Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-24 / 117. szám

I Séta a dombóvári kórház körül A bűvös negyedik negyed Több, mint egy éves ha­táridő-eltolódással talán a ne­gyedik negyedévben megtör­ténik, amire olyan türelmet­lenül várunk: kaput nyit és munkához lát egészségügyi lé­tesítményeink legkorszerűbb­je, a dombóvári kórház. Nem egészen egy héttél ez­előtt a dombóvári járási ta­nács végrehajtó bizottsága foglalkozott dr. Zahörcsek Al­fonz igazgató főorvos jelenté­se alapján a kórházépítés helyzetével; komolyságának megfelelően a személyi, tár­gyi feltételek időbeni meg­teremtésének feladataival. Nem hinnők, hogy túlontúl nagy optimizmus fűtötte a végrehajtó bizottságot, hall­ván, milyen ádáz „meccsek” folynak fő- és alvállalkozók között jóval a megejtett mű­szaki átadás után. Fények és árnyak Itt van mindjárt az első casus belli. Míg a döntőbi­zottság előtt folyó csatának a sorsa el nem dől, lénye­ges dologban áll a tudomány. S nem ez az egyetlen prob­léma azon igazság alapján, hogy a baj nem jár egyma­gában, egész problémalánco­latot idézve hízik mind ve­szedelmesebb méretűvé. írás rögzíti a Tolna megyei Be­ruházási Vállalat jó munká­ját, a kórházépítésnek jó gazdája volt, és nyilván ma­iad is a kapunyitásig. Ha­sonlóképpen írás hirdeti, hogy a fővállalkozó kitűnő mun­kát végzett, lényegesen job­bat, mint a közelmúltban felépült siófoki, vagy hatvani kórházaknál az építőipar vég­zett. Nincs is jogunk meg­vétózni az elismerést, valami azonban mégsem stimmel. Szóval, az első igazi bonyo­dalom. .. Tavaly decemberben megtörtént a kórház energia- ellátását biztosító kazánház, tüzelőtároló tartályok és egyéb berendezések átadása, holott nem volt teljes készen­létben az energiaközpont. Az automata műszerfalat jóval a kazánok átadását követően szerelték föl, a Csőszerelő Vállalat szakmunkásai! Alig ismervén az építőipar ide­vonatkozó szabályait, csupán azt tartva szem előtt, amit a józan ész diktál, előkészü­letien és elhamarkodott volt . ez a műszaki átadás. A kór­ház energiaközpontja — noha csak egy kazánnal próbáltak fűteni a tél folyamán —, be­döglött Most folyik a be­ruházó és a kivitelező között a döntőbizottság elé citált vita. Jönnek, mennek a szak­értő-különítmények. Kérdés, hogy meddig? Válasz a kér­désre nincst A lift nem működik Az energiaközpont átadásá­hoz hasonlóan kerül sor a felvonók átadására. Azt hinné az ember, hogy ezzel vége is a dolognak. Az alvállalkozó jó munkája tudatában vonult le a kórházépítés területéről. De jön a szakértő és meg­állapítja, hogy a felvonók biz­tonsági berendezése rossz. A szakértő tudja, miért kapja a fizetését, nem vállalja a kockázatot. Nem működik a lift, mert nem adta meg a működéséhez szükséges en­gedélyt. 1969. márciusában és ápri­lisában megtörtént a kórház műszaki átadása, a fölvett hibajegyzőkönyvben kevés hí­jén négymilliós a május 31-ig elvégzendő javítások ér­téke. Ebből minőségi hiány 301280 forint. Május 31 itt van a küszöbön. Újabb kér­dés, nem követi-e rossz ha­gyományok szerint a még fo­lyó hibajavításokat újabb hi­bajegyzőkönyv? A Medicor szerelőinek kerek három hó­nap kell ahhoz, hogy a kór­ház gépi berendezéseit üzemké­pesre állítsák. Míg az építő­ipar jelen van, a Medicor ko­rábbi rossz tapasztalataira hivatkozva, nem lát a válla­lat munkához. Érte őket ko­rábban és másutt olyan meg­lepetés, hogy a jövésmenés­ben eltűnt egy-egy csillogó csavar, egyéb, aminek hasz­nát vélték látni a gyűjtőszen­vedéllyel és szerzési vággyal „megáldottak”. Lehet jelen­téktelen egy hiányzó csavar a laikus számára, de nem lehet jelentéktelen például a röntgengép szerelőjének. Nem idézem a bonyodalmak teljes kelléktárát, a beruhá­zási vállalat gazda mivolta mindenesetre nem irigylésre méltó poszt. Pontosan, szépen... Optimista számítások sze­rint szeptember elején nyit­hat a kórház területén lévő rendelőintézet. A kórház ka­punyitására kissé később ke­rül majd sor, ha a huzavo­nák, amelyek ma még joggal kedvetlenítik el az embert — befejeződnek. Júniusban kész lesz a 80 személyes nővér- szállás, és kész lesz egy tizen­két lakásos ház is, a huszon­négy lakásos panelháznak csu­pán az alapozási munkái ké­szültek el eddig. 1969. április 30. volt a nővérszállás és a lakások műszaki átadásának határideje! A kórház szakmai indulása függ attól is, hogy vezető, beosztott és közép- szakszemélyzete tud-e majd valahol lakni? Dombóvár al­bérleti viszonyait ismerve, lesz még ebből is gond, vi­szont a jelenlegi helyzetet vizsgálva nyugodtan sóhajt­hatjuk, hogy bár már ott tar­tanánk! Ha már ott tartanánk, az azt jelentené, hogy a 131 milliós beruházással épülő kórház készen áll 452 ágyá­val, tízegynéhány osztályá­val, illetve részlegével a be­tegek fogadására. A dombóvári kórház körül tett körséta tanulságai alap­ján legyen szabad megkoc­káztatni két kérdést, azaz egy kérdést, hiszen a kettő ösz- szefügg. Miért nem lehet be­tartani, illetve érvényt szerez­ni a műszaki átadásokra vo­natkozó előírásoknak? A má­sik: — Miért fizetünk mi elő­re a még be nem fejezett munkáért, amelynek igencsak nagyok a minőségi vagy egyéb hibalehetőségei? Távol áll tőlem ellenséges hangulatot szítani az építők ellen, de úgy gondolom — és ebben aligha vagyok egyedül —, hogy a fentiekben gyakorolható meg­szorítások ösztönzésként hat­nának a kifogástalanabb és pontosabb munkára. —11— Csak rongyválogatásra jó \ Objektív tény: a ttúszlai Buzakalász Termeiőszö­* ___________L vetkezet gépkocsija többnyire na­p onta megfordul Budapest és a kis, központi fekvé­sűnek aligha mondható, falu között. A gépkocsi nem takarmányt szállít, nem is élőállatot, vagy tápot, ha­nem rongyot. Az öttonnás teherbíró-képességből egy­szerű szorzás árán meg lehet állapítani, hogy sokat. A rongy Miszlán asszonykezekbe jut, akik válogatják (öt­féle szabvány szerint), majd (férfiak) bálázzák, végül a bálák ismét gépkocsira kerülnek és elutaznak Pécs­re. A Patyolatba. Itt a rongyok kimosatnak, majd el­nyeli valamennyit a népgazdaság: — kezdve a papír­ipartól és végezve a gépiparnál, ahol tisztítórongyként töltik be hivatásukat. Helyesen. Helyeselni lehet azt is, hogy a miszlai termelőszövetkezet — ez az évek sora óta sok gond­dal küzdő közé* gazdaság — olyan melléküzemágat választott (a budapesti TÁ8ZI) javaslatára, mely 1. beruházást alig igényel, 2. harminckét, asszonynak és négy férfinek havonta viszonylag jó keresetet és 3. a termelőszövetkezetnek kilónként húsz fillér hasznot biztosít, (a havi „termelés” tíz vagon.) Mindez a ter­melőszövetkezetre, a miszlaiakra és Miszlára ráfér. Szubjektív vélemény, a rongyválogatós színhelye —---------------------------------------- a báró Inkey család volt kastélya: A „kastély” kifejezés jótékony helyi túlzás. Nagyon szép építésű, évszázadosnál idősebb, oszlopos tomácú kúriáról van szó. A kúria falai alighanem sok mindent kibírtak már — lévén átlagosan 90 cen­timéternyi vastagok —, a boltíves szobák szintén & a parketta nem kevésbé. Itt-ott, kis beruházás árán, ja­vítani lehetne a sokszor vandál módon rongált ajtó­kereteken és ha mindez megtörténne (ismét hangsú­lyozzuk véleményünk szubjektivitását, noha azzal sok helybéli egyetért!) el lehetne gondolkozni az épségbe» maradt szobák hasznosabbá tételén. MLszla határa gyönyörű. A tolnai dombvidék egyik legszebb szakasza ez. A faluban strand van. A határ­ban halastó. Az erdőkben — a téesz vezetőinek véle­ménye^ szerint — a kelleténél lényegesen bőségesebb tömegű vad. Városi hajszában elfáradt emberek ré­szére ideális pihenőhely tehát a környék, csak éppen a pihenés feltételeiről kellene.gondoskodni. Erre len­ne igencsak alkalmas a fehér falú, szép kúriai. A termelőszövetkezet egymaga nem vállalhatná ——-—;------;-----------7— ---------egy ilyen — nem azonnal, i illereket, hanem idővel ezreket hozó beruházás min­den terhét. Nagyobb, jobb módú termelőszövetkeze­tek sem tették meg. Mégis, javasolni mernénk, hogy a Pestre tartó gépkocsi tegyen valamelyik napon egy kis kitérőt a Fejér megyéi Tabajd irányába. Itt, egy eldugott,, kis pusztában, a miszlaiaknál lényegesen mostohább körülmények körött, a termelőszövetkezet vendégházat létesített, karöltve a megyei idegenfor­galmi hivatallal. Jóelőre kinevelték a vendégek sport­hajlandóságának kielégítésere szánt hátaslovakat is. Lótenyésztést Miszlanak egyelőre nem mernénk ja­vasolni. Annyi azonban tény, hogy a „kastély” jelenle­gi állapotában előbb-utóbb tönkremegy és ez nem­csak kár, hanem vétek is. (ordas) Ariwgyij Vdncr — Georgij Vein«: Nyomozás magánügyben Fordította: Ka$mi Ferenc Sarapov váratlanul elmosolyodott, igaz, nem a legvidámabb mosollyal. — Ne izgulj — mondta Sarapov. — Az idő a mi leggonoszabb ellenségünk, ez való. És a leg­ravaszabb. De azért mégsem vesztegettük tel­jesen hiába. Kár, hogy az első feltevésünk hi­básnak bizonyult. De azért ez alatt a hét alatt megtudtunk egyet-mást, ami még jól jöhet. Ne lógasd az orrod, kinyomozzuk az igazságot. Kérsz kávét? Nem? Akkor ülj ide, s mesélj el mindent, szép sorjában. Tyihonov papírlapot húzott elő kabátzsebéből, kisimította és beszélni kezdett: ­— Amikor megértettem, hogy az orvosszak­értő tévedett és zsákutcába kerültünk, min­denkit mozgósítottam. Tegnap vasárnap volt ugyan, de mégis sikerült megismételtetni az orvosszakértői vizsgálatot A világ nincs jó em­berek híján. Negyven perc múlva Pavlovszkij professzor megtalálta a golyót. Tyihonov mélyet í sóhajtott. Kartondobozt vett elő zsebéből: hosszúkás fémdarab feküdt benne, vattába csomagolva. Sarapov a dobozért nyúlt, figyelmesen vizsgál- gatni kezdte a golyót. ____ — 5-srör 6-os — jegyezte meg Tyihonov. — Igen . .. 5-stór 6-os — ismételte meg Sara­pov. Hallgass ide, Stasz: tulajdonképpen hogy történhetett meg ez a hiba? — A professzor magyarázata szerint ritka eset történt. A golyó áthatolt a szíven, lefelé csú­szott a bordán és a mellkas bőr alatti részében akadt meg. Ahogy Pavlovszkij írja a jelentésé­ben, a bordasérülés vezette félre az orvosszak­értőt, aki szúrószerszámnak tulajdonította a se­bet. — Úgy látszik — vetette közbé Sarapov , megtévesztették a merénylet körülményei: Aksz- jonova az ösvényen haladt, egy férfi megelőzte, s ezután az asszony Összeesett. Valóban ritka eset. És mit ír még a professzor? Tyihonov a papírlapra pillantott: — A halál azonnal bekövetkezett. Oka: szív­bénulás. Következésképpen Tánya nem tehetett többet egy-két lépésnél azután, hogy megsebe­sült. A nyomok hiányából ítélve a lövést tá­volról adhatták le. Sarapov hosszasan, ráérősen töpreng. — Az építményünk tehát összedőlt. És két nap múlva az ügyet át kell adnunk az ügyész­ségnek. Fogalmam sincs, mit fogunk átadni. Tyihonov reménytelenül legyintett. — Na nem baj — szólt Sarapov. — Meg kell keresnünk a fegyvert. — Mindenekelőtt tisztázni kell, honnan lőt­tek — vetette közbe Sztasz rekedten. — Kazan- ceV nem jöhet számításba: csak közvetlen kö­zelről lőhetett volna, a professzor véleménye szerint azonban a lövést távolról adták le. Ka- zanceven kívül Jevsztyignyejeva és Latina sen­kit sem látott a telken ... Tyihonov elgondolkozott, majd hirtelen tá- ♦ madt határozottsággal folytatja: ♦ Vlagyimir Ivanics, a lövés irányát kísérte- % tileg fogjuk megállapítani! ♦ —6 Kétséges dolog ... * • Semmi kétséges nincs benne, tudományos £ alapossággal csináljuk. X Egyszer már átejtett bennünket a tudó- % mány, ezzel az árral — csóválta meg a fejét ♦ Sarapov. T — A képért nem a. tükröt kell hibáztatni! — X gurult méregbe Sztasz, — Az orvosszakértő azt adta, amit elvártunk tőle: a legkényelmesebb % változatot. Mert állandóan rohanunk.*.. Sarapov tekintete átmelegedett. ^— Jól van, fiam. Nem a tengerpartra siet- X tünk. .. Legközelebb tudni fogjuk. Szóval mi ♦ van azzal a kísérlettel? — Végre kell hajtani. * — Rendben van. Csak semmi feltűnés, semmi ♦ lárma. Ne keltsünk pánikot. j Tyihonov felkelt és néhány lépést tett a szobában: J — Jobb lenne feltűnéssel. X — Hogy-hogy? ♦ — Azt hiszem, minél nagyobb feltűnést kel- T tünk, annál jobb. Minél több ember gyűlik ősz- X sze, annál többen fogják kérdezgetni: mi tör­tént tulajdonképpen? Megmagyarázzuk nekik, X az eseményt szárnyára kapja a hír. Akad talán ♦ más szemtanú is, neipcsak Jevsztyignyejeva és J Latina. Talán hallotta valaki a lövést. V;igy . ♦ gyanakszik valakira. Sok minden előadódhat. X Csak a merénylőt ne ijesszük el túlságosan ... ♦ (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents