Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

Rovatvezető: JANTNER JÁNOS Tények és tanulságok Bő kapacitás — szűk „ruha“? Két fiatal művész a szekszárdi múzeumban Mayer Berta és Végh András kiállítása A közelmúltban két napon át tanácskoztak a textil- és a textilruházati ipar szakembe­rei. A Textilipari Tudományos és Műszaki Egyesület ipargaz­dasági szakosztályának rende­zésében immár tizedik alka­lommal sorrakerült gazdasági konferencián — rosszmájúság nélkül állíthatjuk —• volt mi­ről vitatkozni. A múlt esz­tendőben éles ellentmondások ütköztek ki az ipar és a ke­reskedelem „textilírontján”. Az ellentmondások következ­ményeit — mint ezt a te­levízió, a rqflió, a sajtó hír­adásai s cikkei, így a lapunk­ban közöltek is igazolták — érezték a vállalatok, & ami nagyobb báj: nyögte a vevő. A textilipar termelése 1968- ban e>gy százalékkal kevesebb volt, mint 1967-ben, a textil­ruházati iparé pedig három százalékkal csökkent A kiske­reskedelmi forgalom — folyó árakon számítva — 1968-ban hat százalékkal volt nagyobb ruházati . termékekből, mint 1967-ben. A hazai értékesítési nehézségek s a rendelkezésre álló kapacitások közötti ellent­mondás részleges feloldására az ipar az exportnövelés út­ját választotta. 1968-ban a textiliák és ruházati cikkek kivitele hat százalékkal — ezen belül a fejlett tőkésorszá­gokba irányuló kivitel tizen­négy százalékkal — emelke­dett- Az összefoglaló számada­tokkal azonban vigyázni kell. Eltűnhet mögöttük a vásárlói bosszúság... Van termelési kapacitás a gyárakban, van áru a nagy­kereskedelmi vállalatoknál, de bosszantóan sok a hiánycikk az üzletekben, szegényes a vá­laszték, baj van a minőség­gel. A megfelelő mennyiségű termelés, az összegszerűen nagy árukészlet ugyanis nem azonosítható a vevőt minden tekintetben kielégítő kiskeres­kedelmi forgalommal. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert mind az iparban, mind a ke­reskedelemben sűrűn hallani 10,— Ft-os órabérrel fűrésziizemi művezetőt, lehetőleg asztalos, faipari szakmában jártast, azon­nali belépéssel felveszünk. Ugyanitt 22 mm-es bükk deszka, különböző hosszú­ságú méretben, kerítéské­szítésre, kisebb építkezé­sekhez alkalmas, 40,— Ft- os mázsónkénti áron kap­ható. Kazánok fűtésére alkalmas, 70 cm-től 2 m hosszúságig puhafa szél­hulladék 15,— Ft-os má- zsánkénti áron, ugyancsak kapható a fenti címen. (87) azt a nézetet, miszerint a mai gondok fő forrását a piac megközelítő telítettségében kell keresni. Megítélésünk szerint azonban sokkal inkább abban, hogy a vevő nem talál elég un. minőségi árut, szegényes a kínálat a divatot uraló szin­tetikus és körhurkolt cikkek­ben, s újra meg újra bajok vannak a rövidám-elltásábán. A múlt esztendő már erő­teljesen figyelmeztetett arra, hogy az eladói pozíciók a piacon megrendültek, Vevópiac van kialakulóban, a vásárlási igé­nyek meghatározó erővel je­lölik ki az ipar s a kereskede­lem útját,, még akkor is, ba e változások fogadtatása az érintettek részéről nem a leg­lelkesebb. Az ipar és a keres­kedelem között folyó viták ugyanis a vevőt hidegen hagyják. Nem törődik azzal, ki-kit s miért hibáztat, • ha nem kap igényeinek megfele­lő hazai árut, megvásárolja az — Importterméket. Holott megvásárolhatná ugyanolyan minőségűt, színűt stb. hazai termékben is, ha.,, éppen ez­zel a „ha”-val foglalkoztak igen sokat az elmúlt hetek­ben a lapok, így mi magunk is. Miben foglalhatók össze a vásárlói kifogások? Ingadozó minőség' azonos áruknál — férfi zoknik, női kardigánok, pulóverek — kikészítést hibák. Uj cikkek — velumylon za­kók, steppelt, danulonnal bé­lelt női nylonköpenyek — úgy kerülhetnek forgalomba, hogy rövid idő alatt kiderül használhatatlanságuk. Áru- elosztási fogyatékosságok — különösen a falusi üzletekben —, amikor cérnáért, gombért, gumiszalagért buszra, vonatra kell ülni, s a városban, a já­rási székhelyen megvásárolni. Az áruidőzítés késedelmei: ja­nuár végén kerülnek az üz­letekbe gyermek irhabundák, anorákok, meleg női alsóne­mük stb. A panaszok jól mu­tatják, hogy egyaránt érinteti az ipar és a kereskedelem. A textiláru termelésében és