Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
Szatír szolgálta Istent A „cukros bácsi“ reverendában A koznyelv megrontásnak nevezi, a hivatalos szaknyelv szemérem elleni bűntettnek minősíti. Előzetes letartóztatásba kellett helyezni egy felkent papot, Gyönk község római kato- * ..uf lelkészét. Romvári Illés egyházi ember létére visszaélt a szülök által nevelésére bízott, hitoktatásban részesülő és nem részesülő tizenkét esztendős gyereklányok tapasztalatlanságával és velük szemben folytatólagosan követte el a szemérem elleni bűntettet. Érthető izgalommal fogadták Gyönk községben és környékén a szállongó híreket, mit tett a benne bízó gyermekekkel a katolikus pap. Kétkedés, döbbenet, önvizsgálat, kiábrándulás, megvetés váltogatja egymást azóta az általános iskolás gyermekek és felnőttek lelkében és szavaiban. Az erotika, a pornográfia és a nemiség a legfinomabb kulturált kifejezései ennek a különös, párját ritkító bűnügynek. Mostanában erre nem volt példa. Illetve ha netántán meg is történt valahol valakivel, nem került a törvény elé, mert a leánygyermekek jövője érdekében keserves kompromisszumra kényszerültek az áldozatok. Itt azonban túl sokan vannak ahhoz a rászedettek, hogy elejét lehetett volna venni a törvényes felelősségre vonásnak. Az ügynek nemcsak az volt a kísérője, hogy a községben, az általános iskolában az igazgatónak kellett leintenie tanulóit a történtek állandó tárgyalásáról, de a környékben is széles körben szóbeszéd tárgya, hogy a „lakására csalogatta, ott levetkőztette a kislányokat...” Tény, hogy Romvári Illés magához édesgette, odaszoktatta őket a domboldalon fekvő, a Béke utcában levő papiakba és ott került sor a minden szülőt borzongató jelenetekre. Gyönkön Romvári Illés katolikus lelkész 1959-től kezdve előzetes letartóztatásáig oktatta hittanra a nyolctól tizennégy éves korosztályú gyermekeket. Ahogy összemelegedett velük, a gyerekek részvételével került sor a papiakban a nyomda- festéket nem tűrő jelenetekre. Néhányra utalnunk kell. Ilyenek: a tizenkét éves serdülők ruhátlan tánca, a fürdési aktus, a fogdosás, a tapogatás, a szeméremsértő, parázna részletekkel teli, ettől hemzsegő képek és rajzok mutogatása, saját kezű elkészítése. Furcsa paradoxon, hogy A nők védelmében című könyv ábrái, az Ö meg én című, németből fordított ismeret- terjesztő jellegű mű rajzai az ő kezében a torzult egyéni vágyakat szolgálták. A lányok által soha nem hallott szavak jelentését „vendéglátójuk” megmagyarázta. Magyarázta az ordináré, a nemi élet témakörébe tartozó kifejezéseket, miközben lenge alsónadrágban mutogatta önmagát az az ember, akit pappá szenteltek. Garmadája a leírhatatlan, a kimondhatatlan kifejezéseknek, melyek további idézésének gátat vet a jóízlés. Miféle ember lakozik a reverendában? Egy-egy alkalommal, kettesével vonta be a gyereklányokat a kisded játékokba. Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Mind a hatan, az egymástól függetlenül történt beszélgetés során jelentéktelen eltéréssel adtak egybehangzó leírást az esetekről. (Hol, melyik helyiségben, kinek mit mondott és vele mit tett, mire szólította fel és miként reagált. A híven leírt, gyermeki átéléssel előadott eseteket közölve, még az évszakot is megjelölték pontosan.) Csokoládé, cukorka, rágógumi, játékok, strandpapucs, majd nagyobb értékű ajándéktárgyak, mint például lastex nadrág, retikül, ezüstgyűrű. Később egyikőjük el találta kottyintani a barátnője szüleinek a velük történteket, a szülő tüstént eltiltotta a gyermekeket Romvári Illés további látogatásától. Egy napot töltöttem Gyönk községben, különböző emberekkel beszélgettem, köztük szülő, gyermek, szomszédok, ismerősök és ismeretlenek. Az egyik kislány apja fájdalmas kétségeit közölte, mondván, miért nem takarták el saját szégyenüket, a másik szülő határtalan vakságáén átkozta önmagát. A kislány, a szenvedők egyike utánam szaladt és a lelkemre kötötte, a világért se szerepeltessem a nevét. Vallásos ember, a kívülállók egyike mondta, hogy ő ezek után lehetetlennek tartja Romvári Illés Gyönkön maradását. A másik, a szülők körében lábra kapott rémületről, s gyermekeik eltiltásáról szólt. Beindult a faluban az egyházközség egyik korifeusának mentési akciója, de ez a kísérlet már születésében hamvába hótt. A hívők között akadt, aki az egyházi miért nem sektől Engedjétek hozzám... cölibátust okolta, majd háborogva hánytorgatta keresett magának felnőtt nőt a papjuk? Mások kétkedtek, méltatlankodtak, nem akarták elhinni és találgatták, hogy mi történhetett, és kikkel. A többség — akár van, akár nincs gyermeke — ítélkezik, az erős kifejezésem riad vissza, „ha valóban megtörtént”. A vizsgálati fogságban levő Romvári Illés kénytelen megszégyenülve elismerni, hogy a hozzá rendszeresen feljárt leánygyermekekkel illetlen dolgokról beszélt, parázna rajzokat készített és mutogatott és hogy erotikus érzéssel szorongatta magához őket. A „három falu papja” szex-túltengésnek nevezi most saját megnyilvánulásait. Az általa okozott kárt úgy képzelné jóvátenni, hogy kitől-kitől bocsánatot kér, és megfogadja, többé nem sérti meg az erkölcsi rendet. Felfogta-e valójában, hogy mit tett, hogy törvénybe ütköző dolgot művelt? Ha visszaigazol is egy s mást az egybehangzó történetekből, aligha gondolkodott alaposabban cselekedeteiről a művelt papi ember. Szex-túltengés, bocsánatkérés, és rendben? Egy töredelmes, mélyreható önvallomás enyhítő körülmény lehet ugyan, de semmivel nem több. Menlevelet nem ad, meg nem történtté nem teheti a szex-túltengésnek nevezett alantas, torz ösztönök felszabadulását és eluralkodását Elkövetheti-e ép ésszel ezeket valaki? Az ideg- és elme- szakorvosok, az orvosszakértők megállapították: „Elmebetegségben, gyengeelméjűségben, vagy tudatzavarban nem szenvedett és jelenleg sem szenved.” Az orvosi szakirodalomból és gyakorlatból ismert típus ő, de nem tekinthető kórosnak. A fáma szerint valaha a régmúlt időben ezt mondá az úr: engedjétek hozzám a kisdedeket. Igéjét hirdető mai gyönki szolgája — áthágva, felrúgva minden törvényt és tilalmat, államit és egyházit egyaránt — rútul, csalárdul visszaélt a gyermekeiket hozzá engedő szülők jóhiszemű naivitásával, a rábízottak életkorával, mély, nehezen gyógyuló sebeket hagyva tetteivel az érzékeny gyermekiélekben. A felszentelt szolgát az üdvözítőnek tartott valláserkölcs nem fogta, nem tartotta vissza a perverzitás-számba menő, lélekromboló cselekedeteitől. A szégyen, a közmegvetés, ami a fejére hull, csak őt sújtsa és ne a kiskorú áldozatokat. Megrontás, mételyezés, szemérem elleni bűntett. Nincs a világnak olyan állama — legyen az szocialista, vagy kapitalista rendszerű —, amely felelősségre vonás nélkül tűrné a kiskorú gyermekek efféle megcsúfolását. Közönséges bűncselekményt — nagyon is közönségeset — követett el Romvári Illés, mégpedig a reá, a papra bízott gyereklányokkal szemben. Bár nem tartozik szorosan az ügyhöz, említenem kell, nem érdektelen, mert jellemrajzához tartozik. Hogy mennyire nem Gyönkön „romlott el”, nem ott lőtt kéjenc Romvári Illés (megkísérelte ezzel indokolni), azt nemcsak a rendszeresség és folytatólagosság bizonyítja. Korábban is különös előszeretettel utazott (kirándult, motorozott) általános iskolás korú kislányokkal. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy egyiknek a lábát törte motorozás közben. Láttam, olvastam egy megrendítő, szívet szorongató levelet. Az írója által megsemmisítésre szánt, közel tíz éve postázott írásban a ma már köztiszteletet élvező férjes asszony, akkoriban már eszmélvén, ezeket írta gyerekes betűivel: „ön megkívánt engem és én nem tudtam önnek ellenállni. Mint gyenge kislány, nem tudtam, mi a szerelem, így lettem az öné. Kérem, titkunkat egész életében őrizze meg.” íme a folyamat, a jellemrajz egyes vonásai. Befejeződött a nyomozati eljárás Romvári Illés gyönki lakos, római katolikus lelkész bűnügyében. Hogy vétkes-e, milyen mértékben, miként lakói és mit érdemel, annak tisztázása, eldöntése a bíróságra tartozik. (Lapunkban vissza fogunk térni ügyére, a tárgyalás idején.) Válaszolási, tájékoztatási céllal megírt cikkünk végén emlékeztetünk a keserű tapasztalatra. Mennyire nem felesleges a kellő elővigyázatosság a „cukros bácsival” szemben... Kajánkodás Járom a BNV-t. Beme gyek az élelmiszeripar tér mékei részére fenntartott csarnokba. Szivem nyom ban gyorsabb ritmusban ver, természetesen a non fiúi büszkeségtől. Hogy mik vannak! Okulni szándékozó honfitársaink kedvéért engedtessék meg, hogy legr alább szemelvényesen fel soroljak egyet s mást a látványosságokból. Láttam tehát az üdítő italok sorában meggylelkét. meggyvért, kö kényszörpöt(!), birslét, őszibaracklét, vegyes gyümölcs lét, citromszörpöt, mandarinszörpöt, narancslét, szamócaitalt. Itt. Szekszárdon — egykét kivétellel — soha. Láttam továbbá Hunga ropack csomagolású kakaót, tejet, meggyes gyümölcsjoghurtot, meggybólé kon- zervet, őszibarackbólé kon- zervet, sőt láttam tejet egész közönséges, de félliteres üvegben is. A BNV-n. Szekszárdon soha. Láttam mindezeken kívül még özönnyi és a legváltozatosabb módon csomagolt és adjusztált sonkaféléket, rendkívüli módon célszerű (mert két-há- rom személy által együltő- helyben elfogyasztható) arasznyi téliszalámit. A BNV élelmiszeripari csarnokában. Szekszárdon soha. Nem akarom lekicsinyelni kereskedelmünk érdemeit és rugalmasságát, de él bennem a szörnyű gyanú, hogy ha ismét gyönyörködni akarok a fentebb felsorolt termékekben, kerek esztendőt kell várnom. Az 1970-ben esedékes következő BNV-ig. (ordas) Boldogság- pirulák ? SOMI BENJAM1NNÉ \ megyei könyvtár új köteteiből Benedek István: BOLOND VILÄG (Tanulmányok. Budapest, 1969. Magvető.) Benedek István, olvasóink előtt jól ismert író új kötete folyóiratokban már publikált írásait adja közre. Korunk érdekes kérdéséhez a „Két kultúra” vitájához szól hozzá. Saját munkásságán keresztül bizonyítja, hogy a két ismeretkör nem zárja ki, hanem feltételezi egymást. Tudománytörténeti tanulmányai olykor vitára késztetik az érdeklődő olvasót. Heyerdahl, Thor: TUTAJJAL A ÓCEÁNON CSENDES(A Kon-Tiki expedíció. Budapest, 1969. Gondolat.) Az érdekes útleírás már több kiadást ért meg magyar nyelven. A szerző célja, hogy bebizonyítsa, Polinéziát nem Ázsia, hanem Amerika felől népesítették be mai lakói. A három és fél hónapos tutajozásról szóló történet rendkívül érdekes stílusban megírt olvasmány. Balázs Anna: A PATVARCI BICSKASOK (Regény. Budapest. 1969. Kossuth Kiadó.) Balázs Anna regénye az első világháború utolsó hónapjaitól a Horthy- korszak első évéig terjedő időszakban játszódik le. Főhőse Galambos Ficu fejlődésén keresztül mutatja be az őszirózsás forradalmat, az adott történelmi időszakot. A bandát szervező fiatalember a regény végére öntudatos ifjúmunkássá válik. Devigny, Andrea: A HALALRAÍTÉLT MEGSZÖKÖTT (Visszaemlékezések. Budapest, 1969. Zrínyi Kiadó.) A szerző a francia ellenállás tisztjeként harcolt a német és a velük szövetséges megszállók ellen. Hosszú időt töltött börtönben, s művében saját élményeit adja elő. A gördülékeny stílusban megírt munka, szép példája a bajtársiasságnak és az elnyomás elleni küzdelemnek. Ä belőle készült hasonló című film Magyarországon nagy sikert aratott. A Massachusetts államban levő walpole-i börtön foglyai megrohanták és gúzsba kötötték őreiket, de még csali meg sem kísérelték a szökést. Beérték azzal, hogy hatalmukba kerítették a börtön gyógyszer- tárát. A helyszínre vezényelt rendőrök narkotikus álomba merülve találták a fellázadt rabokat. Ne gondolják az olvasók, hogy olyan kábítószerek fogyasztásáról van szó, mint a heroin, a marihuana, az LSD stb. Nem. Különféle idegcsillapító pirulák állnak a ügyelem középpontjában, amelyekhez könnyen hozzá lehet jutni. George Johnson „összeesküvés a pirulákkal” című nemrégen megjelent könyvében hajmeresztő adatokat közöl. Legalább húszmillió amerikai szed rendszeresen csillapítószert, altatót vagy hasonló pirulákat. Az amerikai orvosok évente százmillió receptre adnak kábítószert, s ezeknek óriási mennyisége a feketepiac által jut el a kábítószerélvezőkhöz. Ez az aggasztó jelenség nemcsak Amerikában észlelhető. Az ENSZ-nek a kábítószerek ellen küzdő bizottsága megállapította, hogy a csillapító- és altatószerekkel való üzérkedés sok országban veszélyes mértékben elterjedt, s a legnagyobb éberségre van szükség.
