Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-28 / 120. szám

Éhség és terített asztal Némi ellentmondás fedezhető fel az igényekben és az érdektelenségben. Egyszerre jelentkezik mindket­tő. Mezőgazdasági körökben az elnökök, az agronó- musok, az állattenyésztők gyakran hangoztatják, kell, nélkülözhetetlen a szakmai vita, a tájékoztatás. Ugyanezek az emberek más esetben távolmaradásuk­kal jelzik, hogy kérik ugyan, de mégsem igénylik a tájékoztatást, a vitát. Mondhatnánk, éheznek a terített asztal mellett. A Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei Szervezetének szakosztályi ülései pél­dául szinte konganak az ürességtől, alig egyharmados a megjelenés, annak ellenére, hogy legutóbb az agrár- gazdasági szakosztály ülésén Szüllő Béla, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója tartott igazán színvona­las előadást. Mások úgy vélik, hogy nincs ellentmondás. Az in­formációéhség létező valóság, csakhogy válogatás nél­kül képtelenség megemészteni azt az anyagot, amit naponta kapnak a mezőgazdaságban is a szakembe­rek. Időnként valóban az a helyzet, hogy éppen a sok a kevés. A rádió, a tv mindennap hihetetlen mennyi­ségű információval látja el az adott szakterületen dol­gozó embereket is, ehhez jön még az előadások, az értekezletek gyakorisága, továbbá az újságok igyeke­zete, buzgalma. Ember legyen a talpán, aki képes megkülönböztetni a mellékest a lényegestől, a szük­ségest a szükségtelentől. Mindezek szem előtt tartásával valóban célszerű volna jobban megszűrni, az eddiginél bátrabban mér­sékelni az információ bőségéből a szükségtelent a je­lentéktelent. Ugyanakkor megfelelő jelzésekkel „az eddiginél is jobban ki kellene emelni” a lényegre tö­rő, a megbízható, a minden szempontból megalapozott, tudományosan is alátámasztott információt. A megye két területi tsz-szövetsége ettől a törekvéstől áthatva pozitív irányban keresi a kivezető utat és kezdemé­nyez. A Kapos-Koppány Völgye Területi Tsz-szövet- ség szakemberek klubja valóban olyan kérdéseket tűz megvitatás céljából napirendre, amelyek alaposak, a mindennapi munkához nélkülözhetetlenek. Igv példá­ul a közeljövőben a sertéspiac perspektíváiról beszél­getnek majd az illetékes szakemberek a Terményfor­galmi és Húsipari Tröszt egyik vezetőjével. A semmitmondó érdektelen, lapos, közhelyszerű előadások ideje elmúlt. Nem véletlen, hogy Balaton- földváron a tsz-vezetők fejtágító tanfolyamain éppen azok a programok voltak a legélénkebbek, amelyek konzultációszerűen vitattak meg egy-egy témát. A résztvevők kérdéseket tettek fel a megye vezetőinek, s a konzultáció keretei között érdekfeszítő, hasznos eszmecsere alakulhatott ki. Valószínűleg ezt a formát érdemes fejleszteni, tökéletesíteni úgy, ahogyan a Szekszárd és Vidéke Területi Tsz-szövetség próbálko­zik. Nagyon jól sikerültek azok a szakmai viták és tá­jékoztatók, amelyeknek a programját a termelőszö­vetkezeti vezetők kívánságára állítottak össze. Éhség és terített asztal. Ne feledjük, nem mindegy, mivel csillapítja az ember az éhét, s egyáltalán nem közömbös, hogy mikor mit tálalnak. azt a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni háborújuk, a Kubai Köztársaság és a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság elleni fegyveres pro­vokációik mutatják. A pártok feladata az imperializmus tak­tikájának hatástalanítása, — nemcsak országaikon belül, hanem határaikon kívül is. A fejlett