Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-27 / 119. szám
! ♦ ♦ I : ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : ♦ ♦ — Megmagyarázom, miért követték el a gyilkosságot — mondta Kozak. — Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy rájöjjön az ember, miért ölhettek meg egy szép és fiatal nőt. Csakis szerelemből. Igen, szerelemből! Meg kell jegyeznem: ez egy szörnyű szenvedély. Egyszer én magam is kis híján a féltékenység áldozatává lettem. Tyihonov figyelmesen nézte: Kozak rendkívüli eleganciával öltözködött, rendkívül alacsony termetű és kibírhatatlanul energikus volt. A fáradság minden látható jele nélkül száguldozott _ apró lábain a szállodai szobában, miközben 'ügyesen kikerülte a felbukkanó akadályokat. — Igen, igen, a legkomolyabban beszélek! Volt egy regényes történetem Szmolenszkbem. Ismételhetetlen szerelem! A nő gyönyörű volt. Varázslatos exteriőr! Véletlenen múlt, hogy nem vettem feleségül. Amikor Mogiljevből Minszkbe utaztam... — Az előbb Szmolenszket mondott. — Igen, de Szmolenszkből Mogiljevbe kellett költöznöm, és ő utánam jött Ö, ezek a feledhetetlen találkozások, ezek a szomorú elválások a pályaudvaron! Fegyelmit kaptam, alacsonyabb munkakörbe helyeztek ... — Az elválások miatt? — Nem, a találkozásokért, sajnos. — Kozak vérfagyasztó sebességgel közeledett az éjjeli- szekrényhez, de az utolsó pillanatban egy vakmerő halálkanyarral kikerülte. — Nevet rajtam? Nem szép dolog öntől, Tyihonov elvtárs. önnek szimpatikus arca van, azért beszélek ilyen nyíltan. Megmondom kerek perec, mint férfi a férfinak: megszenvedtem én. de menynyire, az asszonyokért! Hogy lobogtam, micsoda lánggal, uramisten! Füsttel, ropogással! Ellenállhatatlanul vonzódom a széphez, nem tudom leküzdeni a vágyat! — És régóta szenved? — Húsz évvel ezelőtt kaptam az első megrovást. — Kozak elgondolkozott, és majdnem felborított egy széket. — önnek szerelmi házasságot kell kötnie — tanácsolta részvevőén Tyihonov. — Ö, kedvesem, én már négyszer kötöttem szerelmi házasságot. — A maga szíve egy egész házasságkötő palota! Ha békés célokra fordítaná ezt az óriási energiát... — A nők iránti vonzalom stimmulálja az alkotómunkát! — sértődött meg Kozak. — Egyetlen nagy embert sem hagytak közömbösen a nők. Soroljam a példákat? Leonardo da Vinci. I. Péter, Napoleon, Puskin, Tolsztoj. Ez alátámasztott tény! — És ön csatlakozik a dicső példáikhoz? — Nem vagyok Napoleon, de vannak bizonyos érdemeim az emberiség előtt. — Milyen vonatkozásban? — érdeklődött udvariasan Sztasz. Kozak ezúttal komolyan megsértődött. Eltűnt a szekrényben és óriási bőrönddel került elő. Dossziét halászott elő a táska fenekéről. A doszsziéból elismerő oklevelek, újságkivágások garmadája zúdult Tyihonovra, s valamennyi hálatelt hangon zengte Z. A. Kozak építészmérnök dicséretét. A papírok közül egy egészen fiatal, nagyon szép nő fényképe mosolygott Tyiho- novna: —> A feleségem — jelentette ki büszkén Kozak. — A negyedik? — kérdezte Sztasz. — Gyakorlatilag. — És elméletileg? — Bonyolult életkörülményeim megakadályoztak benne, hogy hivatalosan is házasságra lépjek negyedik feleségemmel. — Fegyelmi, vagy alacsonyabb munkakör? — kérdezte részvétteljesen Sztasz. — Áthelyeztek falura. Lvov környékére. — Ott ismerkedett meg. jelenlegi, ötödik feleségével? — Igen. Az apja a Villamossági-cikk Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója. Sztasznak hirtelen eszébe jutott, hogy Lvov mindössze néhány órányira van Rovnótól, ahol Támya utolsó kiküldetését töltötte. „Ideje, hogy támadásba lendüljek!” — gondolta. — Az apósa idősebb önnél? — Négy évvel. Miért? — Csak azért, mert nagyon szeretném tudni, hol töltötte az estét a múlt hétfőn. — Az estét? A múlt hétfőn? — értetlenkedett Kozak. — Igen, éppen a múlt hétfőn. És minél részletesebben. Kozák gondolkodóba esett. — öt körül mentem el a szállodából. Benéztem néhány üzletbe, aztán vendégségbe mentem. Lassan, sietség nélkül beszélt, és Sztasz megérezte: alaposan megrág minden szót (Folytatjuk.) SZAKAD A PART 1966-ban kezdődött Ozorán a barlanglakások kiürítése. Mára egy kézen is bőven számlálhatlak azolf, akik az itt annyira ismert szegénység örökéből nem Hajlandók. kimozdulni, s az sem riasztja őket, hogy a • keresztül-kasul fúrkált domboldalak mégűrf- ták az ember szolgálatát. Már- már arra is alig alkalmasak — ahogy itt nevezik —. a „likak”, hogy állatok lakhelyéül, vagy termények tárolására szolgáljanak. A kitelepültek állami beruházásból épült ikerházakba költöztek, amit havi 62 forintos lakbérért laknak. Hat ilyen, ház épült, tizenkét lakással. Aki ma érdeklődik az egykori barlanglakóktól hogy- létük felől, valahány úgy nyilatkozik, hogy a világ kincséért nem mennének vissza. Annak idején pedig, de nagy volt az ellenállás! Egymásnak adták a tanácsházán a kilincset a rossz örökségükhöz ragaszkodók. Egyszóval nehezen ment, kényszerű is volt a honfoglalás, ami nem csoda. Emberek vagyunk és érzelmi érveinket gyakorta szögezzük az értelem érvei. ellen, aztán néhány év elszálltával látjuk be, hogy. nem győzhetett más, csak az értelem. Ez történt Ozorán is. Mondom, alig néhány család nem mozdul a „likból”. Nem azért, mert a szegénység béklyózza őket a föld gyomrában élni! Dehogy, ök azok, akik azt mondják: — Itt születtem, itt akarok meghalni! Az idősebbek; . — Nekem már nem érdemes elmozdulnom. Minek az?! A legtöbb ilyen „lik” villannyal világított. egyikmásikból nem hiányzik a rádió sem. Van, akinek eny- nyi elég az élet- forradalmi változásaiból. A községi tanács elnökének társaságában végig sétálunk Ozora két utcáján, az alsó- és 'felsőtemetősoron, illetve a Táncsics és a Dózsa utcán. Ennek volt több értelme, hiszen a Kálvária egykori barlanglakásait lassan mór betemeti az omlás. Hasonló a- helyzete a Koppány-, azaz a Vörös Hadsereg útja néhány földből „épült házának”, a Kassai utca barlangjai szintén kihaltak. János József, a tsz nyugdíjasa egy darabon velünk tart, valamikor ő is barlanglakó volt, elmondása szerint apai örök1 ségként. ügy volt az, hogy a napszámból élő, földtelen ember összekuporgatta a 100— 200, legjobb esetben 300 négyszögölre való pénzt és megvette a dombra futó telket. S ezzel nemcsak az éltető föld egy darabkáját birtokolta, hanem nemzedékekre szóló hajlékát is, mert addig váj ta-forrnálta a dombot, amíg verítékezve ki nem munkált magának 8—10 méter függőleges falat. Mikor az már készen volt, akkor kezdtek teret hódítani a szerszámok vízszintes irányban, jó mélyen, be a föld gyomrába; attól függően, milyen népes volt a család. Ember és jószág, no meg a termény, jól elfértek itt Mondanom sem kell, nem a módosabb Főszegen „épített” így az ember! Aki megmássza a Kálváriát és onnan körültekint, nemcsak Ozora teljes képét láthatja, több ez a szemet gyönyörködtető látványnál. Ozora naturális szociográfiai (érképé egyúttal a látnivaló. Az a szegénység, ami a történelem során annyiszor kapott a fegyverként is forgatható földművelő szerszámokhoz, hogy szóval is, tettel is fordítson a sorsain, ma már a múlté. Ez igaz, a mezítlábasok nem mezítlábasok többé. Szépek, gondozottak a házak a Táncsics és Dózsa utcában is, ahol talán a falu legszegényebbjei laktak ezelőtt még