Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-24 / 117. szám

Nemzedékek: Szakadáton

A járadékosok és a nyugdíjjogosultság

Április 1-től azok az idős szövetkezeti gazdák is beléphetnek a paraszti nyugdíjasok népes táborába, akik járadékosok lévén, erre már egyáltalán nem számítottak. Rendelet szabályozza a feltételeket. Amennyiben a szövetkezeti gazda a járadék folyósítása előtt legalább öt nyugdíjjogosultságra érvényes évet szerzett, majd ezt követően még dolgozott, és évente 120, illetőleg 80 munkanapot tud-'igazolni, kérheti a nyugdíjjogosultságát. Hasonló feltételek vonatkoznak a járadékos családtagjára is, ha a férj, vagy a feleség tagja a termelőszövetkezetnek. Az a fontos, hogy igazolható legyen öt nyugdíjra jogosító esztendő, a járadék folyósítása előtt, majd öt, a járadék folyósítása után. Ebben az esetben visszamenőleg meg kell fizetni a nyugdíjjárulékot és kérni kell a jogosultság elismerését. Áz érdeklődő szövetkezeti gazdák bővebb felvilágosítást a termelőszövetkezeti irodán kapnak.

A közös gazdaságok mindegyikében van néhány idős tag, akit érint és érdekel az április 1-e óta érvényben lévő rendelkezés. A járadékos gazdák, ha az egészségük megengedi, és ha munkát kapnak, többnyire ugyanúgy dolgoenak, mint fiatalabb emberek. Méltányos, és mélységesen emberséges, a kormányzat intézkedése, amely lehetővé teszi, hogy nyugdíjasokká váljanak.

Változatlanul érvényben van a nyugdíjevek megvásá- rolhatósága is. Itt arról van szó, hogy aki régebben családtagként dolgozott a termelőszövetkezetben, majd később tag lett, az új tsz-nyugdíj tör vény által meghatározott feltételek szerint, öt nyugdíjévét megvásárolhat, de ezt az igényét a tsz-be lépéstől számított három hónapon belül közölnie kell a tsz-szeí, pontosabba* a nyugdíjfolyósító szervekkeL

Közéletünk

kezeteknek munkavédelmi és

4.

| Beszámolónk legutóbbi

.....-........ — folytatását

a

zzal a kérdéssel zártuk; hogy miért érdemes Szakadáton lakni? Noha a kérdés szónoki, mégis tanácsos eltöprengeni fölötte.

Az urbanizáció, a városiasodás és a városok irányába való törekvés nem valamiféle honi specialitás, hanem világ- jelenség. Nem Szakadát az egyetlen olyan falu, melynek lélekszáma az utóbbi években rohamosan hanyatlott. Megyénkben tömegével tudnánk idézni ilyeneket. Ugyanakkor a gócpontibb helyen fekvő településeké növekedett. Példa erre a közvetlen közeiben lévő Gyönk, távolabb Dombóvár, Bonyhád, vagy a megye- székhely. Ezeknek a nagyobb, a teíepüléstervezők által „életképesnek minősített helyiségek vezetőit azonban hamar a kétségbeesés határára kergetné, ha egyszerre minden városba törekvő ott is akarna építkezni.

— A földet sajnálókra már alig-alig lehetne akadni miná- lunk, — mondotta nekünk valaki Szakadáton. — A házát azonban mindenki sajnálná.

Semmi nem érthetőbb ennél. Az „otthon” szép fogalma csak városon társul egy esetleg negyedik emeleti bérlakáshoz. Falun a házhoz, portához, udvarhoz, kerthez, sók munkát és vesződséget nyújtó, de legalább annyi élvezetet (és hasznod is biztosító gyümölcsfákhoz, szőlőkhöz.

j Egyik kérdésünk betűiek számára talán különösen hangozhatott. Azt tudakoltuk ugyanis, hogy;

— Jól érzik-e magukat a sza- kadátiak Szakadáton ?

