem is rossz. Ezután a majdani pörköltök alapanyagának átvevőjétől kérdeztük.: íz eső ős a meteorológia Tegnapi számunkban kózöe- tűk az MTI hírét, amelyből megtudhatták olvasóink, hogy a különböző légtömegek ki- és benyomulása következtében hiába volt napokon át felhős az ég, az eső elkerül bennünket. Még nem is kerülhetett az olvasók kezébe az újság, mikor megjött a rég várt eső, s legalábbis Szekszárd környékén, bőségesen hullott Hírünk és a valóság — ebben nz esetben szerencsére — nem fedte egymást. Nekünk pedig eszünkbe jutott egy másik hír, amit a minap olvastunk. az Erfurtban megjelenő Das Volk ámű lapban, amely szerint most osztották ki Svédországban a tréfakedvelők klubjának dijait. A fődíjat a meteorológusok kapták, „ötletteli, nagy képzelőerőre valló” közleményeikért Hát aki tegnap reggel elolvasta hírünket s utána kinézett az eső áztatta utcák- ro.— — Ki gyűjt csigát? — Mindenki — válaszolta tömören és némi túlzással. Hiszen természetesen nem mindenki, de valóban sokan. Ez a fajta gyűjtögető életmód valamikor csak a legszegényebbek, legelesettebbek időszaki kereseti forrása volt és ilyesformán meglehetősen lenézett is. Ma a legkülönbözőbb foglalkozásúak egészítik ki keresetüket csigából, amis — Miért értékes? — Mert más országok lakóénak étrendjében az. Ezek a más országok Svájc, Franciaország, Olaszország, de elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság, ahová csigaexportunk zöme irányul. Nem akármilyen mennyiségben, hiszen csak megyénkből 1966- ban hét, 1967-ben tizenhárom vagonnyi csiga kelt útra, tavaly pedig egyedül Szeks'zárd környékéről két vagonra való. Természetesen nem ákámilyen csigák, hanem gondosan válogatva, kizárólag a három centiméter átmérőjűnél nagyobbak. Ezeknek mérete már magában garancia az eljövendő pörköltök minőségére, melyhez minden fogyasztónak ezúton is kívánunk jó étvágyat! (ordas) CSIGA-ÜGY
