Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-28 / 120. szám

Legyen a példakép Felsőnána Mint bizonyára tudjátok, a megyében hulladékgyűjtési ver­seny folyik. Az élen a felsőnánai úttörők állnak. Ezért látogat­tam el az iskolájukba. Nagyon kedvesen fogadtak. Arcukról öröm sugárzott. Egy tanterembe mentünk, ahol a tanulók körülvettek és szinte egyszerre feleltek kérdéseimre. — Hogyan szervezitek meg a hulladékgyűjtést? — Délutánonként, sőt még reggelenként is egy-egy osztály megy el vasat gyűjteni. Iskolánk eddig 170 mázsa vasat gyűj­tött — hangzott a válasz egy ötödikes kislány ajkáról. Vasat mindenhol lehet találni. Ti honnan gyűjtöttetek össze a 170 mázsát? — Kocsival jártuk a környéket és legtöbbet Murgáról, Rudolf-majorból, s a tsz-ből hoztuk. El kell még mondanom, hogy a felsőnánai tsz nagyon sokat segít nekünk, mert látják, milyen szorgalmasak az. úttörők. Amellett, hogy kaptunk tőlük vasat, még járművet is adtak a szállításhoz — felelte Bíró Irén nyolcadik osztályos tanuló. — Bizonyára nálatok is kezdetben csak egy osztály gyűjtött vasat. Kik kezdték el a gyűjtést és melyik osztály most az első? — A hatodik osztály kezdte és jelenleg a hetedikesek áll­nak az élen. — Ahogy látom, az osztályok között verseny folyik. Hány tanulója van az iskolátoknak? — Iskolánknak ISO tanulója van. ebből 120 felsőtagozatos, 40 pedig kisdobos. Ök, bár kevesen vannak, de mégis szorgal­masak. — A gyűjtött vasért valószínűleg nagy összeget kaptatok. Mire használjátok ezt majd fel? — Mivel minden osztály külön gyűjtötte a vasat, a pénzt is külön, más-más célra használja fel. Mi nyolcadikosok a nyáron kirándulni megyünk. Megnézzük Pécs, Siklós és Har­kány nevezetességeit — felelte Erős Irén. Pajtások! Ne irigyeljétek a nánai úttörőket, fogjatok inkább ti is hozzá a vasgyűjtéshez, még nem késő. Ha szorgalmasak és ügyesek lesztek, jutalmatok nem marad el, s a szünidőben ti is megismerkedhettek hazánk szebbnél szebb tájaival. Kövessétek a felsőnánai úttörők példáját! Jó munkát és sok sikert kívánok minden vasgyűjtő úttörőnek! Pancza Ibolya úttörőri porter „Pajtások! Tegnap este el­hangzott a riadóparancs és az­óta Magyarország minden út­törőcsapata harci készültség­ben van. Ezekben az órákban országszerte, milliónyi magyar úttörő válik jelképesen az el­ső magyar proletárdiktatúra Vörös Hadseregének katonájá­vá. Békés életünk körülményei között tesztek tanúságot ar­ról, hogy a drága történelmi örökség, a Magyar Tanácsköz­társaság emlékének hűséges őrzői és a hős Vörös Hadsereg katonáinak méltó utódai vagy­tok.” Ezzel a felhívással kezdődött szombaton reggel az R 19—69 akció. A pajtások esténként izgatottan nézték a televíziót, figyelték a rádió műsorát, vég­re pénteken elhangzóit a ria­dóparancs. Az őrsök kijelölt helyen gyülekeztek — többnyi­re az iskolában — s itt a csa­patvezető borítékokat adott ki az őrsvezetőknek. Ezek a me­netleveleket tartalmazták a másnapi akadályversenyhez. Szombaton, miután felesküd­tek a Vörös Hadsereg katonái­nak, alapos elméleti és gya­korlati képzésben vettek részt. Megküzdőitek a természet aka­dályaival és tanúbizonyságot tettek céllövőtudásukról is. Az utolsó állomásra egy útközben elrejtett levél megfejtését kel­lett elvinniök. Másnap úttörő- és kis­dobosavatással egybekötött gyermeknapot tartottak az is­kolákban. Az avatás után szí­nes program várta a pajtáso­kat