Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
Bertha Bulcsú: Jajongó, messzi szélzúgás összetekerte készségét és hazaindult. Halait a karikára kötött zsinóron vitte. Nehezek voltak. A csuka nagyokat ugrott, és krokodil száját fenyegetően kitatotta. Gergely fütyörészett. Az országutat gyorsan elérte, de ott megtorpant. mivel a por égette a talpát. Toporgott, belépdelt a bazaltosabb részekre, majd ismét visszalábalt az útszéli porba. Ahogy válogatta a lábait, a karakai erdő felett megpillantotta a gépeket. Magasan úsztak, nagy rajokban, akár a galambok. Bugásuk szűrlen, finoman hömpölvgött előre, mint valami távoli szélzúgás, vagy hullámverés. Gergely ezüstfényű szárnyukra bámult, majd a kondenzcsík- ra ami hirtelen megjelent a vezérgépek nyomában. Rosz- szat érzett. A folyóra pillantott, majd a boglyákra, amelyek a sarjúföldön szürkültek megaszalódva. A folyo már negyven-ötven méterre mögötte maradt, s a boglyák még messzebb voltak. Gyors elhatározással belehasalt az utat és a földeket elválasztó vizesárokba. Elég mély volt az árkon, s azon a ponton, ahol beleheveredett, szederbokrok is takarták. Várt A gépek méltóságteljes lassúsággal úsztak a magasban Feleslegesnek látszott az óvatosság. Hátára fordult, s a szederfa levelei között szeget kémlelte. „Ezek angolok — gondolta - „Milyen muris.. • Reggel még Londonban voltak... Kávéztak az ismerősökkel, aztán kimentek a repülőtérre Bombákat hoztak. Ledobják, aztán hazamennek és este tovább kávéznak az ismerőseikkel... Ha csak Ha csak valamelyik legelhántó üteg bele nem trafál az oldalukba... Akiket eltalálnak, az. ma este már hiába várják az ismerősei... Nem is lőnek ezekre... Sétarepülés nekik.„ kirándulás:.." - A középső repülőrajból oldalra sodródott két vadász. Süvöltve lecsaptak, bömbölt a föld, a levegő és az erdő. A szederfák suhogtak, a Marcal-hfdon dörömböltek a géppuskalovedé- kek. Gergely látta, hogy husz- harminc méter magasan szállnak a gépek, s a lövedékek a vizet korbácsolják. Rémülten a hasára fordult. Teste alatt vergődtek a zsinórra kötött halak. A csuka elkapta az ujját és beleharapott. Gergely zokogva feküdt a hideg, sikamlós pikkelyű halakon. Ujja nehezen szabadult a csuka állkapcsából. Amikor kitépte, erősen vérzett. ... A gépek a folyo felett szállták, aztán az erdő közelében lecsaptak a mezőre. A motorok bömböltek és elnyomták a fegyverek hangját. A vadaszok aztán az ég felé húztak, és rajuk nyomába szegődtek. A bombázókötelékek sokáig vonultak. Monoton bugásuk, jajongó messzi szélzúgására emlékeztet. Gergely zokogott. Félt, hogy a vonuló bombázok közül újabb vadászok csapnak a folyóra. Fülében saját zo- kogása visszhangzott. Félóra is elmúlt, mire észrevette, hogy a gépek elvonultak. Felült. Szájában saját vérének izet érezte. Szipogva, megalázot- tan nyalogatta a kezét. Olyan volt, mint egy sebesült állat. Nyalogatta a vérét és a sebet bámulta. Mély volt, de szűk, gödonsz^rű. Nem a csuka na- rapása fáit Gergelynek... A sérülés valójában a fejét érté a 'homlokát. Megalázták a repülők, és meggyötörték Szűkölve remegett az árokban, és érezte, hogy ami _ a folyóparton történik, nem ui sághír, nem politika, amir beszélni K-t*. Gergőit ezz a forró déli órán döbbent, r először. hoév a bőréről \ szó. Minden új napon az élete lesz a tét. Senki sem kérdi, hogy hány éves, kit szeret és kit gyűlöl? Senki nem kérdi, hogy részt akar venni a háborúban vagy nem ? Csak lőnek rá, mint bármelyik állatra az erdő . vadjai közül. Gergely, egészen eddig a nyári napig azt hitte, hogy más dolog a fegyveres katona, aki maga is harcol, és más dolog egy kisfiú, aki éppen csak kijárta az elemi népiskola harmadik osztályát... Szorongva állt az úton. Nyalogatta a vérét, és az erdő felé bámult. A tagutakon emberek szaladtak. A szeme még vibrált az Ijedtségtől Visszalépett az árokba és felemelte a halait. Lassan bandukolt a falu felé. Percenként zúgást vélt hallani, közeledő süvöltéseket. Lépdelt, s közben szüntelenül figyelte az eget, a kék mélységet. ahonnan megérkeztek a gyilkos pilóták. Nagyanyja a kezét tördelte: — Csakhogy itt vagy! Uram Jézus! Csakhogy előkerültél.., — Hét halam van— mondta Gergely. — Hét halad és hét akkora bűnöd. Itt járt Satt Vilma, mindent elmondott... De most már ezt sem bánom. Csakhogy előkerültél... hogyan számoltam volna el az életeddel... — Nem igaz... Én csak álltam ott a Mátéval... — Mise alatt, istenem mise alatt... Szerencséd, hogy most előkerültél... — mondta, aztán a halakra pillantott. Meglepődött. — Ekkora halakat fogtál ?... Ezt a csukát legjobb, ha mindjárt elviszed Zsófia nénédnek. — A legszebb halam.. — Éppen azért... Zsófia szereti a tejfölös sült csukát. Ha kaszálják a Marcalt, az összes megvágott csukát neki viszik... Indulj is... Az lesz a legjobb. Köszönsz szépen: Dícsérlessék az úr neve, és illedelmesen átadod. Lehet, hogy megajándé- koa valamivel. — A múltkoriban azt mondta a a nagymama, hogy böjti napon vigyek majd halat Zsófiának ... Most nincs böjt. — Na és?... Zsófia máskor is megeszi a böjti ételeket. Szent asszony... Gergely zsinórján egyedül a csuka lógott A nap már meg- szárította a bőrét, de még mindig dobálta magát, táto- gott fenyegetően vicsorította a fogsorát. Gergely arra gondolt, hogy a csuka a bűn ajándéka. .. A szöcskét bekapta egy keszeg, a keszeget bekapta a csuka, a csuka pedig az ő ujját ... „Ä csuka harapása isteni figyelmeztetés volt" — Gergely a krokodilpofájú halra sandított. — „A csuka maga a bűn... Ekkora hal hogyan került volna másként a horgomra... Nagy bűn. Most majd megeszi Zsófia és ö is bűnös lesz... Jobb is, hogy Zsófia eszi meg. .. Annak a bőre már át van itatva tömjénnel és szenteltvízzel.. Megállt a tornyos ház előtt, és a lépcsőt bámulta, melyet óriáskaktuszok és törpék őriztek. A lépcső a ház ólomüveggel díszített ajtajához vezetett A farácsos, zöldszinűre pállott rézveretes kapu nyitva volt. Gergely a törpék feje felett talált egy kolompot. Meghúzta. A kolomp kint is szólt, bent is szólt, s Zsófia néni sötétkék selyemkendőben bugyo- lált feje csakhamar előbukkant az ablakban. — Te vagy az Gergely? — kérdezte, aztán az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Gergely köszönt, meghajolt és maga elé tartotta a halat. — Elhoztam magának ezt a csukát — mondta. — Csukát? •— A folyóban fogtam... — Zsófia néninek ajándékozod? — Igen... Mivel ez böjti étel.. — Ó, Gergely... Milyen illedelmes tudsz te lenni. Milyen illede’mes... Satt Vilma pedig azt mondja, hozy iszonyú szemérmetlenséve* követtél el. És éppen szentmise alatt... Pont akkor, a nagy misztérium alatt követted el a bűnt... Gergely .., Gergely. . — Én nem voltam ... — Nem voltál? — Nem. Satt Vilma hazudik. Én odább álltam — Odább? — öt-hat méterrel odébb. Mi a csókafészek után mentünk a Mátéval, és éppen csak megálltunk ott. De aztán mindjárt mentünk. Zsófia lehajolt és megtapogatta a mozaikpadlón láto- gó csukát. Gergely orrát ekkor megcsap'a az a furcsa illat, amit egyszer már az országúton is érzett. Gergely gyanútlanul kisfiú volt, és nem tudta, hogy ami az orrába hatolt. az szent vénasszonyszag. Zsófia felegyenesedett, és Ge- gelyhez fordult: — És a kezeddel nem,..? — Nem Zsófia néni. — De a szemeddel vétkeztél? — A szemmel sem. — Behunytad? KÄLDI JÁNOS: Budai alkonyat Itt, a budai Utasellátó kertjében megépítették már a tanyát a zöldlángú, nyúlánk gesztenyefák, s itt borong már a folyondár hosszú hajfürtjeivel. Csorog végig a kert peremén a lassú növény-szövevény. Innen, e lomb-levél-áradás mögül nézem, hogy a világ miként szövi meg tündér! alkonyatát figyeli a szívem, hogyan készül el ez az estelő összefüggéseiben! Mert nincs külön a lenti park alig-zöld finomsága, s közte a padsor, az égve villanó, s nincs külön a zeneszó sem, amely egy ablakból kiszakad, sem a zaj-patak, s a házak-tornyok fölött vérző napgolyó, sem a villamos, a sárgán elfolyó, de együtt álló kép ez: varázsos, szép való. * Így őríz meg a lélek, budai alkonyat, százezernyi egybefolyt szépség, leveleken futó fényfonat, mozgások, hangok ékes összetettje, árnyakból falra-nőtt rekettye, kissé hervatag, amit elvisz a jövő pillanat! * így őriz meg a lélek, féllg-kész tavaszidő, így tesz el a halálig-mohó gyűjtögető, hogy visszaadhasson bármelyik percben a világnak, akkor is, ha vad szél veri majd az őszi fákat, ______________s akkor is, ha leszakad a hó. — Nem hunytam be, de nem vétkeztem vele. Csak álltam ott és néztem, mit csinálnak az alvégiek. Még rájuk is szóltam, hogy: „Mit csináltok, he?!” Azt mondták, megmonyásszák a menekült lányt... — Szeplőtlen Szűzanya... Micsoda szemérmetlen bűn... És a leányka nadrágját láttad? — Láttam. — Rajta hagyták? — Rajta ... Lecsúszott egy kicsit, de máskülönben rajta hagyták... — Szeplőtlen Szűzanya... És mit csinált az a szegény kislány... Az a kis számkivetett. ..? — Vinnyogott... Röhécselt, később pedig vinnyogott... — Ó mi lesz a világgal... Gyere Gergely megnézheted Zsófia néni toronyszobáját. A szobát félhomály borította. A nagy, falhoz támasztott bútorokból', süppedős szőnyegekből doh és szent vénasz- szonyszag áradt... Gergely fintorgatta az orrát, majd kö- hécselt... A toronyszobában világosabb volt. Sok szentkép lógott a falon. Az egyik ab- lakmélyedésben kis házioltár állt, másikban a zongora. A zongorán és az oltáron egyforma karos gyertyatartók álltak, rózsaszín szentelt gyertyákkal. A toronyszobában a doh TAVASZ A BALATONNÁL és a szent vénasszonyszaghoz tömjénillat is keveredett. — Bűneid bocsánatául most elénekeljük együtt, hogy „bd- vözlégy oltari szentség! ’ — mondta Zsófia és a zongorához ült. Ültében meggyújtotta a gyertyákat, aztán leütött két akkordot. Rákezdtek. — Most az utolsó strófát, az rád illik — mondta Zsófia és rekedtes, finomkodó hangon rázendített: „Életünknek végóráján, hogy ne ejtsen meg a Sátán, Te légy erős és gyá- molom. mert csak nálad az oltalom. Udvözlégy szent Szakramentom 1” Zsófia becsukta a klaviatúra tetejét, és elfújta a gyertyákat. A házioltáron kihúzo:t egy fiókot, és aprócska szent- képet libbentett Gergely orra elé: — Adok neked egy képet a Szeplőtelen Szűzanyáról... A legújabb fohászt a hátára nyomtatták. Ha bajban leszel, csak ezt a fohászt mondogasd: „Most segíts meg Mária, Oh irgalmas Szűzanya!” Csak ennyit kell mondanod... Én megbocsátok Gergely — mondta és hüvelykujjával, amelynek ugyanolyan ' llata volt, mint a szobának, keresztet rajzolt a fiú homlokára. Gergely köszönt. Zsófiával a hátában, kibotladozott a színes, ólomüveges ajtóig, aztán levágtatott a lépcsőn. A doh, a szent vénasszonyszag, és a tömjén összekeveredett illatát még az utcán is az orrában érezte. Riadtan lépdelt a járdán, szemét lesütötte. Csak jóval odább, az iskola és a geszenyefák közelében emelte fel a fejét. A fákra sandított, aztán hirtelen a levegőbe ugrott. Amikor a feje megközelítette az alsó ágakat, nyihogott egyet, mint a lovak. A Hangya előtt az emberek csoportosultak. Gergely azt hitte, melaszt osztanak. Sietősre fogta a lép eit, hogy idejében szólhasson öregany,jónak. A tömeg azonban nem az üzlet, hanem az udvar szélesre tárt kapuja előtt várakozott. Gergely a néma parasztok között beódalgott az udvarra. Nagy csend volt. A szederfa alatt három kocsmai asztal állt. Az összetolt asztalokon idős parasztember feküdt Már "em élt. A foltos narasztinpen látszottak a véres szakad ísok. Ahány Pépfegyvergolyó, annyi szakadás. Gerpelv a kéklő épboltra, majd a kppllző jneFe*^ ó-sorrrf) gTV>V\r»T*p.]rre ni.1! Ori+^ft Az prf lorj vol L firpc; ^2 emberek némák és tanácstalanok.
