Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-14 / 108. szám
II Varsói Szerződés évfordulóján Csaknem hatmillió katonát számlál a NATO. Ennek a széles agresszív csoportosulásnak a szervezője és fő ereje az Egyesült Államok: az a nagyhatalom, amely egy másik kontinensen, Délkelet-Ázsiában agressziót követ el. A NATO európai erőinek gerince a 12 szárazföldi hadosztállyal, köztük három harckocsizó hadosztállyal rendelkező Bundeswehr. Ezek a körülmények követelik meg, hogy a szocialista országok továbbra is mindent megtegyenek védelmi képességük fokozása érdekében. Még sokáig a béke biztosításának elengedhetetlen feltétele, hogy megfelelő erőt állítsunk szembe az imperializmus agresszív törkevéseivel Európában. Ennyiben tehát az elmúlt 14 esztendő alatt az európai helyzet nem változott. Amikor létrehozták a NATO-t, a Szovjetunió és vele együtt a többi szocialista ország végtelen önmérsékletet tanúsítva megelégedett azzal, hogy felhívja a világ figyelmét az agresszív nyugati katonai blokk létében rejlő veszélyekre, különösen pedig arra, hogy az Egyesült Államok e katonai szövetségen belül fokozatosan visszacsempészi a nyugatnémet militarizmust Európa színpadjára. De amikor ez 1955-ben formailag is megtörtént — vagyis, amijtor az NSZK a NATO teljes jogú tagja lett —, a szocialista országoknak is meg kellett alakítaniok a maguk katonai szövetségét, amely méltó ellenerőt képvisel a kontinensünk biztonságát fenyegető nyugati tényezőkkel szemben. Sohasem titkoltuk, hogy e kényszer hatására jött létre a Varsói Szerződés, s hogyha tehetnénk, ha e kényszerítő okok megszűnnének, akkor katonai tömbünket feloszlatnánk. Bár paradoxonnak hangzik, de való igaz, hogy a szocialista országok a Varsói Szerződés fennállásának 14 esztendeje alatt szüntelenül olyan politikát folytattak, amelynek célja: Európa katonai tömbökre szakadtságát megszüntetni. A Szovjetunió kezdettől fogva a fegyverzet csökkentését, a háború maradványainak felszámolását javasolta a nyugati hatalmaknak. A mostani — a hét szocialista ország által közösen megfogalmazott — budapesti javaslat lényege pedig az, hogy össz-európai értekezlet üljön össze, melyen szabadon részt vehetne kontinensünk bármely állama, azzal a céllal, hogy számoljuk fel a háború maradványait, rendezzük a vitás kérdéseket, szüntessünk meg mindenféle konfontációt Európa földjén. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy ilyen értekezlet megtartásának az előfeltételei nem jönnek létre egyik napról a másikra. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Varsói Szerződés — amelynek ma 14. születésnapjára emlékezünk —, változatlanul a szocialista országok biztonságának záloga; ezt a szerződést erősíteni, katonai szervezetét állandóan tökéletesíteni, — valamennyi tagország internacionalista, s egyben nemzeti kötelessége. De ugyanilyen kötelességünknek érezzük küzdeni azért, hogy az európai problémák a tárgyalóasztalok mellett nyerjenek megoldást, minden érdekelt részvételével; küzdeni azért, hogy egy mindenkit kielégítő biztonsági rendszer váltsa majd fel Európában a katonai tömbök szerepét. (Sz.) amerikai szegények tüntető menete f '*'> I ijifi Ml-Cwfe. 10 mmmrí tsm ft * ** UAWl mmms ^ A jogaikat követelő néger dolgozók tüntető felvonulást tartottak a dél karolinai Charleston ban. A több mint 10 ezer tüntető között felvonult Ralph David Abernathy lelkész (jobboldalt elöl), a meggyilkolt dr. Martin Luther King harcostársa és utóda is. (Telefoto: AP, MTI, KS) Polier az esélyes? ítélethirdetés a szakcsi btínperben A francia polgári lapok többsége Alain Poher jelölése után biztosra veszi, hogy a választás második fordulójában Pompidou—Poher-párvia- dalra kerül sor. Ezt a feltételezést meg is erősítette az Ifop, francia közvéleménykutató intézet kedd délelőtt nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásának eredménye, amelyet a France-Soir közölt. Eszerint a választás június elsejei első fordulójában