tőkés országokban a kommunista és munkáspár­tok harca a monopoltőke ha­talmának korlátozására, majd megszüntetésére irányul. Cél­juk a dolgozók politikai jogai­nak védelme, a demokrácia kivívása, a .munkásosztály és más dolgozó rétegek életkö­rülményeinek megjavítása. Ez viszont nem választható el a fegyverkezési hajsza megszün­tetésétől, az agressziók vissza­szorításától, — az imperialis­ták megfékezésétől. Az úgynevezett harmadik világban működő kommunis­ta és munkáspártok éles harc­ban állnak az imperializmus­sal. A tőkés világ hatalmasai durván beavatkoznak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai álla­mok belső ügyeibe, védelmez­ve a monopóliumok érdekeit. Ahol pedig már győzött a nemzeti felszabadító mozgalom és a régi gyarmatok helyén önálló nemzeti államok kelet­keztek. ott agresszióval, gaz­dasági blokáddal, belső akna­munkával, puccsokkal igye­keznek visszaszerezni elvesz­tett pozícióikat. Néhány or­szágban a helyi földbirtokos osztály és a burzsoázia lepak- tál az elnyomókkal, hogy fenn­tarthassa kizsákmányoló rend­szerét. A kommunistáknak te­hát a belső és a külső ellen­ség ellen egyaránt küzdeniük kell, mert csakis így hárít­hatják el az országuk szabad­sága és függetlensége, a hala­dás ellen irányuló imperialista támadásokat. E vázlatos áttekintés is mu­tatja, hogy az imperialistael­lenes harc alapvető feladata minden kommunista és mun­káspártnak, — függetlenül at­tól, milyen társadalmi rend­szerben, 'milyen fejlettségű or­szágban, melyik földrészen, milyen körülmények között te­vékenykedik. Ez indította a pártok túlnyomó többségét ar­ra, hogy a júniusi nemzetközi tanácskozás központi témájá­nak azt válasszák, miként le­het akcióegységet teremteni az imperialistaeltenes harcban. PÁLOS TAMÁS Új szövetkezeti nagyüzem Hat község egy tsz — fl vezetők mind képzett szakemberek — Önállóság és panasznap HAT KÖZSÉGRE kiterjedő termelőszövetkezet az izményi Gábor Áron Tsz. Korábban a bonyhádi járásban már alakult egy hasonló*- közös gazdaság, Mórágy környékén, de az iz­ményi még nagyobb. A hat község: Izmény, Győré, Máza, Váralja, Nagymányok és Kis- mányok. A szövetkezet össz­területe a háztáji föld nélkül 8400 hold. A szántó is nagyobb ötezer holdnál. A taglétszám már maga mu­tatja, mennyire szükséges volt ezeknek a korábban kis gaz­daságoknak az egyesülése. Eb­ben a hat községben összesen 440 a dolgozó tsz-tag. A teljes létszám idősekkel 610. Nyil­vánvaló. hogy ilyen körülmé­nyek között különösen szük­séges a korszerű nagyüzem megteremtése, tehát minél kevesebb élőmunkával dolgoz­ni, minél nagyobb szervezett­séggel. A tényékhez tartozik egyébként, ’hogy 140 alkalma­zott és 110 bedolgozó család­tag is tartozik az izményi kö­zös gazdasághoz. A hat községre kiterjedő szövetkezetben a vezető szak­emberek és az úgynevezett Irodai dolgozók is szakképzet­tek. Érdemes felsorolni a be­osztásokat, az életkor és a szakképzettség feltüntetésével. Az egyetlen idősebb vezető az elnök, Nen.es Ferenc, a töb­biek mind fiatalok. Nemes Fe­renc elismerten gyakorlott szö­vetkezeti vezető, ezért válasz­tották meg őt, a teljes köz­gyűlés összehívásával, A Í5- agronómus. Bányai Henrik ag­rármérnök 28 éves. a helyet­tese, Horváth Ferenc agrár­mérnök 25. a főállattenyésztő, Fodor Zoltán agrármérnök 26. az izményi üzemegység-vezető, Kiss Jenő agrármérnök 28, a váraljai Klem Ádám, felsőfo­kú technikus 23, a nagymá- nyoki üzemegység-vezető. Tö­rök János mezőgazdasági tech­nikus 31 éves, a györei üzem­egység-vezető. Rodonv Béla, ugyancsak fiatal és bár mező­gazdasági szakképzettséget még nem szerzett, de koráb­ban mint elnök, olyan gyakor­lati tudásra tett szert, hogy most a tavaszi munka után el­nöki dicséretet kapott, ösztön­díjjal ketten tanulnak, Gödöl­lőn illetve Keszthelyen és ők is a 8400 holdas szövetkezet szakmai gárdáját fogják erő­síteni. ‘Máté József párttitkár érettségizett és pártiskolát végzett, most pedig a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egye­temen tanul. Az elnök ugyan­ebben az oktatásban vesz részt. Tervbe vették, hogy 1973- ig minden vezető beosztásban, tehát brigádvezetői poszton is szükséges lesz a technikumi végzettség. Ez alól legfeljebb csak az idős brigádvezetőket mentik fel. Az oktatásról még annyit, hogy Lengyelen és egyéb mezőgazdasági szakis­kolában tizennyolc tanulója van a szövetkezetnek. KÜLÖN ERŐSSÉGET mutat, hogy az ellenőrző bizottság el­nöke olyan személy, aki mér­legképes könyvelő és jelenleg mezőgazdasági technikumban tanul: Lukácsa Gyuláné, az egész gazdaság adminisztráció­jának vezetője. Korábban fő­könyvelő is volt már. Az iz­ményi Gábor Áron Tsz való­színűleg első a megyében nem­csak abból a szempontból, hogy a legtöbb községre ki­terjedő gazdaság, hanem első­ként itt választottak olyan el-, lenőrző bizottsági elnököt, aki mindennek utána tud nézni, a tudása alapján. Az elnökhelyettesek nem függetlenítettek. Bánkuti Jó­zsef fő beosztása a vagyonvé­delem és az ellenőrzés, Török István pedig üzemegység-vezető Váralján. A nagy szövetkezet főként állattenyésztéssel és hizlalás­sal akar foglalkozni, erre spe­cializálja magát. A szarvas­marha-tenyésztést máris sza­kosították, a legcélszerűbben helyezték el az állatállományt. Van a szövetkezetnek 12"ű hpl- das mintalegelője, ezt tovább bővítik. A pillangós takarmá­nyok területe jelenleg a közös szántónak körülbelül 18 szá­zalékát teszi ki, az év vég «S pedig 25 százaléknál is tó^o lesz. A sertéstenyésztésben és hizlalásban a jelenlegi lehető­ségek maximális kihasználá­sára törekednek, különösebb beruházás nélkül. Az üzemegységek önálló jo­gokkal rendelkeznek a mun­kaszervezésében és kisebb sze­mélyi ügyekben. Gazdálkodá­suk eredményétől függ az év végi prémium mennyisége. Versenyt hirdetett a szövetke­zet vezetősége és a győztesnek jutalmat ígér. Nemes Ferenc elnök azt mondja, hogy bár az idén sett a tavaszi időjárás, me^ls mindegyik üzemegység koráb­ban végzett a tavaszi munkák­kal, mint bármelyik előző év­ben. Nagy a lendület, a mun­kakedv. A kukoricavetés pél­dául tavafy még mindegyik községben tartott május vé­gén, most ped'g 10-én végez­tek ezzel a munkával. Az elnök és a párttitkár rendszeresen akar találkozni a tagokkal, de rrrvel a nagy te­rület miatt ez a szokásos ha­tárjárással lehetetlen, panasz­napokat is tartanak minden üzemegységben, rendszeresen. Ezeken a napokon külön-kü- lön is beszélhetnek a tagok az elnökkel, a pártitkárral, to­vábbá az ellenőrző bizottság elnökével, de együtt is tár­gyalhatnak velük, ha ezt ké­rik. A SZEMÉLYI FELTÉTELEK a tavaszi munkasiker, a tag­ság nagy munkakedve és a szervezettség igen bíztató jö­vőt ígérnek ennek az egyelő­re formájában különleges szö­vetkezetnek. (sremenci) Derűs napok a vízparton Önkéntes rendőrök Fadd-Domboriban \ színhely a Belügymi- ** nisztérium fadd-dombo- ri üdülője, — minden jóval, ami