Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
T f > Így. még, nem jártam.. Hiába töröm a fejem, .nem jut eszembe semmi. Mondám is feleségemnek: nem jut eszembe semmi, mire ő azt válaszolja: „Drága Johannes, az nem baj- Azért'te írhatsz!-'.-„Hogyhogy írhatok?" — kérdem én. „Úgy, ahogy 'ifiások , felszólalhatnak..— jeleli ő és sokai, sejtetőén mosolyog. .Ezzel .'befejeztük a beszélgetést. Gondolkodni kezdtem, mert' ' néha - ait 'is szoktam.. De nem jutott eszembe ismét semmi. Illetve, csak ap, amit a feleségem mondott: gondolat nélUiil is lehet levelet írni. De hogyan? Úgy, ahogy másijk felszólalnak, ..•■ Vagyis, össze-vissza kell beszélni, illetne. írni. Nem számít,' van-e pont a mondat végén, van-.0 értelme. a- mondatnak, csak mozogjon az ember szája. hallják a hangját. Tehát'írni is így kell. Ütni a gépet, Qyakofoyii ■ a, gépelést, 'aztán majd csak lesz belőle vala- mi. ^alá.n^ így: „Megvizsgáljuk a problematikát és lépéseket j teszünk aj cél felé, annak elintézése végett, hagy a le- folyőcsaíórná k eldugulása miatt keletkezett kárszínvonal alacsonyabbra, süll.yedés^^biztosítva legyen, természetesen, miután minden körülmén^egybevágóan bizonyítja a vétkesnek?-felelősségre vonhatóságának lehetőségét és ezáltal a kérdéshez! való" viszonyulásunk is meglehetősen tisztázott lesz. Tehát összefoglalva ezt a problémakört, megállapíthatjuk, hogy a normál csatorna-eltömődés színvonala ebbén az esetben magasan a megengedett szint fölött van és e problematikát feltétlenül meg kell oldanunk, mivel a szennyvíz ma már az említett bérház második emeletét is elérte, miután maga mögött hagyott nyolc halottat és most fenyegetően kerülgeti, mint a macska a forró ká,sát, a második emeleti lakók életét is a halál.. Elolvastam. Tetszett. Ha én. ezt egy értekezleten elmondanám, talán: még meg is tapsolnának. Egyesek afeletti örömükben, 1 hogy végre abbahagytam , mondanivalómat, amiből nem érteitek semmit, mások meg azért tapsolnának, mert „kerülgeti, mint macska a forró kását..." kifejezésben azt vélték felfedezni,, hogy. én a tanácskozás színvonalát bírálom. Lehet, hogy az utóbbiaknak igazuk van. Ha így van, puszta véletlenül van így. Mert én senkit nem akartam bírálni, sőt semmit sem akartam mondani, ha véletlenül gondolat is van a mondatban, az nem az én bűnöm. Mert nekem most nem jut eszembe semmi. Csak ülök, ülök és mint némely hivatalban dolgozó, várom, hogy mikor jön el a pillanat, amikor felállítotok, a hosszú . ülés után megmozgathatom tagjaimat, és végre, mehetek moziba. Igen, moziba. Mert én még mindig moziba járok. Egyszer■■ ugyan láttam piár„ a ty-jnüso,rt i^: de. abban nem volt semmi érdekes, mert nem úgy volt ám, mint 1 * a moziban. A moziban, ott egészen más minden. Ott, ha megölnek valakit a filmen, akkor a nézőtéren az elgyik táskarádióból felsüvölt a dal: „Tölcsért csinálok a kezemből. . ." — és ebből én rögtön tudom, hogy az illetőt nem ölték meg, legfeljebb öngyilkos akart lenni a lelkem, de ez sem sikerült neki. csupán az öncsonkításig jutott el: tölcsért csinált a kezéből. Ebből is látszik, hogy egyesek tölcsért csinálnak a kezükből, méghozzá többen nagy tölcsért, hogyha odatartják . az embernek, akkor minél többet tehessünk bele. Hallottam, hogy egyesek akkora tölcsért csináltak a kezükből, hogy egy ezres is belefért, de ez ritka, mint a fehér holló, ezért az ilyesmit egyelőre büntetik, főleg, ha a tölcsért ,előbb tartja és csak utána hajlandó nyilatkozni a munka mibenlétéről. De az ilyesmi, hangsúlyozom, ritka, persze nem olyan ritka, mint Friedrich Flick nyugatnémet gyáros, aki naponta 220 000 márkával lesz gazdagabb. Az ember azt gondolná. hogy ez sok, de később megtudtam, hogy ez nem is olyan sok, . mert Henry Ford II napi keresetét négyszer ennyire 'becsülik. Ja, persze, ő autót gyárt, én meg ilyen leveleket, érthető, hogy az autó kifizetődő neki, különösen, ha nekünk is szállít, a legolcsóbb autóiból, amelyeket mi aztán legdrágábban eladunk itthon és mé() így sem tudjuk kielégíteni az igényeket. Tehát megint visszajutottunk a tölcsérhez, amely nálunk ma már egészen mást jelent, mint néhány évvel ezelőtt, Hiába, a nyelv is változik, kifejezőerőben egyre gazdagabb lesz, mint a nagybácsi, akihez most már száz dollárral utazhat az ember, és aki előtt nem kell szégyenkezni, nyugodtan fizethetünk neki akár egy vacsorát is, a felemelt zsebpénzből, hacsak addigra direkt azért nem drágítanak .meg mindent odakint, hogy azt monhassák: szegények, hát így engedtek el benneteket, száz dolárral, holott a megboldogult Steinbeck is megírta, vagy harminc évvel ezelőtt, hogy a legolcsóbb nő is kint harminc dollárba kerül. Ez harminc évvel ezelőtt volt. Azóta ott is feljebb mentek az -árak. mint nálunk. Mert a világon most már ez lett a szokás. Minden felfelé megy, csak a víz nem akar az istennek se a hegyre, meg az emeletre menni. /Hát ennyi minden nem jutott eszembe. Azért ebből a sokmindenből kitellett egy levélre való. És ez, a fontos. Írjon, beszéljen az ember és akkor odafigyelnek rá. Ha értik, ha nem, mert az embernek van egy jó tulajdonsága: sohasem vallja • be, hogy valamit nem ért. Ha nem érti, bólogat. Tessék, lehet bóldgatni. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Megnyugtatás A fiatalasszony izgatottan keresi fel anyját.. „Képzeld, Gaston azt mondta, hogy megöl, ha megcsalom!” „Nyugodj meg, gyermekem” — vigasztalja az anyja. ...Apád is mindig ezt mondta — és amint- látod, még mindig életben vagyok!” ■ Diétázó férj Házaspár sétál az utcán. A férj minden csinos nőt alaposan szémügyre vesz.--Az asz- szony persze néni -állhatja meg szó nélkül: — Viselkedj illedelmesen! Ne feledd, hogy nős vagy! — De drágám, ha diétázom, ez még nem azt jelenti, hogy nem szabad megnéznem az étlapot! ' ismeri az asszonyt — A mi gyönyörűséges fiacskánk ismét kiemelt egy kis pénzt az erszényemből — jegyzi meg dühösen az apa. — Miért gondolod, - hogy ő volt? — szól közbe a felesége. — Hátha én vettem el? — Kizárt!dolog; némi pénz még maradt a bukszámban. Felkészültek Fiatalok keresik az. anyakönyvvezetőt, hogy bejelentsék : szeretnének, házasságra lépni . egymással. Az ' anyakönyvvezető megkérdezi: — S -jól -felkészültek az életnek, erre, a, fontos, lépésére? — Természetesen — ; válaszolja á vőlegény. — Vettünk tíz liter vodkát, 30 palack bort és öt liter szeszt.., Csalódott Pierre beront a lakásba, mint a villám, megöleli, megcsókolja a feleségét, aki csókjait szenvedélyesen viszonozza, <— Most pedig mondd meg, Jeanne, milyennek találsz bajusz nélkül? — Ö, hát te vagy?! — mondja csalódottan az asszony. Meglepetés Egy szép napon, amikor Anton hazaérkezik a munkahelyéről, a felesége gyengéden megcsókolja, és így szól hozzá: — Drágám! Nem akartam idő előtt közölni veled a dolgot, de most már biztosra vehető: hamarosan hárman leszünk ... — Ó, ez csodálatos! — kiáltja boldogan és izgatottan a férj — de egészen bizonyos vagy benne? — Egészen bizonyos, drágám! Nézd, itt a távirat, amelyben a mamám értesít, hogy holnap érkezik. Dilemma Egy idős angol hölgy tanácsért fordul az ideggyógyászhoz. — Egy. idő óta minden éjszaka Nelson admirálissal álmodom. Tegnap hivatalosan megkérte a kezemet, s én megígértem, hogy a felesége leszek. — Rendkívül érdekes eset, Mistress Jackson. Mivel lehetek szolgálatára? — Adjon tanácsot, mitévő legyek: megtartsam a leánykori nevemet, vagy Mistress Nelson legyek? Népújság 1889. május 25. Hiílififek és ut*&k — Ez hihetetlen, ma te vagy a tizedik akt szerelmet vaít Szöveg nélkül. — Ha a férjem jön tegyél úgy. mintha észre sem vennéd.
