Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

A rómaiak szerint az igaz­ság istennőjének — Juszticiá- nak — szemét azért takarta kendő, hogy személyre tekin­tet nélkül, pártatlanul ítélkez­zék. Évtizedek óta nem tudok megszabadulni a gyanútól, hogy a kendőviselésnek más oka is lehetett. Részint az, hogy az igazság olykor mint­ha kissé kancsal volna, — s melyik nő nem hiú?... Részint az, hogy a szükségszerűen ko­moly törvénykezés, igazságke­resés perceiben is akadnak pil­lanatok, amelyeket lehetetlen megállni legalább egy szem- hunyorításnyi mosoly nélkül. Ilyen másodpercekről lesz szó az alábbiakban. Az egyik sto­ry egészen friss, a másik már- már anekdota-korú. Ügybuzgalom Volt idő, amikor a rendőr jelentéséhez még úgynevezett megjegyzést fűzhetett. Ekkori­ban történt, hogy lelkes fiatal­ember vizsgálta egy gyermek­baleset körülményeit. A fel­ügyelet nélkül hagyott apróság magára rántotta a forróvizes fazekat. Az ügybuzgó titán ezt írta jelentése végére: „Megje­gyezni kívánom, hogy a mara­dék forró vizet bűnjelként le­foglalni annál kevésbé állott módomban, mivel az a nyomo­zati cselekmények lefolytatá­sának tartama alatt kihűlt.” P. Howard Afféle vándormadarat hall­gattak ki az ügyészségen. Az öreg zsivány valaha Csepelen dolgozgatott, amikor a gyár még az öreg Weiss Manfréd báróé volt. A kihallgatási jegy­zőkönyvet aláírás előtt átolva­só ügyész ezt látta a szöveg­ben: „A felszabadulás előtt Győrben, majd Csepelen Weissman Frednél álltam al­kalmazásban.” — Klárika! — rótta meg a gépíró kislányt. — Maga túl­sók P. Howardot olvas. Weiss Manfréd és Piszkos Fred kö­zött alapvető a különbség! Szegény Euklidész Apának lenni nem öröm, ha az apaság tényét minden ka­pálózás ellenére megállapítja a bíróság. Mivel az apává le­vés előzményeit vajmi ritkán örökítik meg hangosfilmen, a bíróság többnyire közvetett bizonyítékokra van utalva. Egy apaság megállapítása iránt indított perben a mama el­mondta, miféle kályha mele­gített „akkor” az albérleti le­gényszálláson a fiatalember szerint másfajta, — tehát szük­ségessé vált a főbérlő tanú- kénti kihallgatása. A kedves, koros néni olyannyira megille- tődött a törvény színe előtt, hogy képtelen volt megmagya­rázni: az ódon vaskályha alsó része szögletes, felső fele kerek volt. Az ötödik bírói figyel­meztetés után is kitartott amellett, hogy a bérleményben gömbölyű-szögletes kályha állott. A tanácsvezető bíró vé­gül elvesztette a türelmét. — Tessék bevenni a jegyző­könyvbe, — úgymond —, hogy a tanú gömbölyű-szögletes kályhát tartott albérletbe ki­adott szobájában, s ezzel sike­rült megoldania a kör négy­szögesítését. Professzor a rácsos akadémiáról A járásbíróság kétévi és két- hónapi szigorított börtönre ítélt, — ha jól emlékszem, til­tott határátlépés bűntette mi­att —, egy öreg zsiványt. Mi­kor a bíró kérdezte, tudomá­sul veszi-e. az ítéletet, így szólt: — Nagyon megmázsált en­gem a járásbíróság! Nem léte­zik, hogy a megyénél egy év és k.ét hónapnál többet adja­nak ezért. Enyhítésért felleb­bezek. S mit tesz Juszticia?... A megyei bíróság pontosan akko­rára mérsékelte a büntetést, ítélethirdetés után az ifjú ta­nácsvezető bíró megjegyezte: — Olvastam az újságban, mit mondott első fokon. Jól tippelt... — Méghogy tippeltem?! — méltatlankodott a vén börtön­töltelék. — A bíró úr még fi­atal ember a szakmájában, de én már professzor vagyok a rácsos akadémián. * Részletes szakvélemény Tisztes szatócs volt egy me­gyeszékhelyen az öreg Fuchs bácsi. Mindent meg lehetett találni a boltjában a kamilla­teától a medvecukron és arató­pálinkán át az ünneplő kesz­kenőig. Egyetlen fiát orvosnak taníttatta. Az ifjú doktort a megyei bíróság eseti igazság­ügyi orvosszakértőként hall­gatta ki egy emberölési kísér­let ügyében. A vád szerint egy hirtelen haragú gazda fokossal csapta fejbe haragosát; pa­raszthajszálon múlt, hogy em­berhalált nem okozott az ütés. A bíró kötelességszerűen fel­mutatta a bűnjelként lefoglalt fokost, s megkérdezte: — Alkalmas-e ez az eszköz emberélet kioltására? — Kiválóan alkalmas, elnök úr! — jelentette ki a szakértői szerepben ez alkalommal elő­ször működő, lámpalázas dok­tor, s hozzátette: — Korlátlan mennyiségben, jutányos áron kapható a Fuchs Sámuel cég­nél, a piactéren... Obiektmtás mindhalálig Fiatalember vallotta tanú­ként egy büntetőügyben: — Abból a házból, ahová a rendőrök bementek, kisvártat­va akkora lármát hallottam, hogy már éppen segítségükre akartam sietni... — Ez derék! — szólt közbe a tanácsvezető bíró. — De mondja csak, olyan jóban van a rendőrökkel, hogy ekkora kockázatot vállalt volna? — A kockázatot vállaltam volna, — felelte a tanú —, hi­szen úgy lehet, szorongatott helyzetbe kerültek. Ám, hogy jóban lennék velük, azt nem: épp a minap tagadták meg útlevélkérelmemet. Persze, ez magánügy, de az én objetivi- tásomat még ez sem homályo- síthatja el. BORVÁRÓ ZOLTÁN gr Ősbemutató Dunaföldváron Dunaföldváron szinte min­denki ismeri a Gábor család­nevet. A néhai tanító édesapja, ő maga és a felesége nemze­dékeket oktatott a faluban és a megyében egyebütt is. Gábor Pál, fiatal filmrendező, a Ba­lázs Béla stúdió tagja, ennek a pedagógusdinasztiának a sarja. Első játékfilmjének, a most elkészült „Tiltott terü- let”-nek ősbemutatója, több neves filmszakember részvé­telével, a tervek szerint Duna­földváron lesz, a megyei mozi­üzemi vállalat rendezésében. A hónap végén esedékes be­mutató részletes ismertetésére lapunkban visszatérünk. Tolnában az „Ecseri lakodalmas” Kedves vendégeket várunk Tolna megyébe: április 16-án Bogyiszlén, 22-én pedig Fadd on vendégszerepei a Magyar Állami Népi Ke Mhidk'* kézségben az együttes egyik legszebb, Európa rie ismert jr»"is*>rát, az „Ecseri lakodal­mast” mu .al ják be. Molnár Károly: £ léllMiié légié — Itt maradunk. — Marokkóba kell mennünk, — kiáltotta egy másik. — iÁt kell jutnunk valahogy Angliába, — ez volt a véleménye a félbrigád legtöbb tisztjének. Nem egy viszont értelmetlennek tartotta ezt. — Miért mennénk Angliába? Miért vennénk részt valahol Afrikában a háborúban, a tengelyhatalmak ellen? Ez csak az angolok ügye. Izgatott viták, sok bizonytalanság után kapták a hírt, hogy június 22_én Compiégne-ben Hitler az új behódoló francia kormánnyal megkötötte a fegyver- szünetet. Ekkor a félbrigád éppen félúton volt Brest és Rennes között. Dönteni kellett. Pétain tábornok vichy-i kormánya mellé állnak, vagy pedig de Gaulle tábornokot kö­— 49 — veti, aki Londonból további harcot hirdetett a hit­leri Németország ellen? S ami talán sose fordult még elő a légió történetében: ekkor jól vizsgáztak a ka­tonák. KilencsZázan, tehát az alakulat hetvenöt szá­zaléka úgy határozott, hogy a szabad Franciaországot választja. Ök elindultak Szudán irányába, a többiek pedig Marokkóba, amely ekkor Vichy mellé állt. Narvik után újra alkalmuk nyílt a 13. félbrigád tagjainak arra, hogy bebizonyítsák harci készségüket. Pontosan egy esztendővel a jéghideg fjordokban ví­vott harcok után a forró sivatagi hadszíntéren kerül­tek szembe a tengelyhatalmak csapataival Negyven­egy áprilisában a „Szabad Francia Légió” az olaszok ellen harcolt. A parancsnok Monclar tábornok, aki ugyan ingadozott, hogy kinek az oldalára álljon a második világháborúban, az angolok mellett küzdjön, vagy pedig csak csapatai harci készenlétét és értékét őrizze meg, hogy azután egy később adandó alkalom­mal a mellé álljon, akinek több a kilátása a végső győzelemre. Massaouah mellett a légiósok és az an­golok látványos sikert értek el az olaszok ellen. Négy ezer foglyot ejtettek. Monclar a csata után kiadta a parancsot: — Szíriába megyünk. A csapatok hajóra szálltak. Az angoloknak nem tet­szett ez a lépés, mert úgy érezték, hogy a franciák nem kívánnak részt venni az afrikai hadműveletekben. Monclar tábornok valóban ezt tervezte, más idegen- légiós alakulatok parancsnokai viszont továbbra is ki­tartottak a nyugati szövetségesek mellett. 1941 nyarán a légió történetében egyedülálló, külön­leges helyzet alakult ki: Szíriában szembekerült egy­mással az angolok mellett harcoló 13. félbrigád és az idegenlégió 6. ezrede, amelynek tisztjei a Vichy-ben székelő kormánnyal rokonszenveztek. — 50 — A franciák közel-keleti drámája Saint—Jean-d’ Acre-ban ért véget, ahol július 18-án fegyverszüne­tet kötöttek. Ez csak fokozta a feszültséget. Az inga­dozó alakulatoknak dönteniük kellett: London vagy Vichy? A 13. félbrigád álláspontja világos volt, ők továbbra is a szövetségesek mellett kívántak harcolni. Határozott fellépésük kedvező irányban befolyásolta a 6. ezredet is. Az alakulat 1900 katonája kijelentette: — Harcolunk a szövetségesek oldalán! A 6. ezred tisztikara azonban másképp vélekedett, ök nem akarták követni katonáikat. Mindössze ket­ten tartottak velük. ROMMEL PÁNCÉLOSAI ELLEN A 13. félbrigádot kivéve, a többi légiósalakulat is Vichyhez húzott. A baloldali érzelmű alakulat viszont miután a 6. ezred 1900 katonája csatlakozott hozzá, jelentősen megerősödött. Amilakvari ezredes, az egykori grúz herceg vette át a félbrigádot. Átszervezte, három zász­lóaljat alakított belőle. Ekkor már heves harcok dúltak Észak-Afrikában. Váltakozó sikerrel. Először az olaszok tettek kísérle­tet, hogy Líbiából keletre nyomulva megpróbálják el­vágni az angolok fontos közlekedési útvonalát, a Szuezi-csatomát. A küzdelem első szakaszában Gra­ziam tábornok csapatainak sikerült is előrenyomul­niuk, később azonban ellentámadásba lendültek az angolok, és 1941 februárjában Bengázi-ig hatoltak elő­re. Ekkor jelentek meg Afrikában a németek. Világ­hódító tervük egyik fontos részeként Egyiptomot akar­ták elfoglalni. Felállították az Afrikai hadsereget. Parancsnokuk Rommel tábornok az egyik legügye­sebb német hadvezér volt. Ellentámadásra csoporto­sította a parancsnoksága alatt álló olasz, német erő­ket. — 51 —

Next

/
Thumbnails
Contents