Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

t II M api ii Süsün tiiÉí fi 99faij y©riiy Y után A z ítélethirdetést követő napokban a megyé­ben mindenki a Varga-ügyről beszélt. A Budapest felé robogó gyorsvonaton a nagydorogi pedagógusok az ítéletet értékelték. Bonyhádon a vízügyi társulás főagronómusa a volt főkönyvelő felelősségét firtatta. Iregszemcsén az autóbusz- megállónál valaki tudni vélte, hogy „Varga azért jót is tett a szakcsi szövetkezeti gazdák érdeké­ben”. A közvélemény viszont összességében elé­gedetten vette tudomásul, hogy tizenkét év szigo­rított börtönbüntetést kapott. Szakoson még sokáig fogják emlegetni Varga Imrét, hisz évek kellenek ahhoz, hogy az általa tönkretett, s most éppen pénzügyi szanálás alatt lévő közös gazdaság újból talpra álljon. De a me­gye, az ország közvéleménye végül majd napi­rendre tér felette. Az emberek végzik dolgukat, s a Varga-ügyet ugyanúgy elfelejtik, mint a töb­bit. Félő, sokkal hamarabb felejtik el, mint kel­lene, s félő, hogy e bűnügy tanulságai nem szol­gálnak elrettentő példával azok számára, akik gátlástalan mohósággal iparkodnak meggazda­godni. Naivitás volna persze feltételezni, hogy a sik­kasztások sorában a Varga-ügy volt az utolsó, A rámért 12 évnek meglesz ugyan a visszatartó ere­je, a mohó és gátlástalan bűnözők megtorpannak talán, de vajon eljutnak-e addig a felismerésig, hogy bukásuk elkerülhetetlen. Aligha, mert meg­ítélésem szerint a Varga-ügy legnagyobb és leg­fontosabb tanulságait képtelenek áttekinteni. Minden túlzás nélkül, legfontosabb tanulságként könyvelhetjük el, hogy végzetét még a legrafinál­tabb bűnöző sem kerülheti el, a kisstílű, pitiáner kezdők pünkösdi királyságáról meg ne is beszél­jünk. Idő kérdése csupán. Van, aki évekig fut. van, aki csak hónapokig. Az éppen terítéken lévő ügyek és ügyecskék kifejezetten azt mutatják, hogy vannak emberek, akik önerőből képtelenek felismerni a realitáso­kat, bíznak az összeköttetéseik erejében, vagy pedig azzal áltatják magukat, bogy képesek min­denki eszén túljárni. Mint annyiszor, most a hó­napokig tartó Varga-ügy tárgyalása során beiga­zolódott: az összeköttetések erejében bízni délibáb csupán. Varga Imrének voltak ugyan magas be­osztásokban lévő barátai, de ne feledjük, ezek az emberek nem a bűnözőt ismerték benne, hanem azt a lelkiismeretes tsz-elnököt, akinek előttük Varga Imre álcázta magát. Ebből következik, minden barátság megszűnt abban a pillanatban, mikor kiderült, hogy kicsoda ő valójában. A volt szakcsi tsz-elnöknek csődbe jutott az a hiedelme is, hogy képes túljárni mindenki eszén. Évekig megtehette, de a végtelenségig semmikép­pen nem. ö, és a hozzája hasonló emberek ugyan­is megfeledkeznek arról a felülmúlhatatlan, össz­népi ellenőrzésről, ami társadalmunk lényegéből fakad. Nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy nincs ma Magyarországon egyetlen funkció sem, össznépi ellenőrzés nélkül, olyképpen, hogy az állampolgárok mindegyikének joga, sőt köte­lessége a visszaéléseket felfedni, leleplezni. Bi­zonyság erre az is, hogy a Varga-ügy aktáin még alig száradt meg a tinta, amikor a lakosság beje­lentésére újabb visszaélések, sikkasztások, csalá­sok felgöngyölítését kezdte meg a rendőrség. Nincs lei út, nincs menekvés. Vannak, akik azt mondják, nő a társadalmi tulajdon ellen vétők száma. Másról van szó. Arról inkább, hogy előbb- utóbb kiderül, és nem marad megtorlás nélkül a törvénysértés. A becsületes embernek legfeljebb az nem fér a fejébe, tavaly óta például hogyan tudott nyugodtan aludni Stifter Lajosné, a kop- pányszántói tsz volt főkönyvelője és Markó János, a közös gazdaság elnöke. Mire gondol­tak, mikor hírül vették Varga Imre letartózta­tását, s mire számítanak „vajjal a fejükön" azok, akik elolvasták az újságban, hogy a koppányszántói Stifter Lajosnét és Markó Já­nost is leleplezték. A normális észjárású em­ber képtelen nyomon követni a sikkasztók gon­dolatmenetét A nyomozás viszont megállapít­ja, hogy az ügyek rendszerint fillérekkel, ahogy mondani szokás, jelentéktelen, látszólag szót sem érdemlő esetekkel kezdődnek. Külföldi ta­nulmányút a tsz költségén, a vezetőség meg­kerülésével, annak jóváhagyása nélkül. Mér­téktelen reprezentálás a tagok pénzén, azok szemeláttára. Fel nem használt kilométerek dupla elszámolása, nem létező kiküldetések el­számolása triplán. Versenyeredmények meg­hamisítása, árdrágítás, majd lassan jön a többi, nagyobb falat. Az elnéző, a felületes, és megbízhatatlan ellenőrzés nem teszi lehetővé, hogy esetenként a jobb sorsra érdemes emberek még idejében visszaforduljanak. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a közös gazdaságokban a szakszerű ellen­őrzés megnyugtató módon nincs megoldva Szó van arról, hogy a területi tsz-szövetségek keretei között intézményesen kellene megoldani az ellenőrzést, de ennek a formának legalább annyi az ellenzője, mint a támogatója Távol áll tőlünk bármit is feltételezni az ellenzők­ről, de csak azokkal .a tsz-vezetőkkel lehet egyetérteni, akik úgy vélik: a tsz-szövetségek keretei között működő ellenőri csoport nem sérti, ellenkezőleg, tartalmasabbá teszi a gaz­daságok önállóságát, s megnyugtató módon se­gíti a tsz-demokrácia kibontakozását. S hát az erkölcsi bizonyítványok? Rendelet írja elő, hogy meghatározott munkakörök be­töltéséhez kötelező az erkölcsi bizonyítvány fel­mutatása. Erről a termelőszövetkezetek több­sége, úgy tűnik, egyáltalán nem vesz tudo­mást. A közelmúltban egy, a bonyhádi járás­ban megtartott ellenőrzés végeredménye eny­hén szólva, lehangoló. Sok ember dolgozik bi­zalmas, középvezetői beosztásban, erkölcsi bi­zonyítvány nélkül. Káros ez a nagyvonalúság, hisz, hogy mást ne mondjunk. Tolna megyé­ben Szakoson soha nem lett volna Varga-ügv. ha a rendeleteknek megfelelően, követelték vol. na a tsz volt elnökétől az erkölcsi bizonyít­vány felmutatását. V annak, akik azt mondják, akadnak még közös gazdaságok, ahol nincs túl nagy választási lehetőség a középvezetői posztok be­töltésekor. Ez az álláspont tarthatatlan és tűr­hetetlen, mert elképzelhetetlen, hogy bármelyik faluközösségben kizárólag erkölcsi bizonyít­vánnyal nem rendelkező emberek lennének csak képesek ellátni, mondjuk az anvagraktá- rosi munkakört. A Varga-ügy lassan feledésbe merül. De csökkenne a hasonló ügyek száma, ha sokáig észben tartanánk, az ilyen és a hasonló „ügyek” végeredményben egyéni és társadalmi érdekből egyaránt megszívlelendő tanulságait. Nemcsak ítélkezni kell, sokka] inkább meg­előzni. SZEKUUTY PÉTER Mechanizmus a Vasiparinál Mérce a lakosság igénye — Szerződés a magánautósokkal — Olajkályha Szibériában — Tűszelep „tablettázva“ Minden üzemnek megvan a maga kis mechanizmusa. Minden gyárban, műhelyben árgus szemekkel figyelik a piac alakulását, lesik, vajon a lakosság igénye merre irá­nyul, mit kíván, más gyárak­ban mire készülnek. S ezért is fordul elő, hogy manapság az ipari üzemek meglehetősen fu­karul bánnak a nagyközön­séggel: csak akkor tájékoztat­nak egy-egy új dologról, ha annak bevezetése, alkalmazá­sa a tömeges igényeket is ki tudja elégíteni. A Szekszárdi Vasipari Vállalat vezetőivel beszélgettünk az újdonságok­ról, a termelésben, és szolgál­tatásban bekövetkezett válto­zásokról. Mindenekelőtt azt kell meg­állapítani, hogy sok évi siker­telenség után 1968-ban ered­ményesen zárták a gazdasági évet, és most már olyan úton halad a vállalat, amely oda vezet. ahol kevesebb a kap­kodás, rendszeresebb a mun­ka, és a dolgozók is mind job­ban a „mi vállalatunk”-ról be­szélnek. Sajátos helyzetben van a vállalat, hisz a szolgál­tatás, és az árutermelés külö­nös együttfutása figyelhető meg — eléggé mostoha körül­mények között még most is, bár az elmúlt években évti­zedek mulasztását pótló intéz­kedéseket- hoztak, valósítottak meg. A vállalat két külső termé­ke, az olajkályha és a tűsze- lap a BNV egyik szenzációja. Az olajkályha ismert a kö­zönség előtt, most már arról, hogy jó, megbízható, szintúgy a tűszelep. Mégis legtöbbet, s legnagyobb gonddal a szol­gáltatások színvonalának nö­velésével foglalkoznak. Az autójavító üzemben, — miután a városközpontból ki­költöztették, — jobb körülmé­nyek között végzik a munkát. S egyre több az állandó ven­dégük, több tucat kocsit tu­lajdonosuk csak ide visz javí­tani. S ez a bizalom erősödé­sét jelzi, mert még ott tar­tunk, hogy a gépjármű-tulaj­donos összegyűjti a pénzét gépjárművásárlásra, de keve­set akar költeni a szervizre, a rendszeres karbantartásra. Ezért aztán a vállalat vezető­sége kidolgozott egy módszert, amelynek lényege, hogy a vál­lalat üzemének legyen állandó munkája, ugyanakkor az autós válláról leveszik a gondot: ja­vítást, olajcserét, szervizt a vállalat által megjelölt idő­ben, természetesen soron kí­vül végzik el. És kedvezményt — egyes munkáknál több mint tíz százalékot — is adnak a szerződéskötőknek. Harminc­két gépkocsi-tulajdonos látta meg e szerződésben a „fan­táziát”. Újdonság, hogy a nyugati jelzésű kocsik szervizellátása is utat kap a vállalatnál. El­sőként a Zastawa garanciális javítását adták ide, a napok­ban kötötték meg a szerződést, és a közeli jövőben várható, hogy a FIAT-cég is megbízza a szekszárdiakat járműveinek szerviz, garanciális ellátására. Sokszor nagy gcmd a ma- gángépkocsi-tulajdonosnak, ho­gyan portalanítsa járművét? A javítóüzemben ingyen, a szerelő és egyéb munka után portalanítják a kocsi belse­jét. Nagyon kevés cégnél al­kalmazzák ezt. Tervezték, hogy a legkor­szerűbbnek ismert gépjármű- vizsgáló berendezést is felál­lítják sajnos a műszerek be­szerzése, miután ezek mind nyugati eredetűek, nagyon költséges. Most folytat az A FIT kísérleteket egy magyar műszerekből álló komplex vizsgálóberendezés gyártására, ha ez jól működik, s ha ára is kedvező lesz, megvásárol­ják, és üzembe állítják a szekszárdi műhelyben. A javítások minőségének növelése a legfontosabb min­dennapi teendő. Bár a rekla­máció a javítások számához képest nem több az átlagos­nál, mégis a megfoghatatlan reklamációk, az olyanok, me­lyek városszerte terjednek, melyekről az emberek suttog­nak, rossz hírét kelti a cég­nek. Most az ilyen suttogó reklamációt akarják konkréttá tenni... Hogyan? Elsősorban azáltal, hogy a legjobb dol­gozók arra vállalkoztak: fele­lősséget vállalnak munkáju­kért, maguk végzik el a minő­ség megállapítását, mielőtt az üzemvezetőhöz kerülne a munka. Az olajkályhák javítása, ga­ranciális javítása is a vállalat feladatkörébe tartozik. Most, a nyár kezdetén az ember azt gondolná, kevés dolguk van a kályhásoknak. Nem így van. Megkezdték az olajkályhák karbantartását, előkészítését a téli fűtésre. A csekély összegű koromtalanitási, beállítási díj mindenképpen megéri a kály­hatulajdonosnak. Elérkezett a hűtőgépek üze­meltetési. javítási szezonja. A megyék közül Tolna megyé­ben van a legtöbb hűtőgép üzemben, amennyiben a la­kosság számához viszonyítjuk, mégis a javítások száma ke­vés, panasz alig van. Az egész megyében tevékenykedő hűtő­gépesek képesek arra, hogy a bejelentéstől számított harma­dik napon már üzemképessé tegyék a hibás gépet. Ez a gyors javítás országos viszony­latban is rekordnak számit S ezt főleg azok tudják érté­kelni, akik már több hetet is vártak gépük javítására... Persze előfordul most is, hogy a javítás hosszabb időt vesz igénybe. Ennek oka rendsze­rint anyaghiány, Jászberény­ből késve kapják a kompresz- szort, kapcsolót stb. A szolgáltatások sok-sok gondja mellett az árutermelés is tengernyi problémát ad, de itt a változások nem érzékel­hetők olyan gyorsan. Az olajkályfaa, amelynek ki­tűnőségét Szibériából is iga­zolták, — ugyanis negyven mintadarab ott jól, a szakem­berek legnagyobb megelége­désére működik, — bizonyítja, hogy a H—68-as a piacon versenyképes. Mégis egyre változtatnak rajta. A napokban fejezték be azt a munkát, amely a műit övi tapasztala­tokat volt hivatott összegezni. Eszerint néhány módosítást hajtanak végre a kályhán. A nikkelezett keretet erősebb le­mezből készítik, a tűztér önt­vényének tömítését tökélete­sítve a hamis levegő, — tehát az égést rontó levegő — áram­lását szüntetik meg. A kézelő­gombokat ezentúl nem mű­anyagból, hanem fémből ké­szítik. Az olajvezető csőrend­szert jobb anyaggal tömitik. Ez mind többletköltséget je­lent, de az első bejelentéshez híven, most is arra töreked­nek, hogy a kályha a legigé­nyesebb vevőt is kielégítse. Azt akarják, hogy a vevő jó árut kapjon... A kályha gyár­tásánál, és a vállalat más te­vékenységénél is a lakosság véleménye a mérce. A tűszelep ma már olyan közszükségleti, fogyasztási cikk, mint a tabletta.. Autó­korban élünk, a gépjárművek fontos tartozéka a tűszeiep, s el sem lehet képzelni jármű- tulajdonost, akinél néhány darab tűszelep ne volna tar­talékban ... Ezek a parányi alkatrészek május végétől már nikkelezett kivitelben kerül­nek a fogyasztókhoz, a régi áron. És most dolgoznak egy meglepetésen, a tűszelepet ugyanúgy, tabletta rendszer­ben, műanyagba csomagolva hozzák forgalomba, mint a gyógyszert. Ez a csomagolási módszer nyilván megnyeri a szakemberek tetszését, eddig ugyanis gyenge, kartontíobo- zocskában hozták forgalomba a tűszelepet.- Pj ­Népújság J 1969. május 25.

Next

/
Thumbnails
Contents