a megye minden oktatási intézményében. A Tenkes alján Verőfényes nyári reggelen száguldott az isútóbusz a hatos műúton, vidám kisdobos csapattal végcélja; Baranya megye déli csücske felé. A szekszárdi III. számú iskola 4. b. osztálya kirándult Siklósra. A Tolna— baranyai tájban gyönyörködve, a sok él­ményben gazdag út után Harkányfürdőn volt az első pihenő. A program: séta, lán- gosevés, képeslapírás az otthoniaknak. Miután felfrissültünk, beszálltunk a busz­ba. Indulás! Irány a végcél, Siklós vára! A várorom már feltűnik a távolban. Megér­keztünk! A vár felvonóhídján át sétáltunk be a történelmi falak közé. Várbörtön, kínzókam­ra, deres, rabbilincs — mindez nekünk már csak történelem. Az épület egy másik ré­szében a bolgár—magyar hadtörténeti kiállí­tást, majd a mai magyar keramikus művé­szek kiállítását láthattuk. Kirándulásunk nem lett volna teljes, ha nem mászhattunk volna fel a bástyákra. Onnan bámultuk a Tenkes hegyet, a hős ka­pitány búvóhelyét. Mi is a vitézei sorába képzeltük magunkat. Ezután letáboroztunk, jóízűen falaíoztunk, majd harci játék kö­vetkezett a vár tövében. Az izgalmas játék, után megtekintettük a község nevezetes mű­emlékeit, rövid fagylaltozás közbeiktatásával. Úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettük. Elhelyezkedtünk a buszban, s vidám ének­szó mellett hazafelé indultunk. Elbúcsúztunk a baranyai tájtól, s öröm­mel üdvözöltük az út mellett látható Tolna megye tábláját. REJTVÉNY Ki tud többet a sportról? VÍZSZINTES; L Neves labdarúgó. 10. Nagyságos leánynév. 11. In­dulatszó. 12. Parányi állam; San... 13. Feszültségregisztrá­ló állomás, rövidítve. 14. Dél­afrikai Világcsúcstartó úszónő. 15. Belül létezik. 19. Amerikai olimpiai bajnok úszónő. 20. Mássalhangzó, ahogy a papa­gáj ejti. 21. Tej alapanyag. 23. Többes számú személyes névmás. 25. Tolna _ megyei Népújság. 27. Fájdalom. 28. Becézett férfinév. 30. Fehérne­mű. 32. Tibi hang nélkül. 33. Paripanév. 34. Idegen hangzá­sú női név. FÜGGŐLEGES; 1. Robbanás hangja. 2. Eri­ka becézve. 3. N. I. R. 4. Pa­pírra vet-e? — visszafelé. 5. Kilencszeres olimpiai bajnok, az atlétika királya. Nemzete és neve. 6. Magyar labdarúgó- klub. 7. Határozórag. 8. Naran­csos csemege. 9. Angol labda­rúgó, csatár, személynevének kezdőbetűjével. 13. Vízben ha- láloznak el. 14. Minőségi el­lenőr. 15. Igekötő. 16. Patak­ja. 17. Nigériát (!) mássalhang­zói. 18. Ejsik egyik fele! 19. Sakkfigura. 22. Az érvek ki­cserélése. 24. Női név. 26. Azo­nos mássalhangzók. 29. Módo­sított ré. 31. Dátumrag — for­dítva. Beküldendők a kiemelt so­rok. Határidő: június 4. Má­jus 14-i számunk helyes meg­fejtése: Vízszintes 1. Vörös­marty, 19. Fodor, Ady. Függ. 5. Szép Ernőt, 9. Ybl Miklós. Könyvjutalmat nyertek: Taba Zsuzsanna, Miskolc, Kiss Szil­via, Szekszérd és ifj. Portás JáhoS, Dombóvár. TUDOD-E? Igen különös állat az orr­szarvú, vagy más néven rino- cerosz. Nagyon szereti a ma­gányt, sokat csatangol egye­dül. Egyetlen szarva van, .az is az orrán helyezkedik el. A kelet-indiai fajtája pedig a vi­lág legvastagabb bőrű állata. ▼ ! ♦ : ♦ ♦ : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 ♦ ♦ : — Es mikor jött haza? — Későn, nem emlékszem pontosan. — Mennyi időt töltött az üzletekben? — Körülbelül nyolcig járkálhattam. — Milyen üzletekben fordult meg, ha nem vagyok indiszkrét? — A Marina téri áruházban, az Oktyábr és Kolhoznaja utcai bizományiban és még néhány helyen. Vettem egy retikült a feleségemnek. Tyihonov elkérte tőle az elegáns, fekete tás­kát. Hátradőlt foteljében: — Ön kellemes beszélgetőpartner. — Miért? — Kozak hangja óvatossá vált. — Azért, mert az ön elbeszélése egy régi, de szörnyen mulatságos anekdotát juttatott eszem­be. Megengedi, hogy elmondjam? — Szívességet tenne. — Kozak bizonytalan mozdulattal tárta szét a karját. — Hazatér egy ember a nyári szabadságáról, és meséli a barátainak: „Ahogy megérkeztem Kiszlovodszkba, egyből kisétáltam a tengerhez és megfürödtem." „Bocsáss meg, — figyelmez­tetik a barátai —, de hiszen Kiszlovodszknál nincs tenger!” „Honnan tudhattam volna, hogy nincs? — feleli. Ha tudom, bizonyára nem für­dőm meg!” Jó, nem? — Jó — bólintott Kozak. — De mi köze van ennek __ — Mi köze? — Stasz el leapt» Kozak feszült pillantását. — Csak annyi, hogy ön bizonyára nem tudta: hétfőn zárva tartanak Moszkvában az iparciklküzletek. Ha tudta volna, nem veszi meg a táskát így van? Ez gól volt. Kozak még a futkározást is abba­hagyta. A szoba közepén állt, elegáns nyakkendő­jének csücskével törölgette a szája szélét. Tyi- horíov nyugalommal lóbálta kezében a retikült. Kozak elhatározta, hogy a pálya közepére pen­deríti a labdát, újrakezdéshez. — Bocsásson meg, úgy látszik, eltévesztet­tem a napot. Hát persze, kedden vettem a tás­kát! — És vendégségbe is kedden ment? Kozak zavarba jött egy pillanatra: — Nem... Vendégségben hétfőn voltam. — Ha szabad kérdeznem: kinél? Hol? — Sztasz elővette a zsebnoteszét. — Aljosinéknál. A délnyugati városrészben. — Van télefonjuk? — Nincs, de rövidesen kapnak. — Mikor ért oda és meddig maradt? — Hatra már ott voltam. Későn jöttem el. — A barátai minden bizonnyal megerősíthe­tik, hogy az egész estét náluk töltötte? Kozákon erőt vett az idegesség. Lehetetlensé­gig megfeszítette a nyakkendőcsomóját, csak akkor lazította meg, amikor már-már fuldokolni kezdett. Ingén kigombolta a legfelső gombot, majd újra megrántotta nyakkendőjét, — Tönkreteszi a vadonatúj nyakkendőjét — figyelmeztette Tyihonov. — Szóval? — Becsületszavamat adom rá, hogy egész este ott voltam, de nagyon nem szeretném, ha náluk ellenőrizné ezt a tényt. Tyihonov csodálkozva vonta fel szemöldökét: — És miért? — Maga intelligens ember! Megértheti, hogy vannak dolgok, amiket az emberek félreértenek. Az ön jövetelét helytelenül is értelmezhetik. Gondolja el, hogyan vélekednének rólam ezek az egyszerű, jámbor nyárspolgárok, ha a bűn­ügyi rendőrség érdeklődne felőlem. Nem olyan egyszerű ez! A bűnügyi rendőrség! Gondolkoz­zék! Hogyan hangzik ez? — Büszkén — felelte komoran Tyihonov. — Az érvei elégtelenek. Annál is inkább, mert becsületes embernek nincs mit tartania attól, ha a törvény nevében kérdezősködnek felőle. Ezért velem kell jönnie Aljosinékhoz. — De hiszen ez lehetetlen! — kiáltotta két­ségbeesetten Kozak. — Egyáltalán nem lehetetlen. Nagyon is le­hetséges. Higgye el nekem. — Értse meg. arról van szó, hogy Aljosin nincs otthon. — Nincs? Hát hol van? — Kiküldetésben — válaszolta elhaló hangon Kozak. — Hát akkor hol járt hétfőn este? — Már mondtam. Aljosinéknál. — Értem. — Tyihonov türelmetlenül dobolt a karosszék karfáján. — Miért nem fogalmaz pontosabban? Aljosinnónál járt és nem Aljosi­néknál ! — Aljosinnónál — sóhajtott beletörődőén Ko­zak. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents