Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-06 / 101. szám
Rovatvezető: JANTNER JÁNOS Tények és tanulságok Bő kapacitás — szűk „ruha“? Két fiatal művész a szekszárdi múzeumban Mayer Berta és Végh András kiállítása A közelmúltban két napon át tanácskoztak a textil- és a textilruházati ipar szakemberei. A Textilipari Tudományos és Műszaki Egyesület ipargazdasági szakosztályának rendezésében immár tizedik alkalommal sorrakerült gazdasági konferencián — rosszmájúság nélkül állíthatjuk —• volt miről vitatkozni. A múlt esztendőben éles ellentmondások ütköztek ki az ipar és a kereskedelem „textilírontján”. Az ellentmondások következményeit — mint ezt a televízió, a rqflió, a sajtó híradásai s cikkei, így a lapunkban közöltek is igazolták — érezték a vállalatok, & ami nagyobb báj: nyögte a vevő. A textilipar termelése 1968- ban e>gy százalékkal kevesebb volt, mint 1967-ben, a textilruházati iparé pedig három százalékkal csökkent A kiskereskedelmi forgalom — folyó árakon számítva — 1968-ban hat százalékkal volt nagyobb ruházati . termékekből, mint 1967-ben. A hazai értékesítési nehézségek s a rendelkezésre álló kapacitások közötti ellentmondás részleges feloldására az ipar az exportnövelés útját választotta. 1968-ban a textiliák és ruházati cikkek kivitele hat százalékkal — ezen belül a fejlett tőkésországokba irányuló kivitel tizennégy százalékkal — emelkedett- Az összefoglaló számadatokkal azonban vigyázni kell. Eltűnhet mögöttük a vásárlói bosszúság... Van termelési kapacitás a gyárakban, van áru a nagykereskedelmi vállalatoknál, de bosszantóan sok a hiánycikk az üzletekben, szegényes a választék, baj van a minőséggel. A megfelelő mennyiségű termelés, az összegszerűen nagy árukészlet ugyanis nem azonosítható a vevőt minden tekintetben kielégítő kiskereskedelmi forgalommal. Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert mind az iparban, mind a kereskedelemben sűrűn hallani 10,— Ft-os órabérrel fűrésziizemi művezetőt, lehetőleg asztalos, faipari szakmában jártast, azonnali belépéssel felveszünk. Ugyanitt 22 mm-es bükk deszka, különböző hosszúságú méretben, kerítéskészítésre, kisebb építkezésekhez alkalmas, 40,— Ft- os mázsónkénti áron kapható. Kazánok fűtésére alkalmas, 70 cm-től 2 m hosszúságig puhafa szélhulladék 15,— Ft-os má- zsánkénti áron, ugyancsak kapható a fenti címen. (87) azt a nézetet, miszerint a mai gondok fő forrását a piac megközelítő telítettségében kell keresni. Megítélésünk szerint azonban sokkal inkább abban, hogy a vevő nem talál elég un. minőségi árut, szegényes a kínálat a divatot uraló szintetikus és körhurkolt cikkekben, s újra meg újra bajok vannak a rövidám-elltásábán. A múlt esztendő már erőteljesen figyelmeztetett arra, hogy az eladói pozíciók a piacon megrendültek, Vevópiac van kialakulóban, a vásárlási igények meghatározó erővel jelölik ki az ipar s a kereskedelem útját,, még akkor is, ba e változások fogadtatása az érintettek részéről nem a leglelkesebb. Az ipar és a kereskedelem között folyó viták ugyanis a vevőt hidegen hagyják. Nem törődik azzal, ki-kit s miért hibáztat, • ha nem kap igényeinek megfelelő hazai árut, megvásárolja az — Importterméket. Holott megvásárolhatná ugyanolyan minőségűt, színűt stb. hazai termékben is, ha.,, éppen ezzel a „ha”-val foglalkoztak igen sokat az elmúlt hetekben a lapok, így mi magunk is. Miben foglalhatók össze a vásárlói kifogások? Ingadozó minőség' azonos áruknál — férfi zoknik, női kardigánok, pulóverek — kikészítést hibák. Uj cikkek — velumylon zakók, steppelt, danulonnal bélelt női nylonköpenyek — úgy kerülhetnek forgalomba, hogy rövid idő alatt kiderül használhatatlanságuk. Áru- elosztási fogyatékosságok — különösen a falusi üzletekben —, amikor cérnáért, gombért, gumiszalagért buszra, vonatra kell ülni, s a városban, a járási székhelyen megvásárolni. Az áruidőzítés késedelmei: január végén kerülnek az üzletekbe gyermek irhabundák, anorákok, meleg női alsónemük stb. A panaszok jól mutatják, hogy egyaránt érinteti az