értékesítésében lévő gondok igen sok „asztal” között osz­lanak meg, a változó minősé­gű alapanyagellátástól a tex­tilipari géppark jórészének el­avultságán át egészen a keres­kedelmet sokszor nehéz hely­zetbe hozó hitelpolitikáig. A textil- és textilruházati ipar húsz esztendő alatt mintegy megháromszorozta termelését, ám két másik adat rögtön megvilágítja, hogy a fejlődés nem volt egyértelmű. Ugyan­is: az egy foglalkoztatottra ju­tó termelés ugyanez idő alatt csak 89 százalékkal emelke­dett, s az automatizált szövő­gépek aránya napjainkban is csak 26 százalékot ért el. Lét­számnöveléssel, alapvető mű­szaki tökéletesítések nélkül érte el eredményeit a textil­ipar, s főként utóbbi megha­tározó erő a mai helyzetben, termékösszetételben. A vezető hely a könnyűipa­ron belül, a keresletnek és kínálatnak hosszú időn át az előbbi javára történt billené- se, a korszerűtlen termékeket is hasznosnak ítélő árrendszer külön-külön, s együttesen még Inkább oda vezetett, boly a textil- és textilruházati ipar a gyártmányfejlesztésben el- kényelmesedett. Árut kínált, azt, amit gyártott Ám sok esetben nem azt gyártotta, amit a vevő keresett, amit örömmel megvett volna. Az, hogy a dessinek száma csak a legutóbbi két évben emelke­dett jelentősen, egymagában is szemlélteti az éveken át tartó kényelmességet, s a pi­aci hatások lassú érzékelését. A dessin szám vevők által is érzékelhető emelkedése ugyanis csak akkor következett be, amikor a méteráruforgalom jelentős mértékben csökkent, amikor a kereskedelem Im­porttal teremtett konkuren­ciát, tehát — „eső után”. A gyárak ma — s a szemlélet- változásban a sajtó is szere­pet játszott — már számolnak az igényekkel, megkezdték a fölzárkózást, ám korábban ter­melt cikkeik jórésze a keres­kedelemben fölhalmozódott, fis ez átvezet a „másik asztal­hoz". Az árleszállítások, a külön­böző kiárusítások ellenére a textilnogy kereskedelmi válla­latok raktáraiban a szüksé­gesnél jóval nagyobb késeie­tek vannak. Többségükben olyan áruk ezek, amilyeneket csak igen nagymértékű ár- csökkentéssel lehetne eladni, ám a jelenlegi árkockázati alapok, s más pénzügd esz­közök erre nem adnak lehe­tőséget Sőt, a tartósan meglévő nagy készletek mi­att a kereskedelmi vállala­tok pénzügyi helyzete ki­egyensúlyozatlan. Igen sok esetben a nyakukon lévő ín- kurrencia miatt nincsenek pénzügyi — hitel — lehetősé­geik a kurrens áru beszerzé­sére, rendeléseik lemondá­sára kényszerülnek a gyártó üzemeknél, tartozásaik rende­zésére újabb és újabb határ­időket kémek, A szolid fejlődést célzó re­striktiv hitelpolitika Szükséges­ségét sehki nem vonja kétség­be. Ebben az esetben azon­ban a restriktiv hitelpolitika merev alkalmazása, illatve an­nak elodázása, hogy a készle­tek egy részét csak jelentős állami áldozatok érán lehet fölszámolni, odavezet, hogy összeszűkülnek a textilkeres­kedelem értékesítési lehetősé­gei. Ez pedig nem lehet gaz­daságpolitikai cél. Annak az ellentmondásnak a fölszámolá­sa. hogy ám és kapacitás bő­ségesen van, de keresett áru. eladható áru kevés, hosszú ideig nem halasztható, mégha ennek anvaet következménye­it keserű pirulaként is kell lenyelni. A hitelpolitika finomítása, az árrendszer egyszerűsítése mellett — erre a textiláruk­nál ebben az évben tor ke­rül, május 2-től érvényes az új forgalmiadé kulcs — azon­ban sok olyan teendő is van, ami kizárólag a kereskedel­men múlik. Így az iparral szembeni Igényesség növelése, az áruk minőség szerinti át­vételének fokozása, az áru­elosztás területi szervezetének tökéletesítése, a fogyasztók megváltozott igényeit figye­lembe vevő áruszerkezet biz­tosítása stb. Hiba lenne, ha a forgalom akadozásának. Las­sú növekedésének, a fogyasz­tói panaszoknak okait a keres­kedelem csakis külső tényezők­ben, állami intézkedésekben, s az ipar magatartásában ke­resné. Van ilyen veszély. A vevő, amikor vásárolni akar, a boltba nyit be. Nem azzal törődik, mi van a kulisszák mögött, hanem azzal: mi van a pulton, pénze ellenértéké­ként megkapja-e, amit keres. És ma még sűrűn „szűk ru­hát” adnak rá... Két nagyon tehetséges, fia­tal művész mutatkozott be va­sárnap