Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
Háromtól Ötig A szomorú gyermekek „városa“ /T 911 egész várost benépesítenének azok ® gyermekek, akik az elmúlt évben könnyebb, súlyosabb balesetet szenvedtek. Harmincezer Icöny- nyes gyermekarc, aggódó, gyötrődő édesanyák, apák bizonyítják: a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is évről évre nő a gyermekbalesetek száma. Az Állami Biztosító statisztikája szerint az elmúlt évben 30 007 tanuló szenvedett balesetet, ezek közül sajnos 153-an meghaltak. Egy kisebb iskolára való gyermeksereg. A legtöbb áldozatot a közlekedés követelte. Gép- kocsiparkunk rohamosan gyarapodik, egyre veszélyesebbé v>álik az utcákon való szaladgálás, labdázás. A gyermekek többsége azonban egyszerűen nem vesz tudomást erről a lényről. Ennek következménye az is, hogy csupán az elmúlt évben 106 tanuló vesztette életét útjainkon. De az otthonok védett falai között is sok gyermektragédia fordul elő. A vigyázatlanság, a felelőtlenség következményeként 21- en meghaltak, 6909-en pedig megsebesültek. A korszerű háztartásokban egyre több a gép, az elektromos árammal működő használati tárgyak száma is ugrásszerűen növekszik. Megszűnt az abszolút biztonságos otthon illúziója, s ugyancsak fel kell készíteni a gyermekeket a rájuk leselkedő veszélyek elhárítására. A sport, a játékok és a kirándulások szintén 21 halálos áldozatot követeltek a tanulóifjúság köréből, négyen pedig az iskolákban veszítették életüket. Megdöbbeni ő az iskolai balesetek magas száma is. Tavaly 8573-an sérültek meg az iskolákban, 673-mal többen, mint 1967-ben. z előidéző okok közül figyelemre méltó a leesés miatt elszenvedett tízezer baleset, míg az el- botlások 6547 esetben okoztak könnyebb-súlyosabb sérüléseket. A verekedés, az erőfitogtatás 504 balesetet okozott. A statisztika azt bizonyítja, hogy leggyaknbban az ujjakat és az alsókart éri sérülés. Az előbbiből 3386-ot, az utóbbiból 2382-t jegyeztek fel az óvodások, az általános és középislco- lások körében az elmúlt évben. A fejet 283, a szemet pedig 96 esetben érték súlyosabb károsodások. A balesetek kétharmada a fiúkat éri. Ez nem meglepő, hiszen a fiúk inkább keresik a kalandot, a veszélyeket, s bizony az iskoláskorban még hiányzik a kellő fegyelem, ítélőképesség. Éppen ezért a fiúkra fokozottabban kell ügyelni a pedagógusoknak. Igenkor, a tanév vége felé, egyébként is előtérbe kerül a balesetek elleni harc. Meg kell újítani a tanulóbaleset-biztosítást, mely a nyári szünidő idejére is anyagi védelmet biztosít. Többek között ezért is oly népszerű ez a biztosítási forrna a szülők körében.. S hogy valóban így van ez, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy Magyarországon csaknem minden gyermek rendelkezik tanulóbaleset-biztosítással— Látni kellett volna micsoda öröm volt. Kapkodták a bábukat, nézegették, forgatták. Persze sután fogták, mert nem érezték, hogyan ..kezeljék'’ őket. A kezük nehézkesebb, manipulációs készségük elképesztően gyenge. Ezért is kapták meg a bábkészletet egy-egy órára. Hadd játszanak velük... — Ha a ceruzát vagy a tollat markolják, megindító az a görcsös igyekezet, ahogy a füzetlapon formálják a betűket. Idomtalan, szálkás betűk ezek, izzasztó munka eredményei. Az igyekezet az, ami biztató. Decsen, az általános iskolában beszélgettünk két tanárnővel; Szilágyi Kálmánná igazgatóhelyettessel és Tömöri Ilonával, a cigánytanulók foglalkoztatásának felelősével. Az ok ami idevonzott, egy, a decsi művelődési központ programjában szereplő hírecske: „minden délután 3— 5-ig a cigánytanulók korrepetálása.” A foglalkozás helye és módja közben megváltozott; az iskolában gyűlnek össze, más hátrányos helyzetű tanulókkal együtt. Bérmentve Sok cigánycsalád él Decsen. Szép számmal vannak olyanok ahol 'rendesen dolgoznak a szülők, s igyekeznek gyermekeiknek megadni