ipar és a kereskedelem. A textiláru termelésében és értékesítésében lévő gondok igen sok „asztal” között oszlanak meg, a változó minőségű alapanyagellátástól a textilipari géppark jórészének elavultságán át egészen a kereskedelmet sokszor nehéz helyzetbe hozó hitelpolitikáig. A textil- és textilruházati ipar húsz esztendő alatt mintegy megháromszorozta termelését, ám két másik adat rögtön megvilágítja, hogy a fejlődés nem volt egyértelmű. Ugyanis: az egy foglalkoztatottra jutó termelés ugyanez idő alatt csak 89 százalékkal emelkedett, s az automatizált szövőgépek aránya napjainkban is csak 26 százalékot ért el. Létszámnöveléssel, alapvető műszaki tökéletesítések nélkül érte el eredményeit a textilipar, s főként utóbbi meghatározó erő a mai helyzetben, termékösszetételben. A vezető hely a könnyűiparon belül, a keresletnek és kínálatnak hosszú időn át az előbbi javára történt billené- se, a korszerűtlen termékeket is hasznosnak ítélő árrendszer külön-külön, s együttesen még Inkább oda vezetett, boly a textil- és textilruházati ipar a gyártmányfejlesztésben el- kényelmesedett. Árut kínált, azt, amit gyártott Ám sok esetben nem azt gyártotta, amit a vevő keresett, amit örömmel megvett volna. Az, hogy a dessinek száma csak a legutóbbi két évben emelkedett jelentősen, egymagában is szemlélteti az éveken át tartó kényelmességet, s a piaci hatások lassú érzékelését. A dessin szám vevők által is érzékelhető emelkedése ugyanis csak akkor következett be, amikor a méteráruforgalom jelentős mértékben csökkent, amikor a kereskedelem Importtal teremtett konkurenciát, tehát — „eső után”. A gyárak ma — s a szemlélet- változásban a sajtó is szerepet játszott — már számolnak az igényekkel, megkezdték a fölzárkózást, ám korábban termelt cikkeik jórésze a kereskedelemben fölhalmozódott, fis ez átvezet a „másik asztalhoz". Az árleszállítások, a különböző kiárusítások ellenére a textilnogy kereskedelmi vállalatok raktáraiban a szükségesnél jóval nagyobb késeietek vannak. Többségükben olyan áruk ezek, amilyeneket csak igen nagymértékű ár- csökkentéssel lehetne eladni, ám a jelenlegi árkockázati alapok, s más pénzügd eszközök erre nem adnak lehetőséget Sőt, a tartósan meglévő nagy készletek miatt a kereskedelmi vállalatok pénzügyi helyzete kiegyensúlyozatlan. Igen sok esetben a nyakukon lévő ín- kurrencia miatt nincsenek pénzügyi — hitel — lehetőségeik a kurrens áru beszerzésére, rendeléseik lemondására kényszerülnek a gyártó üzemeknél, tartozásaik rendezésére újabb és újabb határidőket kémek, A szolid fejlődést célzó restriktiv hitelpolitika Szükségességét sehki nem vonja kétségbe. Ebben az esetben azonban a restriktiv hitelpolitika merev alkalmazása, illatve annak elodázása, hogy a készletek egy részét csak jelentős állami áldozatok érán lehet fölszámolni, odavezet, hogy összeszűkülnek a textilkereskedelem értékesítési lehetőségei. Ez pedig nem lehet gazdaságpolitikai cél. Annak az ellentmondásnak a fölszámolása. hogy ám és kapacitás bőségesen van, de keresett áru. eladható áru kevés, hosszú ideig nem halasztható, mégha ennek anvaet következményeit keserű pirulaként is kell lenyelni. A hitelpolitika finomítása, az árrendszer egyszerűsítése mellett — erre a textiláruknál ebben az évben tor kerül, május 2-től érvényes az új forgalmiadé kulcs — azonban sok olyan teendő is van, ami kizárólag a kereskedelmen múlik. Így az iparral szembeni Igényesség növelése, az áruk minőség szerinti átvételének fokozása, az áruelosztás területi szervezetének tökéletesítése, a fogyasztók megváltozott igényeit figyelembe vevő áruszerkezet biztosítása stb. Hiba lenne, ha a forgalom akadozásának. Lassú növekedésének, a fogyasztói panaszoknak okait a kereskedelem csakis külső tényezőkben, állami intézkedésekben, s az ipar magatartásában keresné. Van ilyen veszély. A vevő, amikor vásárolni akar, a boltba nyit be. Nem azzal törődik, mi van a kulisszák mögött, hanem azzal: mi van a pulton, pénze ellenértékéként megkapja-e, amit keres. És ma még sűrűn „szűk