Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
t II M api ii Süsün tiiÉí fi 99faij y©riiy Y után A z ítélethirdetést követő napokban a megyében mindenki a Varga-ügyről beszélt. A Budapest felé robogó gyorsvonaton a nagydorogi pedagógusok az ítéletet értékelték. Bonyhádon a vízügyi társulás főagronómusa a volt főkönyvelő felelősségét firtatta. Iregszemcsén az autóbusz- megállónál valaki tudni vélte, hogy „Varga azért jót is tett a szakcsi szövetkezeti gazdák érdekében”. A közvélemény viszont összességében elégedetten vette tudomásul, hogy tizenkét év szigorított börtönbüntetést kapott. Szakoson még sokáig fogják emlegetni Varga Imrét, hisz évek kellenek ahhoz, hogy az általa tönkretett, s most éppen pénzügyi szanálás alatt lévő közös gazdaság újból talpra álljon. De a megye, az ország közvéleménye végül majd napirendre tér felette. Az emberek végzik dolgukat, s a Varga-ügyet ugyanúgy elfelejtik, mint a többit. Félő, sokkal hamarabb felejtik el, mint kellene, s félő, hogy e bűnügy tanulságai nem szolgálnak elrettentő példával azok számára, akik gátlástalan mohósággal iparkodnak meggazdagodni. Naivitás volna persze feltételezni, hogy a sikkasztások sorában a Varga-ügy volt az utolsó, A rámért 12 évnek meglesz ugyan a visszatartó ereje, a mohó és gátlástalan bűnözők megtorpannak talán, de vajon eljutnak-e addig a felismerésig, hogy bukásuk elkerülhetetlen. Aligha, mert megítélésem szerint a Varga-ügy legnagyobb és legfontosabb tanulságait képtelenek áttekinteni. Minden túlzás nélkül, legfontosabb tanulságként könyvelhetjük el, hogy végzetét még a legrafináltabb bűnöző sem kerülheti el, a kisstílű, pitiáner kezdők pünkösdi királyságáról meg ne is beszéljünk. Idő kérdése csupán. Van, aki évekig fut. van, aki csak hónapokig. Az éppen terítéken lévő ügyek és ügyecskék kifejezetten azt mutatják, hogy vannak emberek, akik önerőből képtelenek felismerni a realitásokat, bíznak az összeköttetéseik erejében, vagy pedig azzal áltatják magukat, bogy képesek mindenki eszén túljárni. Mint annyiszor, most a hónapokig tartó Varga-ügy tárgyalása során beigazolódott: az összeköttetések erejében bízni délibáb csupán. Varga Imrének voltak ugyan magas beosztásokban lévő barátai, de ne feledjük, ezek az emberek nem a bűnözőt ismerték benne, hanem azt a lelkiismeretes tsz-elnököt, akinek előttük Varga Imre álcázta magát. Ebből következik, minden barátság megszűnt abban a pillanatban, mikor kiderült, hogy kicsoda ő valójában. A volt szakcsi tsz-elnöknek csődbe jutott az a hiedelme is, hogy képes túljárni mindenki eszén. Évekig megtehette, de a végtelenségig semmiképpen nem. ö, és a hozzája hasonló emberek ugyanis megfeledkeznek arról a felülmúlhatatlan, össznépi ellenőrzésről, ami társadalmunk lényegéből fakad. Nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy nincs ma Magyarországon egyetlen funkció sem, össznépi ellenőrzés nélkül, olyképpen, hogy az állampolgárok mindegyikének joga, sőt kötelessége a visszaéléseket felfedni, leleplezni. Bizonyság erre az is, hogy a Varga-ügy aktáin még alig száradt meg a tinta, amikor a lakosság bejelentésére újabb visszaélések, sikkasztások, csalások felgöngyölítését kezdte meg a rendőrség. Nincs lei út, nincs menekvés. Vannak, akik azt mondják, nő a társadalmi tulajdon ellen vétők száma. Másról van szó. Arról inkább, hogy előbb- utóbb kiderül, és nem marad megtorlás nélkül a törvénysértés. A becsületes embernek legfeljebb az nem fér a fejébe, tavaly óta például hogyan tudott nyugodtan aludni Stifter Lajosné, a kop- pányszántói tsz volt főkönyvelője és Markó János, a közös gazdaság elnöke. Mire gondoltak, mikor hírül vették Varga Imre letartóztatását, s mire számítanak „vajjal a fejükön" azok, akik elolvasták az újságban, hogy a koppányszántói Stifter Lajosnét és Markó Jánost is leleplezték. A normális észjárású ember képtelen nyomon követni a sikkasztók gondolatmenetét A nyomozás viszont megállapítja, hogy az ügyek rendszerint fillérekkel, ahogy mondani szokás, jelentéktelen, látszólag szót sem érdemlő esetekkel kezdődnek. Külföldi tanulmányút a tsz költségén, a vezetőség megkerülésével, annak jóváhagyása nélkül. Mértéktelen reprezentálás a tagok pénzén, azok szemeláttára. Fel nem használt kilométerek dupla elszámolása, nem létező kiküldetések elszámolása triplán. Versenyeredmények meghamisítása, árdrágítás, majd lassan jön a többi, nagyobb falat. Az elnéző, a felületes, és megbízhatatlan ellenőrzés nem teszi lehetővé, hogy esetenként a jobb sorsra érdemes emberek még idejében visszaforduljanak. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a közös gazdaságokban a szakszerű ellenőrzés megnyugtató módon nincs megoldva Szó van arról, hogy a területi tsz-szövetségek keretei között intézményesen kellene megoldani az ellenőrzést, de ennek a formának legalább annyi az ellenzője, mint a támogatója Távol áll tőlünk bármit is feltételezni az ellenzőkről, de csak azokkal .a tsz-vezetőkkel lehet egyetérteni, akik úgy vélik: a tsz-szövetségek keretei között működő ellenőri csoport nem sérti, ellenkezőleg, tartalmasabbá teszi a gazdaságok önállóságát, s megnyugtató módon segíti a tsz-demokrácia kibontakozását. S hát az erkölcsi bizonyítványok? Rendelet írja elő, hogy meghatározott munkakörök betöltéséhez kötelező az erkölcsi bizonyítvány felmutatása. Erről a termelőszövetkezetek többsége, úgy tűnik, egyáltalán nem vesz tudomást. A közelmúltban egy, a bonyhádi járásban megtartott ellenőrzés végeredménye enyhén szólva, lehangoló. Sok ember dolgozik bizalmas, középvezetői beosztásban, erkölcsi bizonyítvány nélkül. Káros ez a nagyvonalúság, hisz, hogy mást ne mondjunk. Tolna megyében Szakoson soha nem lett volna Varga-ügv. ha a rendeleteknek megfelelően, követelték vol. na a tsz volt elnökétől az erkölcsi bizonyítvány felmutatását. V annak, akik azt mondják, akadnak még közös gazdaságok, ahol nincs túl nagy választási lehetőség a középvezetői posztok betöltésekor. Ez az álláspont tarthatatlan és tűrhetetlen, mert elképzelhetetlen, hogy bármelyik faluközösségben kizárólag erkölcsi bizonyítvánnyal nem rendelkező emberek lennének csak képesek ellátni, mondjuk az anvagraktá- rosi munkakört. A Varga-ügy lassan feledésbe merül. De csökkenne a hasonló ügyek száma, ha sokáig észben tartanánk, az ilyen és a hasonló „ügyek” végeredményben egyéni és társadalmi érdekből egyaránt megszívlelendő tanulságait. Nemcsak ítélkezni kell, sokka] inkább megelőzni. SZEKUUTY PÉTER Mechanizmus a Vasiparinál Mérce a lakosság igénye — Szerződés a magánautósokkal — Olajkályha Szibériában — Tűszelep „tablettázva“ Minden üzemnek megvan a maga kis mechanizmusa. Minden gyárban, műhelyben árgus szemekkel figyelik a piac alakulását, lesik, vajon a lakosság igénye merre irányul, mit kíván, más gyárakban mire készülnek. S ezért is fordul elő, hogy manapság az ipari üzemek meglehetősen fukarul bánnak a nagyközönséggel: csak akkor tájékoztatnak egy-egy új dologról, ha annak bevezetése, alkalmazása a tömeges igényeket is ki tudja elégíteni. A Szekszárdi Vasipari Vállalat vezetőivel beszélgettünk az újdonságokról, a termelésben, és szolgáltatásban bekövetkezett változásokról. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy sok évi sikertelenség után 1968-ban eredményesen zárták a gazdasági évet, és most már olyan úton halad a vállalat, amely oda vezet. ahol kevesebb a kapkodás, rendszeresebb a munka, és a dolgozók is mind jobban a „mi vállalatunk”-ról beszélnek. Sajátos helyzetben van a vállalat, hisz a szolgáltatás, és az árutermelés különös együttfutása figyelhető meg — eléggé mostoha körülmények között még most is, bár az elmúlt években évtizedek mulasztását pótló intézkedéseket- hoztak, valósítottak meg. A vállalat két külső terméke, az olajkályha és a tűsze- lap a BNV egyik szenzációja. Az olajkályha ismert a közönség előtt, most már arról, hogy jó, megbízható, szintúgy a tűszelep. Mégis legtöbbet, s legnagyobb gonddal a szolgáltatások színvonalának növelésével foglalkoznak. Az autójavító üzemben, — miután a városközpontból kiköltöztették, — jobb körülmények között végzik a munkát. S egyre több az állandó vendégük, több tucat kocsit tulajdonosuk csak ide visz javítani. S ez a bizalom erősödését jelzi, mert még ott tartunk, hogy a gépjármű-tulajdonos összegyűjti a pénzét gépjárművásárlásra, de keveset akar költeni a szervizre, a rendszeres karbantartásra. Ezért aztán a vállalat vezetősége kidolgozott egy módszert, amelynek lényege, hogy a vállalat üzemének legyen állandó munkája, ugyanakkor az autós válláról leveszik a gondot: javítást, olajcserét, szervizt a vállalat által megjelölt időben, természetesen soron kívül végzik el. És kedvezményt — egyes munkáknál több mint tíz százalékot — is adnak a szerződéskötőknek. Harminckét gépkocsi-tulajdonos látta meg e szerződésben a „fantáziát”. Újdonság, hogy a nyugati jelzésű kocsik szervizellátása is utat kap a vállalatnál. Elsőként a Zastawa garanciális javítását adták ide, a napokban kötötték meg a szerződést, és a közeli jövőben várható, hogy a FIAT-cég is megbízza a szekszárdiakat járműveinek szerviz, garanciális ellátására. Sokszor nagy gcmd a ma- gángépkocsi-tulajdonosnak, hogyan portalanítsa járművét? A javítóüzemben ingyen, a szerelő és egyéb munka után portalanítják a kocsi belsejét. Nagyon kevés cégnél alkalmazzák ezt. Tervezték, hogy a legkorszerűbbnek ismert gépjármű- vizsgáló berendezést is felállítják sajnos a műszerek beszerzése, miután ezek mind nyugati eredetűek, nagyon költséges. Most folytat az A FIT kísérleteket egy magyar műszerekből álló komplex vizsgálóberendezés gyártására, ha ez jól működik, s ha ára is kedvező lesz, megvásárolják, és üzembe állítják a szekszárdi műhelyben. A javítások minőségének növelése a legfontosabb mindennapi teendő. Bár a reklamáció a javítások számához képest nem több az átlagosnál, mégis a megfoghatatlan reklamációk, az olyanok, melyek városszerte terjednek, melyekről az emberek suttognak, rossz hírét kelti a cégnek. Most az ilyen suttogó reklamációt akarják konkréttá tenni... Hogyan? Elsősorban azáltal, hogy a legjobb dolgozók arra vállalkoztak: felelősséget vállalnak munkájukért, maguk végzik el a minőség megállapítását, mielőtt az üzemvezetőhöz kerülne a munka. Az olajkályhák javítása, garanciális javítása is a vállalat feladatkörébe tartozik. Most, a nyár kezdetén az ember azt gondolná, kevés dolguk van a kályhásoknak. Nem így van. Megkezdték az olajkályhák karbantartását, előkészítését a téli fűtésre. A csekély összegű koromtalanitási, beállítási díj mindenképpen megéri a kályhatulajdonosnak. Elérkezett a hűtőgépek üzemeltetési. javítási szezonja. A megyék közül Tolna megyében van a legtöbb hűtőgép üzemben, amennyiben a lakosság számához viszonyítjuk, mégis a javítások száma kevés, panasz alig van. Az egész megyében tevékenykedő hűtőgépesek képesek arra, hogy a bejelentéstől számított harmadik napon már üzemképessé tegyék a hibás gépet. Ez a gyors javítás országos viszonylatban is rekordnak számit S ezt főleg azok tudják értékelni, akik már több hetet is vártak gépük javítására... Persze előfordul most is, hogy a javítás hosszabb időt vesz igénybe. Ennek oka rendszerint anyaghiány, Jászberényből késve kapják a kompresz- szort, kapcsolót stb. A szolgáltatások sok-sok gondja mellett az árutermelés is tengernyi problémát ad, de itt a változások nem érzékelhetők olyan gyorsan. Az olajkályfaa, amelynek kitűnőségét Szibériából is igazolták, — ugyanis negyven mintadarab ott jól, a szakemberek legnagyobb megelégedésére működik, — bizonyítja, hogy a H—68-as a piacon versenyképes. Mégis egyre változtatnak rajta. A napokban fejezték be azt a munkát, amely a műit övi tapasztalatokat volt hivatott összegezni. Eszerint néhány módosítást hajtanak végre a kályhán. A nikkelezett keretet erősebb lemezből készítik, a tűztér öntvényének tömítését tökéletesítve a hamis levegő, — tehát az égést rontó levegő — áramlását szüntetik meg. A kézelőgombokat ezentúl nem műanyagból, hanem fémből készítik. Az olajvezető csőrendszert jobb anyaggal tömitik. Ez mind többletköltséget jelent, de az első bejelentéshez híven, most is arra törekednek, hogy a kályha a legigényesebb vevőt is kielégítse. Azt akarják, hogy a vevő jó árut kapjon... A kályha gyártásánál, és a vállalat más tevékenységénél is a lakosság véleménye a mérce. A tűszelep ma már olyan közszükségleti, fogyasztási cikk, mint a tabletta.. Autókorban élünk, a gépjárművek fontos tartozéka a tűszeiep, s el sem lehet képzelni jármű- tulajdonost, akinél néhány darab tűszelep ne volna tartalékban ... Ezek a parányi alkatrészek május végétől már nikkelezett kivitelben kerülnek a fogyasztókhoz, a régi áron. És most dolgoznak egy meglepetésen, a tűszelepet ugyanúgy, tabletta rendszerben, műanyagba csomagolva hozzák forgalomba, mint a gyógyszert. Ez a csomagolási módszer nyilván megnyeri a szakemberek tetszését, eddig ugyanis gyenge, kartontíobo- zocskában hozták forgalomba a tűszelepet.- Pj Népújság J 1969. május 25.