mindent, amit a mai élet igényei megkövetelnek. Persze az ellenkezőjére is akad példa. Beszélgető partnereink néhány jellemző esetet soroltak fel, kimerítve az iszákosság, a vadházasság stb. kategóriáit. E szülők gyermekei a tipikusan hátrányos helyzetű tanulók közé sorolhatók. Mivel ebben az évben a hátrányos helyzetűek felkarolása különösen nagy súlyt kapott, a félévi osztályozó értekezleten úgy határoztak, hogy délutánonként rendszeres foglalkozásokat szerveznek a leginkább rászorulóknak. S mindezt ingyen, társadalmi munkában. A tantestület tagjai hetente — kéthetente eltöltenek egy-két délutánt az állandóan változó létszámú csoporttal. A foglalkozások csak részben kötöttek: átlagban egyórás tanulás, különböző játékos mozzanatokkal és úttörőfeí- adatokkal tarkítottak. Közöttük Meglátogattuk a termet is. ahol mintegy húsz gverek tölti a délutánját. Zömük a másnapi leckével foglalatoskodott, a többi az R 19—69-es akció személyi lapját, és az előírásos vörös csillagot készítette, lőttünkre felálltak és kántáló, iskolás hangon köszöntek. — Nem jönnek össze mindig ennyien — mondja Tömöri Ilona — Mondjátok csak meg hol jártatok a múlt héten! — fordult a lurkókhoz. Kiderült, hogy a szép idő beköszöntővel sokasodó építkezéseknél dolgoztak jó páran. Téglát válogattak, maltert cipeltek a 30—40 forintos kereset reményében. — Másutt is dolgoztatok már? — Van egy öreg néni, annak szoktunk segíteni — állt fel egy vézna kisfiú. —Rend- beraktuk a padlását, fát vágtunk és a többi ház körüli munkát is elvégeztük. Az egész őrs ott volt. — Pénzt is kaptatok érte? — Akart adni a néni, de nem fogadtunk el semmit. — Ki a legjobb tanuló közöttetek? — A Guszti — mutatnak a hátsó padban csendesen meghúzódó fiúra, kinek a kabátján hatalmas Omega együttest ábrázoló „pleesni” díszeleg. — Melyik tantárgyat szereted Guszti? _ ??? — Melyiket szereted kevésbé? — A nyelvtant — böki lei határozottan. — Jól beszélsz-e cigányul? — Nem. Nem szeretem a cigány nyelvet, — Miért? _ ??? — És a magyarral hogyan boldogulsz? — Magyarul mindenki tud — leheli szemlesütve. Énekszó ó$ körömfestés Nyilatkozata jellemző fényt, de árnyékot is vet a cigányság mai helyzetére. A társadalmi, faji kívülállásuk és az asszimilációs folyamat közösségenként, de egyénenként is más és más. A skála igen széles, a motiváló, késztető tényezők rendkívül változatosak. Vajon ugyanazon okból festi pirosra a körmét az öreg néninek segítő cigányfiú, mint egy hetedikes fruska? Alig hinnénk.» Búcsúzunk az iskolától és a gyerekektől. — Énekeljetek valami szépet! — unszolja Szilágyi Kálmánná őket. Kis bizonytalankodás, húzódozás után rázendítenek, s kivétel nélkül mindenki dalolja: „Nyitva van a száni gádzsi ablaka...” Cs. Váratlan fordulat Esténként, mikor már megvolt az etetés, mindig átöltözött az asszony. — Hová igyekszol? — kérdezte a férje morcosán. — Tudja jól, hova köll mennem. Csak azért kérdezi, hogy megint moroghasson ! — Tudom, tudom ’sze sose maradsz itthon, mások hétszámra oda se boj- szintanak, neked mindig ott köll lenned ! Persze, mert ott jól kibeszélitek magatokat a komaasszonnyal! — Hát aztán? Csak maguknak lehet a kocsmában beszélgetni? Különben is... — itt abbahagyta az asszony. Már hónapok óta, mióta kezdődött ez a tanfolyam, mindig ezen volt a vita. Belefáradt. Bezzeg, ha Pali fiuk itthon volna, majd megmondaná a magáét! Dehát az most katona. Bizony, meg is kéne már látogatni —, de mikor olyan rémisztő messze van. Kerekesné maga se ment szívesen eleinte. De később, mikor az elsősegélyt tanulták, már kezdte jobban érdekelni a dolog. Nem vitatkozott hát, hanem betette a kiskaput maga után és elment. Ezen az estén éppen ellenőrző látogató is volt, a szegény előadónak még két-három távolmaradó miatt is volt mit hallgatnia. De aztán, amikor az asszonyok és a lányok megmutatták a gyakorlatban, hogy