Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
»*m*»*«*«*»m»*«*****»**A«««««AM*«M»»mm**«***«««**4*»«**««m«««*4*«m*m»mm«m*m«**4>mim*m« ♦ ♦ levelet a Tolna megyei Népújságnak címezték, és a nevemre küldték. Hetekig forgattam. Gondolkodtam, mit kezdjek vele. Végül elhatároztam, megmutatom Jákhalmi Károlynak, annak az embernek, akiről írták. Elutaztam Dunaföld- várra. — Jákhalmi Károlyhoz van szerencsém? — Igen, Jákhalmi Károly vagyok. — A faipari ktsz volt elnöke? — Igen. Most a fogyasztási szövetkezet dolgozója, sajnos éppen betegállományban. — Kaptam Dunaföldvárról egy levelet. Magáról írják. Arról van benne szó, hogy néhány évvel ezelőtt az OTP-n keresztül megvásárolt a sógorával 100 ezer forintért egy államosított házat. A levél írója szerint... különben parancsoljon, itt a levél, olvassa el. Érdekes dolgok vannak benne. — Elolvastam. Ezzel kapcsolatban mi érdekli? — Kérdezhetek? — Nyugodtan. Nincs semmi titkolni valóm. Ez a ház két évig volt eladó. Ki volt függesztve a kapura: ez a ház eladó. Én 1957. óta lakom benne. A ktsz annak idején meg kívánta venni, de akkor még nem én, hanem Márkus Vilmos volt az elnök. Tévedés tehát a levélírónak az az állítása, hogy amikor a ktsz-nek is szüksége lett volna az épületre, akkor én voltam az elnök, és így lett a ház az enyém. — A ktsz tehát igényt tartott erre, az akkor még állami tulajdonban lévő házra? Ezt különösnek találom. Néhány nappal ezelőtt beszéltem ugyanis Kertész Ferenccel, a Dunaföldvári Községi Tanács VB elnökhelyettesével, ö úgy emlékszik vissza, hogy a községi tanács vezetői a KISZÖV-nek nyomatékosan javasolták: a házat a ktsz vegye meg, mert olcsó. Azt mondja Kertész Ferenc, hogy a KISZÖV elnökének még az idén tél végén is szemrehányást tett. A tanácsi emberek szentségeitek, mikor megtudták, hogy nem a ktsz vette meg a házat, holott elsőbbségi joga volt rá. Szóval furcsa, hogy a ktsz tartott rá igényt, és végül mégis az öné lett. — A ktsz a felsőbb szerv javaslatára lemondó nyilatkozatot adott. Különben már vizsgálták ezt az ügyet. Szere ncsére én emlékeztem a lemondó nyilatkozatra. Utána is nézhet, ha nem hiszi el nekem. — Minden további nélkül elhiszem. — 1962. október 26-án vettem meg végül a házat. — A sógorával? — Igen. Ha megveszem egyedül, akkor mit csinálok én egyedül azzal a házzal? Tehetségem se lett volna hozzá. — Mennyit fizetett a házrészért? — ötvenezret én, ötvenezret a sógorom, ösz- szesen 100 ezret. De tessék elképzelni, hogy milyen állapotban volt. A tanács mindenáron túl akart rajta adni, nem volt fedezet a tatarozásra, a karbantartásra. Ekkor már ktsz-elnök voltam. Különben, mondom, piszkáltak már a ház miatt. — Miért? — Irigységből. Szent fa! szembe Hogyan lehet könnyen, gyorsan gazdagodni 7 — És kik piszkálták? — Akik most. Tudom, ki írta a levelet, megismerem az írást. Nagyon jól ismerem az illetőt, mindig piszkálódó természetű volt, és könyöklő. Fájt nekik, hogy én vagyok a ktsz elnöke. — Biztos ön abban, hogy ez fájt nekik? — Irigység az egész, semmi más. A ház? A tető északi oldala le volt szakadva, a lakásomban víz állt. Hozattunk a sógorommal 12 ezer cserepet, dolgoztunk rajta, rendbe hozattuk. — Eredetileg mennyit ért ez a ház? — Tudomásom szerint először 250 ezer forintra volt értékelve, de nem volt beköltözhető, vagyis lakható, mert a faipari ktsz bírta. Később, éppen emiatt, az ára lejjebb ment. — ön mégis érdemesnek találta megvenni, annak ellenére hogy benne volt a ktsz? — A ház lakható részének 40 százalékát nem a ktsz használta. — Kissé bonyolult ez a dolog. Volna szíves megmondani, hogy végül is hét évvel ezelőtt mennyit fizetett ki ön készpénzben a házrészért? — Hatezer-hétszáz forint készpénzt kellett lefizetni, a többit 25 évi részletre. — Maga szerencsés ember. Most hét év után mennyiért adta el. — Szóbelileg eladtam, de a valóságban nem. — „Szóbelileg” mennyiért adta el? — Kettőszázezer forhnőrt. Kérte a ktsz. A ktsz-nek is azt mondtárh: annyiért adom, ameny- nyiért venni tudok másikat, kettőszázezerért. De a ktsz nem volt komoly vevő. A pecsenyesütővel viszont áll a megállapodás. Ha megkapja az ipart, akkor megveszi a házat. Segítsünk egymáson, ő is egy szegény ember, én is az vagyok. — Kétszázezerért veszi meg? Kétszázezerért. — Mennyit költött maga erre a házrészre hét év óta? — Kb. 45 ezer forintot. — A házrész vételekor fizetett tehát 6700 forintot, hét év óta fizeti a részleteket, ez durván számolva 20 ezer forint, ráköltött a házra kb. 45 ezer forintot. Legyünk nagyvonalúak: eddig magának benne van ez a házrész 75 ezer forintban. összesen tehát 125 ezer forintot kereshet rajta. De ne feledjük a kertet. Azt úgy tudom, már korábban eladta. — A tanács kisajátította. — Mennyit kapott érte? — Negyven forintot négyszögölenként, durván 30 ezret kaptam. — A sógora is? — A .sógorom is. — A sógora már a házrészt is eladta. De arról most ne beszéljünk. A hasonlóság ugyanis szembetűnő. — Drága uram, ha én feladom a lakásomat.. Nem én árultam, ő jött hozzám, a pecsenyesütő. A tanács ezektől a rossz házaktól szabadulni akart. Ma már mindenki irigyli tőlem, akkor meg azt mondták, én vagyok Földvár legnagyobb hülyéje, hogy megvettm. Nem tudom, mi ebben a törvényellenes. Megmondaná, miért fog-s lalkoznak vele? — Meg. Azért, mert enyhén szólva furcsának találjuk a legális haszonszerzésnek ezt a módját. Ha valaki hét évvel ezelőtt szinte ajándékba kap egy házrészt az államtól, akkor kissé szembetűnő, hogy hét év elteltével 100 ezer forintnál jóval többet kereshet rajta. Munkával ennyi idő alatt ekkora összeget bajos lenne ösz- szespórolni. — Helyes, önöknek igazuk van. És aki nagy összeget nyer a lottón? — Nehéz a kettőt egy napon említeni. A lottó szerencsejáték, vagy, vagy. — Részemről azt tartom, ha egyszer a kormányzat és a rendeletek lehetőséget adnak rá, a lehetőséget miért ne használjam ki? — Mi a lehetőségeknek ezeket a réseit szeretnénk segíteni betömni. — Mondták a barátaim: én vagyok Földváron a szerencsés Jónás. — Szerencsés Jónásnak tartom magát én is. Igazságérzetem viszont tiltakozik. Arra gondolok az ilyen lehetőségeket nem szabad megengedni. Mit gondol, maga az egyetlen ember ebben az országban ilyen lehetőségekkel? — Nem tudom. Én amikor a házrészt megvettem", spekulációra egyáltalán nem gondoltam. Anyósom nyert egy autót, olcsón megvettem egy házrészt, tessék elképzelni. De kérem, engem soha nem érdekelt mások magánügye. — Úgy véli, ez magánügy? — Ez magánügy kérem, mivel a törvényt nem sérti, kívülállóra nem tartózik. — Ez van. — Ez. — Köszönöm Jákhalmi úr, hogy volt szíves az ügyről beszélni. SZEKULITY PÉTER Rám néz a boltos!? T ulajdonképpen nem értem, miért a felháborodás? Napilapokban, vicclapokban olvasunk, a rádióból, a tv-ből gyakran hallunk történeteket, hogy az önkiszolgáló boltok alkalmazottai minden egyes vásárlót úgy fixíroznak, mint a leendő tolvajt. Előrebocsátom, a boltosok nem béreltek fel és nem ke- nyereztek le semmivel, hogy mellettük védőbeszédet mondjak. Ezért merem mondani: én még soha, egyetlen boltban sem éreztem magamon „röntgen”-tekinteteket. Pedig már nagyon sokszor vettem magamnak bátorságot ahhoz, hogy — szabály ide, szabály oda — kosár nélkül, kézben vittem oda a pénztárhoz a kiválasztott árut. Hogy honnan vettem ezt a bátorságot? Nem tudom. Talán onnan, hogy résztvevője, krónikása voltam a megyében az első önkiszolgáló boltok megnyitásának. ..? A boltosoknak egyébként minden okok megvan a gyanúra. Mert — tisztesség ne essék —, bolti tolvaj lehet a mosdatlan cigánygyerek és a kvalifikált értelmiségi. Még jó, hogy a boltosok nemigen pletykáznak. .. Köztudott dolog: az ön- kiszolgáló boltok áruinak egy része fizetés nélkül „talál gazdára". Tehát, magyarul mondva: a forgalomba bele vagyon kalkulálva a lopás. Egyik szekszárdi bolt vezetője mesélte: •— A közelmúltban országos felmérés folyt, ennek keretében jelölték ki a mi boltunkat is. Egy hónapon keresztül kellett figyelnünk a „forgalmat”. — Hogy mit tapasztaltunk? lem akarok elárulni egy csomó műhelytitkot, amelyet a bolti szarkák alkalmaznak. A legmeglepőbb, hogy a tetten- értek tíz százalékánál lehet menteni a lopást: a gyerek elvisz egy-egy szelet csokoládét, vagy egy-egy doboz cigarettát. Viszont a nagyobb résznél, legalább ötven százaléknál józan ésszel nem lehet magyarázatot találni. — Uram, ön újságíró... Feltételezné egy nyugdíjas nép- boltdolgozóról, hogy tőlünk lopjon? Vagy arról a hölgyről, aki százhúszezer forintos takarékkönyvvel próbálta igazolni. hogy ő nem vitt el semmit? Valaki csupán rossz- indulatból tette bele a rétikul jébe — és ő nem vette észre! — a ki nem fizetett és az üzletből kivitt árut? Mit szól ahhoz, hogy egy szombat délután kilenc tolvajt értünk tetten, két forinttól száznegyven forintig terjedő értékben... Mit szól ahhoz, hogy az egyik tettenért '■— egy harmincöt év körüli fiatalasszony — így kérdezett vissza: „Nem emlékszik? A múltkor én csórtam innen a csomagolt kacsát?”. „Mondja, asszonyom, akkor mire büntették?”. „Száz forintra”. És mit szól egy másik fogáshoz? Egy férfi — munkásruhában — két deci császárkörtével, fél liter likőrrel, fél liter pálinkával, két kétdecis üveg diólikőrrel akart meglépni, fizetés nélkül. Abban a bizonyos mért hónapban a felfedett lopások értéke 2400 forintot tett ki... Mondjam azt, hogy ötször- hatszor ennyit még elvittek? Fixíroz az eladó a boltban? Lelke rajta, számára csak egy vásárló vagyok a sok ezer közül... Kilépek a boltból. ■ ■ Ott áll a rendőr... Lehel, hagy észre sem vesz, lehet, hogy úgy néz rajtam végig, mint akit a következő percben húéz forintra meg kell bírságolni szabálysértésért? Micsoda dolog rólam ilyet feltételezni? (Mondja velem együtt néhány millió honfitársam). Nekem is van kötelességem, a boltosnak is van, a rendőrnek is van... Hogy a boltos az éh kezem járását figyeli7 Nem hoz zavarba. Néhány millió honfitársamat se hozza zavarba. Esetleg néhány száz honfitársamat zavarba hozza. Nem baj, legalább kifizetik az árut, amelyet levettek a polcról. Ha nem? Hát vállalják a tettenérés „kellemetlen” ódiumát — még akkor is, ha százhúszezer forintos takarékkönyv van a zsebükben. .. BI. Kereskedelmi utazókat, értékesítőket fő- és mellékállásba felveszünk. Jelentkezés ön- ■ életrajzzal. Magyar Hirdető Budapest. V. Felszabadulás tér 1. „Ruházat 263” jeligére. (27) Bérszámfejtőt, SZTK ügyvitelben jártas dolgozót felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Szek- szárd, Keselyűsi út. (121)
