Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-08 / 103. szám
Még egyszer a hatósági pózról A kereskedelem általános üzleti szabályzata szerint az üzletekben a vásárlókat érkezésük sorrendjében kell kiszolgálni, őket indokolatlanul megvárakoztatni nem lehet. A szabályzat csupán a terhes nőknek, a kisgyermekes anyáknak és a rokkantaknak biztosit előnyt. Ezeket a sorokat már többször is leírtuk. Most azért idézzük ismét, mert egy hónappal ezelőtt — április 2-án — olyan jelenséggel foglalkoztunk, ami a vásárlókat joggal bosszantja: a közületek soronkívüliségével. Ehhez a cikkhez mondotta el észrevételeit, megjegyzéseit a megyei tanács kereskedelmi osztálya és a Népbolt. Valóban, gyakran előfordult, hogy közületeket a többi vásárló előtt — és látszólag azok rovására — kiszolgáltak. Ez egyébként — nem túl nagy lelkesedéssel írjuk le — sajátságos szekszárdi specialitás. Mondhatnánk azt is: a kicsiség és a másra utaltság átka ... Maradjunk a húsnál. Szekszárdon a közületi húsfogyasztó, tehát a különböző vállalatok, üzemek, az iskolák, óvodák, bölcsődék konyháinak igénye viszonylag kevés. Olyannyira, hogy ezek ellátása nem indokolja külön, közületeket ellátó húsbolt fenntartását. Viszont ezeket is el kell látni, hiszen több ezerre tehető az üzemi étkezést igénybe vevő felnőttek száma, de hasonló számokat kapunk, ha összeszámoljuk a közétkeztetésben részesülő gyerekeket, bölcsődésektöl a középiskolásokig. Mindezek a közületek előre bejelentett igények alapján kapják meg a szükséges húsmennyiséget. Ez nem is okoz gondot, ha a szállítmányok az üzletekbe időben megérkeznek, de akkor sem. ha a különböző húsfélékből elegendő a választék. Ha ez a két tényező együtt, vagy kü- lön-külön is megvan, különösebben fel sem tűnik a vásárlóknak, hogy a közületeket is kiszolgálják. Gond, és a vásárlók — egyébként jogos — kifogása csak akkor jelentkezik, ha kevés a választék, kevés a készlet, avagy a közület elmulasztotta az előzetes megrendelést. Hangsúlyozzuk, az előzetes rendelések alapján a közületek külön kapják az ellátást. Mindettől függetlenül, a megyei kereskedelmi osztály és a Népbolt együttesen intézkedett, hogy a közületi ellátás ne zavarja a vásárlókét. Ezért a vásárcsarnokban, a Mártírok terén, valamint az ABC-áruházban levő húsboltokban újabban két kiszolgáló van — tehát amíg egyik kiadja a közületnek a megrendelt húsmennyiszget, addig a másik folyamatosan szolgálhatja ki a vásárlókat. A szeptemberben megnyíló új üzlet pedig a meglevő hármat is tehermentesíti, miután négy üzlet között oszlik meg az üzemi konyhák ellátása. Mindettől függetlenül, a fentiek nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy az üzemi konyhák bevásárlói olyan pózban tetszelegjenek, hogy nekik igenis, előnyük van a többi bevásárlóval szemben. / BI. Napirenden: a forgalmiadő-rendszer változásai A forgalmi adó a legtöbb államban a költségvetés egyik jelentős bevétele. Nálunk is ez volt a szerepe a régi mechanizmusban, amikor elsősorban a termelő vállalatok fizettek forgalmi adót, s ebbő] származott a költségvetés bevételeinek megközelítően egy- harmada. A forgalmi adó 1968 óta a termelői és a fogyasztói árakat kapcsolja össze. Az új mechanizmus bevezetésével egyidejűleg új — általában a hazai ráfordításokat elismerő — termelői árak léptek életbe. Ennek következtében a szocialista ipar egészében a termelői árak színvonala mintegy 8 százalékkal emelkedett. Mivel a fogyasztói árszínvonal a korlátozott körben és mértékben végrehajtott módosítások ellenére is lényegében változatlan maradt, a forgal- miadó-rendszernek kellett alkalmazkodni az új termelői és a régi fogyasztói árakhoz. Amikor