a szekszárdi múzeum­ban, Mayer Berta és Végh András. Mindkettőjüket sok szál fűzi a megyéhez: Végh András Tolnán született, első mestere édesapja volt, akivel többször dolgozott együtt a paksi művésztelepen, s felesé­gével, Mayer Bertával, sűrűn látogat haza. Ez önmagában is indokolná szekszárdi kiállítá­sukat, az pedig, hogy mind­ketten pályakezdő fiatalok, eleve fölhívja a figyelmet munkásságukra. Mayer Berta 1968-ban fejez­te be főiskolai tanulmányait, de már egy évvel korábban is szerepelt a megyei kiállításon. Szentiványl Lajos, volt meste­re, s ha néhány képén még érzik is a közvetlen hatás, fi­nom megoldású önarcképe már a2t mutatja, hogy megtalálta saját kifejezési formáját. Igazi területe mégsem az olaj, ha­nem — e kiállítás tanúsága szerint legalábbis — a tűzzo­mánc. A zománc új technika, nincs hagyománya, s az eddigi kísérletek elsősorban dekora­tív feladatok megoldására tö­rekedtek. Mayer Berta tovább­megy ennél: a tűzzománcban rejlő, festői lehetőséget keresi, a korábban csak ipari techni­kát a kép szolgálatába rendeli. Előrebocsátom, hogy nem vagyok rendszere* vendige a vendéglőknek, Sgy hónapban egyszer azonban, amikor hangverseny után a szereplő művésszel, vagy csak mi, hangversenylitogatók 20-39- an a Kis pipában, vagy a Ga­ray szálló éttermében szok­tunk vacsorázni, néhány kor­só ser mellett beszéljük meg a h allot tokát Pénteken este is húszán tér­tünk be a Xísptpába a szoká­sos beszélgetésre. A vendégek úgy helyezkedtek el, hogy a társaság nem tudott együtt helyet foglalni. Minthogy az elmúlt pénteken a* akkor szolgálatban levő pincér a kü­lönterembe kalauzolt bennün­ket, azt kértük, hogy most is a különteremben foglalhassunk helyet. Meglepetésünkre a pincér mereven elzárkózott kérésünk elől aszal at indo­kolással, hogy 6 tíz órától egyedül lesz szolgálatban. Kétségtelen tény, hogy az ilyen mérvű udvariatlanságra és merev elzárkózásra, arra gondolva, hogy a Kispipa van értünk és nem mi a Kispipd- ért, „elragadtattam.” magam és a Oaray éttermébe mentünk át. Ott szinte alig volt valaki, mégis a szolgálatban levő ud­varias dolgozó a különterembe kalauzolt és annak ellenére, hogy Ő is egyedül volt szol­gálatban, s minden tekintetben kifogástalan kiszolgálásban volt részünk. így a képei nemcsak új tech­nikájukkal hatnak, hanem mű­vészi megoldásukkal, finom síinhatáaukksl. Képein a gon­dolati elem dominál, de ennek mindig megtalálja képi meg­fogalmazását, s emlékezetesen szép megoldásai azt bizonyít­ják, hogy minden technikának van létjogosultsága, ha a mű­vész egybe tudja fogni szándé­kot és lehetőséget. Végh András Bemáth-no- vendék volt, a mester hatása azonban csak áttételesen érvé­nyesül: inkább a franciák, el­sősorban talán Matisse formál­ták látásmódját. De fontosabb­nak érezzük ennél, hogy leg­utóbbi képein magára talált, hangja egyéni, megfogalmazás biztos. Az olyan képek, mint A festő, a Veröskendős nó, a Műteremsarok kiforrott mű­vészről vallanak, aki biztos technikai tudással, saját nyel­vén vall a világról. A két fiatal művész Szek­szárdi kiállítása ígéretes pá­lyájuk első jelentősebb állo­mása, s mindenképpen jogos reménnyel nézhetünk további munkásságuk elé. A szép kiállítás örvende­tesen sok érdeklődőt vonzott a megnyitóra, amelyen Lázár Pál festőművész segítette Ma­yer Berta és Végh András ké­peinek Jobb megértését. CSANY1 LÁSZLÓ Mindezt azért teszem szóvá, mert az esti egyetem egyik évfolyamának hasonló eluta­sításban volt része, tehát nem először megtörtént Jelenségről van szó, de furcsa Jelenségnek tartom azért is, mert a Hídvégi János bácsi vezette Kispipá- ban korábban mindig udva­rias kiszolgálásban volt ré­szünk. dr. Tucsni László Szekszáfd A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azon­nali belépéssel felvesz magas- és mélyépítésben jártas építés- vezetéket és művezetőket. Fizetés megegyezés sze­rint. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Jelentkezni lehet a válla­lat személyzeti és munka­ügyi osztályán, Szekszárd, Tarcsay Vilmos u.. Iro­daház. (100) A Kispipa tan ériünk, vagy mi a Kispipáért?

Next

/
Thumbnails
Contents