az első két helyet Georges Pompidou, volt miniszterelnök és Alain Poher foglalja el, Georges Pompidou némi előnyével. A második fordulóban viszont — a közvélemény-kutatás szerint, Poher a baloldali szavazatok segítségével —, megnyeri az elnökválasztási küzdelmet Pompidouval szemben. René Andrieu írja a L’Huma- nité keddi számának vezércikkében: Poher jelölése után az a paradox helyzet alakult ki, hogy semmi ellentmondás nem fedezhető fel a gaulleis- ta és a centrista jelölt programja között, olyannyira, hogy Pompidou nyugodtan kijelenthette: „Poher átvette az én programomat”. Az Írországban üdülő De Gaulle, volt francia államelnök feleségével a tengerparton. (Telefoto: AP, MTI, KS) Ez történt A párizsi tárgyalások körül és a vietnami hadszíntéren tapasztalható fokozott tevékenységgel párhuzamosan megélénkült aktivitás tapasztalható Washingtonban is. Alig hagyta el az elnöki rezidenciát Abrams tábornok, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnoka, újabb hírt röpítettek világgá a hírügynökségek: a Fehér Ház hivatalos közleményben jelentette be, hogy Washingtonba rendelték Henry Cabot-Lodge-ot, a Párizsban tárgyaló amerikai delegáció vezetőjét. Ha ehhez hozzáadjuk azt a minden jel szerint mesterségesen is felfokozott érdeklődést, amely az Egyesült Államokban Nixon beszédét megelőzte, úgy tűnik: a hadszíntér! és a párizsi' fejlemények arra kényszerítették Nixon elnököt, hogy valóban tegyen valamit végre a békés rendezésért, vagy legalábbis tegyen úgy, mintha — választási ígéretéhez híven — erőfeszítéseket tenne ebben az irányban. Hogy a két verzió közül melyikhez folyamodott az elnök, azt — csak később, beszéde gondos elemzése után — tudjuk megállapítani. A kérdés annál is jogosabb, mert kiszivárgott értesülések szerint Nixon nem arról tárgyalt Abramssal, amiben az amerikai közvélemény jelentős része bízott, vagyis a csapatok részleges kivonásáról, hanem „a hadihelyzet általános vonásait tekintette át". A Pravda New York-i tudósítója kommentárban elemzi Rockefeller latin-amerikai körútját. A milliárdos olajkirály, New York állam republikánus kormányzója és Nixon minapi ellenfele a választási kampányban, elnöki felkérésre indult el, hogy tanulmányozza 23 latin-amerikai ország helyzetét. Küldetése — állapítja meg a Pravda tudósítója — korántsem könnyű, mert Washington korábbi ígérete, amely szerint a „szövetség a haladásért" program keretében hozzájárul a földrész gazdasági és társadalmi fejlesztéséhez, puszta szólamnak bizonyult. Latin-Amerikában növekszik az észak-amerikai monopóliumok erőszakoskodásaival szembeni tiltakozás és ennek legutóbbi megnyilatkozásai a perui események. Mint ismeretes, Peruban a kormány államosította az amerikai olajvállalatokat és kárpótlást követel a sokéves kizsákmányolásért. Washington dilemmája: hogyan fogadnák a Rio Grande- tól délre, ha „megbüntetné” az engedetlen Perut. Az ilyesfajta reagálások és az USA—latinamerikai kapcsolatok romlásának megvizsgálása a Rockefel- ler-misszió célja — állapítja meg a Pravda New York-i tudósítója. (Folytatás az 1. oldalról) élvezett, Halmosi János főkönyvelő havi kilencezret. A tíz vádlott közül a havi 2000 forintos keresetet csupán Szaj- ki és Bánfalvi nem érte el. A monstre bűnügy rövid áttekintéseként pillantsunk visz- sza az előzményekre. Varga Imre agronómusként jó munkát végzett Döbröközön; részint ezért, részint tekintélyes pártfogói jóvoltából a szakcsi tsz tagsága elnökké választotta. Varga Imre a főkönyvelő szeme láttára vett fel nagyobb összegű előlegeket, azok elszámolásával késlekedett, — végül pedig elsikkasztotta a szövetkezet, az állam pénzét. Főkönyvelőjével közösen hamis számadásokkal tévesztette meg a népgazdaság szerveit, s így megérdemeletlenül tett szert állami támogatásra, a munkával arányban nem álló módon növelte a tagság jövedelmét. Varga kezén elolvadt a rét- és legelőgazdálkodás színvonalasabbá tételére kapott dotáció; ki tudja, hová lett az a