mit tudnak, okosan, ügyesen mozogtak, megenyhült a hangulat. Az idő tavaszodott, vége felé jártak a tanulnivalónak, hanem azért otthon nem szűnt meg a macerálás. — Má mög mi lössz ma este? Tán biz megmutatják, hogyan köll a repülőgépet lelőni? Kerekesné csak nagyot nyelt erre. de nem felelt. Tudta, hogy hiába is vitatkozik. Átöltözött, aztán mérgesen, 1 köszönés nélkül elment. Ahogy az italbolt elé ért, éppen kinyílt az ajtó, vas- • >gon hömpölygőit kifelé a cigaretta- főst, nevetgérezés hallatszott.. — Az tán jobb lenne neki, ha. idejárnék — gondolta bosszúsan.., mert egy-két asszony néha betért oda is. Julis nem ilyen volt, csak módfelett bosszantotta, hogy otthon mindig kárpáttá az ura, — pedig különben jó ember volt, nem lehetett rá mondani semmit. Már jó egy hónapja túl voltak a polgári légvédelmi tanfolyamon. Megszűntek az esti elmenések, beállt a dologidő, Kerekeséknél is helyreállt a nyugalom. Egyik szombat este váratlan hírrel jött a férje: — No, asszony, holnap meglátogatjuk Palit! ^ — Holnap? — kérdezte csodálkozva az asszony. — Igen. Elébb beszéltem Józsival, ők is holnap látogatják meg a fiukat, tudod, együtt szolgál Palival. Autóval mennek, azt mondta Józsi, van hely. minket is elvihet. No, lett érre sürgés-forgás, izgalom, készülődés. Másnap hajnalban indult a kocsi, mert messzire mentek. A bajai hídnál szerencséjük volt, alig, hogy fölértek, már zárták is utánuk a sorompót. Aztán meg órák hosszat tartott az útjuk. A látogatás azonban nem jól sikerült. Korán reggel valami gyakorlatra kivezényelték a fiúkat, késő délután kerültek vissza a laktanyába. Kivételesen egy percig beszélhettek velük — aztán vége is volt a találkozásnak. Estére hajlott az idő, mikor hazaindultak a kocsival, ráadásul az eső is megeredt. Ahogy közeledtek hazafelé, látták az útmenti tócsákon, hogy errefelé már napközben is jócskán eshetett. Mélykútnál van egy veszélyes kettős kanyar. Odavalósiak, tudják, hogy mennyi baleset történt már azon a helyen. Józsi nem tudott erről, má- m son járt az esze, azon mérgelődött, i hogy hiába telt el az egész napjuk, 1 öreg este lesz. mire hazaérnek, még ki Ij tudja, mennyit kell várakozni a bajai K hídnál. Dühösen beletaposott a gáz I pedálba, s ahogy a kocsi a sáros, síkos úton meglódult, — hirtelen már csak aközött választhatott, hogy nekihajt az útszéli fának, ami biztos halál, vagy az árokba hajtja a kocsit és akkor. Ez történt és az autó fejtetőse for* dúlva az árokba huppant. Csörömpölés, sikítás, jajgatás — ráadásul nem is tudtak kimászni az autó roncsai közül, ki kellett törniük az egyik ablakot. Leghamarabb Julis nyerte vissza hidegvérét. Erősen meg- horzsolódott a bal karja, zsibogott is egy kicsit, de nem vérzett sehol. Józsi a gyomrában érzett nyomást, felesége a fejét tapogatta, Kerekesnek meg a lábán, térde alatt volt nyílt seb, vérzett is. Julis elsőnek őt látta el, aztán a másik asszonyt. Jó tíz perc múlva odaért egy motoros, leállt, aztán visszafordult a faluba, hogy mentőért telefonáljon... — oOo — Az első látogatási napon befőttet, meg sültet vitt Julis az urának a bajai kórházba, a sebészetre. Még elég sápadt volt Kerekes, nehezen akart visszatérni a régi színe. — Maga a Kerekesné? — kérdezte a szomszéd ágybéli beteg, akinek féllába csigával, súllyal volt kihúzva. — Én vagyok — felelte csöndesen, — miért kérdi? — Nagyon megdicsérte magát a főorvos úr, mikor behozták a maga férjét, meg azt a másik fiatalasszonyt, azt mondta, sokat köszönhetnek annak, hogy olyan jól bekötötte őket. Hol tanulta? Julis lenézett a földre, húzott egyet a fejkendőjén: — Hát azokon a polgári védelmi estéken. .. felelte és még mindig a földre nézett mereven. A férje kicsit fölemelkedett, kezével gyöngéden fölemelte Julis állát. és megszólalt: — Aztán ne haragudj, hogy annyit morogtam... akkoriban... DOBÓ I,ÁSZLÓ