ruhát” adnak rá... Két nagyon tehetséges, fiatal művész mutatkozott be vasárnap a szekszárdi múzeumban, Mayer Berta és Végh András. Mindkettőjüket sok szál fűzi a megyéhez: Végh András Tolnán született, első mestere édesapja volt, akivel többször dolgozott együtt a paksi művésztelepen, s feleségével, Mayer Bertával, sűrűn látogat haza. Ez önmagában is indokolná szekszárdi kiállításukat, az pedig, hogy mindketten pályakezdő fiatalok, eleve fölhívja a figyelmet munkásságukra. Mayer Berta 1968-ban fejezte be főiskolai tanulmányait, de már egy évvel korábban is szerepelt a megyei kiállításon. Szentiványl Lajos, volt mestere, s ha néhány képén még érzik is a közvetlen hatás, finom megoldású önarcképe már a2t mutatja, hogy megtalálta saját kifejezési formáját. Igazi területe mégsem az olaj, hanem — e kiállítás tanúsága szerint legalábbis — a tűzzománc. A zománc új technika, nincs hagyománya, s az eddigi kísérletek elsősorban dekoratív feladatok megoldására törekedtek. Mayer Berta továbbmegy ennél: a tűzzománcban rejlő, festői lehetőséget keresi, a korábban csak ipari technikát a kép szolgálatába rendeli. Előrebocsátom, hogy nem vagyok rendszere* vendige a vendéglőknek, Sgy hónapban egyszer azonban, amikor hangverseny után a szereplő művésszel, vagy csak mi, hangversenylitogatók 20-39- an a Kis pipában, vagy a Garay szálló éttermében szoktunk vacsorázni, néhány korsó ser mellett beszéljük meg a h allot tokát Pénteken este is húszán tértünk be a Xísptpába a szokásos beszélgetésre. A vendégek úgy helyezkedtek el, hogy a társaság nem tudott együtt helyet foglalni. Minthogy az elmúlt pénteken a* akkor szolgálatban levő pincér a különterembe kalauzolt bennünket, azt kértük, hogy most is a különteremben foglalhassunk helyet. Meglepetésünkre a pincér mereven elzárkózott kérésünk elől aszal at indokolással, hogy 6 tíz órától egyedül lesz szolgálatban. Kétségtelen tény, hogy az ilyen mérvű udvariatlanságra és merev elzárkózásra, arra gondolva, hogy a Kispipa van értünk és nem mi a Kispipd- ért, „elragadtattam.” magam és a Oaray éttermébe mentünk át. Ott szinte alig volt valaki, mégis a szolgálatban levő udvarias dolgozó a különterembe kalauzolt és annak ellenére, hogy Ő is egyedül volt szolgálatban, s minden tekintetben kifogástalan kiszolgálásban volt részünk. így a képei nemcsak új technikájukkal hatnak, hanem művészi megoldásukkal, finom síinhatáaukksl. Képein a gondolati elem dominál, de ennek mindig megtalálja képi megfogalmazását, s emlékezetesen szép megoldásai azt bizonyítják, hogy minden technikának van létjogosultsága, ha a művész egybe tudja fogni szándékot és lehetőséget. Végh András Bemáth-no- vendék volt, a mester hatása azonban csak áttételesen érvényesül: inkább a franciák, elsősorban talán Matisse formálták látásmódját. De fontosabbnak érezzük ennél, hogy legutóbbi képein magára talált, hangja egyéni, megfogalmazás biztos. Az olyan képek, mint A festő, a Veröskendős nó, a Műteremsarok kiforrott művészről vallanak, aki biztos technikai tudással, saját nyelvén vall a világról. A két fiatal művész Szekszárdi kiállítása ígéretes pályájuk első jelentősebb állomása, s mindenképpen jogos reménnyel nézhetünk további munkásságuk elé. A szép kiállítás örvendetesen sok érdeklődőt vonzott a megnyitóra, amelyen Lázár Pál festőművész segítette Mayer Berta és Végh András képeinek Jobb megértését. CSANY1 LÁSZLÓ Mindezt azért teszem szóvá, mert az esti egyetem egyik évfolyamának hasonló elutasításban volt része, tehát nem először megtörtént Jelenségről van szó, de furcsa Jelenségnek tartom azért is, mert a Hídvégi János bácsi vezette Kispipá- ban korábban mindig udvarias kiszolgálásban volt részünk. dr. Tucsni László Szekszáfd A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz magas- és mélyépítésben jártas építés- vezetéket és művezetőket. Fizetés megegyezés szerint. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályán, Szekszárd, Tarcsay Vilmos u.. Irodaház. (100) A Kispipa tan ériünk, vagy mi a Kispipáért?
