Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

Á2 öregedés tudománya Aki nem hal meg fiatalon; az meg öregszik. Ez a mondat az első pillanat­ban joggal tűnhet banális közhelynek, hisz igazsága- Oly nyilvánvaló, hogy emelgetni is felesleges. Az öregség me nthetetlenül bekövetkező állapot, az életpálya ívénejc a befejezés felé köze ledő szakaszát. jelenti. Az öregedés a természetben mindenütt előfordul. A föld. történetében éppúgy, mint a nö­vények és az állatok életében. Csak m ző nagyságrendű számok határértékei hezebb megmondani, hogy mikor öreg Öreg ember. nem vén ember tartja a szólás, ami — mint oly sok esetben — nagyonis pontos megfigye­lésen alapszik. Mindenki látott már het­venedik-nyolcvanadik évüket, taposó,' testileg és szellemileg egyformán frissé aggastyánokat és náluk jóval fiatalab­bakat, akik — nem egyszer sokkal elő­nyösebb életkörülményeik ellenére 1— korán megrokkantak. A történelmi pél­dák sorát is idézni lehetne. A közel­múltban emlékeztünk meg Kossuth La­jos halálának évfordulójáról, aki késő öregségéig írt, alkotott. A szabadság- harc katonai vezetője, Görgey Artur nyolcvanéves korához közel járva ta­nult meg angolul. Az irodalom és mű­vészet területéről is könnyű példát említeni: Jókai, Tolsztoj, G. B. Shaw, Toscanini, Kodály Zoltán. De Gaulle tábornok politikai tevékenységéről megoszolhatnak a vélemények, de olyasvalaki aligha akad, aki a hetven­nyolc éves államfő szellemi frissességét vitatná. Hasonló volt a helyzet Winston Churchillel is. Kossut-díjas kertészpro- feszorsunk, Mohácsi Mátyás a kilenc­venedik évéhez közeleg és új könyvei sorra jelennek meg. A karáetionyfa r­nemcsak az év végi ünnep kedves han-' gulatot teremtő dísze,'hanem' a 'statisz­tikusok által világszerte alkalmazott ______________________________v­íg ezekét viszonylag könnyebb különbö- közé • szorítani, azt már lényegesen ne- szik meg az ember? grafikus ábrázolási módszer is. Kará­csonyfára emlékeztető formája van an­nak. az ábrának, mely kor és nem sze­rint mutatja a lakosság megoszlását. Ez a „ifa” az. utóbbi évtizedekben a ko­rona felső részén is. egyre inkább vas­tagszik, ami azt jelenti, hogy a társa­dalomnak egyre több idős tagját kell eltartania. Az orvostudomány fejlődésé­nek, az előnyösen változott társadalmi viszonyoknak okszerű következménye az . a sűrűn hallott tény, hogy az átla­gos életkor növekszik. Ez magában ör­vendetes, de' végtelenül sokrétű prob­lémák okozója és szükségszerűen meg­követeli, hogy a társadalom egyre na­gyobb figyelmet, szenteljen az ' öregek- • nek és az öregedés folyamatának. .1 4 gerontológia az a viszonylag fiatal tudomány, mely mindezzel foglalkozik. Felkerestük a:* Budapesti Orvostudományi > Egyetem Gerontológiai Kutató Csoportját, ahol dr. Beregi Edit igazgató-főorvos . tájé­koztatott b.ennüket a Magyarországon folyó, gerontológiai munkáról. — A Gerontológiai Kutató ' Csoport - 1965. őszén alakult. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha a magyar or­vosok korábban nem foglalkoztak volna az öregedés folyamatával. Az ilyen irányú vizsgálódások szükségességére Korányi professzor már a harmincas években felhívta a figyelmet. A mi feladatunk a kutatás és nem a gyógyí- . tás. öregkori betegségekkel a. geri­átria foglalkozik. A. rendelkezésünkre álló mindössze tizenöt ágyba egészséges öregemberek kerülnek,, akik a Buda­pesti1 Orvostudományi Egyeté/n klini­káin rendelkezésre álló legmodernebb í \ berendezések és eszközök segítségével tíz napig tartó, teljes kivizsgálás-soro­zaton esnek át. Ez természetesen hasz­nos az ő részükre is, éppúgy, mint a miénkre, hiszen á vizsgálatok elvégzé­se után egy komplett javallatos leletet kapnak. Mi pedig alapanyagot a tovább bi tudományos munkához. — Honnan kerülnek ide a' vizsgálat­ra vállalkozó személyek? És főleg, ho­gyan? — Budapestről és vidékről egyaránt, elsősorban azonban Budapestről. Az egyetem a fővárosban van, kutató cso­portunk itt dolgozik egy utcányira a Nagykörúttól, a Somogyi Béla utcában, ez bizonyos földrajzi kötöttséget jelent. Annál is inkább, mert egyelőre nincs olyan népes kutatógárdánk, amelyikkel távolabbi vidékekre elható munkát vé­gezhetnénk. A „hogyan?” elsősorban szervezés kérdése. Felkerestük a buda­pesti nagyüzemeket és a tőlük kapott nyugdíjasok-listája alapján meghívó le­veleket küldünk ki. Az érdeklődés nagy és a beszélgetésre behívottaknak mun­katársaink elmagyarázzák, hogy milyen célra kérjük segítségüket. Vidékkel ne­hezebb a helyzet, a falusi ember álta­lában , csak télen tud huzamosabb idő­re elszakadni otthonról. A kutatócsoport tevékenysége sokoldalú. Az öregedéssel biológiai, orvosi és szociálpolitikai szem­pontból foglalkoznak. Említettük, hogy az/öregedés a természetben minden te­rületen előfordul, ennek megfelelően a vizsgálatok alanya sem kizárólag az ember. A biológiai laboratórium kísér­leti állatokon és növényeken egyaránt vizsgálja az öregedést és a regenerációs képességet. A biokémiai laboratórium a csontritkulással és az enzimek változá­sával; az ktrofiziológiai laboratórium az ideghu. .. ák módosulásával; a hisz­tokémiai laboratórium pedig az aller­giás elváltozások szövettani vonatkozá­saival "foglalkozik. A több éves munka eredménye ez idő szerint mintegy ezer személytől nyert adattömeg, melyet lyukkártyákon, Hollerith-rendszerrel dolgoznak fel és így nagy variációs le­hetőséget kínál. — Az ezer személy első pilllanatban talán kevésnek tűnhet, — mondja az igazgatónő. — Azonban,-sajnos ^8- helyzet, Hogy a jelentkezők közül sok­kal kevesebben egészségesek, mint, amennyien annak vélik magukat. — Létezik-e ..nyugdíjazási betegség”? — Mint tényleges betegség, tebáf mint káros elváltozás, természetesen nem. Azonban, mint lélektani zökkenő annál inkább és ennél mi sem érthe­tőbb. Az évek múltával csökken az al­kalmazkodó képesség és egyre nehezebb elviselni a hirtelen, zökkenőszerű átál­lást a rendszeres tevékenységből az ám megérdemelt, de mégis hirtelen nyuga­lomba. Külföldön már folytak kísérle­tek azzal kapcsolatban, hogy erre az át­állásra már az ötvenedik életév tájától fokozatosan, tanfolyamokon készítsék elő a nyugdíj várományosait. Nem el­hanyagolandó „gyógyszer” a különböző hobbyk tömege sem, mert ez is elfog­laltságot, lekötöttséget jelent. Tompítja azt az érzést,' ami sok nyugdíjast kínoz, azt, hogy feléslegesnek érzi magát. A nálunk lehetővé tett havi ötszáz forin­tos határértékű nyugdíjkiegészítési le­hetőség természetesen anyagilag is foa- ,os, .orvosi szempontból azonban azért jelentős, mert az öregedő embernek te­vékenységi lehetőséget biztosít. Ha nem is feltétlenül tudatosan, de társadalmi­lag hasznosnak érzi magát. ^ A kutatás keretei Magyarországon természetesen az or­szág anyagi lehetőségeihez mérten sze­rények. A Szovjetunióban, Kijevben százhúsz ágyas hasonló intézet műkö­dik. Az USA-ban régóta folynak kuta­tások, gerontológiai gondozónői nővér­hálózat is van. Svájcban, Baselben a különböző gyógyszergyárak támogatásá­val csak állatkísérletek folynak. Olasz­országban a gerontológia már egyetemi tantárgy, két tanszéke is van. (Nálunk szabadon választható időszakos kollé­giumi tárgy az orvostanhallgatók ré­szére.) Az angolok geriátriai kórházat tartanak fenn. A Magyar Gerontológiai. Társaság, innen származó javaslata a közelmúltban nyújtott be egy tervezetet az Orvostovábbképző Intézethez, mely­ben javasolja, hogy az orvosok geronto- lógusi szakképesítést szerezhessenek. Ez egyelőre csak terv, melynek elfo­gadásáról még nem született döntés. Az viszont tény, hogy az öregek száma — a már említett okokból — nálunk is gya- ráf>s2Tk. Társadalmi érdek kívánja, hogy a gerontológiai kutatások súlya, szerepe, fonto^águk arányában növekedjék. ORDAS IVAN Elet választotta ülnökök Egy gyermekelhelyezési ítélet margójára Polgári peres ítélettel ritkán tmerkedik meg a nyilvánosság. Az embereket — riagy- néha előforduló kivételt nem számítva —, egyszerűen nem érdekli, hogy a per végén kinek kellett fizetnie, hogy felbontották-e a házasságot, hogy melyik szülőnél helyezték el a gyermeket. A paksi járásbíróság előtt indult per S. József és S. József né között, — e ritka kivételek közé tartozik. Az ese­mények 1966 telére nyúlnak vissza. Ekkor történt, hogy az asszony férjénél hagyta ak­kor kilenchónapos gyermeküket, Józsikát. Mi tagadás, Madocsán nem kevesen bírálták ezért az anyát. A társadalmi bírálat akkor sem enyhült, amikor az asszony tavaly ta­vasszal peres úton kívánta megszerezni• ma­gának a gyermeket. Ez év márciusának vé­gén pedig olyan jelenetre került sor, ami­nőre a községben korábban sohasem: S.' Jó­zsefet rendőrök kísérték az őrsre, őket — karján unokájával —, a könnyező nagyanya követte. Vgy hírlik, a máskor büszke tekin­tetű rendőrök szemevillanásán is meglát­szott: igazságérzetük, szívük ellenére teszik, amit cselekszenek. Pardonnak mégsem le­hetett helye: a parancs — parancs; a kar­hatalom kirendelése törvényes volt. Alap­jául jogerős bírói ítélet szolgált. Ekkor megmozdult Madocsa. Két asszony — S.-éknek nem rokona! — járta a falut; a járásbíróságra szánt beadványra gyűjtötte az aláírásokat. Kétszázötven ember kérte a bí­róságot, tegye lehetővé, hogy Józsika ott maradhasson, ahol megszokott, ahol környe­zete bebizonyította: mennyire szereti, milyen gondossággal neveli. Ezt a kétszázötven aláírást még ezer követte. Atlitom: rút rá­galom volna az aláírókról, mint hívatlan prókátorokról megemlékezni. Alighanem közelebb járunk az igazsághoz, ha az élet választotta népi ülnököknek nevezzük, s ekként dicsérjük őket. Pakson a járásbíróság elnöke, — dr. Kis Tóth Tihamér — vezette tanács tárgyalta az ügyet. Madocsáról százhúsz falubéli utazott Paksra. A bíróság nem sajnálta az időt a tanúk kihallgatásától. Egymás után állott a bírói emelvény elé a községi pártszervezet titkára, a községi tanács végrehajtó bizott­ságának titkára, a nőtanács titkára, a védőnő, A hallgatóság feszült érdeklődéssel kísérte a tárgyalást, s csak az elkalandozó szem figyelt fel arra, hogy „vadidegenek” könnyeznek... A tanács elnöke idegfeszítő negyedórákig tartó tanácskozás után hir­dette ki a járásbíróság ítéletét: a gyermek az ajtóé. Jó lenne azzal befejezni ezt az írást, hogy immár minden rendbejött. Sajnos, a valóság más. S. Józsika nem édesapjánál és nagyszüleinél van, hanem az előző perből nyertesként kikerült anyjánál. Valószínűnek látszik; hogy az asszony megfellebbezi az ítéletet, — talán hónapok telnek el a má­sodfokú, jogerős határozat kihirdetéséig. Persze másként is lehet. A legszebb az vol­na, ha S. Józsefné, aki már új házasságban él —, Józsikát visszavinné az apai házhoz. Mi több, nem lehetetlen, hogy a megyei bíróság a szokottnál hamarabb tűzi ki fel- lebbviteli tárgyalásra S.-ék ügyét. Ez a gyorsaság bizonyára épp úgy találkozna a becsületes emberek igasságérzetével, amint a legteljesebb mértékben találkozott a paksi járásbíróság ítélete. — borváró — Értesítjük a Kismotor- és Gépgyárban, valamint . av Ipari Szerelvény- és Gépgyárban 1959-ig gyártott MIA és MIB típusú motorok üzemben tartóit, hogy a gyárakkal egyetértésben, 1971-től ezekhez a benzin­illetve petróleumüzemű motorokhoz nem árusítunk pótalkatrészeket. Kérjük, hogy az említett motorok kiselejtezéséig még szük­séges pótalkatrészeket április 30-ig rendeljék meg a Gépipari. Termelőeszközkereskedelmi Vállalat Géppótalkatrész-forgalmazási osztályától, Budapest, VII., Ma­dách Imre u. 8. A már korábban megrendelt, és nálunk elő­jegyzésbe vett alkatrészeket — ismételt megrendelés nélkül — folyamatosan szállítjuk. (66)

Next

/
Thumbnails
Contents