Tolna Megyei Népújság, 1969. május (19. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
Élelmiszer-feldolgozás a termelőszövetkezetekben A bátaszéki Búzakalász Tsz gyü- molcsbeföttjeivel és tartósított tájjellegű savanyúságaival sikeresen mutatkozott be Budapesten is, a MÉM Váci utcai bemutatótermében, ahoi első ízben vonultak fel az ország élelmiszer-feldolgozó termelőszövetkezetei. Ez a látványos bemutatkozás kellemes meglepetésként bizonyította, hogy a tsz-ek, a lakosság ellátásához, a kiskereskedelmi választék bővítéséhez közvetlenül is hozzá tudnak járulni Dr. Dimény Imre miniszter amikor a közelmúltban Bátaszéken járt, a közös gazdaság .vezetőinek elmondotta, a tsz-ek élelmiszer-feldolgozó üzemei akkor lesznek versenyképesek és népszerűek, ha delikateszt, különlegességet visznek a piacra. Ez a felfogás kezd uralkodóvá válni, s ezt reprezentálta az élelmiszer- feídolgozó termelőszövetkezetek bemutatkozása Budapesten is. Jó ügyet szolgált a TÁSZI Igazgatósága a bemutató megrendezésével. Érdemes lenne az anyagot továbbvinni a megyeszékhelyekre is. Tolna megye sajnos adottságaihoz, lehetőségeihez képest szerényen szerepelt. Alle Pál, a TÄSZI igazgatója viszont arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy országos viszonylatban a tsz-ek élelmiszer-feldolgozó tevékenysége 1968-ban a gazdaságirányítási reform bevezetésének első esztendejében, az előző évekhez képest, számottevően fejlődött. A TÁSZI igazgatója elmondotta; új ágazatként jelentkezett a konzervipari tevékenység mellett a tej, a sertéshús feldolgozása, a sütőipari tevékenység és a szárított levestészta készítése. A bemutatón kiállított termékek is reprezentálták, hogy sokat javult a csomagolástechnika. Ezek a termékek sajátos jellegüknél fogva, különleges fogyasztói igényeket elégítenek ki, bővítik a választékot és több területen már méltó versenytársai az állami élelmiszeripar termékeinek. Tavaly már háromszáz termelőszövetkezet foglalkozott élelmiszer-feldolgozással. Az előállított termékek értéke az 1967 évi, mintegy 200 millió for nttal szemben 1968-ban 527 millió forintra növekedett. Ez az összehasonlító számadat éppen azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert Tolna megyében, még kevés közös gazdaság lát fantáziát az élelmiszer-feldolgozásban. A budapesti termékbemutató kiállításon öt tsz és egy önálló közös vállalkozás levestészta-készítménnyel, kilenc tsz és egy közös vállalkozás konzervipari készítményekkel, két tsz zöldségszárítmányokkal, öt tsz gyü- mölcsszörpkészítményekkel, két közös gazdaság gyümölcspálinkával, egy palackozott borral, egy tsz és egy önálló közös vállalkozás húskészítményekkel szerepelt. Osztatlanul nagy sikert aratott tejtermékeivel és húskészítményeivel Baranya megye. Láttatta a bemutató, hogy milyen hasznos, termékeny együttműködésre van lehetőség a közös gazdaságok, valamint a konzervipar között. A konzervipar által felvásárolt 2068 vagon borsószemből tavaly 1875 vagonnal a termelőszövetkezetekben szervezett feldolgozó külső telepeken állítottak elő. Kil^nc- venhárom közös gazdaságban végeztek paprikacsumázást, -szeletelést. A konzervipar által feldolgozott 5092 vagon paprikahüvelyből 3348 vagonnyit már a tsz-ek állítottak elő. Tizenegy közös gazdaságban működik úgynevezett paradicsomlé-nyerő állomás, ahol az ipar által felvásárolt paradicsomot dolgozzák fel. Számottevő az együttműködés a tsz-ek és a konzervipar között egyéb zöldségfélék előfeldolgozá- sában. Az együttműködés következtében a termelőszövetkezetek tartós foglalkoztatottsághoz és jelentős kereseti forráshoz jutnak. Az együttműködést viszonylag kevés beruházással meg lehet oldani, s a kooperációban résztvevő gyáregységek, valamint termelőszövetkezetek egyformán jól járnak. A Kalocsai Sütőipari Vállalat és a duna- pataji Uj Élet Tsz például száraz tészta előállítására kötött együttműködési szerződést. A kővágóőrsi Béke Tsz a Badacsonyi Állami Pincegazdasággal kooperálva palackozza a borát. Sikeresen szerepeltek az országos bemutatón az élelmiszer-feldolgozásra