A válasz majdnem minden esetben Egyértelműen igenlő volt. Olyannyira az, hogy bőven hagyott bennünk helyet némi kételkedésnek. Úgy is mondhatnánk, hogy nem, vagy csak részben hittük el. Vitán felül elhittük az esti órán házaik előtt üldögélve beszélgető idősebbeknek. Még csak

Ebédszünet. A gép is pihen, az ember is. Ideális alkalom néhány szóra, összeverődik majd mindenki a műhelyből; Vörös Imre bognár, Zenka Antal, Torma János, Boros Béla. Véletlenül oda vetődik Zsiga Ferenc növénytermesztési brigádvezető is.

— Ez a Vörös Szikra Tsz ládaüzeme?

— Magunk se tudjuk, mi a pontos neve. Sok mindent készítünk itt, ládákat is, de mást is. Mindent, ami éppen kell. Jobb inkább faüzemnek nevezni.

— Engem tulajdonképpen a ládagyártás érdekelne. Azt hallottam, hogy ezt nemrégiben szervezte meg a tsz.

— Igen. Meg is mutathatunk néhány félkész darabot Itt ugyanis csak leszabjuk. Géppel dolgozunk. A keretléceket ilyen formára kell kiképezni. Erre erősítik a farostlemezt. Az összeszögelést már nem mi végezzük, hanem az asszonyók egy másik műhelyben. Az a másik telepen van, de jó pár kilométerre.

— Ma máshová irányították az asszonyokat. Mert ezzel csak akkor foglalkoznak, ha a határban nincs sürgős munka. Ha van, az a legelső, mert a növényápolás nem várhat. De a kalapácsot meg a szöget másnap is megtalálják. Mi .is csak

Miért érdemes?

nyomokban sem a fiatalabbaknak, például annak a kis iskoláslánynak, aki május 12- én, hétfőn délután a tornác sarkára kitett zsámolyon kuporogva, a konyhaszéken készítette leckéjét. Ma talán még fedik a valóságot szavai, de öt év múlva már egész bizonyosan nem.

Az urbanizáció az igények növekedését is jelenti, sőt ebben van a legfőbb értelme. Bármilyen szép összbenyomást tesz a falu képe azi ide vető- dőre, már él és egyre inkább törvényszerűen elfoglalja az idősebbek helyét az a generáció, mely nem fog meghatódni attól, hogy a házak mentén aszfaltjárda vezet ugyan, de a másik oldalra már bokáig érő sáron kell átgázolni. A járdásítás elbűvölően nagy teljesítmény, ha a húsz-harminc évvel ezelőtti állapotokhoz mérjük. Hasonlóképpen az egy új vendéglő felépítése, a mozi rendbehozatala és még sok más, amit sorolhatnánk.

!

A fiatalok az°nban mind— ■ I ■ '■ ezt nem fogják az általuk ■, csak hírből ismert (és a sok emlegetés miatt talán nem is szívesen hallott), húsz-harminc évvel ezelőtti állapotokhoz mérni. A maguk igényéhez viszont igen. Nagyon elgondolkoztató például, hogy további húsz-harminc év múlva általános lesz-e az igény a kis, kertes családi házak iránt, amikor a családok többsége már biztosan nem tart tehenet, nem bajlódik sertéshizlalással és az sem garantált, hogy baromfineveléssel igen? Ehelyett nem lesz-e vonzóbb a kétszintes sorház, beépített konyhával, állandó melegvízzel, fürdőszobával és talán távfűtéssel is?

E sorok íróinak már csak a foglalkozásával sem fér össze a fantáziálás. Éppen ezért, ha az imént elmondottak túl képzeletgazdagnak tűnnének, szeretnének emlékeztetni arra, hogy harminc évvel ezelőtt, vagy éppen a felszabadulás utáni első napokban, legalább ennyi fantázia kellett volna annak jóslásához, hogy Szakaakkor készítjük a ládaalkatrészeket, ha nincs egyéb sürgős munka. Ezért mondják, högy ez kiegészítő üzem. Arra törekszik a tsz, hogy minél több embernek legyen rendszeres munkája.

— Akad jelentkező a ládakészítéshez?

— Még tolongtak is az asszonyok. Gyorsan belejöttek, s most már jól megy. Persze, amióta elérkezett a mezei munkák ideje, az asz- szoriyok szívesebben mennek a határba. Ha van egy-két nap szünet, mármint a mezei munkákat illetően, akkor szö- gelik a lécet.

— Kinek gyártják?

— Egy pesti ktsz-nek. Exportárut raknak majd bele. Az anyagot erdőgazdaságból kapjuk hozzá. Meg a mohácsi farostüzemtől,

— Hány ládára van megrendelésük?

— Pontosan nem tudjuk. Sokra. Csak győzzünk eleget gyártani. Egyébként nemsokára megkezdjük a felvonulási épületek gyártását is fából. Abból is sok a megrendelés. De azt már nem a ktsz-nek, hanem az útépítő vállalatoknak szállítjuk.

— A tsz-nek megéri?

— Majd a végén kiderül. Egyelőre jók a kilátások. Azért csináljuk.

dát minden ' ötödik portájára egy aűtónyeremény-betétkönyv jut.

I Uqy véljük Szakadát In Jfii i * .. jövője a szerves összefüggésben van a szomszédos Gyönkével. Ilyesformán az . iparosodással is. Annak, még a legtávolabbi ipartelepítési tervekben sincs valószínűsége, hogy egy hat- százhaitvan (de tíz év múlva talán már csak négyszázötven) lelkes kis község ipart kapjon. Gyönk esetében nem ez a helyzet és ez talán nem hihetetlen, ha emlékeztetünk arra a napjainkban máris jelentkező tendenciára, hogy fővárosi nagyüzemek (végre!) felfigyeltek megyénkre és elkezdtek ennek területére „leányvállalatokat” telepíteni. A leányvállalatokból bárhol

könnyen nőhet ki önálló ipari üzem.

A „bolygóvárosok”, vagy „alvóvárosok” fogalmát valószínűleg csak érintőleg kell bemutatnunk, hiszen az újságol vstsó emberek többsége ezzel már találkozott. Arról az elképzelésről van sző, mely a nagy centrumok mellett, azoktól függetlenül, de ugyanakkor velük jó összeköttetésben kisebb településeket teremt, melyek egészséges környezetben otthont nyújtanak a dolgozóknak. Gyönk természetesen nem lesz város, de lehet városias jellegű gócpont, mely mellett — arányosan kisebb méretekben — jó néhány kisebb falura várhat ilyesféle jövő. A közigazgatás átszervezésének iránya is erre vall, hiszen köztudott, hogy július 1-vel Szakadáton az önálló tanács helyét, naponta nyolc órán át működő tanácsi kirendeltség veszi ált.

Dr. Gervai Bélával, a KIOSZ elnökével a kisipar helyzetéről szerepéről, perspektívájáról beszélgettünk.

— Mivel támogatja államunk a kisipari munkát, s ezzel a lakosság ellátásának megszervezését?

— Harminc szakmában megkönnyítették az új iparok kiadását. Az ötezer, vagy ennél kisebb lélekszámú községekben nincs mestervizsgához kötve az iparkiadás, elég a 2 éves szakmai gyakorlat. Lehetőség nyílt a munkaviszony melletti ipargyakorlásra — állami vállalatok, üzemek, termelőszövetkezetek, ktsz-ek dolgozói másodfoglalkozásban kaphatnak kisipari működési engedélyt. Néhány hónapja a nyugdíjas szakemberek, nyugdíjuk meghagyása mellett kiválthatnak ipart a javítószolgáltató szakmákban. A családi ház építési igények kielégítése, a lakáskarbantartás érdekében — építő-javító engedélyeket is adnak ki mestervizsga nélkül, szakmunkásvizsgával rendelkezőknek. A kisközségek új iparosai a korábbi 1 évi adó- mentesség helyett most 2 évi

(

mentességet kapnak. Szélesítették az átalányban adózók

A Szekszárdi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott. Az ülés résztvevőinek Kiss Antal, a mezőgazdasági és élelmezési osztály vezetője tartott tájékoztatót a járás termelőszövetszámát, — komoly támogatást jelent az önkéntes beteg- biztosítás és az újabban bevezetett különböző nyugdíj- kedvezmények, a megnövelt hitellehetőségek.

— A tanácsok, az ipart kiadó hatóságok, hogy élnek a meg- nővekedett lehetőséggel?

— A tavalyi párt- és kormányhatározatok nyomán a megyei, járási, községi tanácsi szervek a megnövekedett, törvényadta lehetőségek közt keresik a legelőnyösebb megoldást Ha vannak is kivételek — általában ahol a törvényes feltételek biztosítottak, s a lakosság igényli —, kiadják az ipart. Olykor maguk a tanácsok keresik fel a szakembereket; lakást, műhelyt biztosítanak számukra. Az új iparok kiadása a lakosság kényelmét szolgálja, a meglévő iparosok monopolhelyzete megszűnik, megindul a verseny a megrendelőért

— Miben áll a verseny?

— Az új gazdasági mechanizmus 15 havi gyakorlatát vizsgálva az a tapasztalatunk, hogy a kisiparosok működése nyomán verseny indult a kisbalesetvédelmi helyzetéről és a soron következő feladatokról. A későbbiekben különböző bejelentések dolgában hőseit határozatokat a vb.

lami vállalatok között a megrendelőért A verseny pozitív jelei máris mutatkoznak. Több kisiparos garanciát vállal az általa javított termékért Soron kívül javítják a nélkülözhetetlen használati cikkeket (órát, cipőt), részletfizetési kedvezményt adnak a nagyobb összegű vásárlásoknál (kárpitosok, asztalosok), el- és visz- szaszállítják a javítanivalót

Székesfehérváron pádéul a

gépjárműjavítók megszervezték a vasárnapi ügyeletet. Másutt csererádiót órát adnak a megrendelőnek a javítás idejére. Ezek még nem általános szokások, de egyre inkább azzá válnak. Hiszen a verseny megköveteli a kisiparosoktól is a megrendelők eddiginél is udvariasabb, gondosabb , jobb kiszolgálását.

— Hogyan alakúit a kisiparosok létszáma?

— Márciusban 76100 kisiparos dolgozott, 3400-zal több, mint tavaly. S a kisiparosoknál foglalkoztatott munkavállalókkal és az ipari tanulókkal együtt 104 ezren állnak a lakosság szolgálatában. Örvendetes, hogy a kisiparosság zöme vidéken, kis településeken él — ott, ahol valóban a legnagyobb szükség van rájuk. S az össztermelésnek 82,2 százaléka, a javításból, szolgáltatásból adódik. Bekapcsolódnak a kisiparosok az exporttermelésbe is, ebből tavaly 1 millió 650 ezer dollár és 3 millió 200 ezer rubel értékű bevétel származott

Kádár Márta

!

Faiizem

a tamási Vörös Szikrában

D. KÓNYA JÓZSEF— ORDAS IVÁN

Versenyben a kisipar

Modern társadalmakban az életszínvonalat nemcsak az egy főre jutó fogyasztási cikkek, hanem a szolgáltatások mértékével is mérik. A fejlődő lakáskultúra, a tartós fogyasztási cikkek, az elektromos háztartási gépek, a rádió, a televízió térhódítása viszont megfelelő javító-karbantartó szakembergárdát követel. Pár tunk és kormányunk nemcsak rendeletekkel, ,hanf™ ruházásokkal is támogatást^ nyújt az ipán javító-szolgáltató hálózat megteremtéséhez, bővítéséhez.

A szolgáltatóházak, autójavító üzemek, szövetkezeti műhelyek csak nagyobb városokban, járási székhelyeken rentábilisak. A kisebb településeken, községekben a lakosság javító-szolgáltató Igényeinek kielégítéséhez égető szükség van a kisiparosokra. (Egyébként az Ilyen jellegű munkák közel M százalékát ténylegesen a kisiparosok végzik el).

S a népgazdaság részére is Olcsóbb a kisipari engedély — hiszen így beruházás, kockázatvállalás nélkül oldható meg a lakos- üáe ellátása.

iparosok, a szövetkezeti és Sk-