Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

A mi faiunk

TRIPARTITUM

„Döbrököz. Werbőczi. régi vára, amely, 1543-ban a tárok hatalmába került, kiktől 1^7-ben foglaltatott \ vissza, ‘ romokban hévért’’ (Idézet, a lexikonból).

„Hármaskönyv. (Tripartitum)1 név alatt .ismeretes Wer- bőczi Istvánnak műve, 1514-ből.” (Idézet a lexikonból).

Werbőczi nem törökverő..hős, mint ahogyan Riba bácsi véli. Jogtudós volt, s azt -a törvénykönyvét ' alkotta meg, amelynek hivatalos jóváhagyására ugyan nem került sor, de mégis erre hivatkozva sanyargatták a jobbágyokat. Ezt a Dózsa-parasztforr'adalmai megtorló törvénykönyvnek is nevezték — teljes joggal.

Milyen kár, hogy a faluban szinte nyoma veszik a Werbőczi-emléknek, noha ott a vár maadványa. Amit tudnak róla, az is téves. A vár egykori tulajdonosa ugyan nem dicső emlékű paraszti szemmel nézve, de a magyar paraszti múltnak olyan szálai kapcsolódnak hozzá, amelyekről-semmiképpen sem-szabad megfeledkezni. Másutt

Szorgalmas emberek lakják a falut

Takács Vencel vb-elnök:

— Rendkívül nagyra kell becsülni a döbröközi ember munkához való viszonyát. Én nem itt születtem, Somogyból származom, és 8 éve kerültem ebbe a faluba. Mindenekelőtt arra figyeltem fel, hogy a döbröközi ember feltűnően szorgalmas, sokat dolgozik, és ennek alapján természetesen jól is él. Az átlagnál is szorgalmasabb és jobban él. Sokfelé megfordultam már, s össze tudom hasonlítani az egyes vidékeket. Ehhez kapcsolódik a takarékosság is. A falu takarékszövetkezetében 15 millió forint a betétállomány. A döbröközi ember az átlagnál többet ad a tisztaságra is. Az egész faluban intenzív a háztáji gazdálkodás, de jellemző, hogy alig akad ház, ahol ne választották volna el kerítéssel a virágos elő- udvartól a gazdasági részt.

— Gond?

— Az is akad, de inkább közösségi. Évek óta kérjük a KPM-től az állomási bekötőút megjavítását, mert rendkívül rossz állapotban van, ugyanakkor az állomásunk fejlődik, egyre nagyobb a gazdasági jelentősége.

Nincs is kilátásunk új művelődési házra

Mód László vb-titkár:

— Nagy problémánk, hogy ha meghibásodik a külső villany- vezeték, nehéz szerelőhöz jutni, Gyakori a zavar, naponta jönnek a jelzések, továbbítjuk is őket, de mindig nehezen érkezik meg a szerelő. Sajnos, nincs megfelelő művelődési háza a falunak, és belátható időn belül nem is tudunk újat, megfelelőt építeni, Legfeljebb a jelenlegit tudjuk bővíteni. Terv van, sőt már kettőt is készíttettünk, csak éppen pénzt nem tudunk biztosítani a kivitelezéshez.

— Több embertől hallottam, hogy Döbrököz gazdag község, jómódú emberek lakják, ugyanakkor meglepő, hogy megfelelő művelődési házra nem telik.

— Nincs rá fedezet. A fejlesztési alapunk megcsappant. Most feleannyival rendelkezünk, mint amennyi a régi községfejlesztési rendszer szerint összejött.

Nem

en va

Várrom a falu alatt. Messziről feltűnik, bár nem igyekszik senki sem idegenforgalmi fogásokkal észrevehetőbbé tenni. Közvetlenül mellette régies parasztház. A várrom a gólyafészekkel, felnyúlik a ház kéménye fölé, az útról úgy tűnik, mintha e kettő egy porta lenne. Balról a Kapos, jobbról a vasút választja el a zárt településtől, közvetlen közelben más épület nincs, s szinte nem, lehet összekapcsolni a kettőt. Idős parasztbácsi jön elénk.

— Talán maga a várkapitány? — kérdem tréfásan, s az öreg bácsinak van is humorérzéke, elmosolyintja magát, érzem, hogy száján a csattanós visszavágás, de még nem mutatkoztam be, ezért meggondolja magát, nem tudja, kiféle vagyok, miféle ügyben keresem, és szerény választ tart illendőnek.

— Kérem, nem én vagyok a várkapitány. Itt valami „téve- , dés vaíi...'A neverrt Ribá Äh-1-' tál. Én csak itt lakóm, mert ez’ az én házam. A vármaradvány - már nem az enyém, hanem a tsz-é, annak a területébe esik.

— Mire használja a tsz?

Nevet.

— Semmire. Mire lehetne ezt használni? Már a téglája is szétmállik. Lassan benövi majd az akác. Tetszik tudni, tizennyolcban, a forradalomkor e részt elvették az urada■ lomtól, felosztották á “falu-' ..nak. EzV a házhelyét a 'feleségem fést'v'ere kapta, tőle cseréltük el, s a házat már mi építettük rá. De a várrom sosem tartozott hozzánk.

— Kinek a vára volt ez?

— Werbőczié.

— Tud-e valamit Werbőczi- ről, ha már egyszer ilyen szomszédságba kerültek?

— Hőt... hát... Azt mondják, a török' időkben élt, verte a törököt.

— Semmi mást?

— Reg jártam én mát oskolába.

— Ennek a, várnak a történetéről mit tudnak?

— Nem sókat. Ahogyan - visszaemlékszem a gyermekkoromra, ez akkor is pont ilyen volt, mint most. El sem

, tudjuk képzelni, hogy valamikor milyen lehetett. " Alatta nagy alagutak, pincék húzódnak, állítólag még akkori bor is található bennük, csak már megkövesedett az évszázadok , alatt. .

— A gólyafészek a tetején?

— Mindig ott volt, amióta az eszemet tudom. Ilyenkor tavasszal megjönnek a gólyák, s költenek benne. A .góíyafé- szeknek nem árt az idő. A háború alatt, negyvennégyben

. felrobbantották itt mellettünk a Kagc^-hjdíü;. Kitörött J.8 ab.-., lakunk, de á gplyafészek ész- ‘ sre sem vette.,.: ■ "V' * '

íígj *dolg,Q3Í& ,Riba:.ibácsi ?

— Jobbára csak itthon. Hét-, venégy éves vagyok, nem telik . már annyira, mint valamikor. Kapok a tsz után egy kis öregségit, és tesz-vesz az ember, amit tud. Kár, hogy nem most vagyok fiatal. Aki életerős, dolgpzik, annak most ameri- kája van: 35—40 000 forintot is megkeres a tszrben évente. ,

■ Posztör lílek postás:

— A falu-vnépe csak azt tudója róla, hogy Werbőczié volt > valamikor ez a vár. így is hívják ma is: Werbőczi-vár.

— Werbőcziről tud-e vala.Ttvit?

—" Nem vagyunk mi kérem tanult emberek. Én is paraszt voltam, iskolába meg már rég jártam. Dolgoztam a tsz-ben is, most meg a postát hordom. , Tessék nézni, mekkora táskát kell cipelni az embernek.

— Mi minden van a táskájában?

— Levél, pénz, meg újság. Sok házba be kell menni, mire lecsökken a súly. A viszlát! Sietek. A postás nem ér rá, mindenütt várják.

Werbőczié volt

Autóval a piacra

Balaskóék az ismert paraszt- családok egyike. A férfi, Ba- 1 laskó Imre most tsz-tag, traktoros. Moszkvics autójuk van. A feleség is megszerezte a jogosítványt, s többnyire ő vezeti a kocsit, mert a férj kora reggeltől késő estig traktoron ül. Sokat törődnek a háztájival is, nagy baromfitenyészetük van. A feleség gyakran beül a kocsiba, s azzal viszi a háztáji árut a komlói piacra. Néha ellátogatnak valamelyik fürdőhelyre is. De oda már nem mint piacozók, hanem mint víkendezők.

Fontosabb adatok

Döbrököz a dombóvári járás egyik legnagyobb községe. Keresztül szeli a budapest—pécsi, illetve fiumei vasútvonal, érinti a szekszárd—dombóvári út. Közlekedési viszonyai jók.

Lakossága körülbelül 3500 fő. Állandóan csökken .a lakosság száma. Azt remélik, hogy Dombóvár városiasodásával párhuzamosan ’ megnő Döbrököz tekintélye: odavonzza, illetve ott tartja az embereket az olcsóbb építési lehetőség.

Törpevízműve van.

38 autó és 300000 forint segély

Törő Gyula vb-elnökhelyettes, igazgatási előadó:

— Hány autót tudnánk összeszámolni a faluban?

— Mindjárt megmondom pontosan, csak utánanézek... Kérem, összesen 38 autó van jelenleg. Ennek körülbelül a fele paraszt- emberé. Azt nem tudom, hogy hány az újabb igénylő.