az áruk és a szolgáltatások kiskereskedelmi ára fedezi az előállítás költségeit, tehát magasabb a termelői árnál, a költségvetés forgalmi- adó-bevételhez jut. Ellenkező esetben, amikor a termelői ár magasabb a fogyasztói árnál, a differenciát a költségvetés fedezi, árkiegészítést fizet a fogyasztónak. A forgalmi adó <s a fogyasztói árkiegészítés az új mechanizmusban tehát olyan pénzügyi eszköz, amelynek segítségével az állam ’ a fogyasztói árakat különféle szempontok — az életszínvonal és az árpolitika, a termelési lehetőségek és fogyasztói igények, stb. — fígyelembe- vetelével eltéríti a termelői araktól. A múlt évben életbe lépett új forgalmiadó-rendszer mintegy 2000 adó- és árkiegészítési kulcsot tartalmazott. Az adó- és árkiegyenlítés pénzügyi mérlege a következő: a kiskereskedelmi forgalomban — ha a forgalmi adóból levonjuk az árkiegészítést — 9.6 százalék a forgalmi adó aránya. (Más fogalmazásban : a termelői árakat átlagosan 9.6 százalék forgalmi adó terheli). A lakosság áru- és szolgáltatás-fogyasztásának egészében a forgalmi adó aránya már alig haladja meg a 3 százalékot. Az elmúlt évben a költségvetés összbevételeinek kb. 14 százalékát alkotta a 18,7 milliárdos forgalmiadóbefizetés, ugyanakkor a kiadások oldalán kb. 11 százalékos aránnyal és 15 milli- árddal szerepelt a fogyasztói árkiegészítés. A forgalmiadő-rendszer netto bevétele mindössze 3,7 milliárd, ami szemléltetően bizonyítja, hogy az új mechanizmusban a forgalmi adó elsődleges funkciója a fogyasztói árpolitika követelményeinek érvényesítése. A fogyasztói árak és árarányok akkor reálisak, ha a fogyasztó, meghatározott pénzösszegért a társadalmi munka azonos mennyiségét kapja, függetlenül attól, milyen árut, vagy szolgáltatást vásárol. A lakosság teljes fogyasztásában a termelői és fogyasztói árszínvonalat mindössze néhány milliárd forint választja el. A nagyszámú adókulcs és a kü- lön-külön is tekintélyes összegű forgalmiadó-bevétel és az árkiegészítés ugyanakkor arra utal, hogy a termelői és a fogyasztói árarányok ma még széles körben eltérnek. (Az árualap kb. 10 százalékában értékarányosak a fogyasztói árak, egyébként felfelé, vagy lefelé eltérnek a ráfordításarányos áraktól). Ez abban jut kifejezésre, hogy a különféle árucsoportoknál a forgalmi adó, illetve az árkiegészítés átlaga különböző. Az élelmiszerek átlagos forgalmi adója pl. 5,1 százalék, a ruházati cikkeké 26,7 százalék, a műszaki cikkeké 4, a vegyitermékeké 24,8, a kultúrcik- keké 5—9, ugyanakkor a tüzelőanyagok árkiegészítési átlaga csaknem 53 százalék, a szolgáltatások árkiegészítése pedig 40—160 százalék. A forgalmi adó és az árkiegészítés mellett egyazon árucsoporton, sőt cikkcsoporton belül is változó. Az élelmiszerek 5,1 százalékos forgalmiadó-átlaga pl. abból tevődik össze, hogy az alapvető élelmiszerek 16—44 százalékos árkiegészítésben részesülnek, míg az egyéb élelmiszereket és élvezeti cikkeket 10—47 százalékos forgalmi adó terheli. A forgalmiadő-rendszer differenciáltságából adódik az egyszerűsítés, az adókulcsok összevonásának, nivellálásá- nak feladata. Az egyszerűsítésre azonban nemcsak adminisztratív okokból van szükség. A vásárlóerőt a lakosság pénzbeni jövedelme alkotja, s a bérezésnél a munka szerinti elosztás elvét kívánjuk érvényesíteni. A társadalmi ráfordításoktól jelentősen eltérő fogyasztói árak nincsenek összhangban a munka szerinti elosztás elvével, ezért az eltérés mértékének csökkentése, majd későbbi megszüntetése mindenképpen indokolt. Nyilvánvaló, hogy a forgal- miadó-rendszer gyökeres reformja s az értékarányos fogyasztói árendszer kialakítása hosszabb távon — '10—15 esztendő alatt — valósítható meg. Az adó- és árkiegészíté- si kulcsok cikkcsoporton belüli indokolatlan differenciáltsága azonban megszüntethető, anélkül is, hogy az adott, cikkcsoport árszínvonala megváltoznék, hogy módosulna a cikkcsoport átlagos adója, árkiegészítése. Az ilyen egyszerűsítésnek az a lényege, hogy az adott cikkcsoport átlagos adó-, illetve árkiegészítési kulcsát alkalmazzák valamennyi — vagy csaknem valamennyi — választékra, méretre, áruféleségre, ami az egész cikkcsoport változatlan árszínvonala mellett az egyes választékok, méretek és áruk fogyasztói árát növeli, vagy csökkenti. Az egyes cikkcsoportok egyszerűsített forgalmiadózásának lényeges feltétele. hogy a fogyasztói kereslet várható módosulása összhangban legyen az ipar kapacitásával. Nem véletlen, hogy a forgalmiadó- és árkiegészítési kulcsok összevonására a forgalmiadóztatás egyszerűsítésére 1969-ben elsőként olyan termékcsoportoknál — a textilméteráruknál, a textilruházati termékeknél, a kötött áruknál, majd pedig a bőr- és cipőáruknál, valamint a szeszes italoknál — kerül sor. amelyeknél az ipari kapacitások viszonylag gyorsan át- állíthatók a különböző modellek, méretek, minták és árufajták gyártására. Az elmondottakból következik, hogy az egyes cikkcsoportok forgalmiadóztatásának egyszerűsítése évről évre napirenden szerepel majd. Márcsak azért is, mert az adókulcsok differenciáltságának csökkentése és a fogyasztói árak nivel- ’álása előrelépés az érték- arányos fogyasztói árrendszer megteremtése felé. Garamvölgyi István A JOGRÓL MINDENKINEK A büntetett előélet és következményei A büntetőjogi büntetéssel sújtott elítélt többféle joghátrányt szenved. Egyrészt, hogy a büntetést ellene, illetőleg rajta végrehajtják (halálbüntetés, szabadság- vesztés, javító-nevelő munka, pénzbüntetés, illetőleg az egyes mellékbüntetések) másrészt pedig, hogy a büntetés elszenvedésén, illetőleg a büntetőjogi intézkedések eltűrésén túl, számos egyéb hátrány éri, illetőleg érheti, a közmegvetéstől a munkahelyéről történő elbocsátásáig. A büntetés elszenvedésén túlmenő hátrány legközvetlenebbül érzékelhető példája az erkölcsi bizonyítvány, amelyből az érintett büntetett előélete nyomban kiderül. A priusz senkiben sem kelt túlzott bizalmat az érintettel szemben, s ezáltal az életben való előrejutása is megnehezített. A jogszabályok által meghatározott munkakörökbe egyáltalán nem alkalmazhatók büntetett előéletű személyek. Szocialista büntetőjogunknak azonban nem célja. hogy egy embert élete végéig hátlányos megkülönböztetéssel sújtson. Ezért alkalmazzák széles körben a mentesítés (a rehabilitáció) intézményét, amelynek elsődleges célja az, hogy az elítéltet a dolgozók társadalmába, annak teljes értékű tagjaként visszavezesse. A törvény a mentesítésnek három lehetőségét, illetőleg fajtáját ismeri. Az elítélt mentesítésben részesülhet: — a törvény erejénél fogva, — a bírósági határozat alapján, illetőleg — kegyelem útján. A törvény erejénél fogva mentesül a hátrányos jogkövetkezmények alól az ítélet jogerőre emelkedésekor nyomban az, akit csupán pénzbüntetésre ítéltek és azt befizette. A javító- nevelő munkára ítélt büntetése leteltével mentesül, a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt pedig azon a napon, amikor a próbaidő eredményesen letelt. Egy évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén, ha a végrehajtást nem függesztették fel, a büntetés letöltését követő öt év elteltével áll be a törvény rendelkezése folytán a mentesítés, feltéve, hogy az elítélt ez idő alatt nem követett el újabb bűn- cselekményt. Az állam elleni, a béke és az emberiség elleni bűntett miatt kiszabott egy évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén csak 10 év elteltével következik be a törvényi mentesítés. A bíróság az elítéltet — annak kérelmére — akkor részesítheti mentesítesoen, ha arra bizonyíthatóan érdemes és a szabadságvesztés letöltésétől számított meghatározott idő eltelt (Így egy évet meghaladó, de öt évnél nem h^szabb időtartamú szabadságvesztés esetében: öt év, öt évet meghaladó, de tizenöt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetében pedig tizenöt év eltelt) Kegyelmi mentesítésben az elítéltet az Elnöki Tanács részesítheti, éspedig barmikor, tehát akkor is, ha annak az előzőekben írt törvényi, illetőleg egyéb szükséges feltételei nincsenek meg Ez tehát korlátozásmentes joga az Elnöki Tanácsnak, mint az állami szuverenitás letéteményesének. Gyakorolhatja egyes elítéltekkel szemben (úgynevezett egyéni kegyelem) s alkalmazhatja az elítéltek kisebb vagy nagyobb csoportjára vonatkozó érvénnyel (egységes elhatározásból és nem az esetek egyedi mérlegelésével), politikai vagy más okokból (úgynevezett általános vagy részleges amnesztia). A fiatalkorúnkra vonatkozó hátrányos következmények előli mentesítés szabályai, illetőleg feltételei az eddig említettekhez képest enyhébbek, mivel a törvényalkotóknak az a kifejezett célja, hogy a még kiforratlan jellemű elkövetők ne viseljék a felnőtt elítéltekhez hasonló hosz- szú ideig meggondolatlan cselekedeteik következményeit, s minél,előbb módjuk legyen beilleszkedni a társadalomba. Aki bármely — fent vázolt — módon mentesítésben részesült, a polgári jogi következmények kivételével, mentesül azok alól a hátrányos jogkövetkezmények alól, amelyeket el'tél- tetésétől kezdődően kénytelen elszenvedni. Egy példával illusztrálva ez azt jelenti, hogy az elítélt ugyan nem mentesül a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése alól, de erkölcsi bizonyítványában büntetett előéletét nem tüntetik fel (tehát büntetlen előéletűnek tekintendő továbbá nem tartozik számot adni senkinek elítél- tétéből, stb.) A rehabilitáció tehát teljes, s ez alól a törvény csak egyetlen kivételt ismer. Ez az az eset, ha a rehabilitált személy újabb bűncselekményt kő-, vet el, ekkor a bíróság a büntetés kiszabásánál súlyosbító körülményként veheti figyelembe az olyan korábbi elítéltetését, amelynek következményei alól az illető korábban mentesült. DR. AVAR GYÖRGY Békési Ferencné becsületes Nyugodt lelkiismerettel állíthatnánk megyénk jószerint valamennyi lakosáról, amit a címben mondottunk Békési Ferencné paksi, gyapapusztai asszonyról. Miért éppen róla állítjuk? Tesz- szük azért, mivel Fodor János tehenész széles körben ennek ellenkezőjét tette Békésinéről. Azt hírcsztclte, hogy Békésiné kötött blúzt, népszerű nevén: garbót lopott a paksi áruházból. A hazugság gyorsan terjedt, hírel- ték az autóbusz-megállónál, az üzletben, a presszóban, a kocsmában. Falusi Józsefné annyira hihetetlennek találta az állítást, hogy személyesen járt utána az áruházban. A paksi járásbíróság a Fodor János ellen indított büntetőügy jogerős befejezését jelentő ítéletben hangsúlyozta: „a becsülethez fűződő fontos érdek megkívánja, hogy az állampolgárok másokról csak olyan híreszteléseket tegyenek, és olyan tényeket állítsanak, amelyek a valóságnak megfelelnek és ámenek valódiságáról meggyőződtek, — de akkor is csak abban a körben, ámenbe az intézkedésre jogosult személyek, vagy szervek tartoznak.” A bíróság Fodor Jánost rágalmazás bűntette miatt ölhónapi javító-nevelő munkára ítélte, hússzázalékos bérc.sökkentés mellett. Fodornak így — egyéb hátrányok mellett — kétezerháromszáz forintjába került egy becsületes asszony meg rágalmazása.
