Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

*

T>^W».»VWV»'WW

/

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

4

:

4

;

4

I

}

4

4

4

!

A megbízhatóság.

a megítélés

és a megbecsülés

Egyik gazdasági vezetővei a közelmúltban gyakran beszélgettünk a megbízhatóság, a rendszerhez való hűség korszerű ismérveiről, öt azért foglalkoztatta a szokottnál is jobban a téma, mert embereket érintő döntések előtt állt. vállalati érdekből áthelyezéseket, kinevezéseket lefokozásokat kellett eszközölnie, ennek során a rázós kérdések sokaságával találta magát szemtől szembe. Egy nagy hozzáértést és alapos szák- 1 mai tudást igénylő poszt betöltésekor két jelölt ' között kellett választania. Az egyik azért jöhetett esélyesként számításba, mert ideológiailag és szakmailag egyaránt képzjett elvtársnak volt elkönyvelve, a másik csak azért került szóba, mert a szakma művészeként tartották számon, olyan emberként, aki nem ismeri a fáradtságot, s egyszerűen nem tud rosszul dolgozni. Politikai szilárdsága azonban, párttag létére is kérdéses volt, mert hol ez, hol az nem tetszett neki.

Eljött az ideje, hogy a két embert közelebbről, ahogyan mondani szokás, konkrétabban is megnézzék. Az igazgatót és a párttitkárt gondos, felelősségteljes elemzésre késztették a vállalati érdekek, s végül eljutottak odáig, hogy ne általában, hanem most már személyhez szólóan beszéljenek a rendszerhez való hűségről, az elvi szilárdságról, a megbízhatóságról, a politikai tisztánlátásról. Meglepő és tanulságos felfedezéseket tettek. Meg kellett állapítaniok, hogy a rendszerhez való hűség sókkal inkább és mara- déktalanabbul érvényes arra az elvtársra, «kinek időaként ez vagy az nem tetszik, mint arra, aka a megbízhatóság mintaképeként van elkönyvelve. Az utóbbi ügyesen deklarálja a politikai szilárdságát, de tettekkel keveset bizonyít, mert munkáját elnagyolja, s ahol Igazán meg kellene fogni a dolog nehezebbik végét, onnét kihúzza magát Kiderült nem a tehetségével, a szorgalmával, inkább megbízhatósága hangoztatásával szeretne érvényesülni. A másik elvtárs a szocialista rendet nem szavakkal, tettekkel erősíti. Pontos, lelkiismeretes munkával bizonyltja napról napra, hogy hová tartozik, öt helyezték tehát a kiszemelt posztra, s az Igazgató, meg a párt- titkár úgy véli. mindkettőjük számára hasznos volt ez a személyekhez kötött, precíz elemzés, hiszen újból bebizonyosodott: a látszat néha csal.

Napjainkban politikai és gazdasági síkon egyaránt sarkalatos kérdés az emberek korszerű megítélése, hisz a szájhősöktől, a karrieristáktól kizárólag akkor szabadulunk meg, ha nyersen és kíméletlenül meztelen!tjük le a valóságot Szép számmal élnek még meg emberek a megbízhatóság látszatából úgy, hogy ezenközben nem erősítik, éppenséggel gyengítik vagy stagnálásra kényszerítik az üzemekben, a munkáskollektívákban a politikai és a gazdasági célok megvalósulását. Alkotó, népet, nemzetet felemelő, szocializmust építő munkánkat éppen ezek az emberek károsítják legjobban. Nem árt, sőt hasznos egészen az egyes emberekig „levinni” és személyekre vonatkoztatva érvényesíteni néjjunk félreérthetetlen álláspontját, azt, hogy az alkotás, a munka eleve elkötelezettséget, politikai szilárdságot fejez ki és szocialista rendszerünkkel maradéktalan azonosulást tételez fel. Mit ér ma, ha bárki Is féltéglával veri a mellét, hogy rá a népi demokrácia mindenkor számíthat, ám amit rábíznak, azt nem akarja, nem tudja, vagy éppen lusta elvégezni.