tartozéka egy kellemes telepnek. Strand, könyvtár, tv, családi házikók, büfé, na­pi négyszeri étkezés, patikai tisztaság. Születő hagyomány otthona ez: hazánkban — tavaly — a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság volt az első, amely tíznapos üdülésre vendégül látta a legérdeme­sebb önkéntes rendőröket. Most csoportvezetők és he­lyettesek töltenek itt változa­tos, kellemes napokat. A házigazdaként a Tamásiból érkezett Farkas István alhad­nagy serénykedik. Szenvedé­lye a közlekedés biztonságá­nak növelése, a tanítás. A fiatalember legidősebb diákja jelenleg Fadd-Domboriban az ötvenöt éves Varja Sándor, Grábócról. Friss és régi élményekről diskurálnak út közben a ki­rándulók. A pálfai Veres Gá­bor elbeszéli, miként szorí­tott garázdákat a sarokba kutyariasztó pisztollyal; majd nyomban arra kanyarítja a szót, hogy szolgálatban, napi munkában kívánatosabb a bölcs beszéd a fenyegetésnél. Lám, sikerült gátat vetni Pálján a fiatalok körében már-már elharapózó italozás­nak, a korosabbakat hatal­mába kerített hazárdjátéknak. Yfendég vendége várja az ’ érkezőket az eresz alatti árnyék hűvösében. A vendég dr. Solymosi Mihály rendőr ezredes, Tolna megye főkapitánya, — az ő vendége pedig Solymosi József rendőr vezérőrnagy elvtárs. Soly­mosi József csoportfőnök él az alkalommal, hogy meg­érdemelt dicsérettel szóljon az önkéntesekről, akik fára­dozásukért az első köszönetét a párttól kapták, s akikre ma már osztatlan tisztelettel tekintenek az emberek. A vezérőrnagy elvtárs kedves közvetlenséggel fűzi ehhez, hogy a csibésznépségre in­kább a félelem, mint a tisz­telet jellemző, de ezen nincs is mit ámuldozni. — A becsületes ember tud­ja, hogy a rendőr, legyen ön­kéntes, vagy hivatásos, első­sorban azért dolgozik, nehogy börtönbe kelljen csukni vala­kit — fejtegeti Solymosi Jó­zsef. — Akivel szemben ez az igyekezet csődöt mond, ma­gára vessen. Van, aki felnevet, van, aki mosolyog, az állítás komoly­sága mégsem kétséges senki előtt. Az élvezetes eszme­csere vezérőrnagy és önkéntes rendőrök között, élénken ér­zékelteti, hogy fontos dolgo­kat is meg lehet vitatni vas­kalapos komorság, erőltetett ünnepélyeskedés nélkül. — Furcsa, bár hallható kö­vetelés, hogy minden sarok­ra állítsunk rendőrt — emlí­tette Solymosi József elvtárs. — Ezt nem csináljuk. Részint azért, mert közrendünk szi­lárd, tehát fölösleges a sze­mélyi állomány bővítésével újabb terhet róni az állam­kasszára; részint azért, mivel a népi demokrácia nem le­het rendőrállam. A jövő a társadalmi rendfenntartásé. A szószaporítás dr. Soly­mosi Mihály ezredes­nek sem kenyere. Azzal az őszinteséggel, amelyet az ön­kéntesek és a lakosság kap­csolatában elvár, mondja meg, mit nyújthat a Belügy­minisztérium jelenleg az ön­kéntes rendőröknek, s mit kíván tőlük. — A csoportvezető elvtár­sak egyike szabálysértési kó­dexet kért az imént — keresi tekintetével a hozzászólót —, rövidesen eljuttatjuk a köte­teket a falvakba. Tanácsok, gazdasági ■ vezetők újabb anyagi segítséggel jelentkez­tek, ennek jó részét szolgálati esőköpenyek beszerzésére for­dítjuk. A közeli hetekben megszámoljuk a forintot, hát­ha vendégül láthatunk az ősszel Fadd-Domboriban ugyanennyi önkéntes elvtár­sat. A jó hír, s a vendégek ide­jének szűkre szabott volta egyaránt diktálja, hogy meg kell emelni a búcsúpoharat. — Mindannyiunk egészsé­gére! BORVÁRÚ ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents