Tolna Megyei Népújság, 1969. április (19. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
A rómaiak szerint az igazság istennőjének — Juszticiá- nak — szemét azért takarta kendő, hogy személyre tekintet nélkül, pártatlanul ítélkezzék. Évtizedek óta nem tudok megszabadulni a gyanútól, hogy a kendőviselésnek más oka is lehetett. Részint az, hogy az igazság olykor mintha kissé kancsal volna, — s melyik nő nem hiú?... Részint az, hogy a szükségszerűen komoly törvénykezés, igazságkeresés perceiben is akadnak pillanatok, amelyeket lehetetlen megállni legalább egy szem- hunyorításnyi mosoly nélkül. Ilyen másodpercekről lesz szó az alábbiakban. Az egyik story egészen friss, a másik már- már anekdota-korú. Ügybuzgalom Volt idő, amikor a rendőr jelentéséhez még úgynevezett megjegyzést fűzhetett. Ekkoriban történt, hogy lelkes fiatalember vizsgálta egy gyermekbaleset körülményeit. A felügyelet nélkül hagyott apróság magára rántotta a forróvizes fazekat. Az ügybuzgó titán ezt írta jelentése végére: „Megjegyezni kívánom, hogy a maradék forró vizet bűnjelként lefoglalni annál kevésbé állott módomban, mivel az a nyomozati cselekmények lefolytatásának tartama alatt kihűlt.” P. Howard Afféle vándormadarat hallgattak ki az ügyészségen. Az öreg zsivány valaha Csepelen dolgozgatott, amikor a gyár még az öreg Weiss Manfréd báróé volt. A kihallgatási jegyzőkönyvet aláírás előtt átolvasó ügyész ezt látta a szövegben: „A felszabadulás előtt Győrben, majd Csepelen Weissman Frednél álltam alkalmazásban.” — Klárika! — rótta meg a gépíró kislányt. — Maga túlsók P. Howardot olvas. Weiss Manfréd és Piszkos Fred között alapvető a különbség! Szegény Euklidész Apának lenni nem öröm, ha az apaság tényét minden kapálózás ellenére megállapítja a bíróság. Mivel az apává levés előzményeit vajmi ritkán örökítik meg hangosfilmen, a bíróság többnyire közvetett bizonyítékokra van utalva. Egy apaság megállapítása iránt indított perben a mama elmondta, miféle kályha melegített „akkor” az albérleti legényszálláson a fiatalember szerint másfajta, — tehát szükségessé vált a főbérlő tanú- kénti kihallgatása. A kedves, koros néni olyannyira megille- tődött a törvény színe előtt, hogy képtelen volt megmagyarázni: az ódon vaskályha alsó része szögletes, felső fele kerek volt. Az ötödik bírói figyelmeztetés után is kitartott amellett, hogy a bérleményben gömbölyű-szögletes kályha állott. A tanácsvezető bíró végül elvesztette a türelmét. — Tessék bevenni a jegyzőkönyvbe, — úgymond —, hogy a tanú gömbölyű-szögletes kályhát tartott albérletbe kiadott szobájában, s ezzel sikerült megoldania a kör négyszögesítését. Professzor a rácsos akadémiáról A járásbíróság kétévi és két- hónapi szigorított börtönre ítélt, — ha jól emlékszem, tiltott határátlépés bűntette miatt —, egy öreg zsiványt. Mikor a bíró kérdezte, tudomásul veszi-e. az ítéletet, így szólt: — Nagyon megmázsált engem a járásbíróság! Nem létezik, hogy a megyénél egy év és k.ét hónapnál többet adjanak ezért. Enyhítésért fellebbezek. S mit tesz Juszticia?... A megyei bíróság pontosan akkorára mérsékelte a büntetést, ítélethirdetés után az ifjú tanácsvezető bíró megjegyezte: — Olvastam az újságban, mit mondott első fokon. Jól tippelt... — Méghogy tippeltem?! — méltatlankodott a vén börtöntöltelék. — A bíró úr még fiatal ember a szakmájában, de én már professzor vagyok a rácsos akadémián. * Részletes szakvélemény Tisztes szatócs volt egy megyeszékhelyen az öreg Fuchs bácsi. Mindent meg lehetett találni a boltjában a kamillateától a medvecukron és aratópálinkán át az ünneplő keszkenőig. Egyetlen fiát orvosnak taníttatta. Az ifjú doktort a megyei bíróság eseti igazságügyi orvosszakértőként hallgatta ki egy emberölési kísérlet ügyében. A vád szerint egy hirtelen haragú gazda fokossal csapta fejbe haragosát; paraszthajszálon múlt, hogy emberhalált nem okozott az ütés. A bíró kötelességszerűen felmutatta a bűnjelként lefoglalt fokost, s megkérdezte: — Alkalmas-e ez az eszköz emberélet kioltására? — Kiválóan alkalmas, elnök úr! — jelentette ki a szakértői szerepben ez alkalommal először működő, lámpalázas doktor, s hozzátette: — Korlátlan mennyiségben, jutányos áron kapható a Fuchs Sámuel cégnél, a piactéren... Obiektmtás mindhalálig Fiatalember vallotta tanúként egy büntetőügyben: — Abból a házból, ahová a rendőrök bementek, kisvártatva akkora lármát hallottam, hogy már éppen segítségükre akartam sietni... — Ez derék! — szólt közbe a tanácsvezető bíró. — De mondja csak, olyan jóban van a rendőrökkel, hogy ekkora kockázatot vállalt volna? — A kockázatot vállaltam volna, — felelte a tanú —, hiszen úgy lehet, szorongatott helyzetbe kerültek. Ám, hogy jóban lennék velük, azt nem: épp a minap tagadták meg útlevélkérelmemet. Persze, ez magánügy, de az én objetivi- tásomat még ez sem homályo- síthatja el. BORVÁRÓ ZOLTÁN gr Ősbemutató Dunaföldváron Dunaföldváron szinte mindenki ismeri a Gábor családnevet. A néhai tanító édesapja, ő maga és a felesége nemzedékeket oktatott a faluban és a megyében egyebütt is. Gábor Pál, fiatal filmrendező, a Balázs Béla stúdió tagja, ennek a pedagógusdinasztiának a sarja. Első játékfilmjének, a most elkészült „Tiltott terü- let”-nek ősbemutatója, több neves filmszakember részvételével, a tervek szerint Dunaföldváron lesz, a megyei moziüzemi vállalat rendezésében. A hónap végén esedékes bemutató részletes ismertetésére lapunkban visszatérünk. Tolnában az „Ecseri lakodalmas” Kedves vendégeket várunk Tolna megyébe: április 16-án Bogyiszlén, 22-én pedig Fadd on vendégszerepei a Magyar Állami Népi Ke Mhidk'* kézségben az együttes egyik legszebb, Európa rie ismert jr»"is*>rát, az „Ecseri lakodalmast” mu .al ják be. Molnár Károly: £ léllMiié légié — Itt maradunk. — Marokkóba kell mennünk, — kiáltotta egy másik. — iÁt kell jutnunk valahogy Angliába, — ez volt a véleménye a félbrigád legtöbb tisztjének. Nem egy viszont értelmetlennek tartotta ezt. — Miért mennénk Angliába? Miért vennénk részt valahol Afrikában a háborúban, a tengelyhatalmak ellen? Ez csak az angolok ügye. Izgatott viták, sok bizonytalanság után kapták a hírt, hogy június 22_én Compiégne-ben Hitler az új behódoló francia kormánnyal megkötötte a fegyver- szünetet. Ekkor a félbrigád éppen félúton volt Brest és Rennes között. Dönteni kellett. Pétain tábornok vichy-i kormánya mellé állnak, vagy pedig de Gaulle tábornokot kö— 49 — veti, aki Londonból további harcot hirdetett a hitleri Németország ellen? S ami talán sose fordult még elő a légió történetében: ekkor jól vizsgáztak a katonák. KilencsZázan, tehát az alakulat hetvenöt százaléka úgy határozott, hogy a szabad Franciaországot választja. Ök elindultak Szudán irányába, a többiek pedig Marokkóba, amely ekkor Vichy mellé állt. Narvik után újra alkalmuk nyílt a 13. félbrigád tagjainak arra, hogy bebizonyítsák harci készségüket. Pontosan egy esztendővel a jéghideg fjordokban vívott harcok után a forró sivatagi hadszíntéren kerültek szembe a tengelyhatalmak csapataival Negyvenegy áprilisában a „Szabad Francia Légió” az olaszok ellen harcolt. A parancsnok Monclar tábornok, aki ugyan ingadozott, hogy kinek az oldalára álljon a második világháborúban, az angolok mellett küzdjön, vagy pedig csak csapatai harci készenlétét és értékét őrizze meg, hogy azután egy később adandó alkalommal a mellé álljon, akinek több a kilátása a végső győzelemre. Massaouah mellett a légiósok és az angolok látványos sikert értek el az olaszok ellen. Négy ezer foglyot ejtettek. Monclar a csata után kiadta a parancsot: — Szíriába megyünk. A csapatok hajóra szálltak. Az angoloknak nem tetszett ez a lépés, mert úgy érezték, hogy a franciák nem kívánnak részt venni az afrikai hadműveletekben. Monclar tábornok valóban ezt tervezte, más idegen- légiós alakulatok parancsnokai viszont továbbra is kitartottak a nyugati szövetségesek mellett. 1941 nyarán a légió történetében egyedülálló, különleges helyzet alakult ki: Szíriában szembekerült egymással az angolok mellett harcoló 13. félbrigád és az idegenlégió 6. ezrede, amelynek tisztjei a Vichy-ben székelő kormánnyal rokonszenveztek. — 50 — A franciák közel-keleti drámája Saint—Jean-d’ Acre-ban ért véget, ahol július 18-án fegyverszünetet kötöttek. Ez csak fokozta a feszültséget. Az ingadozó alakulatoknak dönteniük kellett: London vagy Vichy? A 13. félbrigád álláspontja világos volt, ők továbbra is a szövetségesek mellett kívántak harcolni. Határozott fellépésük kedvező irányban befolyásolta a 6. ezredet is. Az alakulat 1900 katonája kijelentette: — Harcolunk a szövetségesek oldalán! A 6. ezred tisztikara azonban másképp vélekedett, ök nem akarták követni katonáikat. Mindössze ketten tartottak velük. ROMMEL PÁNCÉLOSAI ELLEN A 13. félbrigádot kivéve, a többi légiósalakulat is Vichyhez húzott. A baloldali érzelmű alakulat viszont miután a 6. ezred 1900 katonája csatlakozott hozzá, jelentősen megerősödött. Amilakvari ezredes, az egykori grúz herceg vette át a félbrigádot. Átszervezte, három zászlóaljat alakított belőle. Ekkor már heves harcok dúltak Észak-Afrikában. Váltakozó sikerrel. Először az olaszok tettek kísérletet, hogy Líbiából keletre nyomulva megpróbálják elvágni az angolok fontos közlekedési útvonalát, a Szuezi-csatomát. A küzdelem első szakaszában Graziam tábornok csapatainak sikerült is előrenyomulniuk, később azonban ellentámadásba lendültek az angolok, és 1941 februárjában Bengázi-ig hatoltak előre. Ekkor jelentek meg Afrikában a németek. Világhódító tervük egyik fontos részeként Egyiptomot akarták elfoglalni. Felállították az Afrikai hadsereget. Parancsnokuk Rommel tábornok az egyik legügyesebb német hadvezér volt. Ellentámadásra csoportosította a parancsnoksága alatt álló olasz, német erőket. — 51 —