létrehozott önálló közös vállalkozások. A Mecsek szalámi egy tucatnál is több húskészítménnyel, a szobi járás tsz- einek bogyóstermelésre alakult vállalkozása négyféle szörpkészítménnyel, a Tisza-melléki Tsz-ek önálló Közös Vállalkozása tízféle zöldség-gyümölcs konzervkészítménnyel szerepelt. Székelyek: Kakasdon „Siculicidium” és három népvándorlás A kakasdi katolikus templomban vasárnapi nagymise van. Búg az orgona, zeng az ének, a padokban sokan ülnek. Idősebbek. A templom oldalánál, a sekrestye mellett gyufa sercen, cigaretta parázslik. Itt sincsenek kevesen. Fiatalok. — Ott benn nem hűvösebb? — De igen! — ÉS maguk? — Várjuk, hogy kijöjjenek az öregek. A nagymiséhez illendő eleganciával öltözött legények, pontosan tizenhármán vannak, tisztelik az öregeket. Kedvükre is tesznek. hiszen eljönnek az istenházáig, csak éppen nem mennek be. Változik a világ. Hogy mennyire változik, arról a későbbi válaszok is árulkodnak. — Maguk székelyek? — Legtöbbünk. — És ki a német származású? Egy kis, enyhén zavart hallgatás. Látnivaló,. hogy ezen nem gondolkodtak. — Fontos ez? Nem fontos, csak érdekes. Érdekes, mert a gondolkodás módjának, az embereknek átalakulásáról árulkodik. Kakasd ugyanis többségében székely falu és az itt élő családok zömének története olyan viharos, ami még népünk zivatarokban cseppet sem szűkölködő históriájában is egyedül álló. Siculicidium A latin szó székelygyilkolást jelent. A székelygyilkolás 1764. január 7-én történt Mádé- falván, amikor is Siskovics sorozóbizottsági elnök parancsára, Carato ezredes német zsoldosai kétszáz székelyt öltek halomra. A későbbi évszázadok során is jól bevált módszer szerint, férfiakat, nőket, gyermekeket válogatás nélkül. Védtelen embereket, akik törvényes jogaikat akarták óvni és tiltakoztak a határőr ezredekbe való kényszersorozás ellen. A tömegmészárlás után családok százai kerekedtek fel és menekültek a Kárpátok gerincén túlra, új hazát keresni. Az új haza nem lett jobb a réginél és részben éppen ezért, a bukovinai székelyekben páratlanul erős maradt a magyarsághoz tartozás tudó. ta. A több mint kétszáz esztendeje történt dől gok általában a történelemhez tartoznak már, a Bukovinából átszármazott székelyek tudatában az élő valósághoz. Máig él az akkori, első nép- vándorláskor született dal: „Mikor Csíkból elindultam Szüvem se volt, ügy búsultam. Kezem fejemre kapcsoltam, S én magamat úgy sirattam.’’ A második népvándorlás önsiratásra késő'' alakult a politik i • visszavándorlásra. nép nem eredeti helyére,_ az „őshazába is volt ok. 1940-ben úgv ,zet, hogy lehetőség nyíl Érdekes módon azonban a Csíkországba kívánkozott, hanem beljebb, biztonságosabb helyre. Mátyás Mátyás andrásfalvi föld- míves így írt égy, folyamodványnak is beülő, levelében: „Itt a népnek az lenne a kérése, hogy ne Erdélybe kerüljünk, hanem valahová az ország belsejébe.’’ Az ország belsejébe kerültek, de rendkívül szerencsétlen módon megválasztott helyre. A Bácskába, olyan délszlávok helyére, akiket épp a Horthy-rendszer tett otthontalanná. Kereken kétszáz évi távoliét után a visszatérés sem volt könnyű. Az andrásfalviak elbúcsúztak a temetőjüktől, és: „ ... búcsúzáskor és azután is olyan nyomasztó volt a hangulat a faluban, mint akkor, annak idején a mádéfalvi veszedelem után Csíkországból, a halál völgyéből való meneküléskor volt.” „Félelmetes volt végigszekerezni, végigmenni az üresen maradt falu hosszú utcáján. Borzalmas volt hallgatni a falu összes kutyájának a félelmetes bankolását, vonyitását.” összesen 2828 család, tizenhárom és fél ezer személy kelt útra. 595 család Andrásfalváról, akiknek ekkor természetesen sejtelmük sem lehetett arról, hogy többségük — igen rövid idő után — Kakasdon kap majd otthont. Először a Bácskába jutottak. A Bácskában Voltak, akik „látták azt. hogy mit jelent a háború idején vitás területre, a kiélezett légkörrel mit sem törődve, elkeseredett nemzetiségek közé, darázsfészekbe telepíteni egy népet, mely 150 éves bujdosás és idegenség után a hazatalálás boldog nyugalmát vélte megtalálni.” Igazuk volt. Bonczos Miklós kormánybiztos ugyan a „magyar fajiságtól” csöpögő szózatot intézett az áttelepültekhez ez azonban nem gátolta meg a kormányt abban, hogy a juttatott földért, jószágért térítést ne kérjen, majd pedig az 1942-ben megtörtént honosítás után a hadköteleseket sürgősen be ne hívja katonának és ki ne küldje az egyre inkább közeledő frontra. Három év ielt el a Bácskában. Ennyi idő alatt egy ember sem verhet igazán gyökeret valahol, nemhogy egy nép. A más kultúrkörben felnőtt, más szokások at hordozó székelyek mindenesetre dolgoztak. Szép terméseket takarítottak be, megteltek a górék, gyarapodott a jószág. És akkor elérkezett 1944. október S-a. A harmadik népvándorlás A kiürítési parancs három óra leforgása alatt útra, szekérre parancsolt mindenkit. Asszonyok szültek árokparton, a „kocsánpapban” (kukorica- szár-kupacöregek haltak meg a kocsiderékban. Ez a harmadik exodus kereken két hétig tartott. Átjutottak a Dunántúlra és ezután a székelyek nem voltak hajlandók tovább menni. Falvak tömegében szétszórva bár, de következetesen megtagadták Szálasiék kiürítési parancsát, a nyugatra menést. így viharzott át felettük a front és következett be ezúttal a harmadik honfoglalás, immár Tolna megyében. Máig megyénk az, ahol hazánk határain belül a legtöbb székely éL Bodor György kormánybiztos aláírásával 1945. április 20-án jelent meg a Bonyhádon megalakult Telepítési Hivatal első plakátja. A volt andrásfalviak — 687 család, 3526 személy, 1865 gyerek — elsősorban Kakasdon kaptak otthont, de jutott belőlük Aparhantra, Mucsfá- ra, Lengyelbe, Izménybe, Győrére. Tabódra és Hidasba is. Máig itt élnek. A csángók A „csángó” név, sajnálatos mai közhasználat szerint, nem jelent bókot. Legelőször 1781-ben bukkant fel, eredete azonban — régi forrás szerint — a „csanogva beszélő kunokra” vezethető iússza. A „csattogás” a „csengés” ellentettje, d* a vándor szekerészek lovainak csengőit idézve a „kóborlással, kivándorlással, elcsámborgás- sai" rokon értelmű. A bukovinai székelyek nem használják, sőt megsértődnek érte. A megkülönböztetést érzik mögötte, annak tömör érzékeltetését, hogy — az immár harmadik hazába — beilleszkedés nem volt könnyű. Csakugyan nem volt az. Ma azonban már a régebb idők óta itt lakó német ajkú és a székely családok között házasságok is köttettek, a természetes és érthető különbségek, eltérések a második nemzedékben kiegyenlítődnek és nyugodtan jósolhatjuk, hogy a harmadikban el fognak tűnni. Amit Sebestyén Antal hadikfalvi esperes a Bácskába település idején még csak áhított, Valóra iáit. Az alábbi idézet első részére gondolunk: „ ... ennek a telepítésnek egy sikerült telepítésnek kell lennie, különben népem egy része itt marad, más része Magyarország boldogtalanjait fogja elszórva szaporítani.” A monográfia Az elmondottak során sűrűn éltünk az idézés módszerével. Forrásunk minden esetben egyetlen ember, Sebestyén Ádám, páratlanul értékes és érdekes gyűjtőmunkájának három testes kéziratkötege volt. „A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Mádé- falvitól napjainkig” című munkát a legrangosabb néprajzkutatók — Ortutay Gyula, Andrásfalvy Bertalan — a dicsérő jelzők felső fokával illetik. Szerzője csupán hét iskolát végzett, egyszerű ember, aki túlzott szerénységgel így vélekedik hatszáz gépelt oldalnyi gyűjtőmunkájáról: »Úgy gondolom, ha az alap, a csont már elkészül, majd csak akad valaki, aki felfűszerezve húst is rak a csontra Mások, illetékesek, véleménye ettől elütő. Sebestyén Ádám 1966-ban megyei első díjat nyert, majd ugyancsak díjat kapott a XIV. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton. Egy évvel később ismét megyei első lett, országosan pedig harmadik és megkapta a Néprajzi Társaság „Sebestyén Gyula emlékérmét”. Most, kis keresetéből, részletre vásárolt magnetofont, hogy gyűjtőmunkáját folytathassa. Könyve kiadásra vár, remélnünk kell, hogy nem sokáig hiszen amit — irigylendő ízes magyar nyelven, lenyűgöző alapossággal — feldolgozott, az ma már visszavonhatatlanul: történelem. ORDAS IVÁN
