Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
Váratlan látogatás két üzemi konyhán Zaklatás az ellenőrzés? A város kisebb és nagyobb üzemeiben 26 üzemi konyha működik, ebből 22 a melegítő, illetve ételelosztó konyha. E létesítmények naponta 7000 dolgozó ember étkezését biztosítják. Naponta 2000 ebéd szállítással kerül fogyasztóihoz. A feladat tehát, amit az üzemélelmezés — közel sem megfelelő adottságaival — megold, nem kicsiny. Mi sem természetesebb annál, hogy legalább havonta egyszer — van úgy, hogy többször is — váratlan látogatóként érkezik az ellenőrzés. Ezen a napon dr. Kolombusz Lászlóné, a KÖJÁL állami, dr. Ferenczy József, Szekszárd város közegészségügyi felügyelői és Hermann Nándor, az ÁKF felügyelője egy üzemi büfé, s két üzemi konyha ellenőrzésére vállalkoztak. Noha az ellenőrzöttek közül igen kevesen örülnek ezeknek a szúrópróbaszerűen megejtett vizsgálatoknak, már az ellenőrzés első perceiben igazolódik ennek szükséges volta. A KÖJÁL, mint egészségügyi hatóság, hasonlóképpen a vele hivatalból összedolgozó ÁKF valameny- nyire „mumusként” van elkönyvelve. Holott az úgynevezett „zaklatás” egyetlen mozzanatában sem öncélú. A kifogástalanul fölszerelt és hibátlanul működő üzemi konyha lehet áldás, de elég, ha jelentéktelennek látszó dolgokban gyakorlattá válik néhány higiénés előírás be nem tartása, és már kész a báj. Az ellenőrzés első állomása a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat büféje és konyhája. Utoljára május 16-án járt itt közegészségügyi ellenőr, tanúsítja az akkor tett bejegyzés. Mi változott azóta? Kifogásolta, hogy a sonkás és szalámis szendvicsek tárolása nem a hűtőpultban történik. E különösen nyáron könnyen romló árukat jelenleg sem a hűtőpultban tartják, mivel „oda olyan kényelmetlen be- nyúlkálni!” Mos 6-ok, borotvakrémek tőszomszédságában bontott cseresznyepaprikás üveg. Veszélyes társítás! A mosogató és öblítő alatti szekrényben dugaszolatlan palackok, bennük bor, konyak, málnaszörp. Nyitott palackban romlik a minőség, szennyeződhet az ital! A büféáruk mellől hiányzik az árjelzés. Noha a kiszolgálónő szabadkozik, és próbálja magyarázatát adni a hibáknak, az ellenőrzőkönyv soros oldalára odakerülnek ezek az észrevételek. Abban a Tolna megyei Tanácsi Építő és Szerelőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz 18 éven felüli női munkaerőket szekszárdi bővülő bitu- móperlit üzemébe. Továbbá kőműveseket, kőművest kiszolgáló segédmunkásokat, központifűtés-szerelőket, ácsokat, vasbetonszerelőket, útépítő munkásokat, mélyépítő és magasépítő művezetőket. Bérezés '.eljesítménybér. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Keselyűsi út. 6. (409) reményben, hogy legközelebb nem kell ugyanezek miatt a hibák miatt esetleg szigorúbban eljárni. Egy takarítónő kevés... Az éttermi konyhában a mai ebéd elkészítésének munkálatai most tetőznek. Naponta átlagosan 260—300 adag reggeli, 900—1000 adag ebéd és 280— 340 adag vacsora készül itt. A konyha arányai meg is felelnek ezeknek a számoknak. Nem panaszkodhat a Tolna megyei Vendéglátó üzemeltetőként, mert az építők konyhája valóban irigylésre méltóan jól fölszerelt. Bár a gazdálkodás e kitűnő fölszereltséggel nem is lényegtelen szervezési hibák miatt nem kifogástalan. Alföldi Józsefné üzletvezetőhelyettes és Rostási Gyuláné konyhafőnök látja el a házigazda tisztét, és sokszor kényszerülnek magyarázkodni. A konyha környezete rendezetlen, már innen hiányzik az itt oly nélkülözhetetlen tisztaság. Az épület keleti oldalán — ide nyílnak