— Helybéli származású?

— Igen. 1960 óta dolgozom a tanácsnál, előtte én is paraszti munkával foglalkoztam, mert hiszen én is, parasztember vagyok.

— Mondja, milyen az öregek helyzete a faluban?

— A legtöbbnek nincs megélhetési, ellátási gondja. A tsz is törődik velük. A télen

300 000 forint' éiéket megszavaztak részükre, segítségként, az öregségi járulék mellé. Ennek azonban megvolt a maga hátulütője is: nem mindenkinek tetszett az elosztás módja, s még ma is veszekednek rajta.

— Ez az összeg a segélyezettek zöme részére pillanatnyi megélhetési feltétel volt?

— Semmiképpen sem, de ha már egyszer van rá. lehetőség, természetesen ők 'is ragaszkodnak minden fillérhez.

Ilangosbemondó

és gólyafészek

Amiről nem beszélnek a varrónőnél?

Özv. Kovács Jánosné.

— Akad munka?

— Csak győzze az ember. A döbrököziek szeretnek divatozni.

— Ktsz-ben, vagy magánalapon dolgozik?

— Magán... De én is kapok majd nyugdíjat, mintha vállalatnál dolgoznék, mert fizetem a járulékot. Két év múlva lesz meg a nyugdíjjogosultságom.

— Mondja, Kovács néni, hány ember fordul meg hetente a varróműhelyében?

— Még sosem számoltam meg.

— Gondolom, sok mindenről szó esik er ; ' nagy .forgalmú helyen.

— Ami csak elképzelhc' Egy ilyén helynek jellegzete: sége, hogy hírekért nem ke: átmenni a szomszédba... Az

egyiknek ez jut eszébe, a másiknak az.

Meg sem próbálom részletezni, hogy ml mindenről esik szó özvegy Kovács Jánosné varróműhelyében. Csupán egy dolgot említek meg, amiről viszont még nem esett sző. íme, a kérdés-felelet:

— Mit tud a falu alatt lévő vármaradványról?

— Werbőczi-várnak mondják. Gyerekkorom óta így tudom.

— Ennyi az egész?

— A falunkból elszármazott egy tudós ember Pestre, dr. Vicze Máté István. Öt keresse

meg!

— Itt magánál a varrodában ' 'ette-e már valaki Werbő; nevét valamilyen formában.

— Ez még nem fordult elő.

Mikor és hol találták fel a zsilettpengét?

Jegesi József állomási önök:

— A méheket akartam rendezni, de majd később. Tessék beljebb kerülni! Most nem vagyok szolgálatban, egy kicsit ráérek,

Gondosan becsomagolt régészeti leletek kerülnek az asztalra. Cserépedény-maradványok, egykori kőszerszámok.

— , Tessék csak nézni ezt a pengét! : Háromezer évvel ezelőtt ez vált a Döbröközön lakó emberek zsilettpengéje. A többi lelettel együtt itt1találtuk, a falu határában. Szabad időmben ilyennél is szívesen foglalkozom.

Nézem a pengét,. Nem fémből készült ugyan,' mint a mai, de ugyanolyan rossz élű. Nem kis meglepetéssel konstatálom, hogy a , mai rossz pengéket már ilyen régen felfedezték, s használták. Hogy a döbrököziek voltak-e az első készítők és használók, azt persze wem lehet megállapítani ebből a leletből.

— Most fotókópiát készítek a Döbröközzel foglalkozó okiratokról.

— Mióta él Döbröközön?

' — Tizenhét éve. Kaposvárról kerültem ide, és természetesen igyekszem bekapcsolódni a falu társadalmi életébe. Csafí ha valamit rendezünk, nem egyszer szomorúan • tapasztaljuk, hogy a döbrököziek ugyan jó anyagi viszonyok között élnek, sok mindenre telik, de a művelődésre nem adnak annyit, amennyit kellene. Hiába,- érdekes, hasznos, tanulságos némelyik rendezvény, egyik réteg sem .kíséri kellő érdeklődéssel.

A Kapós völgye kedvenc helye a gólyáknak, Döbröközre is jut belőlük jó pár család. Az egyik pár a hangosbemondó tetejét szemelte ki fészekrakásra, méghozzá pontosan a falu főutcáján. Hogy mi vonzotta őket pont ide, azt persze nem tudni. Gólyamama mindeneset- •8 nagy érdeklődéssel figyeli a özleményekeí, ilyenkor még :vzt sem veszi cszre, hogy a fo- ; :s a közelébe férkőzik.

BODA FERENC Foto: KÓNYA JÓZSEF