pénz, amit nádvásárlásra kapott? Testvére sem becsülte meg magát: a bűnözésre készséggel kapható bátyja kezdeményezésére burgonyamanipulációkkal húzta ki a pénzt az ozorai és a szakcsi tsz-tagok zsebéből. Kántorékról — remélhetőleg — elég annyi, hogy visszaéltek az ellenőrzés fogyatékosságával, s azokkal a lehetőségekkel, amelyeket egyes építőanyag-normák magukban hordoznak. Varga Imre szívesen segített a sikkasztott anyag egy részének értékesítésében, Horváth József pedig vásárolt belőle. Varga Imre és Halmosi addig süllyedt, hogy Bánfalvitól olyan cikkeket vegyen meg a tsz számára, amelyekről tudva tudták, hogy a társadalmi tulajdon megkárosításából származnak. A Szekszárdi Megyei Bíróság a vádlottak bűnösségét csak azokban a vádpontokban mondotta ki, amelyek bebi- zoriyítottságához hajszálnyi kétely sem férhet. Kétely eset tán inkább a vádlottak javára döntött. így — például — mellőzte bűnösségük kimondását a Dalmandi Gépállomásnak a szakcsi tsz-be került anyagait illetően, mivél nem tűnt ki egyértelműen* hogy a gépállomás károsodásáról tudna akár Varga Imre, akár Halmosi János. Ezen kívül több más vádpontot sem az ügyészi, hanem a védelmi végindítvánnyal egyezően ál-: lapított meg tényként a bíróság. ItélethiTdetés után a vádhatóság képviselője háromnapi gondolkodási időt kért. A határidő eltelte után a per- orvoslati nyilatkozat, ismerte-; tésére visszatérünk. Enyhítés sért és a védői végindítványban foglalt minősítés megállapításáért fellebbezett a két Varga, Halmosi, Janka, Kán-: tor és védőik. Müller és Bánfalvi háromnapi gondolkodási időt kért. Horváth felmentésért fellebbezett. Tanner és Száj ki — védőjével egyetértésben — tudomásul vette aa ítéletet. A védelem kérte a megyei bíróságot, hogy Halmosit, Jankát, Kántort és Varga Lau jóst helyezze szabadlábra.' Az indítványt a vádhatóság képviselője a büntetés nagyságára, valamint az országos bírói gyakorlatra hivatkozással ellenezte. A bíróság végzésében elutasította a szabadlábra helyezés iránti kérelmet. A végzés ellen csupán Varga Lajos és védője fellebbezett. Erről is, az ítélet fellebbezett részeiről is a Legfelsőbb Bíróság mondja ki majd az utolsó szót. A Szekszárdi Megyei Bíróság tiszteletreméltó lelkiismeretességgel, — s mondhatnánk — csodálatos türelemmel tárgyalta az ügyet. ítélete találkozik a szövetkezetek, az ország érdekeivel, — s így a becsületes emberek igazságérzetével is. — borváró — Kanadai javaslatok a leszerelési értekezlet előtt Genf (MTI). Genfben a ti- zennyolchatálmi leszerelési-bizottság folytatta a tengerfenék demilitarizálására vonatkozó tárgyalásokat. George Ignatieff kanadai küldött javaslatokat nyújtott be, amelyeknek célja áthidalni a szovjet és amerikai javaslatok közötti különbségeket. A kanadai küldött négy olyan fegyverkategóriát sorolt fel, amelyet teljesen ki kell tiltani a szovjet határozat- tervezetben is szereplő 12 mér- földes demilitarizált parti övezetből. A kategóriák a következők: 1. A nukleáris fegyverek és az összes egyéb tömegpusztító fegyverek; 2. E fegyverek összes komponensei; 3. Az ilyen fegyverek tárolására, illetve célba juttatására szolgáló tartályok és állások; 4. Az összes olyan fegyverek, tenger alatti támaszpontok, és erődítmények, amelyekről katonai tevékenységet lehet folytatni más államok területe, területi vizei, vagy légitere ellen. A kanadai javaslat ugyanakkor indítványozza, hogy a 12 mérföldes parti övezeten túl állapítsanak meg egy 200 mérföldes (320 kilométeres) zónát, amelyen belül a partmenti államok korlátozott védelmi tevékenységet fejthetnek ki. A kanadai javaslat szerint egyetlen más állam sem fejthetne ki védelmi jellegű tevékenységet ebben az övezetben a parti állam jóváhagyása nélkül. Roberto Caracciolo olasz nagykövet felszólalásában arról beszélt, hogy a tengerfenék demilitarizálásáról szóló szerződésnek feltétlenül garantálnia kell azoknak a parti országoknak a biztonságát, amelyeket támadás érhet a tenger felől.