„Velem nem mernek szocializmust építeni, G. elvtárssal meg nem tudnak.” Ezt a keserű ki- fakadást olyan ember szájából hallottam, aki nagyot tudna alkotni, ha tehetségéhez illő beosztást kapna. S végeredményben éppen azzal bizonyítaná a szocializmushoz való hűségét, hogy . alkotni akar. Elgondolkoztat: itt e keserű kifakadás mögött nem többről, s nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy sokasodik azoknak a száma, akik a szocialista rendszerért többet akarnak tenni, mint amennyit most a lehetőségek megengednek. Csupán bizalmat, helyet, teret kémek. A bizalmat legelsősorban azért Igénylik, mart közülük sokan évekkel ezelőtt csak félszívvel, vagy éppen színlelve tartottak velünk. Hinni merek ezekben az emberekben, mert a szövetkezeti gazdák ezreire gondolok, azokra, akik annak idején húzódozva léptek a termelő- szövetkezetekbe, most meg élharcosai a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak.

t

9

(

Ha azonban most erejük és tudásuk legjavát akarják adni, akkor ez nem más, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fényes iga- zolódása a gyakorlatban. Hová is tennénk a szemünket, ha csupán hirdetnénk, de nem látnánk, hogy pártunk vonzereje, tekintélyének állandó növekedése emberekre „bontva” mutatható ki legjobban.

Némelykor azonban ez a tény riasztó visszautasításra talál. Abból következik ez a visszautasítás, hogy esetenként még mindig létezik az emberek beskatulyázása, amikoris nem a mai tettek, a mai cselekedetek képezik a megítélés, a megbecsülés tárgyát, hanem egy régi hiedelem. Megütközve hallom a minap, hogy egy általam nagyrabecsült elvtársról azt mondja valaki: mit akar ő a hat elemijével? Hat elemi? Hol vagyunk már attól? Ez az ember az egyetemi tanulmányait is befejezte, de a felszínes és felelőtlen ítélkezés lusta megnézni, hogy most ki ez az ember. Nem egyszer vagyok fültanúja vitáknak, amikor valamelyik termelőszövetkezetben a brigád vezető-jelöltek nevei kerülnek szóba. Némi közösségi szomorúsággal könyvelem el, hogy olykor nagyon nagy szüksége volna a közös gazdaságnak tanult brigádvezetőre, lenne Is, de időnként nem azt nézik, hogy most ki a jelölt, hanem ki volt és mit mondott tizenkét évvel ezelőtt. Magunkat, a társadalmunkat csapjuk be és károsítjuk meg ezzel az eléggé el nem ítélhető felfogással.

Számtalanszor tapasztalom: az emberek nem, vagy rosszul ismerik egymást. Ritkán tudják, hogy akiről éppen szó van, az most kicsoda. Leváltották nemrég az egyik tsz elnökét. Erre a leváltásra már régebben sor került volna, ha nem azt nézik, hogy ki volt, hanem azt, hogy most ki. Beszélgetések, viták során gyakran emlegetik az emberek az erkölcsi megbecsülés helyi, munkahelyi torzulásait Elmondják: időnként bántó, hogy a felsőbb szervek kiküldöttei tekintélyes emberként kezelnek olyat, akinek a környezetében nincs semmi rangja, semmi becsülete. Más esetben nem látják meg. nem veszik észre a legértékesebb embereket. Miként lehetséges ez? A beskatulyázáshoz kell visszatérni és ott kell rá a magyarázatot megtalálni.

Egy dolog bizonyos: ha valaha, akkor most csakugyan konkrétan kell ismerni az embereket, mert ahol a hiedelmek, a feltételezések, s nem pedig a tények döntik el a helytállásra való készséget, a politikai-szakmai műveltséget, az ideológiai tisztánlátást, ott az új gazdasági mechanizmusnak átmenetileg befellegzett.

SZEKVUTY PÉTER

Lemondott a nyugdíjról

Kovács János pusztahencsei Isz-elnökről azt hallottam,

hogy nyugdíjba ment volna, mint igazgató, de nem tud maglenni munka nélkül, meri még aludni sem tud rendesen, ezért elment tsz-elnök- nek. Az információban szerepelt még az is: a szövetkezet helyzetén már az egyéves új vezetés is meglátszik, viszont Kovács Jánosnak még főtt ebéd sem jut Pusztahen- csén. Egyedül él, és akkor eszik főtt ételt, ha éppen úgy adódik, hogy valahol vendéglőbe ülhet. Esetleg Szekszár- don, egy negyedévben egyszer, ha valamilyen tanácskozásra utazik be, vagy például kéthetenként Budapesten, amikor meglátogatja ott tanuló fiát és legközelebbi rokonát. Pusztahencsén az iskola napközijében nemcsak gyerekek számára főznek, hanem pedagógusoknak is, de egyszerűen nem képesek elintézni, hogy a község első számú gazdasági, sőt majdnem ugyanilyen súlyú politikai vezetője is oda járhasson ebédre.

Kovács János, aki korábban állami gazdasági igazgató volt Gerjenben, és megkapta

a méltó elismerést, mint vezető és mint ember egyaránt, nem méltatlankodik az ebédügy miatt. Beszélgetésünk alkalmával szóba sem. került volna, ha én nem hozom elő. A pártbizottságon tudtam mag a kissé furcsa esetet. Ű csak annyit mond: egyszer szó volt róla, kérte, aztán nem történt semmi és őt nem is érdekli.

