Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

ÉRMESEK... Nyolcvanegyezer korona a munkásasszonyoknak Kohóba a gépaggastyánokkal Ülésezett a megyei NEB November 7- sz ületett Csá­szár Erzsébet, az 1884-es esz­tendőben, ép­pen harminc- három évvel a szocialista for­radalom hajna­lát jelentő Nagy Október előtt. Amikor a szek­szárdi selyem- gyár munkása 1918-ban fel­figyelt a gyári asszonyok pa­naszaiban meg­testesülő tömeg- nyomorra, tájé­kozódni akart Éjszakánként a francia forra­dalomról írt vaskos könyve­ket olvasgatta, napközben dol­gozott és szer­vezkedtek. (Ké­sőbb sokszor felidézte önma­gának az olva­sottakat és a viszontagságok idején erőt me­rített a francia forradalmá­rok hősi helytállásából). A Tanácsköztársaság ide­jén Szekszárdon tagja lett a városi ötös bizottságnak és a munkástanácsnak, a selyem­gyárban pedig szakszervezeti vezetőnek választották Csá­szár Erzsébetet a munkásnők. — Hogyan került be a mun­káshatalom küzdelmeibe Er­zsi néni ? — Jártam az országot 1918- ban kiküldetésben. Pécsett katonákat kellett betanítani a selyemtenyésztésre. Ök be­széltek arról, hogy elveszít­jük a háborút, és aggódtak, mi lesz az országgal. Nagy hatással volt rám, bántott a helyzet és érdekelt minden. Amikor kezdtünk mi is szer­vezkedni a gyárban, kikér­deztem a nyomdászokat, hogy mi legyen a kollektív szerző­désben, mi hogyan csináljunk. Rettentő nagy volt a nyomo­rúság, a háború miatt is. Se ruhájuk, se cipőjük a mun­kásoknak, nincs kenyér a gyerekeknek. így ért bennün­ket a magyar kommün ki­kiáltása. — Úgy tudom, sok volt a tisztsége. Kérem, idézze fel akkori tevékenységét. — Mindenhova beválasztot­tak, szinte mindent csinál­tunk. Gyűlésekre jártunk, el­lenőriztük a piacon, hogy mit árulnak és mennyiért. Volt vita afölött, hogy az Ínség, a feketézés miatt ne engedjünk a piacon árusítani. Én azt mondtam, feketézést ne, de adják el a szegény embernek azt, ami van mert mi lesz ak­kor a munkással, ha sehol nem jut hozzá az élelemhez. Ott segítettünk, ahol tudtunk. Rendszeres kapcsolatba ke­rült Császár Erzsébet üzemi szakszervezeti vezető a direk­tóriummal, többször említi a szocializálási osztály vezető­jét, Ocskó Lászlót. — Mire emlékszik a leg­szívesebben ? — A segélyre, meg a vörös selyemzászlóra. Mikor mon­dogattam az Ocskó elvtárs­nak, hogy milyen nehéz a selyemgyári munkásnők hely­zete, azt felelte: csináljanak valamit. Sok dolguk volt ne­kik is. Ez így nem megy to­vább, elhatároztam, hogy fel­kerekedünk 0s segélyt kérünk Pesten a minisztériumtól — mondja energikusan. Császár Erzsébet szekszárdi munkás 1918-ban. selyemgyári És elindult másodmagával. Egy karéj kenyérrel a zseb­ben, útrakeltek a fővárosba. — Megszereztem a Károlyi újságját, nyomatékül azt vit­tük el a Cseproghinével együtt. Elmondtuk, azt kér­jük, hogy segítsenek a szek­szárdi selyemgyár munkás­asszonyain. „Ha a Károlyi­kormány nem tudta megadni, amit ígért, adja meg a ta­nácskormány”. Leültettek ben­nünket, várjunk, majd intéz­kedni fognak. Kivártuk és kisvártatva nyolcvanegyezer korona segélyt szavaztak meg. — Sok, vagy kevés volt ez az összeg? — Nagyon sok pénz volt. ötszáz koronát kaptak pénz­ben, gyorssegély gyanánt, fe­jenként a szakszervezettől a gyáriak, miután a Pesten át­utalt összeget az itteni bank­ban felvettük. (Hasonlítsunk össze. Beszélgetésünk más­napján a bizonyításhoz meg­néztem a Tolna megyei Köz­lönyt. Az összeg értékére utal, hogy 1919-ben a jegyzői állá­sokat évi kétezer-kétszáz ko­rona javadalommal hirdették. A drágulás ellenére jelentős summa volt a nyolcvanegy- ezer korona). — Mi fűződik a vörös se­lyemzászlóhoz ? — A gyárban úgy gyűjtöt­tük össze az árát, május el­sejére készítettük. Szót fogad­tak nekünk, szívesen, adtak Május elsején 500 selyem­gyári munkás indult párosá­val a felvonulásra 1919-ben, a Garay-szoborhoz. A menet eleje elérte a szobrot, a vé­ge még a selyemgyárnál volt. Három fiatal gyári lány ment elöl, egyik vitte a lengő­lobogó piros selyemzászlót, a másik kettő kétoldalt fogta a széles nemzetiszínű szalagot. Úgy tűnik, mintha ma lett volna, mert nagyon szép volt az a május elseje — emléke­zik. küldetésük szépségére Er­zsi néni. Élményei között felbukkan a második budapesti útja al­kalmából látott Nemzeti Ka­szinó, az ottani pompa és fényűzés. Vörösőr vezette őket körbe — heten voltak a szekszárdi selvemgyárból — és a katon' ezt a megjeevzést tette: „Itt herdálták el az urak az ország, a munkások javait”. A mennyezetig ékes falak majolika berakása, a drága vázák, a nehéz brokát­függönyök máig emlékezete­sek. Keserű szívvel, átforrósodó, meg-megemelt hangon szól a Tanácsköztársaság leveréséről és önmaga hányattatásairól. Kilenc hónapon át tartották fogva a szekszárdi börtönben, majd a zalaegerszegi interná­ló táborba vitték. Erről az időszakról sokat mondhat ez az adat: 85-ről 40 kilónyira fo­gyott. De erőt adott a társak, a munkások szolidaritása. — Körbejárták a szekszárdi fogházat a mi gyárunk mun­kásasszonyai. így kiáltoztak: „Bözsike néni, él-e még? Néz­zen ki, csak a fejét hadd lás­suk”. Nyugtalankodtam, bajuk lehet még ebből. Hát hogyne, kisgyerekes, családos asszo­nyok. Egyik börtöntársam a a szoknyája ráncából adott ce­ruzát és papírt. Hevenyészve ráírtam a kidobott cédulára: ..Ne kerülgessetek, élek. Men­jetek haza. Tartsatok meg jó emlékeitek között”. Százhatvanan írták alá Szek­szárdon azt a kérelmet, amely­ben szót emeltek Császár Er­zsébet kiszabadítása érdeké­ben. Gyereklányként, tizenkét esztendős korában munkás lett a szekszárdi selyemgyár­ban. Tizenhét éve nyugdíjas már, de hajlott kora ellenére energikus, csupán a mozgásán látszik a nyolcvannégy esz­tendő terhe. Mivel a lábai ne­hezen akarnak már engedel­meskedni, kísérővel tudott csak elmenni arra a megyei ünnepségre, aho] másfél hó­napja átvette a magas kitün­tetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát. Ma, a munka ünnepén egv hajlott hátú. élénk tekintetű munkásasszony, a nyolcvan- négy esztendős Császár Erzsé­bet veterán. szülővárosában ott lesz a dísztribün vendégei között. SOMI BENJAMINNÉ Tegnap, szerdán délelőtt dr. Kiss Frigyes, megyei NEB-el- nökhelyettes elnökletével Szekszárdon