húsz-huszonöt évvel. De minden porta végében ott van a bízvást elátkozható, meredek partfal, benne az embert vakondokságra kényszerítő „Lkakkal”. Legtöbbjük csak állatok lakhelyéül szolgál, vagy nyári konyhának, mert nyáron hús, télen meleg a barlang. Aztán meg a szűk portókor! hincs is nagyon hova telepíteni az ólakat, kamrát, ilyesmit, Pedig nagyon veszedelmes jótevővé változott az elmúlt évek so/ rán ez a domb! 1966 őszén, föntről, a Dózsa György utcából egyre-másra kezdett leszakadozni a föld. Akkor, nem sokkal a földindulás után, betonba ágyazott terméskőfal építésével állították meg az omlásokat. Időlegesen, mert 1968-ban végképp le kellett zárni a fölső, Dózsa György utcát. Két helyen olyan szakadék nyílott, ami ha tovább hízik, lehord egy-két házat az alsótemetősorra. Szakértők jártak akkortájt Ozorán, S becslésük szerint 5—6 milliós költséggel lehetne végig kiépíteni a partfalat. De honnan teremtse elő a község azt az öt-hat milliót? Sétálóformán aligha látták mostanában Bán Mihályt, a tanácselnököt. Ki is használják a találkozást, főleg az asszonyok. — Mi lesz a járdával, elnök elvtárs! — Azt mi nem bánjuk, hogy nem hozzák ide a vizet, de ezt a két szakadékot eí- tömnénk! — Csak autót adjanak, jön az egész utcanépe! Olyon sok jó energia feszül az emberekben, hogy akár ■ hegyet hordanának össze, vagy hordanának el. itt meg „csak” arról van szó, hogy meg kell állítani a hegyet. Vajha kaphatnának ehhez több segítséget a földet, fonatnak alkalmas suhángot ideszállító jármüveken kívül! Mielőtt még megindulna a föld. Ha erre, ne adj isten, sor kerül, lesz kiszámítója annak, hogy biztosítás címén mennyi forintot fizet az állam. Az sem lesz kiszámol- hatatlan, mi lenne, vagy lett volna olcsóbb megoldás. Hogy tenni kell valamit, elfogadva az emberi tettrekészséget, az bizonyos! Ami pedig az új házak építését illeti, bármi népszerűtlenséggel is jár, én megtiltatnám a partfalak megfúrását, mert alig vitatható igazság, hogy az anyaként magasztalt természet másként kezes már korunk emberének, mint száz-kétszáz évvel ezelőtt volt, s ami akkor szükségképpen volt. az ma korszerűtlen, rossz Nine« szükségünk rá! LÁSZLÓ IBOLYA Felhívjuk a vállalati és magánépittetők figyelmét, hogy a Paksi Betonelemgyártó üzemünkben 500-as cementből és dunai folyamkavics adalékanyagból B 70-es, B 100-as, B 140-es, B 200-as, és B 280-as minőségű nyers készbetont gyártunk. Tájékoztató árak: a minőségtől függően köbméterenként 250,— Ft-tól 500,— Ft-ig keverőtelepen szállítási költség nélkül. A nyers készbetont megrendelőink kívánsága szerint a megjelölt helyre és időpontban kiszállítjuk. Kérjük szíveskedjenek megrendeléseiket 8—10 nappal a szállítási időpont előtt írásban vagy szóban az alábbi címre megadni. Paksi Betonelemgyártó Üzem, Paks, Síksor 3. Telefon 145. ügyintéző: Hermann János. (343) Figyelem! Vállalati és magánépittetők részére a csatári kerámiaüzemünkben, valamint a paksi betonelemgyártó üzemünkben az alábbi előregyártott kész betonáruk kaphatók: kerítésoszlopok, szőlőoszlopok. BH elemek, TA betoncsövek, járdalapok, kútgyűrűk, és betonkádak. A fenti termékeket kedvező áron árusítjuk. A vásárolt termékeket a rendelő kívánsága szerint mérsékelt díjszabással házhoz szállítjuk. Rendeléseket az alábbi helyeken veszünk fel: Szekszárd-csatári kerámiaüzem. Tel.: 12—664 Ü. i.: Csajági József, Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat Szekszárd, Marx K. u. 11. Tel.: 12—283. Ü. i.: Ulrik Sylvia. Paksi betonüzem Paks, Síksor 3. Tel.: 145. Ü. i.: Kun Sándor. Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat (345)