Kovács János hatvanegy éves termelőszövetkezeti elnököt a szövetkezet boldogulása érdekli. Pártmegbíza- iásként vállalta ezt a munkát és ha kél év múlva talán már sok lesz az erejéhez képest, akkor is végigcsinálja. Nem szerzett diplomát, de ötven éve dolgozik a mezőgazdasági munkában (tízéves korában már ki kellett mennie a szüleihez a határba, amikor befejeződött az iskolai évzáró ünnepély, délelőtt 11 árakor). Hivatalos szolgálatot negyven évet tud felmutatni. Tehát dolgozott éppen eleget. Kétségtelen, jól bírja magát, fekvőbeteg még soha nem volt. De termelőszövetkezeti elnöknek lenni, különösen olyan gazdaságban, ahol az alapokat kell méjg ■mindig

rendezni. óriási fizikai és idegmunka. Amikor beszélgettünk, csaknem negyed óráig kellett magyaráznia telefonon valakinek, hogy az öntözőberendezés javítása miképpen történjék, mit nézzen meg az illető, mit intézzen a gépjavító állomáson. Az illető nyilván nem értetlen ember, is az elnök nem suttogott « telefonba, mégis már szinte idegtépő volt, hogy fölöslegesen kell magyaráznia. De ez a legkevesebb. Az állattenyésztést elölről kellett kezdeni, hozzá kellett, látni a talajerő normális pótlásihoz, be kellett vezetni a legszükségesebb és már rügen aktuális nagyüzemi módszereket é* még sorolhatnánk tovább.

Megtörtént a tehénállomány tbc-mentesitése, egyszerre ellett mind a száz elő- hasi üsző. Épült egy 66 férőhelyes mesterséges borjú- nevelő. vettek Öntözőberendezést és SO holdon kertészetet, létesítettek, a 73 hold új telepítésű szőlőből már 36 hold kapott istállótrágyát és mind a 73 hold vegyes műtrágyát. Tavaly országos első dijat nyert a szövetkezet a dohánytermesztésben. a húsz holdnál.

kisebb területen kerti dohányt termesztő tsz-ek közül. Elég szépen emelkedett a tagok jövedelme egy év alatt: már eléri a dolgozó tagonkénti 19 ezer forintot átlagosan. Ncgyon vallásos a falu, de már tartottak egy K1SZ- esküvőt. Az egyik fiatal ag- ronómus az első, aki nem volt hajlandó templomba menni, mert semmi köze az egyházhoz, a meggyőződése szerint. Ennek a különben igen szép esküvőnek az előkészítésében a tsz-elnökön kívül részt vett a községi párttitkár és a KISZ-titkár is.

Sajnos, e középkádereknem túlságosan fejlettek, sem szakmailag, sem politikailag. Olyan ember is található közöttük, aki nem hiszi el, hogy űrhajóval már a Holdat is megkerülték. Mint mondja — nyilvánosság előtt is —, ilyen dolgokat Isten nem engedhet meg.

Kovács János termelőszövetkezeti. elnök helyzete nem könnyű. De nagyon szép a munkája és szívvel-lélekkel dolgozik. Az emberek bíznak benne, segítik, szorgalmasan dolgoznak a közös gazdaságért. Az elnöknek ez kell.

Egyébként közfelkiáltással választották meg annak idején, pedig nem is volt jelen a közgyűlésen, csak né hány an ismerték ás tudták róla, hogy fáradhatatlan gazdaember.

GEMENC.! JÓZSEF

Korán

kezdi

Várom a gázpalack kicserélését, időnként kinézek az ablakon, hozzák-e már. Három-négyéves apróságok játszadoznak az utcán. Legalább tízen vannak, szétszóródva a fűben és a járdán. Élénkek, nem túl zajos a csivitelésük. Lehet bennük gyönyörködni, kellemes látvány a sok önfeledten játszó kisgyermek.

Nem távol tőlük, fiatal cigányasszony ácsorog. Tiszta, rendesen öltözött. Talán vár valakit. Egy- szercsak felhangzik az apróságok ajkán: „Cigány, biligány...'’ Fújja a kórus, újabb csatlakozókkal bővül körük: „Cigány, bili- gány™”

Miután többször is ismétlődik a cifra ruhás fiatal nő szó nélkül, sietve eliszkol. Már a sarkon virít ruhája, amikor az addig csendben játszadozó pöttömnyi kisfiú odaszalad a csúfolódók összeverődött csoportjához:

— Én isz, én isz — selypít. — Hol a cigány biligány...?

Alig látszik ki a földből. de nem akar lemaradni a csúfolódóktól...

H. E.