ülésezett a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. A népi ellenőrök elő­ször a mezőgazdasági üzemek főbb gépesítési és gépüzemelési problémáival foglalkoztak. Ga- csályi László vizsgálatvezető tanulmánnyal felérő összefog­laló jelentésében elemezte az erő- és munkagépekkel kap­csolatos gépesítési helyzetet, s az ezzel összefüggő kérdése­ket. Megyénk erőgépállomá­nya majdnem négyezer-négy­száz traktoregységnek felel meg. örvendetes, hogy a korsze­rűtlen, tűzveszélyes, izzófejes traktorok az állomány két szá­zalékát sem teszik ki; a kö­zépnehéz univerzál-traktorok aránya azonban immár a hat­van százalékot is meghaladja. Tsz-einkben átlagosan 82, állami gazdaságainkban 79 kh jut egy traktoregységre. Tsz-eink a kukorica-betaka­rítás gépesítésében még csak 10—12 százaléknál tartanak. Az állami gazdaságok kukori­cájuk felét csőtörő gépekkel, felét kombájnra szerelt adap­terrel takarítják be. Bár kísérleti jelleggel, de üzemszerűen végzik a gépesí­tett cukorrépa-termesztést a Gerjenj Állami Gazdaságban. Több tsz-ben fontolgatják e módszer bevezetését, mivel számos más előnye mellett a vetésterület növelését szintén lehetővé tenné. A rakodás, szállítás, raktári és anyagmozgatás gépesítésé­nek mértéke indokolatlanul ki­csiny. Az erdőgazdaságokban bozótirtásnál, csemeteápolás­nál kínálkozik tág tér a gépe­sítésre. A népi ellenőrzés véleménye szerint, öreg erőgépnek vajmi kevés hasznát látja a mező- gazdaság. Ezért javasolja, hogy — géptípustól függően — a használati idő legfeljebb öt­hat év legyen. Ezzel párhuza­mosan az értékcsökkenési leírási kulcsokat 18—20 százalék­ra volna kívánatos felemel­ni. A megyei NEB álláspontja szerint a felújításra átadott motorokat a termelőüzembe, visszajuttatás előtt 35—40 órá­ig kellene járatni a fékpadon. A javulás ellenére sem di­csérhetjük a pótalkatrész-ellá­tást. Itt az alkatrészhiány, ott az okos takarékosság akadá­lyozta túlzott alkatrészkészle­tek felhalmozását. Persze, akad negatív példa is: az Ircgszemcsei Állami Gazdaságban 47 000, a to- mási Vörös Szikra Tsz-ben 120 000 forint értékű elfek­vő készletre bukkant a né­pi ellenőrzés. Számos figyelemre méltó ja­vaslata között, ajánlotta a me­gyei NEB a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, hogy igye­kezzenek eltüntetni a műhelyi dolgozók és a traktorosok kö­zötti határt azzal, hogy a ja­vítások jelentékeny hányadá­val ez utóbbiakat bízzák meg. Ez hozzásegítene a traktorve­zetők téli foglalkoztatási gondjának megoldásához. Tsz-ek részére javasolta a NEB az állami gazdasá­gokban bevált szerviz-sze­rű, éjszakai gépjavítás megszervezését. A megyei NEB a továbbiak­ban a tanácsi kezelésben lévő utak és hidak fenntartásáról, felújításáról, értekezett. A biztosítás versenye Megtörtént az Állami Biz­tosító megyei igazgatóságainak vérsenyértékelése. Tavalyi eredményei alapján Tolna me­gye — Baranya, Nógrád és Békés után — az előkelő ne­gyedik helyen áll. Az ered­ményeket számok tükrözik. Megyénkben 1968-ban nyolc- vanhároimezer biztosított volt, a harminchétezer-nyolcszáz fel­becsült kárért kereken hatvan­kétmillió forintot fizetett a biztosító. A két előbbi szám annyit jelent, hogy gyakorla­tilag minden megyebeli csa­ládra jutott egy a változatos biztosítási formák valamelyi­kéből és a szakértőknek (az üvegkárok nélkül) napi átlag­ban több mint száz káreset becslésével kellett foglalkoz- niok. A termelőszövetkezetek részére kifizetett kártérítés értéke felülmúlta a tőlük be­szedett díjtételek összegét. 1968-ban az Állami Biztosító együttesen huszonkilencmil- lióval több kártérítést fizetett Tolna megyében, mint a meg­előző évben. GONDOLATOK Vészi Endre, Gábor Pál: Tiltott terület című filmdrámája nyomán Létezik-e a mi szocialista társadalmunkban is az elidegenedés problémája? Mik a leg­mélyebb okai? Miben gyökeredzik? Mennyi­re általános? — vetődött fel a kérdés a Til­tott terület című filmdráma ősbemutatóját követő ankéton, Dunaföldváron. Van-e ilyen jelenség a mi községünkben? Hol, mikor találkoztam vele? A mi gumi­üzemünkben a szintén nagyon nehéz körül­mények között dolgozó munkások között, va­jon milyen az egymáshoz való viszony? — gyűrödzik bennem a kérdés még másnap is. Kihasználva az idei első igazán szép nap­sütéses vasárnap délutánt a kertben készülök fel a másnapi óráimra. Nem megy a munka. A film nyomán támadt gondolataim foglal­koztatnak. Szomszédaim is élvezik a vasárnap délutáni pihenőt. Férj és feleség is, a helyi gumiipa­ri ktsz-ben dolgozik s a törzsgárdához tar­toznak. A férfi Bodor Ferenc, a Duna szo­cialista brigád egyik tagja. Ők, a keverők is megnézték tegnap a filmet. Élményeiről val­latom __ — Nagvon tanulságos volt. Valóságosan ilyen veszélyes a mi munkánk is. Nálunk is előfordulhatott volna már ilyen eset, ha úgy össze nem forrott volna a brigád. Mi na­gyon vigyázunk. — Különben mi is a filmről beszéltünk barátaimmal egész délelőtt — mondja. — Ma is dolgoztak? — Nem az üzemben találkoztunk, hanei a Juhász Gyurinál. Gyuri a brigádunk egyi tagja, segítettünk neki délelőtt, mert építke zik. Ott volt az egész brigád, a vezetővel, kis Holmárral együtt. Elkészült az alap, 3 köbméter anyagot dolgoztunk be. Nálunk e így szokás, hisz különben láthatja Marikt hogy nekem is mennyit segítenek a haverol Mi mindig számíthatunk egymásra. A túlsó szomszéd szól át: — Ferikém, lép át, légy szíves! Ezt az állványozást kellen tovább vinni, de az asszony segítségével ner akar sikerülni. — Már megyek is, de miért nem szóltá előbb, nem láttam oda, hogy magamtól men tem volna... Félbeszakad a beszélgetés. Rendezgetev gondolataimat. Ni-ni! Most látom csak, a tegnap mét bimbós őszibarackfa teljesen kivirágzott Mekkorát nőtt ez a tulipánbimbó is! Menny szorgos kis méhecske zümmög, itt a cseresz­nyefán ... A vidám napsugárban szinte für- dőzik a kert, s benne az élet. s magam is. Mily szép is a világ! Ez az engem körül­vevő kis falusi világ. Pedig a városiasodás minden vágyunk. Ez jelenti a fejlődést, ebben van a jövőnk... Mi az amire a fejlődés folyamán vigyáz­nunk kell, hogy ki ne vesszen, meg ne szűn­jön, hogy ilyen szép legyen a világ? A mi világunk. -r

Next

/
Thumbnails
Contents