az öltözők, mosdók, a raktárak — dugig megtömött kukák, födetlenül a nyáron olyan könnyen bomlásnak, rothadásnak induló szeméttel, arait naponta kellene elszállítani, de erre csak hetenként kétszer kerül sor. A szépen berendezett, modem ebédlőtermet érkezésünkkor takarította az a takarítónő, aki egyedül végzi ezt a munkát. A konyhai dolgozók szociális helyiségei — amelyek zsúfoltak, szekrények hiányában csatatérre emlékeztetnek a falak mellé szórt cipőkkel, törölközőkkel, mosdócsapokra aggatott ruhákkal — ma még nem lettek kitakarítva. Negyed tizenkettőig nem ért ide a takarítónő, a folyosók is takarí- tatlanok. A konyhát az itt dolgozók tartják tisztán; hetenként egyszer, szombaton van nagyobb takarítás. I^evés az egy fő a takarításra, ezt észre kellene venni külső segítség nélkül! Biztosított a szakos raktározás, de lám, itt is akad azért meglátnivaló, ami azt jelzi, hogy az árukat nem a beérkezés sorrendje szerint használják fel. A faládákban tárolt sertészsír között találtunk 1968. augusztus 10-én kiszerelt zsírt! Valaki nem tett eleget a minőségi áruátvétel követelményeinek; nyilván nem számolt az esetleges következményekkel. Itt nem merül fel a felelős megnevezése, annál inkább akkor, amikor kiderül, hogy az ételmintákat — amelyeket 48 órán át őrizni kell — nem teszik el, egyrészt nincs mibe, másrészt itt igaz az, hogy sok bába közt elvész a gyerek. Ha előfordulna egy ételmérgezés — amit még azoknak sem kívánunk, akik rászolgálnak a leckepénz súlyos lerovására — szinte lehetetlen lenne a felelősök megnevezése. Nincs elég ételmintás üveg! Ami van, azzal sem járnak el szabályosan. Nem kifogástalan az ételszállítás sem. A komoly veszélyeket rejtegető hiányosságok közül csak kettőt: nem öblítik újra a beérkező edényeket feltöltésük előtt, majd pedig nem plombálják le ezeket, holott a kinti ételosztásig bezáróan a konyha felelős bármi kifogás vagy baj merül fel. Ez a jobbak közül való! Az ellenőrzést végzők olyan üzemi konyhát kívántak meglátogatni és egy kicsit be is mutatni, amelyik a korszerű üzemi konyhák egyike. Mire a vizsgálat végére értünk, az derült ki, hogy a korszerű fölszerelést, a jó adottságokat nem használják az előírások- megfelelően. Kicsiny a hűtőkapacitás; együtt tárolják a húsfélével a tejtermékeketÜír “ke úgy ^használódott, hogy tisztán tartása majdnem lehetetlen, nem beSÍX arró1, hogy bale^tveszélyes is az egyenetlenül lekoptatott tőke. A konyhában egy asztalon folyt a nyers hal előkészítése, ugyanott félig párolt kacsák tepsikben várakoztak a sütésre! Az éte- "L kiszerelése az edényekbe zsámolyokról történik, az edenyeket a konyha elszeny- nyezodött kövezetén kényte- Le"*k elh,elyezni - nem túl Van fÄ* hiányában! Y*nJeke\e és ^hér mosogamellőzn bbÍbEm fénytelenek nbl!'4t f°'yóMizes feneke ’ h.K?ÍVe« 8 mosogató víz nem h‘bás- A cserélendő íz nem az elvezető csövön távozik, hanem a kövezetre omlik. Összesen 34 személy dolgozik a konyhán. Ebből 8 ipari tanuló, négy 6 órában foglalkoztatott fiatal. Az apró észrevételeket föl sem jegyezzük. Azt viszont igen, hogy a szerencsés helyzettel a város többi üzemi konyhájához viszonyítva jobb és korszerűbb fölszereltséggel nemcsak lehetne, meg kell tanulni jobban, felelősség- tudóbban gazdálkodni. Ilyen is van! A 11 sz. AKÖV ételelosztó, illetve melegítőkonyhája ragyog a tisztaságtól. Ide plombáltan érkezik naponta az étel a mérőműszergyár üzemi konyhájából — rendszerint 3 menüből választhat az itt étkező, átlag 190 206 ember —, az étel- mintás üvegeket szabályszerűen őrzik. A vezetővel együtt három asszony dolgozik, napi nyolc órában a konyhán, aminek tisztaságán látszik hogy hasznosan töltik ki munkaidejüket. Nehezen képzelhető el, hogy az asztalra kerülő étel valaha is bajt okoz. Bár, a legnagyobb elővigyázatosság sem biztosíték egyik legádázabb ellenségünk, az ételmérgezés ellen. így aztán csak örülhetünk, hogy vannak „mumusok”, akik úgyszólván valahányunk egészségére, érdekeire vigyáznak _ h ivatalból épp oly szigorúan, mint hivatásból! — óa — Népújság J 1969. május 2». Visszhang A sajtó hiteléről és a helyesbítés elutasításáról A Népújság 1969. május 23-i számában közlemény jelent meg a „Járadékosok és a nyugdíjjogosultság” címmel. A közlemény szerint; „Amennyiben a szövetkezeti gazda a járadék folyósítása előtt legalább öt nyugdíjjogosultságra érvényes évet szerzett, majd ezt kővetően még dolgozott, és évente 120, illetőleg 80 munkanapot tud igazolni, kérheti a nyugdíjjogosultságát. Hasonló feltételek vonatkoznak a járadékos családtagjára is, ha a férj, vagy a feleség tagja a termelőszövetkezetnek. Az a fontos, hogy igazolható legyen öt nyugdíjra Jogosító esztendő, a járadék folyósítása előtt, majd öt, a járadék folyósítása után”. így sommázza a közlemény. a SZOT 1 1969. (IV. 1.) számú szabályzatát. A szabályzat gyakorlati végrehajtása nem ilyen egyszerű. A közlemény általában járadékosokról beszél és annak szerzője ezzel nagy hibát követett el. A termelőszövetkezetek tagjai kétféle jogcímen jogosultak járadékra, öregségi járadékra: ha a férfi tag hetvenedik, nő tag hatvanötödik életévét betöltötte és három évi (36 havi) tagsági Idővel rendelkezik és munkaképtelenségi járadékra: az életkortól függetlenül, ha három évi tagsági idővel rendelkezik és 100 százalékosan munkaképtelen. A fenti kiegészítő szabályzat csak az öregségi járadékosokra vonatkozik és a munkaképtelenségi járadékos házastársa, ha az tagja a termelőszövetkezetnek. Tehát a munkaképtelenségi járadékosra magára nem vonatkozik, nem is vonatkozhat, mert a szabályzat nem feltételezi, hogy a 100 százalékosan munkaképtelen tag a termelő- szövetkezetben a járadék megállapítása után olyan mennyiségű munkát tud végezni, ameUyel figyelembe vehető nyugdíjévét szerez. (Az igazság az, hogy a 100 százalékos munkaképtelennek minősített, munkaképtelenségi járadékosok is nagy többségükben tovább dolgoznak a termelőszövetkezetben és közülük nem egy eléri a nyugdíjévhez megkívánt követelményeket). Nagyon örvendetes a sajtó hatalma, de csak akkor, ha annak hitele is van. Márpedig az ilyen leegyszerűsített közlemények semmiképpen nem szolgálják a sajtó hitelét. Termelőszövetkezetünkben számottevő a munkaképtelenségi járadékosok száma, de ugyanez lehet a helyzet más termelőszövetkezetekben is. Annak a kis közleménynek nem is gondolják talán az elvtársak, hogy mekkora visszhangja van. Egymásután jelennek meg a tsz irodájában a Népújsággal és amikor a társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó előadó kénytelen a valóságnak megfelelő helyzetet ismertetni velük, azt kétkedéssel fogadják, mert hiszen az újságban nem így van megírva. Roppant kellemetlen helyzetbe hozták a közleménnyel a tsz-ekben dolgozó ügyintézőket, «de saját magukat is, mert akik csalódottan kénytelenek távozni az irodából, nem egykönnyen döntik el, hogy az újság hitelében kételkedjenek, vagy az ügyintéző szavaiban. szabályzatát úgy ismertetnék lapjukban, ahogy az valóban megjelent. Termelőszövetkezetünknek gondja van rá, hogy a kedvezményben érintett járadékosok nyugdíjra válthassák járadékukat; ilyen előterjesztéseket már tettünk is a Társadalombiztosítási Igazgatóságra, és a jövőben is megtesszük. Cikkük helyesbítése megszüntetné az alaptalan reményeket azoknak a munkaképtelenségi járadékosoknak a körében, akikre a szabályzat kiegészítésével érvénybe lépő kedvezmény egyáltalán nem vonatkozik. BARTOS MIHÁLY bérügyi csoportvezető. Fadd, Lenin Tsz 1969. május 24-én megjelent egy cikk a Tolna megyei Népújságban, „A járadékosok és a nyugdíjjogosultság” címmel. A cikk tartalma nagyon eltér az SZTK-nyugdíjjogosultság rendelkezéseitől, mert a Tolna megyei SZTK nyugdíjügyi osztálya szerint az egy nyugdíjév megszerzéséhez 150, 10 órás munkanapnak meg kell lenni, férfiak esetében. Függetlenül attól, hogy az illető tsz-tag öregségi járadékos-e, vagy ezentúl szerzi meg a nyugdíjévéit. Szerintünk ez a cikk megtéveszti a dolgozó járadékos tagokat és amikor a tsz vezetői ismertetik az SZTK rendelkezését azt mondják, hogy a tsz elnöke és főkönyvelője nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy a járadékát nyugdíjra váltassa át. Kérjük, szíveskedjen a cikk írójával ismét egy újságcikkben a reális valóságot közöltetni, amely az SZTK jelenleg fennálló rendelkezéseinek is megfelel. Szíves elnézését fc'r^ök a zavarásért, a cikk írójának írtunk volna, de a nevét elfelejtette aláírni. Mi viszont szeretnénk, ha hamarosan a Tolna megyei Népújságban közölnék — a dolgozó járadékos tejok megnyugtatása végett —, hogy a már említett cikk felel-e meg a valóságnak, vagy helyesbítésre szorul. Nem tételeznék fel rólunk a tagjaink, hogy az elnök és a főkönyvelő nem akarja, hogy több pénzük legyen a megérdemelt pihenésükhöz. SAFFÉR FERENC tsz-elnök, BANKI MÁRIA főkönyvelő, Iregszemcse, Rákóczi Tsz Megjegyzés: Úgy véljük, „A járadékosok és a nyugdíjjogosultság” című írásunk világos és egyértelmű: nem törekedett a rendelet részletes ismertetésére, hisz felhívta a figyelmet „az érdeklődő szövetkezeti gazdák bővebb felvilágosítást a termelőszövetkezeti irodán kapnak Az érdeklődés felkeltése volt tehát a cél. A termelőszövetkezetek tagjai egyébként csakugyan kétféleképpen kaphatnak járadékot. De a nyug- díjévek utólagos megszerzésével kapcsolatban a feltételek hangsúlyozásával már a munkaképtelenségi járadékosok igényjogosultsága szóba sem jöhetett, hisz a munkaképtelenség eleve kizárja azoknak a feltételeknek a teljesítését, amelyet jelen esetben a kiegészítő rendelkezés előír. A részletesebb tájékoztatásra vonatkozó bírálatot Bartos Mihályiéi elfogadjuk. Még akkor is, ha következtetéseivel kissé elragadtatta magát. Helyesbítési kérelmét viszont nem teljesíthetjük, mert helyesbíteni- valónk nincs, hisz az újságból kizárólag azt célszerű kiolvasni, ami benne van. S ami benne van, az változatlanul helytálló. Csupán a pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a szóban forgó cikk nem május 23-án, hanem 24-én jelent meg a Népújságban. Schaffer Ferenc tsz-elnök és Bánki Mária főkönyvelő kívánságára az alábbiakat közöljük: tekintettel a lehetséges helyzetekre, az öregségi járadékosok többségét — úgy véltük — az az öt igazolt nyugdíjév érinti, amelyet 1967. január l-e előtt teljesítettek. Ebben az esetben az egyéb feltételekkel együtt, a férfiaknak 120, a nőknek 80 munkaegységet kell igazolniuk. Az új nyugdíjtörvényben megszabott 150. illetőleg 100 munkanap igazolása az új nyugdíjtörvény hatályba lépése óta kötelező, de ez annyira értelemszerű, hogy rövid közleményünkben feleslegesnek tartottuk erre még külön az utalást. SZEKULITY PfcTM
